Devil Beside You 惡魔在身邊 – első benyomás

Mivel az elmúlt 2 napban 2 sorit is befejeztem (fogok majd írni róluk), így gondoltam nem árt újba kezdeni, és mivel az It strated with a kissbe beleszerettem, gondoltam, nem árt szélesíteni a tajvani palettát is, így olyan alapnak nevezhető, magas átlagú doramát választottam, amitől sokat remélhetek.

1. Történet: amikor elolvastam, eléggé ISWAK fílingem volt, ráadásul az is 2005-ös (sőt még a Hana Yori Dando is, ami eléggé hasonló műfajú!, de nekem ezek bejönnek). Szóval szerelmesleveles galiba, kedves-jófiú, rocker-bandatag-rosszfiú. Abszolút a másodikat választanám én is! Különben is szeretem az ilyen karaktereket, akik igazából valódi kedves, aranyos, jófiúk, csak vadak és zabolázatlanok. Szóval a főszereplő lányunk az utóbbinak adja a szerelmeslevelet véletlenül. Így aztán jön egy kis zsarolás, csókolgatás, aztán kiderül, hogy testvérek lesznek, mert a szüleik összeházasodnak… Sok-sok lehetőség.

2. A hangulat: igazából nem tudom máshoz hasonlítani, de sokszor jut eszembe a HanaDan, ami pedig a kedvenceim között van. Itt is van ármánykodás, meg tényleg minden, bár van pár kevésbé szimpi karakter, de valahogy tényleg olyan a hangulata, és ez jó! Plusz a Hana Yori Dango ugye japán, egészen más mentalitás, szóval ez azért jóval több csókcsatával ellátott sorozat, mint a másik (amiben egy véletlen, meg egy másik csók van összesen – ami mellesleg a doramatörténelem egyik legszebb csókja szerintem :D), meg is lepődtem, hogy mennyi ilyen jelenet van benne. Na, de nem igazán akarom semmihez sem hasonlítani, mert külön nézve is tetszik.

3. A színészek: teljesen ismeretlen nekem ez a tajvani doramarészleg, így hát aztán úgy érzem, mint mikor először néztem japán sorozatokat, és képtelenségnek tűnt megjegyezni a neveket 😀 A koreaival nagyjából most is így vagyok egy-két kivétellel, itt meg pláne. Na de egy kis puskázással: Yang Cheng Lin nagyon idegesített az elején, de aztán kezdett szimpibb lenni, meg hát a karaktere vicces és szerethető (mellesleg úgy néz ki, mintha Yamada Yuu tekintetét és Sawajiri Erika mosolyát pakolnánk össze – ma nagyon hasonlítgatós kedvemben vagyok). He Jun Xiang szemeitől meg meg lehet pusztulni. Kicsit bánom, hogy egyedül kezdem bele, mert tudom, hogy anyukám odáig lenne érte, mert eléggé Matsumoto Junos, aki anyu kedvence. De ha nagyon jó lesz, akkor majd lehet egy idő után újranézem vele együtt.

4. A nyelv: elértem odáig, hogy bevalljam: nagyon szép, tényleg, és egyre jobban kezdem hallani és érteni, sőt a japánnal hasonszőrű szavakat is egyre többet hallok. Fura, mert azt hittem, hogy megtanulhatatlannak tűnő hablatynak fogom gondolni, de szebb, mint a koreai. Szóval, ha egyszer megtanulok japánul mondjuk a kanjiírás profibb szintjéig, akkor talán  belevágok ebbe is 😀

Hát szóval ezek a tajvani doramák egyelőre bejönnek, és bár kezdetben a koreaival is így voltam, azért tartok attól, hogy itt is kifullad majd a lelkesedésem. Majd meglátjuk, mindenesetre ez egy jó sorozatnak tűnik, és örülök, hogy van hozzá fordítás magyarul is. Mert hát azért a tajvani sorozatokhoz a legkevesebb a felirat, pedig biztos nagyon sok jó van, amit le kellene fordítani.

