Attention Please

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tavasz

Dalok: Kaela Kimura – Oh Pretty Woman

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az eddig rockzenekar énekesnőjeként működő Misaki Youko úgy dönt, légi utaskísérő lesz. Nem igazán elhivatott, csak azért választja ezt a munkát, mert azt mondja neki a srác, akibe bele van zúgva, hogy szexik az egyenruhás lányok. Elmegy a meghallgatásra, fel is veszik, így aztán elkezdik oktatni, hogy légi utaskísérő lehessen.

Karakterek:

Misaki Youko szimpatikus volt, alapjáraton szeretem a lázadó karaktereket, a lázadó lányokat meg még jobban, mert egy doramában kevés unalmasabb dolog van, mint a sablonlány okos-ügyes-kedves főszereplő. Szerencsére itt szó sincs erről, meg általában a japán sorozatokban kevés az ilyen (a koreaiban pl. annál több).

Mikami Tamakit említeném második helyen, ő az oktató. Ragaszkodik a szabályokhoz, zordon külsővel megáldott, kissé karótnyelt nő, de igazából a legjobb módszerekkel terelgeti Misakit a helyes útra. Nekem személyes kedvencem volt.

Van még két barátnő is, Yayoi és Sekiyama-chan. Ők csak a szerelmi szálak szövevényébe szónak kissé bele. Plusz vannak beszólogatós nem-barátnők, aki aztán a végére persze barátnőkké válnak…

Nakahara Shouta meg a szerelősrác, aki nem lehet pilóta.

Szereplőgárda:

Ueto Ayával kapcsolatban mindig van valamiféle fenntartásom, amit nem értek. Mert most már ki kell jelentenem, hogy jó színésznő. Három sorozatát láttam, három teljesen más szereplővel és meg vagyok győzve.

Maya Miki játssza a tanárnőt. A szívemnek igazán kedves, minden mellékszerepben megjegyzem, szóval itt is szerettem. Bírom az orrhangját 😀 De viccen kívül ő tényleg bármilyen szerepben hiteles.

Aibu Sakiról még mindig azt gondolom, hogy átlagos, vagy annál kissé kevesebb tehetség jutott neki. Itt sem győzött meg.

Nishikido Ryo rendben volt, bár nála is kezdem azt érezni, hogy eléggé egysíkúak a szerepei, legyen szerelő srác, más gyermekét nevelő apuka, vagy nyomozó. De azért a mosolya elfeledteti velem ezt a minimális ellenérzést.

Kohinata Fumiyo is itt van, mint pilóta. Őt is szeretem!

Koizumi Koutarou meg pilótagyakornok. Na, ő megint az, akinek sokat le kell tennie még az asztalra, hogy elhiggyem, hogy jó színész – vagy hogy az lesz egyszer…

Pozitívumok:

– Jókor jött, mert én is éppen munkakeresésben vagyok, szóval ez is az a tipikus lelkesítő sorozat, amit akkor kell nézni, ha az ember egy kis energiát szeretne.

– Jó volt belelátni egy reptér életébe, szóval ebből a szempontból érdekes volt.

Negatívumok:

– Hát én ugye romantikus sorozatra készültem, de az utolsó két részig nyoma sem volt romantikának…

– A barátnék: Yayoi és Sekiyama-chan, brrrrrr!

– Egy idő után azért néha engem is idegesített, hogy Misaki mennyire komolytalan.

Amit tanultam belőle:

– Ganbatte magamnak és mindenkinek a jövőben. Kábé ennyi, na meg mondjuk ragadt rám pár új kifejezés, pl. megtanultam a varjút japánul 🙂

Értékelés:

5/10 – mindent összevetve ez egy közepes alkotás

Asuko March!

Adatok:

Részek: 9

Sugárzás: 2011 tavasz

Dalok:

– FUNKY MONKEY BABYS – Soredemo Shinjiteru

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yoshino Nao elbukja a felvételijét, így egy olyan suliba kénytelen járni, ahol alig van lány (2 fő) és ráadásul csupa műszaki dolgot tanulnak.

Karakterek:

Yoshino Nao egy normális lány, aki normális suliba akar járni, ahol lányok és fiúk is vannak, erre egy műszaki suliba kell járnia, egy csomó fiúval együtt, és olyan szakmát tanulnia, amit nem is szeret. De igazából Yoshino Nao egy hisztis liba,  szerencsére jellemfejlődik és a sorozat végére egészen tűrhető lesz.

Aruto-san Nao szerelme, vagyis hát a lány már az első nap belezúg a srácba, aki egy host klubban dolgozik éjjelente és nem veszi túl komolyan az iskolát.

