Kasuka na Kanojo 6. rész

Igen, ő egy tanárnéni ott a csupasz lábaival. Nagyon ritkán látni olyan sorozatot, ahol így öltöznek tanárok. Annyira lesokkolt, hogy folyton ezen agyaltam. Már túl japánosan gondolkodom ezekről a dolgokról. Összességében is nagyon ritka olyan sorozatot látni, ahol nem megfelelően öltözködnek, kíváncsi lennék, a valóságban ez az arány milyen lehet. A Last Cinderellában volt olyan az egyik barátnő még, hogy folyton lehetett látni a fél mellét, ezen a két eseten kívül még talán sosem láttam ilyet sorozatban, és persze mindkét esetben azért van így, mert a karakter személyisége megkívánja..

Guilty 5. rész

Kicsit kiakadtam a Guiltyre! Most komolyan, lehet így öngyilkosnak lenni? Komolyan elgondolkoztam rajta emiatt, hogy van-e értelme folytatni… (Pici spoiler, de ha valaki elkezdi nézni, úgyis tudja már a 2. résznél, hogy mire számítson.)

Nobuta wo Produce

Újranézés, sok évvel az első megtekintés után. Akkor hát adjuk meg, ami jár, íme az értékelésem a sorozatról! (Ezt a bejegyzést már hónapokkal ezelőtt megírtam, de elfelejtettem posztolni, végre most sikerül!)

 Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2005 ősz

Dalok:

Shuuji to Akira – Seishun Amigo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A címadó hölgyemény (Nobuta) új diákként érkezik az iskolába. Egyből kipécézik és kezdődik a piszkálódás. De Kiritani Shuuji úgy dönt, a szárnyai alá veszi a lányt és titokban producerének áll, hogy népszerűvé tegye. Segít neki ebben a kissé fura Kusano-kun is.

Karakterek:

Hölgyeké az elsőbbség. Nobuta tehát. Nagyon kedves, valamint végtelenül kitartó és bátor karakter. Ha valakit piszkálnak, lehet belőle erőt meríteni.

Kiritani Shuuji a főszereplőnk. Nagyon hasonlóak vagyunk, mert én is éppen ilyen tudok lenni másokkal. Hogy miért is nehéz nekem őszintének lennem, arra én még nem jöttem rá, Shuuji rájön, nagyjából.

Akira az abszolút kedvencem, nagyon szeretem. Ódákat bírnék zengeni róla, és most jöttem rá, hogy teljesen megfeledkeztem róla az álompasis felsorolásban. Habár a Nobuta nem romantikus sorozat, de azért akinek Akira jutna, az a lány igazán királynőnek érezhetné magát mellette!

Szereplőgárda:

Itt láttam először Horikita Makit, később anyukámmal mindig úgy beszéltem róla, hogy tudod, a Nobuta, mert ő nem túl jó a japán nevek memorizálásában. Korrekt, nagyon szerettem a félénk Nobuta alakítását.

Kamenashi Kazuya jó, hozza a szokásosat, de valahogy furcsa. Pár évvel ezelőtt még meg voltam győződve róla, hogy zseniális színész, most már nem érzem ezt. Talán az lehet a bibi, hogy a hétvégén az összes KAT-TUN albumomat letöröltem? 😀

Yamashita Tomohisa szerintem jó színész. Annyira jó karaktereket kap a sorozatokban, hogy lehetetlen nem megkedvelni őket. Az összes közül az Akirás alakítása tetszik legjobban. Utána akarok olvasni, mennyi volt ebből saját ötlet és mennyi forgatókönyves dolog.

Pozitívumok:

– Az egyik legszebb történet a barátságról. Nagyon szeretem a romantikus történeteket, de a legjobb, hogy ez sosem akar több lenni, mint aminek lennie kell.

– Akira mindenestül: konkon, Akira shock, az hogy mindig megbotlik… sorolhatnám.

– A tanulság. Ha magányosak vagytok, szívmelengető végignézni.

– Az apró poénok, pl. az utolsó részben a fűrész.