Pasta – 파스타

Adatok:

Részek: 20

Sugárzás: 2010

Dalok:

– Pasta OST

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Seo Yu Gyeongot éppen előléptetnék szakácsnak konyhalányból, amikor is új főnök érkezik a konyhába, aki azzal kezdi, hogy kirúg minden nőt. Seo Yu Gyeong azonban nem megy el. Aztán lassan egymásban szeretnek…

Karakterek:

Seo Yu Gyeongot nagyon nem szerettem, mert hát nem igazán értem mit lehet szeretni ebben a kissé bugyuta, naiv és tudatlan lányban. Persze, el lehet szórakozgatni vele, de igazából olyan szürke és semmilyen volt, hogy nem tudtam megkedvelni. Azt meg főleg nem értem, miért szeretett bele két férfi is.

Choe Hyeon Uk pont az a fajta karakter, akit szeretek, és szerintem rajtam kívül még sokan. A kívülről morcos, hideg, akár kegyetlen, de belül egy teljesen normális ember. Remek volt.

O Se Yeong volt a kedvencem a nők közül. Mert könnyebben azonosultam vele, mint pl. Seo Yu Gyeonggal. Mert ki nem követett el még hibát? Ki nem akarta még újrakezdeni az életét, Ki nem kapaszkodott még fölöslegesen egy szerelembe és nem mert továbblépni? Szerintem mindenki. És szerettem, hogy a hibái ellenére nagyon szerethető karakter volt.

Kim San volt a szívem csücske, bár az ő nagy szerelmét sem igazán értem, de jó volt azt látni, hogy van olyan férfi még a világon, aki 3 évig tud titokban szeretni egy nőt. Bár pont ezért tűnt eléggé idealisztikusnak…

Szereplőgárda:

A négy főszereplő egészen jó volt, bár nyilván Lee Seon Gyun vitte a hátán az egészet, nélküle eléggé semmilyen lett volna színészi játék. Zseniális ez a pasas, tényleg. A Coffee Prince-ben pl. elég soká tartott, hogy megszeressem, de aztán azóta nagyon kedvelem!

A többi három főszereplőnk rendben volt, az átlagos szintet hozták.

Mellettük viszont szinte mindenki szörnyű volt. Az olasz szakácsok egy az egyben, főleg a nőnek kinéző No Min U! De a másik 4 szakács is, nem csak hogy nem voltak szépségek, de annyira irritálóak voltak, hogy utáltam őket. És persze a lányok, hát ők a szörnyűség tetőfokai voltak!

A mellékszereplők között két meglepetés volt csak: Hyeon U, aki a pincérsrácot alakította, őt nagyon kedveltem. Lee Seong Min, akit nagyon nem szerettem az elején, de a végére az egyik kedvenc karakterem lett, és a színészi játéka is értékelhető volt.

Pozitívumok:

– Lee Seon Gyun!

– A romantkázós jelenetek

Negatívumok:

– Ha toplistáznék olyan sorozatokat, amikben a leggusztustalanabbul esznek, ez nyerné az első helyet! Hát így kóstolgatni a tésztát, fúj!

– A sztori: volt ebben lehetőség, de úgy érzem, csomó mindent nem használtak ki benne, lehetett volna több drámázás. Az elején attól féltem túl sok lesz, de túl kevés volt, pedig én szeretem a szerelmi drámákat!

– A szinkron és fordítás: nem írok róla semmi mást, nyígtam miatta már eleget.

– Seo Yu Gyeong: egy erős női karakter mellett sokkal jobban a hatása alá kerültem volna, de ez a mindenkinek behódoló, fejet hajtó ázsiai nőtípus nekem nagyon nem jön be.

