Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10

Bloody Monday

Ha fiúnak kell japán sorozatot ajánlanom, mindig ez az első, amit mondok, mert akció és nagyon izgalmas. Bár persze ez akkor is áll, ha lánynak ajánlok akciót, avagy megkérdezik a top 10 kedvenc sorozatomat, mert szerintem rajta lenne a listán. (Hmm, jó régen csináltam toplistát.)

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2008 ősz – tél

Dalok: flumpool – Over the rain ~Hikari no Hashi~

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Gyilkos vírus, így kezdődik, és ettől lehetne egészen elcsépelt és ezerszer elmondott történet, de erről szó sincs! Merthogy a főszereplőnk Takaki Fujimaru, egy igen ügyes hacker, aki már gimis korában is szép kis bűnlajstrommal rendelkezik, hogy hová mindenhová tört be. Előzőleg elkapták őt, de most a japán titkosszolgálat kéri a segítségét ebben a gyilkos vírusos ügyben, és ha nem segít, egész Japánnak annyi. Talán még így is sablonosnak hangzik, de nem az, mert sosem tudjuk, ki kivel van, ki beépített ügynök, ki elvakult terrorista, ki lázadó, és még sorolhatnám.

Karakterek:

Takaki Fujimarut lehet és kell is kedvelni. Mert zseni, egyrészt, másrészt meg segít a barátain, és védi a családját.

Hm, kicsit bajban vagyok, mert elég sok szereplőnk van, vagy ha nem is sok, de nem nagyon lehet úgy írni róluk, hogy ne lőjem le a poént, szóval hogy ne derüljön ki, hogy ki mellett állnak. Így hát erről nem is nagyon írok többet, kivéve az egyértelműen legerősebb negatív szereplőnket, J-t, aki az én abszolút kedvenc gonosz karakterem! Nagyon bírom a stílusos negatív szereplőket!

Szereplőgárda:

Miura Haruma szerintem legjobb szerepe. Mostanában szexi fiúkákat alakít, avagy mindenkit teherbe ejt :D, a mindjárt kezdődő új sorijában meg haldokolni fog, de szerintem akármit is csinál, ez a legjobb szerepe és szerintem, ez volt az a szerep, ami igazán népszerűvé tette. Megjegyzem, meg is érdemelte!

Narimiya Hiroki szintén zseniális, sokkal jobban áll neki is ez a szerep (ő J), mint a műteni nem tudó doktor, vagy a gonosz barát, a furi tinédzser, vagy a rockzenész – de még folytathatnám 😀

És innentől kezdve csak felsorolás szintjén, azok, akiket nagyon kedveltem a sorozatban: Kichise Michiko, Ashina Sei, Matsushige Yutaka, Yoshizawa Hisashi, Anami Atsuko, Katase Nana

És akik nem tudnak játszani: Kawashima Umika, Fujii Mina, Tokunaga Eri

Pozitívumok:

– Az izgalomfaktor: sosem tudni, ki kivel van, mit miért csinál, hány szálon fut a történet. És ez így is marad egészen a végéig, amíg össze nem áll a kirakós.

– A színészek: tényleg nagyon jól válogatták össze a szereplőket, mint a két oldalon nagyon erős kaliberű színészek, vagy karakterek vannak.

– Nem unalmas, tényleg, egyetlen perc erejéig sem.

– A hackelős részek voltak a kedvenceim, anyukámmal még mindig szoktuk emlegetni, pedig már évekkel ezelőtt néztük 😀

– A zene!

Negatívumok:

– A nyitott vég, mert hogy lehessem második évadot csinálni, amit csináltak is.

– Pár színésznő elég gyenge alakítása

Hasonló dorama:

Talán az Unfair, csak ez sokkal-sokkal pörgősebb.

