Nobuta wo Produce

Újranézés, sok évvel az első megtekintés után. Akkor hát adjuk meg, ami jár, íme az értékelésem a sorozatról! (Ezt a bejegyzést már hónapokkal ezelőtt megírtam, de elfelejtettem posztolni, végre most sikerül!)

 Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2005 ősz

Dalok:

Shuuji to Akira – Seishun Amigo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A címadó hölgyemény (Nobuta) új diákként érkezik az iskolába. Egyből kipécézik és kezdődik a piszkálódás. De Kiritani Shuuji úgy dönt, a szárnyai alá veszi a lányt és titokban producerének áll, hogy népszerűvé tegye. Segít neki ebben a kissé fura Kusano-kun is.

Karakterek:

Hölgyeké az elsőbbség. Nobuta tehát. Nagyon kedves, valamint végtelenül kitartó és bátor karakter. Ha valakit piszkálnak, lehet belőle erőt meríteni.

Kiritani Shuuji a főszereplőnk. Nagyon hasonlóak vagyunk, mert én is éppen ilyen tudok lenni másokkal. Hogy miért is nehéz nekem őszintének lennem, arra én még nem jöttem rá, Shuuji rájön, nagyjából.

Akira az abszolút kedvencem, nagyon szeretem. Ódákat bírnék zengeni róla, és most jöttem rá, hogy teljesen megfeledkeztem róla az álompasis felsorolásban. Habár a Nobuta nem romantikus sorozat, de azért akinek Akira jutna, az a lány igazán királynőnek érezhetné magát mellette!

Szereplőgárda:

Itt láttam először Horikita Makit, később anyukámmal mindig úgy beszéltem róla, hogy tudod, a Nobuta, mert ő nem túl jó a japán nevek memorizálásában. Korrekt, nagyon szerettem a félénk Nobuta alakítását.

Kamenashi Kazuya jó, hozza a szokásosat, de valahogy furcsa. Pár évvel ezelőtt még meg voltam győződve róla, hogy zseniális színész, most már nem érzem ezt. Talán az lehet a bibi, hogy a hétvégén az összes KAT-TUN albumomat letöröltem? 😀

Yamashita Tomohisa szerintem jó színész. Annyira jó karaktereket kap a sorozatokban, hogy lehetetlen nem megkedvelni őket. Az összes közül az Akirás alakítása tetszik legjobban. Utána akarok olvasni, mennyi volt ebből saját ötlet és mennyi forgatókönyves dolog.

Pozitívumok:

– Az egyik legszebb történet a barátságról. Nagyon szeretem a romantikus történeteket, de a legjobb, hogy ez sosem akar több lenni, mint aminek lennie kell.

– Akira mindenestül: konkon, Akira shock, az hogy mindig megbotlik… sorolhatnám.

– A tanulság. Ha magányosak vagytok, szívmelengető végignézni.

– Az apró poénok, pl. az utolsó részben a fűrész.

– A zene: Ike Yoshihiro ❤

Negatívumok:

– Tanárként figyeltem így másodjára a háttérben dolgozó tanárokat is. Az osztályfőnökük pl. csomó helyzetet kezel rosszul. Nem értem, mire fel kapja meg a leveleket.

Hasonló dorama:

 Mondhatnám bármelyik barátságról szóló sorozatot, de igazából nem, a Nobuta ilyenből a legjobb!

Amit tanultam belőle:

Nobuta Power ChuNyu 🙂 Amikor először néztem, még szinte minden új volt, hiszen ez az egyik első doramáim egyike, abból az időből, amikor még egyetlen szót sem értettem ki a japán nyelvből. Nagyon jó volt most újranézni és érteni szinte mindent!

Értékelés:

10/10

Switch Girl!!

Sokadszori újranézés után jöjjön egy friss értékelés. Ez az egyik abszolút kedvenc sorozatom, főleg ha humorról, tinidrámáról és romantikus sorozatról van szó! Megunhatatlan darab.