Amit tanultam belőle:

– Egy kevés főzési ismeretet talán szereztem (bár igazából ezt csak azért írom, hogy írhassak ide valamit. Enélkül is egészen jól tudok főzni)

Értékelés:

5/10

Beach Boys – első benyomás

Már régóta terveztem, de vártam vele a jobb időig, mert hát ez egy tipikus summer dorama, meleggel, tengerrel és vakációzással. Igaz, hogy még csak tavasz van, de az időjárási viszonyokat ismerve úgyis mindjárt 30 fok lesz… Na, de hogy az első részről is írjak:

1. Történet: Jól kezdődik, van két srác, akinek eléggé befuccsolt, sehová sem tartó az élete, úgy döntenek, lemennek a tengerhez, persze külön-külön, nem is ismerik egymást, mígnem ez megváltozik. A karakterek zseniálisak, Sakurai Hiroumi a folyton dumáló, totál extrovertált, nagyon laza srác. Én húsz perc alatt beleszerelmesedtem 🙂 Suzuki Kaito inkább az ellentéte, nem túl laza, morcos-mérges, mégis azért jó fej. Szóval ők ketten ugyanott szállnak meg, és el is kezdődik a barátságuk.

2. Színészek: Egy szavam se lehet, már ami a két főszereplőt illeti. Sorimachi Takashi zsenilális, épp úgy mint a GTO-ban. Mást még nem láttam tőle, de ezen egyre inkább érzem, hogy változtatni kell. Takenouchi Yutakával sincsen szoros kapcsolatom, csupán a Long Vacationban lévő szerepe alapján tudom megítélni. De egy rész alapján itt most egészen más karaktert mutat és annyira, hogy rá se ismertem, hogy ugyanaz a színész, pedig itt csak egy évvel idősebb, mint ott! Hirosue Ryoukót kell még megemlíteni, akiről egyelőre nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e, majd nyilatkozom a végén erről.

Az első rész egyébként több mint egy órás volt, mégsem tűnt túl soknak. Kíváncsi leszek merrefelé alakul a történet, mert azért a 12 rész eléggé soknak tűnik, de jókat olvastam róla, kellemes kis nyugis nyári doramára számítok. Plusz tagadhatatlan, hogy a bromance vonal is nagyon megkapó 😀

Shokojo Seira – 小公女セイラ

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 ősz

Dalok:

UVERworld – Kanashimi wa Kitto 

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A magyarul ha jól tudom A padlásszoba kis hercegnője címen futó könyv doramás változata. Erről fogalmam sem volt, míg el nem kezdtem. Ezelőtt el akartam olvasni a könyvet, most már nem biztos… Mindenesetre annyi a történet, hogy Seira gazdag, mégis kedves és jó mindenkihez, aztán visszatér japánba, abba az iskolába, ahol anyukája tanult. Csakhogy apja meghal, ő meg nem tanulhat ott, csupán megtűrik, mint az egyik személyzeti tagot. Épp elég dráma és szenvedés…

Karakterek:

Seira naiv és hányingerkeltően kedves karaktere szörnyű volt. Tudom, ez egy mese, és úgy is kellene hozzáállni talán, de képtelen voltam. egész végig azon gondolkoztam, hogy mennyire nem maradna életben a való világban egy ilyen kiscsaj.

Kaito kun cuki volt, és asszem ő egy egészen szerethető karakter is.

Az igazgatónő a főgoni, mégis ő volt az egyik legnormálisabban felépített karakter, bár volt pár ellentmondás a viselkedésében néha, de azért eléggé élettelivé sikerült alakítani, még néha a főszereplőnél is jobban kedveltem.

A legtöbb szereplő egyébként kisarkított, pont úgy viselkedik, ahogyan kell, a jók eredendően jók, a gonoszak pedig álnokok és mesterkednek.

Szereplőgárda:

Shida Mirai szerintem egy rendben lévő színésznő, itt meg amúgyis csak 16 éves volt, és ahhoz képest tényleg ügyesen megoldotta.

Hayashi Kento nagyon érdekes, nem gondolnám, hogy túl nagy tehetsége van a színészethez, mégis van egy fajta aurája, ami miatt érdekessé válik.

A lányok legtöbbjét játszó színésznőcske/lányka átlagosnak volt mondható. Meg úgy igazából mindenkire elmondható, hogy a szerepe nem követelt hű de nagy színészi képességeket.