Tamaki Makoto át akarja venni az apja csavargyárát, ezért jár a suliba és mindenképpen tanulni akar. Ő az első, aki figyelni kezd Naóra.

Takeuchi Kazuya okos, kezdetben nagyon ellenszenves, aki tanulni szeretne, de az osztály nem igazán hagyja. Őt is meg kell puhítani és máris kedves lesz.

Szereplőgárda:

Takei Emi semmi különlegeset nem alakított a sorozatban, középszerű színésznőnek tűnik, meghatározott képességekkel…

Matsuzaka Tori olyan helyes, és olyan kedvesnek tűnik, hogy már a Clone Babynél is megfogott. Miután megnéztem az Asukót, rögtön beterveztem az idei Take Five című darabot, amiben szerepel. Lenne tehetsége, csak még nem volt túl sok lehetősége, hogy próbálgassa a szárnyait és elég tapasztalatot gyűjtsön. Szurkolok neki!

Kaku Kento nem az a zseniális színész, de ő is olyan aranyos, hogy nem lehet nem szeretni. Minden szerepében tényleg jól alakít és itt is nagyon lehet őt kedvelni, csak úgy, mint pl. a Tumblingban.

Nagayama Kentóról csupán a harmadik rész közepén esett le, hogy hiszen ő Eita öcsikéje! Nem tudom elvonatkoztatni, és muszáj a bátyjához hasonlítani, akitől egy kissé elmarad, bár persze fiatalabb és tapasztalatlanabb is. Amúgy külsőre teljesen olyan, mint a bátyja, csak kisebbek a fülei 😀

Gouriki Ayame a másik lányt alakítja, kiállhatatlan szerepben. Teljesen meggyőzött, utáltam itt, a Bibliában meg olyan szép és kedves-ártatlan volt, hogy el sem akartam hinni, hogy ez a két lány ugyanaz a színésznő alakítása.

Pozitívumok:

– A helyes fiúk: Matsuzaka Toori, Kaku Kento, Nagayama Kento, Furukawa Yuuki

– A történetben szereplő fiú karakterek: mindenkit, de tényleg mindenkit megkedvel az ember a sorozat nézése közben.

– A nagypapa karaktere: vicces és kedves is, és reális a kapcsolatuk, bírtam az öreget!

Negatívumok:

– Túl naiv és nem reális, sem a történet, sem a szereplők. Mindenki jó… nem tűnnek hihetőnek nekem ezek a fiú-karakterek, kíváncsi lennék, egy férfi néző mit mondana rájuk.

– Vártam a romantikát, de semmi ilyesmi nem került elő, pedig olyan sok jó lehetőség lett volna benne!

Amit tanultam belőle:

Érdekes kérdés, hogy hogyan és miért választjuk azt a szakmát, hivatást, amit tanulni akarunk…

Értékelés:

5/10

Dragon Zakura

Igazából már talán három hete is lehet, hogy befejeztem, és nem volt sok időm hosszabb bejegyzéseket írni, vagy ha volt is, inkább sorozatot néztem. Na de akkor íme:

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2005 nyár

Dalok:

melody – Realize

Yamashita Tomohisa – Colorful

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Adott Sakuragi Kenji, az ügyvéd, aki valamilyen motoros banda botrányba keveredett, ezért nem igazán megy jól a munkája. Éppen megbízásul kapja, hogy intézze el a Ryuuzan Koukou bezárásával kapcsolatos ügyeket. A suliról tudni kell, hogy csupa léhűtő jár oda, rossz jegyekkel, rossz tanárokkal, rossz igazgatónővel, senki nem vesz komolyan semmit. Mellette azonban van egy másik suli, ahonnan szinte mindenki egyetemre akar jutni, és jut is. Namármost Sakuragi feladata az lenne, hogy becsukassa a sulit, ő azonban valami olyat akar csinálni, ami érdekesebb, amitől neki is hírneve lesz és újra beindul a cég. Így hát úgy dönt, tanítani kezdi a diákokat, hogy bekerüljenek a Todaira, Japán legjobb egyetemére.

Karakterek:

Sakuragi Kenji az a könyörtelen tanárforma, aki igazából eléggé eltökélt, de nem a gyerekek lelkére akar hatni, hanem mindent meg akar tenni a kitűzött cél elérése érdekében. A szájára sem vigyáz. Nagyjából rendben voltam vele, bár nekem ő már egy kicsit túl nem-tanár figura volt. Pedig egy sulis doramától ezt várná az ember, én legalábbis. Én meg főleg figyelni szoktam a tanárokra, mert tanár leszek, nekem ő nem az a példakép-forma.