Adatok:

Részek: 8

Sugárzás: 2011 tél

Dalok: Mizuki Kana – Love Brick (nem találtam videót, vagyis csak olyat, aminél elnémították a hangsávot, bocsi!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Tamiya Nika a suli top szépsége, magazinokban jelenik meg, mindig tökéletes a sminkje, kedves és aranyos. De amint hazaér kikapcsol, mackóba bújik, levetkőzi a nőies oldalát és a tiszta rendetlen szobájában nem túl nőiesen viselkedik. Ezt az énjét megpróbálja mindenki elől elrejteni. Csakhogy Nika osztályába új fiú érkezik, aki nem mellesleg a szomszédja is lesz…

Karakterek:

Tamiya Nikát nem lehet nem szeretni. Pedig alapból, ha belegondolunk eléggé gusztustalan, ahogyan megtéveszt mindenkit. De mivel minden megvan indokolva, nem is haragszunk rá. És igazából annyira cuki idióta tud lenni, hogy tényleg muszáj kedvelni.

Kamiyama Arata felkerülne a topp tizes álompasis listára a közepe felé. Annyira szeretem, amikor méregbe gurul 😀

Van még mellékkarakternek egy csomó barátnő, meg a fiúk az osztályból. De az egyik kedvenc karakterem még a másik osztály vezetője, Bossu Saru, avagy Majomfőnök.

És persze ikemenekben sincsen hiány, az ember lányának szíve gyorsan tud dobogni, amikor meglátja Hirota Masamunét! Az igazi rossz fiú, akik mindig a kedvenc karaktereim.

Szereplőgárda:

Nishiguchi Mariyat egy csapásra megkedveltem, amikor először láttam. Aztán a Yamada-kun no Nanajin no Majoban már természetes volt. Ehhez a hangulatú történethez pont így kell játszani, ahogyan ő csinálja.

Kiriyama Ren 26 évesen játssza Aratát, mégis simán bevettem, hogy tizenéves kamasz. Teljesen jól hozza az olykor hideg és zárkózott, máskor meg férfiállat (:D) pasi szerepét.

Pozitívumok:

– Nika anyukája. Annyira ritkán látni nem topmodel anyukát. És nagyon jó volt itt a kicsit dundi, érdekesen öltözködő Hoshino Sonomi.

– Jinnai Shou, mint Masamune. Öröm a szemnek 😀

– Hogy voltak benne a vidám mellett igazán komoly részek is, de ezek sem lettek sosem túl komolyak.

– Hogy mindig rájövök, én is épp olyan vagyok, mint Nika (most is pizsiben írom a bejegyzést)

– A feliratok, az animés hangulat, Nika képzelgései és a csókok 🙂

Negatívumok:

NINCS!

Hasonló dorama:

Hát komolyabb, de hasonló a csaj a Hotaru no Hikariban is.

Amit tanultam belőle:

Anzemi pantsuuuuuuuuuu 😀

Értékelés:

10/10

Bloody Monday

Ha fiúnak kell japán sorozatot ajánlanom, mindig ez az első, amit mondok, mert akció és nagyon izgalmas. Bár persze ez akkor is áll, ha lánynak ajánlok akciót, avagy megkérdezik a top 10 kedvenc sorozatomat, mert szerintem rajta lenne a listán. (Hmm, jó régen csináltam toplistát.)

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2008 ősz – tél

Dalok: flumpool – Over the rain ~Hikari no Hashi~

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Gyilkos vírus, így kezdődik, és ettől lehetne egészen elcsépelt és ezerszer elmondott történet, de erről szó sincs! Merthogy a főszereplőnk Takaki Fujimaru, egy igen ügyes hacker, aki már gimis korában is szép kis bűnlajstrommal rendelkezik, hogy hová mindenhová tört be. Előzőleg elkapták őt, de most a japán titkosszolgálat kéri a segítségét ebben a gyilkos vírusos ügyben, és ha nem segít, egész Japánnak annyi. Talán még így is sablonosnak hangzik, de nem az, mert sosem tudjuk, ki kivel van, ki beépített ügynök, ki elvakult terrorista, ki lázadó, és még sorolhatnám.

Karakterek:

Takaki Fujimarut lehet és kell is kedvelni. Mert zseni, egyrészt, másrészt meg segít a barátain, és védi a családját.