– A zene: Ike Yoshihiro ❤

Negatívumok:

– Tanárként figyeltem így másodjára a háttérben dolgozó tanárokat is. Az osztályfőnökük pl. csomó helyzetet kezel rosszul. Nem értem, mire fel kapja meg a leveleket.

Hasonló dorama:

 Mondhatnám bármelyik barátságról szóló sorozatot, de igazából nem, a Nobuta ilyenből a legjobb!

Amit tanultam belőle:

Nobuta Power ChuNyu 🙂 Amikor először néztem, még szinte minden új volt, hiszen ez az egyik első doramáim egyike, abból az időből, amikor még egyetlen szót sem értettem ki a japán nyelvből. Nagyon jó volt most újranézni és érteni szinte mindent!

Értékelés:

10/10

Kasuka na Kanojo 3. rész

Amikor először láttam az első részt, valami nagyon furcsa volt végig An miatt, és csak itt jöttem rá. Szinte ki sem sminkelték. Nagyon jó döntés volt, valóban egészes más hatást kelt, mintha tényleg szellem lenne. Mellesleg már bánom, hogy nem írtam róla első benyomást. Nagyon remek sorozat, most ez jön be nekem leginkább.

Ryuusei no Kizuna

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2008 ősz

Dalok:

– Arashi – Beautiful Days (az Arashit nem találtam meg, de aki meg akarja hallgatni, itt van helyette az egész OST egyben)

– Nakashima Mika – Orion

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kapásból egy nagy tragédiával indítunk. A három főszereplőnknek gyerekkorában megölik a szüleit. Kiszöknek csillaghullást nézni, mire hazaérnek, apa és anya is halottak. A gyerekek felnőnek, egyre közeledik az elévülés lejárta (15 év) és a bűnöst még mindig nem fogták el. Pedig megígérték, hogy ők fogják megtalálni a gyilkost.

Karakterek:

Nagyon szerettem a három főszereplőnket. Leginkább a legidősebb báty nőtt a szívemhez, azt hiszem az ő karaktere volt a legkidolgozottabb, és habár mind a hárman fontos szereplők, mégis egy kicsit ő volt a főszereplő. Persze a fiatalabb fiú testvér és a húg is fontosak voltak a történetben. Kedveltem még a fiatal étteremtulajt is!

Szereplőgárda:

Ninomiya Kazunariról sosem gondoltam volna, hogy kifejezetten tehetséges, csak mint egy átlagos idol-színész, jól tud játszani. De itt most tényleg nagyon jó volt. (Egyébként fura ez az idol kategória, mert beleskatulyázzák őket és lehetnek jó színészek, mégiscsak idolok maradnak – nekem is.)

Nishikido Ryo tényleg csak átlagos, itt sem nyűgözött le, valahogy mindig egy kicsit túl merev volt, még ha laza karaktert próbált is alakítani.

A kishúg, Toda Erika pedig úgy játszott, ahogyan a kedves, de naiv hölgyikét kell. Tényleg adja már neki valaki egy szajha szerepét! Annyira kíváncsi lennék rá!

Mellékszereplőként volt elég sok mindenki (Terajima Susumu, Kiritani Kenta, Ryou), megfelelő játékkal. Aki kifejezetten lenyűgözött az Kaname Jun. Komolyan hihetetlen, hogy igazából én őt ki nem állhattam már a legelső alkalommal, amikor játszani láttam (talán a Tantei Gakuen Q volt az), de aztán olyan sok helyen jelent meg mellékszereplőként, és mindig más és más karaktert játszva, hogy egyre inkább az eszembe véstem. És igazából minden alkalommal korrekt volt a játéka, pedig nem csak egyféle karaktert játszik (mint pl. Toda Erika). Szóval megkedveltem, itt meg igazán jó volt!

Pozitívumok:

– A humor, mert hát ez egy kissé sötét témájú darab, de sosem feküdte meg a gyomromat.

– Kudou Kankurou zsenialitása!

– A side storyk az apróbb történetekkel, amik végül mind le lettek zárva így vagy úgy, és ezek a történetbe való beépítése.

