Trick – első benyomás

Neki is álltam az előző bejegyzésben említett sorozatoknak. Első a Trick, rájöttem, hogy ez nekem bizony régóta várólistás volt már.

Történet: Yamada Naoko bűvész, akit éppen kirúgnak, de lát egy újsághirdetést, amire elmenve megismerkedik egy professzorral, aki nem hisz a természetfölötti létezésében. Ketten aztán együtt kezdenek nyomozni. Kicsit meglepődtem, mert egy rész / egy ügy felállásra terveztem, de úgy néz ki, függővéggel végződik a dolog. Eléggé érdekes egyébként, sosem láttam még bűvészekről szóló sorozatot.

A színészek: Nakama Yukiet csak a Gokusenekben láttam. Ott hozta a szerepének megfelelő Yankumit, itt is teljesen oké a karakter csak eléggé uncsi. Látnék tőle valami vad, lázadó vagy esetleg egy erotikusabb, szexi karaktert, tudnék jobb véleményt alkotni róla. Abe Hiroshi meglepően jó és kellemesen fura karaktert alakít. Mellékszerepben Namase Katsuhisa 🙂

Szerintem jó lesz ez, külön plusz pont az egyéni humoráért! Most meg megyek aludni, mert írás közben háromszor bealudtam!

Hana Nochi Hare – első benyomás

Mostanában csak angol sorozatokra, abból is főleg vígjátékra volt lelkierőm. De ma sikerült előbb ágyba dugni a nagyot, a kisebbik meg épp rajtam alszik, szóval gondoltam, nézzünk valami mást. Rákerestem a mindenképpen megnézendő 2018-as japán doramákra és az első cikk első ajánlása ez volt. Elcsodálkoztam, hogy HanaDan meg minden, de szeretem annyira az eredetit, hogy meg kellett próbálnom.

A történet: egy kis csavarintással, ugyanaz, mint a HanaDan, ami igazából nem baj, mert nagyon építenek a nosztalgia faktorra. Persze vannak változtatások F4 helyett C5, a főszereplő lány gazdag volt de szegény lett, plusz alapból egy szerelmi háromszögből indulunk, stb. A főszereplő srác rengeteget tud majd karakterfejlődni. Bevallom, ez a legszimpatikusabb, hogy irtó béna, gyáva kis vakarcs, remélem valami normális karakterré növi ki magát, mert egyelőre nem tudok neki drukkolni.

A színészek: na igen, senki az ég világon nem alakít nagyot. Nagyon remélem, hogy ügyesednek, beleérzik jobban magukat a karakterek bőrébe, mert hm, az eredetinek a nyomába sem ér. Egészen unott fejjel néztem, de megmentette az egészet, amikor is megjelent Domyouji, igen MatsuJun cameozott, én meg elolvadtam 😀 csak ezért vagyok hajlandó még nézni belőle. Na jó, talán enélkül is folytatnám, mert pont ez a szintű romantikus sorozat az, amire van agykapacitásom. Aztán meglátjuk, mire lesz mindez elég.

Sajnos az, hogy a mellékszereplők sem izgalmasak, a főszereplő srác sem karakteres, a főszereplő lány meg nem izgat túlzottan… Szóval sok buktatója lehet. No majd kiderül, megnézem a második részt.

Keiji Yugami – első benyomás

Valami nyomozósra vágytam és ennek elég magas pontszáma volt a mydramalisten. Persze Kamiki Ryuunosuke miatt kezdtem nézni.

A történet: nyomozós sorozat, karakterdominált. A címadó Yugami laza, szabályokat nem feltétlenül betartó karaktere és a társa, Hanyu nyomoznak.

A színészek: vicces, mert Kamiki Ryuunosuke csupán a társ, mégis olyannyira dominált az első részben, hogy lehetne Keiji Hanyu is a sorozat címe, bár persze értem, mivel Yugami cselekedetei a meglepetés miatt érdekesek, ha őt követnénk, feleekkora izgalom se lenne. De Kamiki Ryunosuke megint zseniális, hálát adok az égnek, hogy őt kiskorában valaki felfedezte.

Asano Tadanobu játsza Yugamit, vele eddig nem találkoztam sehol, de egyelőre meggyőző alakítást nyújtott.

Ami még feltűnt, hogy rengeteg híres sztár vendégszerepel majd benne, már az első rész is ilyen volt, remélem ez csak jót jelent 🙂

Humorban, hangulatban, zenében is rendben van, plusz van izgalmas szereplő, akiről azt se tudjuk kicsoda és hogyan került a képbe. Remélem, kitartok mellette, jó lenne befejezni 🙂

Our House – első benyomás

Valami könnyed családira vágytam most és Ashida Mana eddig mindig jó volt, szóval gondoltam nézzünk bele.