Hm, kicsit bajban vagyok, mert elég sok szereplőnk van, vagy ha nem is sok, de nem nagyon lehet úgy írni róluk, hogy ne lőjem le a poént, szóval hogy ne derüljön ki, hogy ki mellett állnak. Így hát erről nem is nagyon írok többet, kivéve az egyértelműen legerősebb negatív szereplőnket, J-t, aki az én abszolút kedvenc gonosz karakterem! Nagyon bírom a stílusos negatív szereplőket!

Szereplőgárda:

Miura Haruma szerintem legjobb szerepe. Mostanában szexi fiúkákat alakít, avagy mindenkit teherbe ejt :D, a mindjárt kezdődő új sorijában meg haldokolni fog, de szerintem akármit is csinál, ez a legjobb szerepe és szerintem, ez volt az a szerep, ami igazán népszerűvé tette. Megjegyzem, meg is érdemelte!

Narimiya Hiroki szintén zseniális, sokkal jobban áll neki is ez a szerep (ő J), mint a műteni nem tudó doktor, vagy a gonosz barát, a furi tinédzser, vagy a rockzenész – de még folytathatnám 😀

És innentől kezdve csak felsorolás szintjén, azok, akiket nagyon kedveltem a sorozatban: Kichise Michiko, Ashina Sei, Matsushige Yutaka, Yoshizawa Hisashi, Anami Atsuko, Katase Nana

És akik nem tudnak játszani: Kawashima Umika, Fujii Mina, Tokunaga Eri

Pozitívumok:

– Az izgalomfaktor: sosem tudni, ki kivel van, mit miért csinál, hány szálon fut a történet. És ez így is marad egészen a végéig, amíg össze nem áll a kirakós.

– A színészek: tényleg nagyon jól válogatták össze a szereplőket, mint a két oldalon nagyon erős kaliberű színészek, vagy karakterek vannak.

– Nem unalmas, tényleg, egyetlen perc erejéig sem.

– A hackelős részek voltak a kedvenceim, anyukámmal még mindig szoktuk emlegetni, pedig már évekkel ezelőtt néztük 😀

– A zene!

Negatívumok:

– A nyitott vég, mert hogy lehessem második évadot csinálni, amit csináltak is.

– Pár színésznő elég gyenge alakítása

Hasonló dorama:

Talán az Unfair, csak ez sokkal-sokkal pörgősebb.

Amit tanultam belőle:

Sose bízz senkiben? 😀

Értékelés:

10/10

Virgin Road

Megfogadtam, hogy ha lesz időm, most már végre a kedvenc sorozataimról fogok írni. A legkevésbé ismertebbet választottam először, és azt hiszem, mégis benne van a top 3 legjobban szeretett sorozatban. Lehet, hogy egyszer le is fogom fordítani!

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 1997 tél

Dalok: Amuro Namie – Can You Celebrate? – fejből kiverhetetlen dal, tegnap is ezt dúdolgattam.

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Sakurai Kazumi elmegy az USA-ba, apukája tiltása ellenére, aztán a levelében megígéri, hogy hazaviszi a vőlegényét, csakhogy a vőlegényével szakítanak, ő meg terhes. Szóval végül megkéri a repülőn mellette utazó srácot, hogy hazudja azt, hogy ő a vőlegénye…

Karakterek:

Sakurai Kazumi szimpatikus szereplő, aki jól helytáll ebben a furcsa helyzetben is, amibe keveredett.

Yoshimi Kaoru egy elveszett figura, az a típus, aki sokat szövegel, laza és semmivel sem törődik, de közben igazából nagyon kedves és jó srác, aki figyel mindenkire. Szerettem, hogy ilyen érzékeny, mégis úgy, hogy tud menő is maradni.

Sakurai Hikari az apa, Kazumi apja, aki igazán szereti a lányát és csak védeni akarja mindentől. A legkedvesebb apakarakter, akit valaha láttam, még a sok kiabálása ellenére is.

Szereplőgárda:

Wakui Emit először láttam sorozatban, ügyesen csinálta, szimpatikus lett, bár ehhez biztos, hogy a karaktere is hozzájárult.

Sorimachi Takashi egyike a kedvenc férfiszínészeimnek, és azután a sorozat után lett az igazán. Akármit játszik, mindig levesz a lábamról.

Takeda Tetsuya, vagy a legismertebb szerepe alapján nevezhetném Kinpachi-senseinek is (Igaz, még nem láttam, de tervezem az egész sorozatot). Tehetséges színész.