Pozitívumok:

– A szerelmi szál: abszolút a legnagyobb pozitívum, ezért néztem végig!

Negatívumok:

– Mese: nekem nem jött be itt ez a nagyon erőltetett meseiség

– Sablonok: de mennyi, a szereplők, a történet, a döntések…

– Emiko: az igazgatónő húga, hát én ezt a nőt két kezemmel meg tudtam volna fojtani, voltak olyan jelenetek, amelyeket áttekertem, mert nem bírtam látni és hallgatni

– A nyál: ez a cukorhabos hercegnőduma nekem eléggé hányingerkeltő volt

– SPOILER A hatodik rész volt a legrosszabb, amikor Seira lecseszi a csajt, aki letagadja az apját, a többi lány nem áll ki Seira mellett, mondván, hogy milyen jogon szól bele mások életébe. Hát ez nekem már túl sok volt! SPOILER

És még sok más, nincsen kedvem még többet sorolni, hátha elveszem valakinek a kedvét 😀

Amit tanultam belőle:

– Ráébredtem, hogy felnőttem. Vagy csak ennyire nem sikerült elkapni ennek a könyvnek és a mesének a lényegét? Remélem inkább az utóbbi!

Értékelés:

3/10

Top 10 – Kedvenc házak és szobák

Gondoltam, ha már új rovatot nyitok, kezdjük valami érdekessel és abszolút szubjektív listával. Akkor tehát íme a sorozatokból megismert házak és szobák top tizes listája, aszerint, hogy melyiket mennyire szeretném magamnak.

10. Engine: nappali a nagy asztallal   

Nagyon tetszett a sorozatban az árvaházzá alakításos gondolat, de a kedvencem (persze Jiro kacatos padlásszobája mellett) a nappaliban lévő közös asztal volt. Nem kifejezetten a szoba miatt, hanem az asztal lényegiségét, érzelmi értékét tekintve.

9. Osen: Ház 

Ha egyszer tradicionális japán házban tudnék élni, szívesen elfogadnám ezt! Egyszerű de gyönyörű!

8. Gokusen: Yankumi szobája 

Lehet, hogy csak mert ez volt a legelső sorozat, amit láttam, de akkor is elfogadnám! Szeretem az a körablakot az ágy végében, meg a pirosassárgás falakat. A jó kis zenélő ébresztőórával együtt.

7. Love Shuffle: a közös folyosórész. Japanda! 

Itt főként akkor lennék szívesen, ha kapnám mellé a remek szobatársakat is a sorozatból. Furcsa, mert ez nem is igazán szoba, sem ház rész, viszont eszembe jutott a lift is, ez azért mégis jobb 😀 Különben meg minden egyes tömbházi folyosóra elférne egy ilyen remek hangulatú hely, hiszen most már azt se tudjuk, ki lakik mellettünk…

6. Secret Garden: Kim Ju Won háza

Kell ide mondani valamit? Ez is nagyon szép, modern! Mondjuk az üvegfalak miatt tuti hideg lehet benne mindig, de azért elfogadnám.

5. Atashinchi no Danshi: kastély (Yamanande, Yucan Club, stb)Szeretem a kastélyokat, és asszem ez a legtöbbször feltűnő forgatási helyszín, ha kastélyra van szükség, ami mondjuk egy idő után idegesítő. Mindezt félretéve az Atashinchi no Danshi-féle verziója kellene, mert ott van szauna, titkos ajtók és hasonlók is.

4. Minami Shineyo: az együttes háza, a szoba ahol a zongora van 

Az egész ház jöhetne, sokkal jobban néz ki, mint a koppintott japán verzióban. Nagyon szeretem az egészet, a teraszt is például, de főként a zongorás szoba a kedvencem belőle (amiről nem találtam képet, megkeresni és fényképezni meg már nem volt erőm).

