Last Friends – első benyomás

Persze, hogy csalok egy kicsit, mert a Last Friends a megnézett sorozatok között szerepel. De egyszerűen annyira szükségem lett rá, hogy újranézzem, hogy nem tudtam ellenállni a késztetésnek. Ennek oka egyébként a Watashi ga Renai Dekinai Riyuu, amit szintén elkezdtem és ez jutott róla eszembe.

A Last Firendsről annyit kell tudni, hogy az első sorozataim egyika. 2010 december 8-án fejeztem be (erre jó a mydramalist.info), ami már nagyon régen volt, mégis volt pár jelenet, amire azóta is tisztán emlékszem. Meg persze Utada Hikaru zenéje. És itt találkoztam először Nishikido Ryoval és Ueno Jurival is. Nagasawa Masami meg nem tűnt idegesítőnek, Eitába meg beleszerelmesedtem, és ezután kezdett érdekelni olyan sorozat, amiben ő is játszik.

Annyira örülök, hogy ezt a sorozatot korán néztem meg, mert nagyon nagy hatással volt rám, amekkorára most talán már nem lenne. De nagy kedvenc volt sokáig, a számtalan témával, amit érint.

Szóval ez az első benyomásos bejegyzés inkább csak nosztalgiázás volt a részemről, bocsánat érte. És most megyek is vissza, mert még van belőle 5 perc, és meg kell néznem azt a csókot, amit nagyon szeretek. (Ha csainálnék legjobb csókos listát, lehet rajta lenne.)

Umareru – első benyomás

Nagyon megfogott a történet, amikor először olvastam róla. Aztán folyamatosan ott motoszkált az agyam hátsó részében, többször is belefutottam az utóbbi hetekben, ma épp Ohkura Tadayoshi révén jutottam el hozzá, én nem bírtam ki, hogy ne kezdjek bele.

Történet: Van egy családunk, apu és anyu, meg a négy gyerek. A két legidősebb már dolgozik, úgy-ahogy megpróbálnak helyt állni a munka világában. A két fiatalabb pedig középiskolás. Aztán az apa meghal. A feleségéről pedig kiderül, hogy terhes 51 évesen. Szerintem igazán lebilincselő az alapötlet is, mert tényleg fontos téma, hogy a nők egyre később szülnek. És persze ez nyilván magában foglalja az abortusz, a női jogok és minden hasonló kérdését. Már az első részen is ejtettem pár könnycseppet.

Színészek: Horikita Maki igazából a főszereplőnk, legalábbis én úgy érzem. Rajta kívül a családtagok: Tanaka Misako, Ohkura Tadayoshi, Nakajima Kento és Taketomi Seika. Mellékszerepben Sakai Wakana (akit én bírok!), Ousugi Ren, Suzuki Ryouhei.

Összességében tetszik, bár nem az a könnyen fogyasztós darab. Gondolkodós, családi dráma, ezeket nekem írják igazából 🙂

Hammer Session! 3. rész

A Hammer Session! 2. része nem igazán nyűgözött le, így kissé aggódtam folytatni, de aztán a 3. részben értek meglepetések… mint pl. a képen 😀

Viccet félretéve bízom benne, hogy errefelé folytatódik tovább a sorozat. Mert egyébként vicces is, jó is, tanít is valamit, szóval van benne sok-sok lehetőség!

Don Quixote – első benyomás

A Kasuka na Kanojo befejezésével újat kellett keresnem és erre esett a választásom. Régóta a várólistámon porosodott, úgyhogy éppen itt volt az ideje belekezdeni.

Történet: Testcserélős sorozat, amiket én szeretni szoktam. Ha romantikus, ha nem, csak kevés kivétel volt eddig, amit nem szerettem meg, így bátran bele mertem vágni. A történet annyi, hogy van egy gyermekvédelemnél dolgozó kissé nyápic, eléggé béna srác meg egy jakuza. Na hát ők cserélnek testet, ami persze csomó vicces helyzetet is okoz. De elsőre inkább úgy tűnik, hasznukra lesz, legalábbis mindkettejük személyisége így fog jobban kiteljesedni.

Színészek: Nagyon régen néztem úgy testcserélős sorozatot, hogy arra gondoltam, te jó ég, ezek tényleg átcserélődtek. Pedig vagy 20 perc is eltelt, mire eszembe jutott, hogy nem erről van szó, hanem tök jók a színészek! És tényleg! Matsuda Shoutát kedvelem, bár azér a bátyja Matsuda Ryuuhei az igazi kedvencem, aki tehetségesebb is. Takahashi Katsumi is nagyon jó! Már több mindenben is láttam és szeretni szoktam. Szóval ezzel kapcsolatban elégedett vagyok.

Ráadásként SPYAIR szól a végén, akiket egyébként csak most ismertem meg. Teljesen véletlenül a Hammer Session! endingjét is Ike dalolja. Egészen jók.

Összességében jó szórakozásnak tűnik, reméljük, hogy tudja tartani a szintet. Az eslő epizód még pár könnyet is képes volt kicsalni belőlem (ami mondjuk nálam nem nehéz, de mégiscsak jelent valamit).