Mellékszerepben feltűnik még Yo Kimiko. Ó, és Houshou Mai, akinek sikerült annyira rosszul játszania, hogy utáltam már akkor, amint megláttam a képernyőn. A karaktere se egy szerethető csajszi.

Pozitívumok:

– Színészek + forgatókönyv: A színészek zseniálisak, elviszik a hátán az egészet, vagyis elvinnék, ha nem lenne a történet is zseniális.

– A kilencvenes évek fílingje, van itt kéremszépen kopott farmer dögivel, nagytrapézok és kordbársonyok, igazán jó volt, visszatértem a gyermekkorom világába 😀

– A mondanivaló: olyan sok mindenről szó esik benne, hogy igazi tanmeseként is lehetne megnézetni az emberekkel. Szóba kerül a család, az anyaság, az örökbe fogadás, a hazugság, de még az újságírói jog és szólásszabadság is… komplex.

– Minden részen sírtam, volt könnyezős jelenet, volt zokogós rész. Emlékszem, az utolsó részhez egy százas zsepivel ültem le, mondván úgyis szükség lesz rá. Lett is. És nyugi, én a jó dolgokon is tudok sírni, úgyhogy nem a „rákos lesz, meg fog halni”-féle kategóriába esik a sorozat 😀

Negatívumok:

NINCS, egyszerűen nincs, tényleg!

Amit tanultam belőle:

Az élet dolgait? Mondhatjuk, á, mindjárt újra fogom nézni 🙂

Értékelés:

10/10

Aoi Tori (2008)

Mivel sorozatokTSZ vagyok, ezért nem tervezek nagyon hosszú bejegyzést írni, mégis úgy érzem, ha már van filmlistám is, akkor erről is írnom kellene, na és persze nem csupán ezért, hanem mert nagyon jó film volt.

A 2008-ban bemutatott Aoi Tori olyan érzékeny témát boncolgat, mint az iskolai bántalmazás. Aki látott már több japán sorozatot, előbb-utóbb biztosan belefut egy-egy ilyen műbe, amiben ez a téma megjelenik. Mivel én tanár leszek, különösen kíváncsi vagyok az ilyen filmekre és sorozatokra. Az Aoi Tori azonban egészen más volt, mint amire számítottam. Ha a bántalmazásról van szó, mindenféle erőszakos, megterhelő, drámai jelenetekre számít a néző. Itt azonban egészen más szemszögből közelítették meg a témát.

Adott egy osztály, ahol az egyik diák öngyilkosságot kísérelt meg. A régi osztályfőnök pedig szabadságra ment, hogy kipihenje ezt az egészet. Az új tanár pedig úgy kezdi az első óráját, hogy a régi diák padját visszacipelteti a tanterembe és minden reggel külön köszön neki.  A diákok között pedig gyűlik a feszültség…

Egészen különleges volt, hogy a “bántalmazók”-ról szólt az egész, tényleg nagyon ajánlom minden leendő tanár kollégának is, és persze volt és jelenlegi diákoknak is. Az Abe Hiroshi által megformált tanárkarakter valóban igazi példakép lehet, én magam is, míg néztem, elgondolkodtam, hogyan reagálnék egy-egy helyzetben. Nagyon jól csinálta, jobban mint én tettem volna.

A másik főszereplőt Hongou Kanata játssza, akihez nagyon jól illenek a kissé sötét karakterek. Én amúgy is tehetségesnek tartom őt, és talán elfogult is vagyok, de nekem minden karaktere működik. Az itt megjelenő Sonobe-kun legnagyobb problémája, hogy megpróbálja önmagát is becsapni, és nem tudja, hogyan kellene feldolgozni a történteket.

Ez a film igazából egy lassú, csendes film (talán nem is volt filmzenéje), mégis az utolsó pillanatig érdekfeszítő, tele nagyon fontos üzenetekkel az életről,  a hibákról, ezek elfogadásáról és a felelősségről.

Ha pontoznom kellene, akkor 10/10-es.