A történet: Sakura és három testvére fél éve veszítették el az anyukájukat, aki meghalt. Aztán az apjuk hazajön Amerikából egy nővel, akit Las Vegasban vett feleségül.

Nyilván előre garantált történet, mégpedig mindenkit szépen sorban meggyőz Alice, hogy neki maradnia kell velük, majd persze végül Sakurát is ráveszi és teljes lesz a boldogság. De nekem most pont erre a borítékolható történetre van szükségem.

A színészek: Ashida Mana jó, nagyon jó, mint mindig. Elképesztő tehetséges ez a lány, azt hiszem, végig szeretném követni a pályáját. Elképesztő belegondolni, mit fog művelni később egy romantikus történetben vagy mondjuk, ha már ő fog anyuka korabeli karaktert alakítani. Alice-t Charlotte Kate Fox játssza, fogalmam sincsen ki ő, de a sok japán között nagyon szépnek látszik  😀 és de jó a kiejtése is! Nagyon aggódtam, végül is rajta múlt, hogy nézhető-e az első rész, mert eddig nagyjából csak vacak külföldi színészekkel és színésznőkkel találkoztam, ő viszont tényleg teljesen korrekt! Yamamoto Kouji jól hozza az egyáltalán nem karakteres apa jellemét, de már van a karakterének egy előnye, tudja, mikor kell a nők után futni és megvígasztalni őket, kezdem érteni, hogyan mehetett hozzá feleségül két nő is. Ez egy fontos képesség! 😀

Szóval pár részig még biztosan maradok, a legszórakoztatóbb részek a két erős női karakter közti párbeszédek, a kémiájuk is jó. Igaz, hogy Sakura még kislány, de azért van neki bőven befolyása mindenkire, így méltó ellenfél lesz az idegen országba költöző felnőtt Alice-nek!

Cain to Abel – 5. rész

Hajajj, egészen máshogyan alakulnak a dolgok, mint ahogyan én azt az első rész alapján vártam volna. De még mindig tetszik, bár meg kell vallanom, néha eléggé untat a munka része a dolognak, lehetne kevesebb munkahelyi blabla és több, inkább kétszemélyes drámai jelenet a karakterekkel. Bár így is értek minden döntést, de nekem picit túl száraz. De azért még kitartok, hiszen csak most kezd egyre izgalmasabb lenni!

Good Doctor (2018) – első benyomás

Rég volt olyan sorozat, amire ennyire kíváncsi voltam, aztán végül az első részt sem tudtam végignézni belőle…

A történet: a történet teljesen oké, van egy autisztikus rezidens, aki közben savant szindrómás is, szóval szuper okos, az ő karakterét követhetjük nyomon a kórházban. Nem jelentett meglepetést, mert kb két hete fejeztem be az amerikai verziót, amit eléggé szerettem (kivéve a béna szerelmi szálat), így hát nagyon vártam, milyen jót hoznak ki ebből a japánok. Az eredeti egyébként egy koreai verzió, amit lehet, hogy szintén bepróbálok, most már nagyon szükségét érzem.

A színészek: Nagyon ígéretes szereplőgárda, Yamazaki Kento nagyon meggyőzött a múltkor, mellette Ueno Juri, Fujiki Naohito, szóval szuper nevek. Mégis, ez az autisztikus karaktermegformálás béna és gáz. Gyógypedagógus vagyok, láttam már nem egy autistát, sőt a saját családomban is van autista emberke, szóval van rálátásom a dologra. Na, hát az az alakítás, amit Yamazaki hoz, egyáltalán nem meggyőző. A karakter jól megírt, tehát aki írta a forgatókönyvet, érti, milyen is az autizmus, de a színészi teljesítmény pocsék. Fáj a szívem ezt ide leírni, de így van. Ennél még YamaPi is jobb volt az Algernonban, pedig attól sem voltam elájulva. A többiek a látott 24 perc alatt teljesen rendben voltak.

Lehet aztán, hogy csak attól nem tetszik, mert nagyon friss még az amerikai verzió a fejemben és hát az klasszisokkal jobb volt, de például ott a műtőben is nagyon izgalom uralkodott, itt mintha nagyon rohantak volna már az elején valahová, így nagyon meggyőző részeket hagytak ki, olyan jeleneteket, amik sokat adtak a karakter megértéséhez és megszeretéséhez. Persze nem mondom, hogy ez a 24 perc elég volt arra, hogy olyan véleményt formáljak, ami helytálló, de azt érzem, nekem nincsen felesleges időm végignézni ezt a történetet, amit már láttam, sokkal jobb feldolgozásban is.

Vérzik a szívem!

Samurai High School – első benyomás

A okusenek mellett gondoltam nézzünk valami mást is, ami nem túl megerőltető. Végignéztem a legnépszerűbb sorozatok közül, amik nekem kimaradtak, így akadtam a régóta várólistás Samurai High Schoolra.

