Rég volt olyan sorozat, amire ennyire kíváncsi voltam, aztán végül az első részt sem tudtam végignézni belőle…
A történet: a történet teljesen oké, van egy autisztikus rezidens, aki közben savant szindrómás is, szóval szuper okos, az ő karakterét követhetjük nyomon a kórházban. Nem jelentett meglepetést, mert kb két hete fejeztem be az amerikai verziót, amit eléggé szerettem (kivéve a béna szerelmi szálat), így hát nagyon vártam, milyen jót hoznak ki ebből a japánok. Az eredeti egyébként egy koreai verzió, amit lehet, hogy szintén bepróbálok, most már nagyon szükségét érzem.
A színészek: Nagyon ígéretes szereplőgárda, Yamazaki Kento nagyon meggyőzött a múltkor, mellette Ueno Juri, Fujiki Naohito, szóval szuper nevek. Mégis, ez az autisztikus karaktermegformálás béna és gáz. Gyógypedagógus vagyok, láttam már nem egy autistát, sőt a saját családomban is van autista emberke, szóval van rálátásom a dologra. Na, hát az az alakítás, amit Yamazaki hoz, egyáltalán nem meggyőző. A karakter jól megírt, tehát aki írta a forgatókönyvet, érti, milyen is az autizmus, de a színészi teljesítmény pocsék. Fáj a szívem ezt ide leírni, de így van. Ennél még YamaPi is jobb volt az Algernonban, pedig attól sem voltam elájulva. A többiek a látott 24 perc alatt teljesen rendben voltak.
Lehet aztán, hogy csak attól nem tetszik, mert nagyon friss még az amerikai verzió a fejemben és hát az klasszisokkal jobb volt, de például ott a műtőben is nagyon izgalom uralkodott, itt mintha nagyon rohantak volna már az elején valahová, így nagyon meggyőző részeket hagytak ki, olyan jeleneteket, amik sokat adtak a karakter megértéséhez és megszeretéséhez. Persze nem mondom, hogy ez a 24 perc elég volt arra, hogy olyan véleményt formáljak, ami helytálló, de azt érzem, nekem nincsen felesleges időm végignézni ezt a történetet, amit már láttam, sokkal jobb feldolgozásban is.
Vérzik a szívem!
Legutóbbi hozzászólások