3. Hotaru no Hikari: ház, veranda 

No, hát ha igazi verandán ülést (fekvést) szeretnék, mindenképpen ide költöznék be. Igazán jó képet nem találni, de pl nagyon jól meg van oldva, hogy igazából a két szereplőnk szobája egymás mellett van, csak közte van a kert meg a veranda, odáig vagyok a japán belső kertekért is egyébként.

2. Coffee Prince: Choi Han Gyeol háza 

A tökéletes háznak tartom, amiben egymagam eléldegélnék, benne van minden egy helyen, és hiába is pasinak készült, én elfogadnám, mert mennyire jók már a tologatható polcok, szekrények és az ágy is!

1. Hanadan: Tsukasáék háza 

Ehhez nem kell mit hozzáfűzni. Imádnék futkorászni a folyosókon, és minden nap másik szobában aludnék 😀

Eléggé meglepő még számomra is, hogy csak pár koreai sorozatot láttam, mégis ilyen jó helyen végeztek! Mindenesetre kíváncsi lennék más mit szól az én top10-emhez, és ő mit választana bele. Szóval ha van kedvetek, mondjátok 🙂

Mahoro Ekimae Bangaichi まほろ駅前番外地 – első benyomás

Hát ez valami zseniális! Nagyon régen volt, hogy első rész (ami ilyen rövidecske) ennyire lenyűgözött volna. Már a főcímnél éreztem, hogy szeretni fogom.

1. Történet: A sorozat alapja egy film, a Mahoro Ekimae Tada Benriken, ez pedig annak a folytatása. Nem láttam a filmet, de most már tudom, hogy hamarosan arra is sort fogok keríteni. Szóval a történet annyi, hogy van két srác, akik egy olyan boltot vezetnek, ami minden munkát megcsinál. Tényleg minden fura munkát. Az első részben például pankrátornak álltak 😀

2. Színészek: Ezért kezdtem bele, Matsuda Ryuuhei nálam nagyon nagy kedvenc, a kedvencek között is ott van, számtalan karakterét láttam már és mind remek és zseniális. Épp úgy, mint Eita. Szóval ők ketten remek párost alkotnak. Szerencsére az is érződik, hogy játszottak már együtt, így tényleg  semmi erőltetettség nincsen a játékukban.

3. Humor:  Úgy érzem van egyfajta fura humora, ami nekem nagyon bejön. Jókat röhögtem. Mindemellett azonban volt egy pici dráma is, pont kellő mennyiség (és én amúgy is nagyon érzékeny vagyok, így teljesen meghatódtam).

Egyszóval: szerelem. Tényleg szerelem első látásra. Ez szerintem egy olyan sorozat, hogy vagy megfog valakit, és akkor aztán odáig leszel érte, vagy nem és akkor meg sem nézed a folytatást. Mindenesetre én meg lettem fogva. Kellemes kikapcsolódás lesz, asszem napi egy résszel, lassan fogom nézni, hogy sokáig kitartson 🙂

Atashinchi no Danshi – アタシんちの男子

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 tavasz

Dalok:

GIRL NEXT DOOR – Infinity

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A főszereplőnk Chisato, aki az apja adósságai miatt folyton menekülni kényszerül, de egy nap megmenti egy férfi, aki furcsa ajánlatot tesz neki. Feleségül kéri egy hónapnyi időre. A lány beleegyezik, de egy hónap múlva a férje meghal, ő pedig megörökli a családot a hat fiúval…

Karakterek:

Nem Mineta Chisato volt azt a karakter, aki miatt végignéztem a sorozatot. Bár elég fura helyzetbe keveredik, szerintem néha eléggé fura módon próbálja megoldani a dolgokat. Bár persze érdekes szituáció, nem tudom, én mit tennék.

Mindenesetre a fiúk karakterei sokkal érdekesebbek. Shou, Fuu, Takeru, Masaru Satoru és Akira. Mindegyiknek van valami stiklije. Satoru például nem mer kijönni a szobájából, Masarunak eléggé érdekes komplexusai vannak a nőkkel kapcsolatban, Takeru valami motoros banda tagja, és így tovább.