Mahoro Ekimae Bangaichi – まほろ駅前番外地

Adatok:

Részek: 12

Sugárzás: 2013 tél

Dalok:

Flower Companyz – Beautiful Dreamer

Sakamoto Shintaro – Don’t know what’s Normal

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Két srác a főszereplőnk, Tada és Gyouten, akik olyan „vállalkozást” üzemeltetnek, ami majdnem mindenféle munkát elvállal. Ebből aztán számos furábbnál furább megbízás, és hülye helyzet kerekedik.

Karakterek:

Muszáj Gyoutennel kezdeni, hogy tudjam Tadát hozzá hasonlítani. Gyouten gyerekes, hülye és meggondolatlan. Ő volt a kedvencem, mert gondolkodás nélkül minden munkát elvállal, és olyan jól szórakozott a zűrös helyzetekben is. Bírtam a nyugalmát.

Tada az érettebb, ő próbálja a kezében tartani a dolgokat, bár ez Gyouten és a munkafelkérések mellett lehetetlen vállalkozás. A legfurább és legszimpibb Tadában szerintem az, hogy igazából szereti ezt a munkát, és tényleg feleősségteljes, még ha mindig ellenkezik is.

Kettejükről együtt el kell mondani, hogy ez nem egy rózsaszín virágszirmos sorozat, itt unkóznak nyíltan, amúgy sem képzett emberek, meg legtöbbször azok sem, akik felkérik őket. Eléggé a társadalom peremén élőkről szól a sorozat, és pont ezért különleges. Meglepően reális, és a karakterek is nagyon rendben vannak, rég találkoztam ennyire természetes játékkal. A legfontosabb meg az, hogy igazából a helyén van a szívük és igazi barátok.

Szereplőgárda:

Ha már Gyoutennel kezdtem a karaktereknél, akkor itt is: Matsuda Ryuuheit nagyra tartom. Tényleg nagyon kedvelem, számtalan szerepben láttam és mindegyikben remek volt. A 46 Okunen no Koinál találkoztam vele először, amikor az első lépéseimet tettem Miike Takashi világában, és lenyűgözött. Azóta már több filmet is láttam tőle, és azt a kevéske sorozatot is tervezem, amiben szerepelt.

Eita sokszor emlegetett vendég nálam. De most, hogy valami mást is mondjak: ilyen szerepben sosem láttam még, és ami a legfontosabb, hogy ugyanebben a szezonban játszott a Saikou no Rikonban is (amit egyelőre csak pár belepillantásig néztem), és ott teljesen más karaktert alakít.

Pozitívumok:

– A zene: annyira jól illik mind az opening, mint az ending az egészhez, hogy minden egyszer végignéztem mindet, pedig notorius belepörgető vagyok! És ha megnézitek a Flower Companyz dalát, a klip nagyon hasonló, mint az opening, nagyon ötletes!

– Gyouten röhögései 😀

– Gyouten bizonyos viccei magával és Tadával kapcsolatban. Nem igazán akarnék spoilerezni, de egyet muszáj SPOILER a 3. részben Gyouten szájából elhangzó mondat: Hardo gay nano desu yo XD És az a fej hozzá, vagy negyed óráig röhögtem! SPOILER

– A humor, a hangulat, az hogy néha komoly témák is ilyen jól szóba kerülnek stb.

Negatívumok:

– Picit zavart, hogy az utolsó részekben átváltottunk kétrészes megoldásra. Jobban csíptem azt, amikor egy rész/egy ügy volt a menetrend.

Amit tanultam belőle:

– Dorama téren: Matsuda Ryuuhei összes filmjét most már meg kell néznem, és kezdeni ennek az elődjével

– Élet téren: talán így kéne nekem is felfogni az életet, mint nekik. Bárcsak megtehetném, hogy ilyen züllött hippi módra élek!

Értékelés:

10/10

Ikemen desu ne – 美男ですね

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2011 nyár

Dalok:

Kis-My-Ft2 – Everybody Go

A.N.JELL – Promise

Takimoto Miori – Alone

A.N.JELL – Miss You 

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Na mármost a történet kb. ugyanaz, mint a Minami Shineyonál, apácalány, aki átveszi a tesója helyét a fiúbandában. Ámbár egy kis pluszként szerepel egy csomó gyerekkori emlék, meg egy hajszálnyival eltér bizonyos részeknél, és rövidebb is.