– Kaname Jun karaktere.

Negatívumok:

– Csak az utolsó előtti részben jöttem rá a gyilkos kilétére, de így is elég volt, hogy ne lepődjek meg annyira.

Hasonló dorama:

Hangulatilag igazából az összes KudouKan doramát lehetne sorolni.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó szót, meg arra is rájöttem, hogy néha kincsek pihenhetnek megnézésre várva a gépemen!

Értékelés:

8/10

Hammer Session! – első benyomás

Befejeztem a Gakkou no Kaidant, szóval kellett a helyére egy új sulis témájú dorama. A Hammer Session pedig már nagyon rég óta várt megnézésre.

Történet: Van egy Kurosagi-féle svindlerünk, aki szerencsés véletlen folytán megmenekül a rendőrök elől és egy iskolában köt ki. Ahol aztán alkut köt az igazgatóval, hogy majd ő rendet rak a suliban, ahol kicsit eluralkodott a káosz (szerintem egyébként nem olyan nagy a gáz, nincsen kifejezetten látható balhé, vagy gázos osztály, mint a Gokusenekben).

Színészek: Svindlertanárként Hayami Mokomichi, diákpárja pedig Shida Mirai. Ami cuki párosítás, mert Hayami 186 cm, Shida meg kb 152 🙂 Mellékszereplők közt nagyon sok ígéretes név akad: Kohinata Fumiyo, Higa Manami, Suda Masaki, Irie Jingi, Ishiguro Hideo, stb.

Alapjában véve a GTO-hoz hasonló. Az első rész alapján lehet, hogy lesz akkora troll a sensei, mint Onizuka sensei volt, és akkor jól lehet szórakozni. Az első részben nagyon vagány volt, amikor megjelent a motoron fényképezve és röhögve! Nekem való sorozat lesz, tudom, hogy nagyjából min egy kaptafa, de bírom azokat a sorozatokat, ahol egy tanár nekiáll rendbetenni a kölyköket.

Amachan – első benyomás

Hát végre belekezdtem az első asadorámba. Az asadora olyan sorozat, ami általában rövid, kb 15 perces részekből áll és reggel vetítik, innen a neve is, reggeli dorama. Több is van, amit szívesen megnéznék, és már egy ideje gondolkoztam rajta, mert van, hogy csak egy 20 percem van még indulás előtt, na egy asadora rész erre tökéletes.

Az első az Amachan lett, Kudou Kankurou miatt. Összehasonlítási alapom nincs, de szerintem ő remek forgatókönyvet tudna írni egy 8 órás filmnek és egy 3 perces rövidfilmnek is 🙂

Történet: Van egy anyuka, aki 18 évesen eljött otthonról, otthagyta a szülővárosát és elköltözött Tokyoba, most hazaér vidékre a lányával a betegnek gondolt nagymamához. Csakhogy a nagyival semmi gond nincsen. A későbbiekben bonyolódik még majd a dolog, de kb ennyi derült ki az elsp 15 percből.

Színészek: Senkit sem ismerek a főszereplők közül, egyébként persze nagyszerű mellékszereplők lesznek, ilyenek pl. Katagiri Hairi, Koike Teppei, Sugimoto Tetta, Matsuda Ryuuhei, Yukushimaru Hiroko, Arakawa Yoshiyoshi, Hirazumi Sei és  még sorolhatnám. végüéis a több, mint 150 rész alatt van ideje mindenkinek megjelenni. A három főszereplő egyébként Nounen Rena, Koizumi Kyouko, Miyamoto Nobuko.

Nagyon kíváncsi leszek, mennyire fog lenyűgözni. A nézők hozzászólásai alapján jó lesz, bár persze az is lehet, hogy csak egy szűk asadorás réteg nézi és ezért szeretik annyira. Mindenesetre picit furcsa még ez a 15 perc, az elején úgyis ledarálok belőle vagy 5 részt 🙂

És pozitívum még a zene, meg az egész hangulata, végre megint egy olyan sorozat, ami nem a nagyvárosban játszódik és tele van tengerrel! És persze olyen tájszólásban beszélnek, amiből egy kukkot se érteni, ez nálam mindig nyerő!