Szereplőgárda:

Horikita Makit a szerethető színésznők között tartom számon, eléggé hasonló a szerepeiben, de mégis van valami kellemes aurája, amitől nem válik olyan színésznővé, akit ki nem állhatok.

A fiúk miatt néztem meg igazából, mert hát ott van Mukai Osamu, aki igazából csak most kezdett híresebb lenni az utóbbi pár évben, de engem mindig megfogott még mellékszereplőként is.

Kaname Junt is sok szerepben láttam már, nem rossz színész, de nekem nagyon ellenszenvesnek tűnik, magam sem értem miért. Mindenesetre itt is egészen jót alakított.

Okada Yoshinoriról el kell mondani, hogy nem egy szépség. Kedves és szimpatikus, de nem azért szeretik (már ha szeretik), mert helyes, és kötve hiszem, hogy rajongó nők ezrei őrülnének meg érte. Én mégis kedvelem, talán egy picit ezért is.

Yamamoto Yuusuke szerepe a legőrültebb az egész sorozatban, zseniálisan hozza a dolgot, persze kissé yamamotoyuusukésen túljátszva, de azért mindenképpen az ő szerepe volt a legextravagánsabb!

Seto Koujit a Koizora óta figyelgetem, egészen jó, a Rinne no Améban szinte már zseniális. Mégis sokszor érzem ugyanolyannak, megszokottnak, ha hasonlóak a szerepei, ezért esik jól olyan szerepben látni, ami különleges karakter köré épül, itt annyira ez nem jellemző.

Pozitívumok:

– A szaunázások: a legjobb jelenetek

– A kastély: elfogadnám egy játékgyáros kastélyát!

– Seto Kouji és Yamamoto Yuusuke együtt: semmi perverz gondolat, de ők már többször játszottak együtt, hogy szerintem ez a játékukon is meglátszik.

– Kibogozandó múlt: mindig szeretem az ilyet, és főleg különleges azért, mert igazából ez egy vidám dorama, mégis van benne elég gondolkoznivaló

Negatívumok:

– A műkosz Chisato arcán, na meg a paróka…

– A néha picit bugyutának érzett történet

– Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy mennyire lehet komolyan venni, és mennyire viccnek ezt az egészet, eléggé a határon mozog, és néha ez összezavart

Amit tanultam belőle:

– A sorozat remekül bemutatja, hogy még a huszonéves férfiak is tudnak úgy viselkedni, mint az ötévesek 😀

Értékelés:

5/10

Dragon Zakura 5. rész

Én is éppen a Genji Monogatarit olvasom, már úgy másfél éve, és még mindig az első köteténél tartok. Asszem, nekem is jobb lenne inkább egy manga belőle 😀

Dragon Zakura – első benyomás

Mivel a NobuChefet dobottnak minősítettem, a Shokojo Seirát unom, Az It started with a kisst pedig anyukámmal nézem, így gondoltam kezdjünk valami újba. És mivel a fansubom (link  jobb oldalt) elkészült a DZ feliratával, gondoltam jó pihenő lesz. Amúgy is sok olyan kommentet olvastam vele kapcsolatosan, hogy motiváló lelkesítő. Nekem meg szükségem van erre így a szakdoga leadás után, védés előtt, államvizsga előtt az utolsó félévemkor.  Meg hát tanárnéni leszek, így a sulis-tanáros doramák mindig is közel állnak a lelkemhez!

1. Történet: Amolyan szokásos indulás volt, rossz iskola, rossz gyerekek, rossz családi hátterek. Szerencsére így az első rész alapján nem Gokusenes lelkifröccsöt, hanem inkább GTO-féle eligazításokat és odamondásokat kapunk majd a tanárúrtól. Nekem ez bejön. Bírom az ilyen tökös tanárokat! Persze van már idegesítő tanárnő karakter is, akivel romantika szövődhet, na meg a diákok. Sok lehetőség van ebben is, nem csak a tanulást, hanem mindegyikük családi hátterét illetőleg is.

