All time top 10, avagy a top kedvenc 10 japán sorozatom!

Kitaláltam, hogy a toplisták valójában a legjobb dolgokat foglalják össze, és én ilyet még sosem írtam. Jöjjön hát a – jelenleg – all time kedvenc 10 japán sorozatom! A listára első körben 32, majd 29 cím került fel. Így arra jutottam, ketté veszem a listát, és készítek majd egy másikat is, ahol olyan sorozatokat sorolok fel, amelyek több figyelmet, több nézőt és még több elismerést érdemelnének!

(És itt egy zárójeles megemlékezés azokról a sorozatokról, amik a célvonatban estek ki: Bloody Monday, Hanakimi, Jin, Kazoku Game, Koizora, Last Friends, Rich man, poor woman, Tatta Hitotsu no Koi)

De akkor legyen most szó az én kedvenc 10 doramámról.

10. Gokusen

Nagyon nehéz döntés volt szelektálni, de a Gokusent nem volt szívem kizárni. Életem legelső doramája volt a Gokusen 2. Itt most mind a három sorozatra gondoltam egyben. Tanárként ezt az egyetlen olyan sorozatot tettem fel a listára, aminek a tanítás a témája. Akármennyire bénák is néha a harcjelenetek, mégis ez az a sorozat, amiből erőt merítenék, ha mutatkoznának rajtam a kiégés jelei. Yankumi idealizmusa annyira szívet melengető, a sorozat humora is megkedvelhető, de a legjobb, hogy a sebhelyek másnapra mindig begyógyulnak a Gokusen világában 😀
Legemlékezetesebb jelenet: nem tudok kifejezetten egyet említeni, de nagyon szeretem azokat a részeket, amikor a nagypapával beszélgetnek és kortyolják a sakét. Meg persze Fight-oh! (amit én is csinálok néha, ha nehéz napom van, vagy zűrös gyerekekkel kell lennem :D)

9. 14 Sai no Haha

Ezt pedig a téma fontossága miatt nem tudtam kihagyni. Egészen összetett, sok problémával foglalkozó sorozat, amelyben fel kell nőnie a szereplőknek. Kicsit ez is idealitsa, de szép az üzenete. Tini koromban abortusz-ellenes voltam, most sem támogatom, csak jobban megértek bizonyos körülményeket. Mindenesetre ez egy igazán remek dorama, aki szereti a családi drámákat, annak biztosan nagyon fog tetszeni. Itt szerettem meg Shida Mirait, és az egyetlen szerep, amiben nem kedveltem Miura Harumát. Kedvenc részem belőle az, amikor az anyuka és a lánya beszélgetnek a korházban a szülésről és anyaságról.

8. Love Shuffle

Igazi kis romantikus darab, de azokból is a nagyon élvezhetők közé tartozik. Ráadásul van benne mindenféle karakter, és pont ettől lesz izgalmas. Ha unalmas már azt nézni a kb. 11 részen keresztül, hogy hogyan szeret egymásba két ember, ennél ez sokkal összetettebb, merthogy legalább hatan vannak. Vadidegenek kezdetben és mégis igazán jó barátokká (és/vagy többé) tudnak válni. Meg persze mindenki megpróbálja megtalálni az életben a helyét, ez is szép benne. A legjobb jelenet a liftben játszódik az elején, meg a panda!

7. Buzzer Beat

Gyöngyszem, amit nagyra tartok, mert itt szerettem meg Kitagawa Keikot és mai napig erre a sorozatra (meg a Nobutára) szeretek gondolni, ha Yamapi nem túl jó alakításai jönnek velem szembe. Itt még tudott annyira játszani, hogy a két főhős annyira lenyűgözött, hogy az idióta mellékszereplők sem zavartak. Meg persze körítésnek ott a zene és a sport, ami mindig jól van bemutatva a japán doramákban. Kedvenc részem az az ölelős jelenet a földön ülve!