Karakterek:

Cakkumpakk a Minami Shineyo karakterei, csak nyilván más névvel. Tehát itt is csak azt mondhatom el, amit ott is: Ren-sant és Mikót is lehet szeretni, Shuu karaktere sokkal életrevalóbb, mint a koreai verzióban, Yuukié pedig kapott egyfajta hanakimis Nakatsu-féle bugyutaságot, ami szerintem jól áll neki. A nagynéni még kiállhatatlanabb, és sajnos a menedzser is. Az igazgatót viszont itt is bírtam a you-ival és a színes sáljaival.

Szereplőgárda:

Tamamori Yuutával itt találkoztam először, az egész doramát csak úgy taláromra töltöttem le, az ismertető alapján izgalmasnak tűnt. Aztán már a második résztől megkedveltem Tama-chan játékát, meg hát szemrevaló is. Valaki épp írta egy kommentben, hogy Jaejoongra hasonlít, hm, lehet benne valami.

Takimoto Miorival is az volt a problémám, hogy soha senki nem hinné el róla, hogy fiú. Emberek, ott van a Coffee Prince! Miért nem tudnak minden ilyen doramába hasonló jó színészt találni? Olyat aki tud is játszani és eléggé fiús is tud lenni? Ez a babaarcú lány túl sok volt. És azóta láttam a Hungry!-ban is, teljesen ugyanilyen arcokat vágva…

Fujigaya Taisuke játssza Shuut, és szerintem nagyon jó munkát végzett. A koreaiban sose, a japán verzióban elgondolkoztam, nem lenne-e jó mégis Shuut választani. És Fujigara Taisuke nem valami régi motoros, ahhoz képest tényleg remek volt.

Yaotome Hikaru által alakított Yuuki karaktere azért nem fogható Jeremyhez, ez tény. De az aranyos kisfiús karaktert nem nehéz eljátszani, úgyhogy neki egészen jól is ment.

Pozitívumok:

– Éppen olyan időben néztem, amikor csak arra vágytam, hogy a legrosszabb hétköznapjaimból valami kirángasson, és sikerült. Talán azóta is kivételezek vele, és túl sokra tartom, de nekem mindig fontos lesz, mert jó időben néztem meg.

– Szépfiúk: muszáj leírnom, mert mind a három idolunk (na jó, csak kettő) tényleg egészen jól néz ki

– A zene, mert nagyjából csak annyi változott, hogy a szövegeket átírták japánra, de amúgy maradt olyan, mint a koreai verzióban volt és ez jó volt!

– Jang Geun Suk megjelenése, ami nem jelentett sokat, amikor először néztem (úgy, hogy még egy koreai doramát sem láttam, így az eredetit sem), ám amikor újranéztem!

– Elgondolkoztam, hogy meg kéne majd nézni a decemberben vetítésre kerülő tajvani verziót. Életem első tajvani doramája lenne…

Negatívumok:

– Hogy nem eredetileg japán, ezért kevesebben nézik meg, miután látták az eredetit.

– Kevesebb humor, kivágott gondolkodós részek, amik a legjobb jelenetek a koreai verzióban.

– Nana-chan: Kojima Harunát ki nem állhatom, nem a szerep miatt, magát a színésznőt!

Amit tanultam belőle:

– Miután újranéztem a koreai verzió után, elkezdtem gondolkozni a japán-koreai sorozatok különbségén. Majd írok róla egy posztot.

Értékelés:

10/10 – elfogult vagyok

Minami Shineyo –미남이시네요 – You’re beautiful

Adatok:

Részek: 16

Sugárzás: 2009 ősz

Dalok:

A.N.JELL – Promisse

Park Shin Hye – Lovely Day

Park Shin Hye – Without Words

Jang Geun Suk – Without Words

A.N.Jell – As Ever / Still

Jang Geun Suk – What Should I Do

Infó még a sorozatról: itt és itt

A You’re Beutiful szerintem az egyik legsikeresebb koreai sorozat, olyan alap, mint a Hana Yori Dango vagy a HanaKimi a japán doramák terén. A japán verziót (Ikemen desu ne) láttam először, de mindenhol úgy olvastam, a koreai sokkal jobb, így hát ez volt a legelső koreai sorozat, amit végignéztem.