Guilty – első benyomás

Ez is egy olyan sorozat, ami ezer éve várakozik a megnézésre, és most bele is kezdtem. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel egyszer már sikeresen  megnéztem belőle az első negyed órát, csak akkor nem volt agyi kapacitásom felfogni az első 15 percet sem. Merthogy ez egy koncentrálós sorozat, majd talán most menni fog.

Történet: régen néztem már olyan sorozatot, ahol közel 45 perc eltelte után sem igazán jegyeztem meg a neveket, a szereplőket és az azokat összekötő szálakat. Kell az ilyen is a sok romantikus sorozat mellé! Igazi friss érzést kelt most bennem, tényleg régen néztem hasonlót.

Színészek: Tamaki Hiroshi nekem mindig garancia arra, hogy ha nem is tökéletes, de legalább minimum jó teljesítményt fog mutatni. Kanno Mihoval csak egy dobott sorozat erejéig találkoztam, de szimpatikus. Főleg, hogy most néztem, hogy ő Sakai Masato felesége, így nem tudom nem kedvelni 😀 Mellékszereplők, akiket ismerek nincsenek túl sokan, csak Kichise Michiko az, aki említésre méltó. De legalább látok új arcokat.

Első pillantásra izgalmas lesz, olvastam, hogy a Maou-hoz hasonlónak tartják sokan, azt pedig szerettem. A nyomozós sorozatok általában lekötnek, Tamaki kb az egyik legszexibben kinéző karakterét formálja meg, és még a romantikus cimkét is látom a sorozat mellett, úgyhogy ennyi lehetőséggel remélem, hogy jól éltek mind a rendezők, mind a forgatókönyvírók és a sznészek is. És tényleg izgalmas, az első részben kiskutyák születésétől kezdve, rendőri nyomozáson át élve embert égetésig sok mindent láttam. Reméljük, ez így marad!

És még a zenéje is jó!

Q10 – első benyomás

Valahogy semmihez sem volt kedvem a most nézettek közül, úgyhogy belevágtam ebbe, azzal a reménnyel, hogy valami frissítőt és lelkesítőt fogok látni és kapni.

A történet: Robotdolog. Kicsit tartok tőle, hogy nem fog ez nekem annyira bejönni. A robotokat és a szerelmet már Nighto óta lerágott csontnak érzem, bár itt persze fordított a felállás. Meglátjuk.

A színészek: Satou Takeru nekem egész szimpatikus, miatta is kezdtem bele. A robotcsaj Maeda Atsukot nem ismertem eddig, az tény, hogy tök jól nyomatja a robothangot, de vajon milyen lesz később. Plusz kevésbé szimpi, mivel tudom, hogy az AKB48 tagja, akiktől én komolyan félek – olyanok, mint egy hadsereg miniszoknyás lány 😀 Mellékszerepekben megtaláltam Kaku Kentot, Renbutsu Misakot, Emoto Tokiot, Yakushimaru Hirokot és még sorolhatnám.

Összességében kicsit átvertnek éreztem magam többször is, mert egyes részek a robottal kapcsolatban eléggé gányul lettek megoldva. Ha pl ilyen háta lenne, mindenki egybál látná, hogy robot, főleg, ha a ruháját le lehet venni egy körben, majd visszatépőzárazni. Na ne már! Szóval kicsit bénán vannak megoldva egyes részek.

Összességében lehet jó lesz, majd jelentkezem belepillantóssal, ha valami nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik belőle.

Virgin Road – 7. rész

Nem szoktam róluk írni, de általában mindig van pár olyan alkotás, amik örök kedvenceim és ezeket folyamatosan újra és újranézem, ha úgy érzem, hiányzik a hangulatuk. Ilyen a Virgin Road is, amit nagyon szeretek! A történet is érdekes, nagyon jó családi és romantikus dorama, ami fontos témával foglalkozik. Emellett pedig ebben a sorozatban néz ki legjobban Sorimachi Takashi 🙂