6. Ikemen Desu Ne

Mert ha a japánok csinálnak feldolgozást, azt is japán módra csinálják, ami igazán szimpatikus. Át lehet venni úgy egy sorozatot, hogy nem azt érzi az ember, hogy én ezt már láttam, csak más színészek játszották, meg más nyelven beszéltek benne. Hanem okosan, ügyesen az alapszituációt felhasználva, maguk szájízére igazítva csinálnak belőle egy jó verziót. Aminek egyetlen apró hátránya, hogy kevesebb részes, mint a koreai verziója, így talán kevésbé vicces. De ugyanúgy megállja a helyét! Meg hát gender-bender fan vagyok, így ha bárki beöltözik ellentétes neműnek, vagy testet-lelket cserél, azokat én mindig megnézem, és általában szeretem is.
Kedvenc rész… hú, nagyon sok van. Talán az elején még, az első fellépés utáni sírás és vigasztalás. Újra kell néznem, mert hiányzik!

5. Tumbling

Mint már említettem, a japánok nagyon ügyesen mutatják be a sporttal kapcsolatos témát a sorozataikban. Nem tudom, ehhez miért értenek jól, talán az alapból bennük lévő nagyobb kitartás miatt, ami egy sporthoz és a sikerhez elengedhetetlen? Mindenesetre nem láttam még olyan sport témájú sorozatot, amiben igazán csalódnom kellett volna. A Tumbling meg kicsit még meg is van fűszerezve gokusen-féle rossz fiúkkal, akik aztán olyan szép karakterfejlődésen mennek keresztül! Ráadásul az egyik mellékkarakter annyira megihletett, hogy az asztalfióknak írogatott valamelyik regényemben fel is használtam. 🙂
Kedvenc részem belőle az összes, amikor gyakorolnak. Lenyűgözőek!

4. Nobuta wo Produce

Még ha Horikita Maki nem is olyan kifejezetten kiemelkedő a sorozatban, szerintem sok ember a fél karját odaadná, ha ilyen barátai lennének. Mindegyik karakter egy külön csoda, még a mellékszereplők is értelmesek, szeretnivalóak. Ráadásul olyan szívet melengetően mutatja be a barátságot, hogy az ember úgy érzi, a világ végére is követné a saját barátait. És persze a legjobb, hogy nem akar több lenni ami, és előtérbe sem kerül a romantika hármójuk között. Emellett itt is merem azt hinni, hogy Yamapi tud játszani, és persze Kame is rendben van.
Kedvenc részem a búcsúzás, meg persze a Nobuta Power chu~nyu~ 🙂

3. Virgin Road

Különleges, régi darab a 90-es évekből. Nagyon kevesen láthatták szerintem Magyarországon, ezért majdnem a másik listába tettem, de aztán rájöttem, hogy én ezt szeretem annyira, hogy megérdemeljen itt egy 3. helyet. Zengtem már ódákat róla, amikor értékeltem, és most is csak azt tudom mondani, hogy szívemnek kedves darab. A leginkább rendben lévő az apa karaktere, de mindenki más is szerethető (egy kivétellel). Sok-sok rétege van, amiben olyan fontos dolgokról esik szó, mint család, felelősség, gyermekvállalás, szülőség… Nézzétek meg, ha szeretitek a romantikus sorozatokat!
Kedvenc rész: “Menta wa buji?”

2. Majo no Jouken

Sokat gondolkoztam, hogy ez első vagy a 2. helyre kerüljön-e ez a sorozat, de végül nagy nehezen, így döntöttem. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert ez is kiemelkedően jó darab. Fogalmam sincs, mi fogott meg benne. Kevés olyan dorama van, aminél már az első pár percben tudom, hogy kedvencet avatok, ez olyan volt. Szeretem a témáját is, mert fontos, érdekes társadalmi kérdést feszeget. A színészek is nagyon jók, teljesen egyben van az egész!
Legemlékezetesebb jelenet a könyvtáron kívül… az összes? Tényleg nem tudok választani, ezt is szívesen újranézném!