Történet:

A főszereplőnk egy apácalány, az ikertestvérének elszúrják a műtétét, így hát be kell ugrania helyette. Csak az a bibi, hogy a testvére fiú, és az egyik híres fiú együttesben (A.N.JELL) jelentenék be éppen új tagként. Így hát az apácanövendék hirtelen Go Mi Nammá változik, és átveszi a bátyja helyét a bandában.

Izgalmas, nem? És nekem amúgy is bejönnek az olyan sorozatok, ahol lányként fúnak kell öltözni vagy fordítva.

Karakterek:

Hwang Tae Kyung karaktere abszolút a legjobb az egészben, a kívülről morcos, utálatos srác, akit aztán ha megismersz és megértesz, totálisan meg fogsz szeretni. Ő van a leginkább rendben a karakterek közül, múlttal, célokkal, hibákkal. A többiek, még Go Mi Nam is eléggé felszínesek voltak nekem, valamelyik karakter nyilván a szórakoztatásért volt felelős, így nem gond ez, de Go Mi Nam motivációit nem mindig hittem el, miét teszi meg ezt a bátyjáért, ha a sorozatból úgy tűnik, hogy még beszélő viszonyban sincsenek egymással?

Szereplőgárda:

Park Shin Hye játssza Go Mi Namot, nem rossz, nem vészes, csak valahogy találhattak volna férfiasabb lányt is a szerepre. Szerintem a valóságban nem lenne olyan ember, aki bevenné, hogy Park Shin Hye fiú!

Jang Geun Suk remekül alakítja Hwang Tae Kyungot. A bandavezért, aki nem akar új tagot, aki ellene van ennek az egésznek. És habár a japán verzióban Tama-chan sem rossz, azért senki sem tud úgy csücsöríteni, mint Geun Suk oppa 🙂

Jung Yong Hwa volt az, akivel nem voltam megelégedve, az általa megformált Kang Shin Woo olyan kis vérszegény volt, hogy egy pillanatra sem győzött meg.

A Lee Hong Ki által életre keltett Jeremy sem volt egy nagy szám, de hát ő pont a kedves-aranyos-vicces karakter, úgyhogy ennek a szerepnek tökéletesen megfelelő volt.

Pozitívumok:

– A bevágások: amikor egy-egy karakter gondolkodik, elképzel valamit, akkor igazán vicces jelenetekben láthatjuk az adott szereplő gondolatait. (És mindez borzasztó módon hiányzik a japán verzióból!)

– Megfelelő mennyiségű romantika: pont annyi volt, hogy nem kellett olyan sokat nyűglődni. Nem szeretem azt, amikor részeken át csak döntésképtelenségben szenvednek a szereplők.

– Go Mi Nam: nem szoktam túlzottan szeretni a női karaktereket, de annyira jó volt, mikor folyton elszúrt valamit. A vécés jelenet az elején… hát azt hiszem az egyik legjobb, amit valaha láttam 😀

– Humor: kevés sorozaton röhögtem ennyit!

– A le nem fordítható szójáték a címmel és Go Mi Nam nevével

– A zene: nem véletlenül tettem ki az elején egy rakat youtube-linket 🙂

Negatívumok:

– Túljátszottság: néha éreztem, hogy túlontúl viccesek akarnak lenni, Jang Geun Suk már említett szájcsücsörítéseiből néha azért túl sok volt már.

– A történet íve: ezt szerintem minden koreai sorozatnál felírhatnám. Hozzá vagyok szokva a Japánban 9-11 részekre kalibrált történetekhez, ahol pörögnek az események. A koreai sorozatoknál az én ízlésem szerint túl lassan indul be az egész, és általában túl elnyújtott az utolsó egy-két rész.

– Sírás: nekem túl sok…

Amit tanultam belőle:

– Ha egy lány fiúnak öltözik, biztos, hogy bele fog szeretni egy fiúba, és belé is szerelmes lesz egy (vagy több) fiú – és ezt nem csak itt, hanem már a HanaKiminél is láthattuk 😀 A szerelmi három/sokszögek menők!

Értékelés:

10/10 – mert bár soroltam negatívumokat, de ha erre nem adok maxot, akkor szerintem sose fogok semmire sem.