A történet: A főszereplő srác lassan végez a középiskolában, de nem igazán motivált semmire, nem tudja mihez kezdjen, nem nagyon tanul és eléggé gerinctelen kis akárki. Aztán kezébe kerül egy könyv, amit kinyitva megszállja egy régi samurai szelleme, akit történetesen ugyanúgy hívtak, min tőt és éppen annyi idős is volt, mikor harcolt. Aztán ez a szamuráj szellem kicsit felforgatja a dolgokat.

A színészek: Miura Haruma jó, ezt tudjuk. Az első negyed óra nekem mondjuk kifejezetten nem jött be, mert eléggé túljátszottnak éreztem ezt a nyikhaj szájcsücsörítős karaktert, akihez persze egészen más a szemurájos karaktere. Enélkül is lehetett volna érezni a különbséget. Shirota Yuu egészen meglepett a gyáva és dadogós mellékszerepben, An meg An, mint eddig mindig, semmi egetverő extra, olyan átlagos.

Első ránézésre eléggé kiszámítható történetvonalat várok, nagy karakterfejlődéssel a végére. Meglátjuk, egyelőre pár részt még biztosan bevállalok. Mostanában semmi sem tetszik, remélem ez a majdnem tíz éves sorozat van még annyira nosztalgikus, hogy végig tudjam nézni! 🙂

Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10

Chanpon Tabetaka – első benyomás

Kétféle sorozat van, amihez a japánok szerintem remekül értenek, ez pedig a sport és a zenei témájú sorozatok. Bármelyikre gondolok vissza, mind nézhető volt, sőt némelyik kifejezetten erősen ajánlott darab. Ezért bátran kezdtem bele a Chanpon Tabetakába is.

A történet főhőse Sano, aki vidéki szüleit otthagyva Tokyoba költözik, hogy ott járjon iskolába és sok figyelmet fektethessen a hegedülésre, merthogy profi szeretne lenni. Aztán persze egyből látszik, hogy annyira mégsem az ő álma a hegedű…

A főszereplőnk Suda Masaki, aki nekem nagyon-nagyon number one, egyre jobban, minden szerepével. Ez egy négy évvel ezelőtti sori, rengeteget fejlődött azóta is, de itt is jól játszik. Van még Hongou Kanata, akiről egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy zseniális színész-e vagy sem. Néha, mikor olyanokban látom, mint a Ganz filmek, lehidalok, máskor meg szívom a fogam, mert semmi különös. Szóval őt szeretem megnézni mindenben, hátha rájövök a válaszra. Mellékszereplők vannak ismertek is, talán csak a gyerekek új arcok.

Ami érdekes még, hogy a 60-as években játszódik a dorama. Én bírom ezt a korszakot, bár a hajak divatja néha fájdalmas 😀

Meglátjuk mire jutok, elsőre teljesen normális, átlagos, egyszer bőven végignézhető sorinak tűnik.

Todome no Kissu – első benyomás

Teljesen el vagyok veszve, hogy mi ment mostanában, meg hogy kinek milyen új sorozata van, mert megint nulla időm és legfőképp semmi energiám. De azért ma belekezdtem a Todome no Kissube, mert csak. Mondjuk az idei átlagom elég vacak, háromból egyet sem fejeztem be. Valami nagy szerelmet várnék, mint régen a Nobutánál vagy ilyesmi, de nem nyűgöz le semmi 😦

A sorozatról: A főszereplőnk Eighto, egy host, akit csak a pénz érdekel, persze van szomorú múltja elég titokkal, hogy izgi legyen. Aztán jön a csókos csaj, aki lesmárolja, amitől a hostunk meghal, valamint hopsz, visszaugrik az időben és újra megéli az elmúlt kb két hetet. Az első részben is vagy ötször történt meg a dolog, csak sajnos a csókos csajszi eléggé creepy…

A színészek: itt kell bevallanom, hogy nem csak az elmúlt három év sorozataival, hanem színészeivel és színésznőivel sem vagyok képben. Nyilván van a soriban sok-sok helyes pasi, mint host, meg pár szokásos mellékszereplő arc, az egyetlen szerelem számomra Suda Masaki, aki megint olyannyira zseniális, hogy talán miatta végig fogom nézni, csak sajnos keveset szerepel. Nekem ő nagy-nagy csodakincs.

Yamazaki Kento rendben van, a félmosolya kifejezetten illlik a karakteréhez.

Ami még tetszik: Suda Masaki hangja. Valamiféle fura humort is érzékelek a törrénetben. Plusz egész jól elmozog azon a határon, hogy kicsit sötét és nyomasztó a téma, de közben cukik a pasik, és van megfelelő misztikum is… talán mindenki találhat benne neki tetsző részeket, okos megoldásnak tűnik.

Meglátjuk, meddig tartok ki.