1. Hana Yori Dango

Azért lett végül is ez az első, mert ez volt az egyetlen dorama, amit egy nap alatt kétszer néztem meg. Először magam délelőttől délutánig, majd annyira meg akartam mutatni anyukámnak, hogy este 7-kor újrakezdtük, folyamatosan hajnal 2-ig, míg be nem fejeztük. Aztán a végén mindketten bőgtünk 😀 Kultusz-sorozat, aki nem látta, annak ezt kell legelőször bepótolnia. Minden igazán jó benne. A színészek, a történet, a megvalósítás. Ódákat zengek, igen.
Legemlékezetesebb jelenet talán az első randis esőben várástól a liftig alvásig 🙂

Ennyi hát az én top 10-em, akinek van kedve, elmondhatja a sajátját, főleg ha van benne olyan, amit még nem láttam. Meg persze ezzel is lehet vitatkozni!

A legközelebbi toplistában olyan doramák lesznek, amiket jobban kellene szeretni, és tudom, hogy adós vagyok még egy bosszuállós toplistával is, ha végzek az Ouroboros-szal!

Hammer Session! – első benyomás

Befejeztem a Gakkou no Kaidant, szóval kellett a helyére egy új sulis témájú dorama. A Hammer Session pedig már nagyon rég óta várt megnézésre.

Történet: Van egy Kurosagi-féle svindlerünk, aki szerencsés véletlen folytán megmenekül a rendőrök elől és egy iskolában köt ki. Ahol aztán alkut köt az igazgatóval, hogy majd ő rendet rak a suliban, ahol kicsit eluralkodott a káosz (szerintem egyébként nem olyan nagy a gáz, nincsen kifejezetten látható balhé, vagy gázos osztály, mint a Gokusenekben).

Színészek: Svindlertanárként Hayami Mokomichi, diákpárja pedig Shida Mirai. Ami cuki párosítás, mert Hayami 186 cm, Shida meg kb 152 🙂 Mellékszereplők közt nagyon sok ígéretes név akad: Kohinata Fumiyo, Higa Manami, Suda Masaki, Irie Jingi, Ishiguro Hideo, stb.

Alapjában véve a GTO-hoz hasonló. Az első rész alapján lehet, hogy lesz akkora troll a sensei, mint Onizuka sensei volt, és akkor jól lehet szórakozni. Az első részben nagyon vagány volt, amikor megjelent a motoron fényképezve és röhögve! Nekem való sorozat lesz, tudom, hogy nagyjából min egy kaptafa, de bírom azokat a sorozatokat, ahol egy tanár nekiáll rendbetenni a kölyköket.

Himitsu 秘密 – első benyomás

Több szempont alapján választok következő doramát, általában döntő fontosságúak a színészek, és a sztori maga. A Himitsuról nagyon érdekeseket olvastam, de leginkább a különleges története fogott meg.

1. Történet: Sugita Heisuke lánya (Monami) és felesége (Naoko) elutaznak, ám a buszbaleset történik. Naoko meghal, Monami pedig kómába esik. Végül Monami felébred, ám nem önmaga, Naoko költözött a testébe. Rettentő érdekesnek tűnt már csak akkor is, amikor elolvastam a plotot.

2. A színészek: Shida Mirai, akitől most nagyon azt várom, hogy lenyűgözzön (az első rész alapján lehet sikerülni fog). Ez egy nagyon nehéz szerep, egy 17 éves lány, aki valójában harmincon felüli lélekkel rendelkezik, és ahhoz hogy ne érezzen az ember vérfertőzést a dologban, nagyon jónak kell lennie. Az apuka szerepében Sasaki Kuranosuke, akivel szerintem semmi problémám nem lesz.

Kicsit tartottam tőle, mert ugye hát itt eléggé kavarodnak a családon belüli szerepek. Meglátjuk majd mi alakul. Mindenesetre ez is sírós darabnak tűnik, nem pedig olyan, mint általában a testcserélős bugyuta sorozatok. Egyébként Higashino Keigo azonos című regényéből készült, kíváncsi vagyok, milyen lehet a könyv.