Amit tanultam belőle:

Sose bízz senkiben? 😀

Értékelés:

10/10

Orange Days – オレンジデイズ

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2004

Dalok:

– Mr. Children: Sign

– Orange Range: Shanghai Honey

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az alapsztori nem nagy durranás: Yuuki Kai meglát egy szép lányt, Saét. Vannak barátai is, velük tölti a mindennapjait, és közülük Keitának is megtetszik Sae. Randira hívja, de aztán mégsem mer elmenni. Ki más helyettesíthetné, mint Kai. Eddig nem lenne semmi igazán izgalmas, csakhogy Sae siket, és egészen másként látja a világot. A történet ezután főként Sae alakja körül keveredik, meg persze az 5 fiatal barátságával, kapcsolataival foglalkozik. Szerettem, hogy olyan sorozatot látok, ahol egy siket lány világába kapunk bepillantást. Aki szereti az iskolás doramákat, vagy a romantikusakat, azt biztosan ezt is szeretni fogja. És nem csak a hangulat, hanem a komoly mondanivaló miatt is. Mikor elolvastam, miről fog szólni, valahogyan nem nyűgözött le, de amint rájöttem, hogy sokkal több van benne, mint hogy egy fiú kapcsolata hogyan alakul egy lányéval, máris érdekelni kezdett.

Karakterek:

Ha egy dorama emberi kapcsolatokról szól, mindig fontos hangsúly van a karaktereken. Kiforratlan szereplőkkel nem hiszem, hogy sikeres lehetne bármelyik hasonló témájú dorama. Így hát itt is fontos, hogy erős, valóban hihető karaktereket lássunk, akiknek értük a döntéseiket, és akiket szeretünk és megértünk. Nálam ez működött.

Yuuki Kai abszolút szerethető karakter és mint főszereplőnek, ilyennek is kell lennie.

Saét nem mindig értettem, hogy miért éppen azokat a döntéseket hozza, de igazából ő is rendben van, egy lány, akinek nehéz az élete, és nem igazán találja meg a helyét.

Még Keitát is szerettem, az a fajta karakter, akit rögtön a szívébe zár az ember, mert olyan kis aranyos. És a többiek is mind rendben voltak, habár természetesen leginkább a főszereplőin jelleme árnyalódott tovább epizódról epizódra.

Szereplőgárda:

Yuuki Kai szerepében Tsumabuki Satoshi tündököl. Ezelőtt nemigen láttam másban, de igazán remek volt. Hagio Saét pedig Shimasaki Kou formálta meg igazán hitelesen. Kevés színésznőt találok általában szimpatikusnak, de ő beverekedte magát abba a kategóriába, hogy szívesen megnézném másban is. Mellettük Eita, Narimiya Hiroki és Siraishi Miho alakítja a barátok szerepét. És mellékszerepben még egy fiatal Ueno Jurit is láthatunk. Mindenki jól játszik (bár Siraishi Miho játéka nekem kicsit kevés, de ezt lehet csak az ellenszenvem miatt éreztem).

Pozitívumok:

– A siketség megjelenítése: számomra fontos, hogy egy ilyen témával foglalkozzanak

– A zenével való játék: a kézjelekkel való beszélgetések alatt, vagy Sae jeleneteinél nagyon sokszor volt síri csend, ami nagyon furcsa volt, mégis sokat jelentett. Néha egészen szokatlan, vagy megdöbbentő volt ez így.

– Yuuki Kai alakja: számomra meglepően rendben lévő, kerek karakter volt

– Természetesség: szeretem, ha az emberi kapcsolatokat olyan természetesen mutatják be, hogy el tudom hinni. (A keleti sorozatokban néha eléggé nehezen sikerül hitelesen ábrázolni a kapcsolatokat, főleg a szerelmi párkapcsolatokat.)

Negatívumok:

– Sae alakja: nem volt mindig érthető számomra, hogy miért azokat a döntéseket hozta, amiket.

Amit tanultam belőle:

– számtalan kézjelet a jelbeszédből, bár nyilván ez különbözik a magyartól, de azért érdekes volt

Értékelés:

8/10