2. Színészek: Abe Hiroshival nem sokat találkoztam még, de itt hitelesnek és szerethetőnek tűnik, jól is fogja csinálni a dolgát így az első benyomás után. A gyerekek közül Nagasawa Masami az, akit nem bírok, már a Proposal Daisakusenben eléggé megutáltatta magát velem… De öröm látni Koike Teppeit, akinek most is igen aranyos szerepe van. Ott van persze még YamaPi, akivel kapcsolatban úgy érzem, hogy egészen jó lesz, mint mindig.

Első gondolatra olyannak tűnik, mint vártam. Aztán majd meglátjuk, mi fog kisülni belőle. Mindenesetre Abe Hiroshi tényleg motiváló,  remélhetőleg jól fogok haladni a tanulással is ennek örömére!

Arakawa Under the Bridge – 荒川アンダーザブリッジ

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2011 nyár

Dalok: ehelyett inkább itt a dorama trailere

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Adott egy fiatal srác, aki apuka keze alatt nőtt fel. Az apja azt tanította neki, hogy sose tartozzon senkinek. Aztán egy nap kisétál az Arakawa folyóhoz, beleesik a vízbe és egy lány megmenti, így hát mégiscsak tartozik valakinek. A lány Nino, aki azt mondja, hogy a Vénuszról jött, és megkéri a fiút, hogy legyen a szerelme, mert szeretné megtudni, milyen is az. Ő pedig teljesíti a kérést és kiköltözik a folyó mellé, ahol nagyon sok fura figura él. A srác is új nevet kap, Riku.

Karakterek:

Nem is tudom, itt milyen karakterábrázolást lehetne írni. Igazából a legkevésbé érdekes szereplő szerintem Riku és Nino. Mert a mellékszereplők sokkal különlegesebbek, így Rikuékra rájuk én alig tudtam figyelni. Itt van máris a falu vezetője, vagy Hoshi, na meg Sister, és még sorolhatnám.

Szereplőgárda:

A szereplőgárda gyönyörűséges, olyan nevekkel, mint Oguri Shun, Yamada Takayuki, Shirota Yuu, és Hayashi Kento, mint Riku. Ha azt szeretnénk látni, hogy milyenek ezek a színészek egy nem megszokott szerepben (na jó, Riku átlagos), akkor muszáj megnézni. Oguri Shun zseniális, mint Kappa, Yamada Takayuki szintén, Hoshi volt a kedvenc karakterem. De Shirota Yuuért is megéri belepillantani, már persze, ha szeretnénk őt apácaruhában látni.

A Ninót játszó Kiritani Mirei átlagos, a szerephez egészen jó, Hayashi Kento pedig, mint Riku, eléggé érdekes. Nem ismerem nagyon ezt a srácot, nem mondanám, hogy egy nagy tehetség, de van benne valami fura aura, és szép nagy szemei vannak.

Pozitívumok:

– A kezdetek: nem ám a megszokott módon kezdődik, mint általában a sorozatok, hanem Kappa konferálja fel a részeket

– A teljes őrület: mert ez a dorama egy kissé őrült, komolyan. Itt bármi megtörténhet és meg is történik. (Nekem kicsit nehezen emészthető volt, de azért értékelendő, hogy semmi sablon nincsen benne – na jó, a szerelmi szál az egy picit)

– A mögöttes tartalom: mert az is van ám, felnőtté válás, emberekben bízni tudás, természet értékelése, meg még pár társadalmi kérdés, emberi kapcsolatokat boncolgató téma… nagyon összetett

– A reggeli torna: sosem tornáztam, de kedvem lett tőle!

Negatívumok:

– A vége: merthogy az nincsen, ezután a film kötelező darab, mert csak úgy lóg a levegőben (mindennek ellenére én nem néztem meg a filmet a mai napig sem…)

Amit tanultam belőle:

– Doramanézési tapasztalatként: nem kell félni az „érdekes” doramáktól

Értékelés:

5/10