Nagyon érdekes egyébként, mert ez nem “szokványos” testcsere, hogy anyuka meg lánya testet cserélnek, hanem itt ugye a lányuk lelke jelenleg ki tudja hol van… A fejemben persze már megírtam egyfajta forgatókönyvet, kíváncsi lesek, mennyire találom el.

Shokojo Seira – 小公女セイラ

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 ősz

Dalok:

UVERworld – Kanashimi wa Kitto 

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A magyarul ha jól tudom A padlásszoba kis hercegnője címen futó könyv doramás változata. Erről fogalmam sem volt, míg el nem kezdtem. Ezelőtt el akartam olvasni a könyvet, most már nem biztos… Mindenesetre annyi a történet, hogy Seira gazdag, mégis kedves és jó mindenkihez, aztán visszatér japánba, abba az iskolába, ahol anyukája tanult. Csakhogy apja meghal, ő meg nem tanulhat ott, csupán megtűrik, mint az egyik személyzeti tagot. Épp elég dráma és szenvedés…

Karakterek:

Seira naiv és hányingerkeltően kedves karaktere szörnyű volt. Tudom, ez egy mese, és úgy is kellene hozzáállni talán, de képtelen voltam. egész végig azon gondolkoztam, hogy mennyire nem maradna életben a való világban egy ilyen kiscsaj.

Kaito kun cuki volt, és asszem ő egy egészen szerethető karakter is.

Az igazgatónő a főgoni, mégis ő volt az egyik legnormálisabban felépített karakter, bár volt pár ellentmondás a viselkedésében néha, de azért eléggé élettelivé sikerült alakítani, még néha a főszereplőnél is jobban kedveltem.

A legtöbb szereplő egyébként kisarkított, pont úgy viselkedik, ahogyan kell, a jók eredendően jók, a gonoszak pedig álnokok és mesterkednek.

Szereplőgárda:

Shida Mirai szerintem egy rendben lévő színésznő, itt meg amúgyis csak 16 éves volt, és ahhoz képest tényleg ügyesen megoldotta.

Hayashi Kento nagyon érdekes, nem gondolnám, hogy túl nagy tehetsége van a színészethez, mégis van egy fajta aurája, ami miatt érdekessé válik.

A lányok legtöbbjét játszó színésznőcske/lányka átlagosnak volt mondható. Meg úgy igazából mindenkire elmondható, hogy a szerepe nem követelt hű de nagy színészi képességeket.

Pozitívumok:

– A szerelmi szál: abszolút a legnagyobb pozitívum, ezért néztem végig!

Negatívumok:

– Mese: nekem nem jött be itt ez a nagyon erőltetett meseiség

– Sablonok: de mennyi, a szereplők, a történet, a döntések…

– Emiko: az igazgatónő húga, hát én ezt a nőt két kezemmel meg tudtam volna fojtani, voltak olyan jelenetek, amelyeket áttekertem, mert nem bírtam látni és hallgatni

– A nyál: ez a cukorhabos hercegnőduma nekem eléggé hányingerkeltő volt

– SPOILER A hatodik rész volt a legrosszabb, amikor Seira lecseszi a csajt, aki letagadja az apját, a többi lány nem áll ki Seira mellett, mondván, hogy milyen jogon szól bele mások életébe. Hát ez nekem már túl sok volt! SPOILER

És még sok más, nincsen kedvem még többet sorolni, hátha elveszem valakinek a kedvét 😀

Amit tanultam belőle:

– Ráébredtem, hogy felnőttem. Vagy csak ennyire nem sikerült elkapni ennek a könyvnek és a mesének a lényegét? Remélem inkább az utóbbi!

Értékelés:

3/10

Shokojo Seira 小公女セイラ – első benyomás

Azt hiszem, túlságosan is elhatárolódtam mostanában a romantikus doramák mellett, és mivel kezdtem úgy érezni, hogy picit már sok, valami pihentető, könnyed sorozatot akartam keresni. A Shokojo Seira mellett döntöttem, bár az első rész alapján egyáltalán nem könnyed, na és persze itt is a potenciálisan alakulni látszó szerelmi szál köt le leginkább…

1. Történet: Seira az apukájával él Indiában, igazi millás hercegnő, aztán úgy dönt, hogy Japánba jön iskolába, ahol az anyukája is tanult. Nyálas búcsújelenetek, szinkronizált indiai színészek, majdnem 10 perc után abbahagytam… de aztán Seira belép az iskolába, nyalják a seggét, bár persze máris van pár csaj, aki fúj rá. Az igazgatónő már az anyját is utálta, így őt is. Seira mindenesetre az egyik legidegesebb MarySue karakter, akit valaha láttam, nagyon nehéz lesz megszeretni és azonosulni vele, már most látom… Viszont ott van Kaito, akivel kilátásban van egy szerelem, és drámázó romantikus lelkem már tök jó jeleneteket írt erre a részre 😀

2. Színészek: Shida Mirai oké, bár a romantikázásától félek, az már a 14 Sai no Hahában sem ment neki. Hayashi Kentót láttam már az Arakawában, ott szerettem Rikuként, itt majd meglátjuk. A lányok egyébként idegesítőek, plusz az összes többi karakter is.

Hát, nem vagyok elragadtatva, de még nem adom fel, annyira nem volt rossz. Bár első résznek a másfél óra igen hosszúnak tűnt, nem tudom, hogy az 50 perceket minek fogom érezni, de remélem izgalmasabb lesz, mert egyelőre sok az unalmas üresjárat…

14 sai no Haha – 14才の母

Az egyik első doramáim között volt, amit láttam. Akkor lenyűgözött, és a bejegyzés kedvéért újra megnéztem az első és az utolsó részét, hogy emlékezzek. Mindenesetre ezt a bejegyzést nagyrészt a több mint két évvel ezelőtti emlékeimre és érzéseimre alapozva írom. 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 ősz

Dalok:

– Shirushi by Mr. Children

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Azt hiszem, ez a legütősebb része a sorozatnak. Emlékszem, amikor elkezdtem nézi, rögtön az jutott eszembe, hogy le kéne vetíteni a tiniknek a suliban… Szóval a főszereplőnk egy 14 éves lány, Ichinose Miki. Aztán terhes lesz (igen, kb. a sorozatban is ennyire hirtelen ez a rész). A szokásos társadalmi elvárásokat borzolgató téma, tinédzserterhesség, és én szeretem az ilyen érdekes témákat. Van itt minden, megértő és kevésbé megértő család, kotnyeles riporter, gyáva apuka… érdekes, és megható is, bár szerintem picit túl idealista.

Karakterek:

Ichinose Miki egy normális tizennégy éves kislány. És senki se sértődjön meg, aki esetleg éppen ennyi éves, de ez még igenis KISlány kor. Mikinek aztán döntést kell hoznia, mégpedig, hogy mi legyen a gyerekkel. Valahogy néha eléggé hihetetlen nekem, hogy ennyire bátran és éretten mer gondolkozni… de ettől eltekintve, vagy épp ezért is lenyűgöző karakter.

Kirino Satoshi az apuka, az önmagát kereső srác, eléggé gáz családi háttérrel. Egy gyáva kukac, akit az ember a sorozat közben egész végig jól pofon csapna. De aztán jellemfejlődünk, szerencsére.

Ichinose Kanako az anyuka, Miki anyja. Kétségkívül a legszimpatikusabb karakter az egész sorozatban. Aki úgy gondolja, fontos, hogy figyelembe vegye azt, amit a lánya szeretne. Igazán szerethető karakter és teljesen megérteni a vívódását és a döntéseit is.

Hatano Suguru a kotnyeles riporter, aki a modern tinédzserekről készül cikket írni. Mikire is ráakad, és nem túl kedvesen vájkál az életében. De aztán ő is egyre szimpatikusabbá válik, ahogyan lassan részesévé válik a történéseknek.

Szereplőgárda:

Shida Mirait itt láttam először és le voltam nyűgözve, hogy ilyen fiatalon ilyen jól játszott. Azóta már több sorozatban is találkoztam vele és mindig jól teljesített, bár még mindig kissé komolytalannak tartom a nagy szerepekre.

Miura Harumát is itt láttam először, és annak ellenére, hogy a karakterét nagyon nem kedveltem, mégis elégedett voltam vele. Később meg aztán még inkább, amikor főszerepekben is remek volt.

A többiek, így Tanaka Misako vagy Kitamura Kazuki is teljesen rendben voltak, de a dorama legerősebb része inkább a forgatókönyv, szövegkönyv.

Pozitívumok:

– A téma: mint említettem, ez a sorozat erőssége. Mert érdekes és fontos téma, amiről beszélni kell.

– Az anyaság ennyiféle bemutatása, mert nem csak Miki döntéséről van ám szó, hanem az ő édesanyjáról, vagy épp Kirino-kun anyjáról. Összetettem és szépen mutatja be mindezt.

– Más érintett témaként megjelenik az apa szerepe, a barátok, a családi összetartás, öngyilkosság, továbbtanulás… van itt minden, amivel egy ilyen helyzetben találkozhat az ember.

– Megérintő: emlékszem, hogy sok (az első kivételével szerintem minden) részen sírtam.

Negatívumok:

– A „szerelmi” szál: mert, talán a fiatalkorú szereplők miatt nem igazán éreztem megalapozottnak a köztük lévő szerelmet.

Amit tanultam:

– A téma fontossága, érdemes gondolkodni

Értékelés:

8/10

Nobunaga no chef 信長のシェフ 1. rész – első benyomás

Kosztümös, időutazós dorama, amit csak Tamamori Yuuta miatt kezdtem el. Az időutazás nekem már lerágott csontnak tűnik a Jin óta, plusz sok helyen olvastam, hogy “bugyuta” vagy hogy eléggé “olcsó”-nak tűnik. Lássuk, mi minden jutott eszembe az első rész megnézése után!

1. Történet: Mint már említettem ez az időutazás eléggé kijátszott dolog, tartottam is tőle. Kicsit erőltetettnek hat, hogy egy szakácsot úgy kezelnek, mintha minimum a világ sorsa függne a vállán. Plusz az emlékek elvesztése… hát csak egy újabb klisével való nyakonöntést jelent, és akkor még nem is beszéltünk a lányról, aki fiúnak van öltözve. Nem tudom lesz-e a későbbiekben szerelmi szál, de szerintem Shida Mirai még túl fiatalocska és tapasztalatlan lenne egy romantikus szerephez. Aztán a főszereplő Ken is csupán huszonéves, valami főzési zseninek kell lennie, hogy ilyen jól vegye az akadályokat… Számos buktatót látok, ahol a későbbiekben el tud vérezni a sorozat.

2. Színészek: Tamamori rendben volt, ahogy Shida Mirai is egyelőre. Egyiküket sem tartom zseninek, de általában kihozzák magukból is meg a szerepükből is a legjobbat. Ám a többi szerepben nagyjából összegyűlik az összes olyan színész vagy színésznő, akit nem szeretek: Oikawa Mitsuhiro, Kashii Yuu, Inagaki Gorou így rögtön, ami eléggé levon az élményből. Inagaki Gorou már az első részben is szörnyen rossz volt, Kashii Yuu szerencsére csak 2 percig szerepelt, Oikawa Mitsuhiro meg egészen tűrhető volt.

Még folytatom a következővel, aztán majd meglátjuk, hogy meddig tartok ki. Egyébként általában végignézem a sorozatokat, csupán a tényleg nagyon rosszakat nem szoktam tudni befejezni. Hát majd meglátjuk! Ahhoz, hogy kedvenc legyen, hirtelen és nagy mértékű javulás kellene.