A diákok karakterei érdekesek voltak, mindegyiknek volt valami célja, és ahogy haladt előre a sorozat, egyre inkább ők is komolyan vették a tanulást, az életet és mindent. Szimpatikusak voltak, még a műkörmös lány is. Itt most nem emelem ki a karaktereket külön, majd a színészeknél ejtek róluk pár szót.

Aki még érdekes lehet, az Ino Mamako. Mert minden doramába kell egy idegesítően picsogó, a gyermekek lelkivilágára vigyázni akaró ugribugri női tanárkarakter. Nem szeretem az ilyet!

Szereplőgárda:

Abe Hiroshi teljesen rendben volt, de mivel ez volt az első szerep tőle, amit láttam, egyelőre nem igazán tudok róla mit mondani. Kíváncsi vagyok, más szerepben milyen. Majd biztos sort kerítek valami olyanra is egyszer, amiben ismét feltűnik.

Hasegawa Kyouko az idegesítő tanárkarakterrel az, akit muszáj megemlíteni még. Ez a nő nem színésznek való. Akárhányszor gondterhelt arcot próbált(!) vágni, feltört belőlem a röhögés. Színészi tehetség: nulla!

Yamashita Tomohisa szerepeiből kezdek most besokallni, valahogy könnyen kikötök az olyan doramáknál, amiben szerepel, ellenben ahogy egyre többet látok, egyre kevésbé gondolom tehetségesnek. Nem volt rossz, de semmiben sem jobb, mint máskor. A Nobuta óta semmiben sem voltam vele teljesen elégedett. De nem tudok rá haragudni.

Koike Teppeiel nem találkozom gyakran, a legelső doramámban szerepelt, azóta anyukámnak még mindig ő a „csatos srác”. Igazából ő is csak próbálkozik azzal, hogy másképpen adjon vissza egy-egy karaktert, de nem nagyon sikerül neki. Alapjáraton persze semmi probléma vele, csak mindig ugyanolyan. Egyébként itt jól nézett ki, tetszett a haja.

Nakao Akiyoshit kedvelem, nem egy szépség, de annyira aranyos hangja van, és csík szemei, amikor mosolyog, hogy nem tudom nem szeretni. Elfogult vagyok.

Nagasawa Masami megint az, akitől berzenkedek. A Proposal Daisakusen óta meg vagyok győződve róla, hogy csak egyféle módon tud játszani. A fenntartásaimhoz képest azonban egészen jó volt.

Saeko a műkörmös lány, na a bagázsból neki volt a legkevesebb tehetsége (Hasegawa Kyouko után), bár a figurát jól hozta.

Aragaki Yui viszont meglepett, láttam már több szerepben is, és ő tényleg jó. Legyen szó akár ügyvédgyakornokról, orvos gyakornokról vagy éppen tini lányról, teljesen rendben van. Kár, hogy egyébként nem szimpatikus.

Saitou Yousuke a tanárok egyike volt, de meg kell említenem, mert kevés olyan színész van, akit jobban utálok nála. Egyrészt nem tud játszani, de ilyen más is van, másrészt olyan zavaró beszédhibás, hogy legszívesebben benyúlnék a képernyőn át és megszorongatnám a nyakát.

Pozitívumok:

– Annyira jó tanulási ötleteket kaptam, hogy alig várom, hogy az egyiket hasznosíthassam az államvizsgára tanuláskor 😀 (időközben már hasznosítva, kipróbálva és remekül működik!)

– A nem-holywoodiság

Negatívumok:

– Az igazgatónő karaktere: merthogy azért van csődben az iskola, mert az igazgatónő költi el a pénzt…

– A karakterek problémakezelése és probléma megoldási módjai, nem értettem egyet jópárszor.

– Valahogy hiányzott belőle az a hangulat, hogy megszeressem, hogy különleges legyen, összességében sajnos eléggé közepes alkotás.

Amit tanultam belőle:

– Nagyon jól motivált a tanulásra!

Értékelés:

5/10

Pasta – 파스타

Adatok:

Részek: 20

Sugárzás: 2010

Dalok:

– Pasta OST

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Seo Yu Gyeongot éppen előléptetnék szakácsnak konyhalányból, amikor is új főnök érkezik a konyhába, aki azzal kezdi, hogy kirúg minden nőt. Seo Yu Gyeong azonban nem megy el. Aztán lassan egymásban szeretnek…

Karakterek:

Seo Yu Gyeongot nagyon nem szerettem, mert hát nem igazán értem mit lehet szeretni ebben a kissé bugyuta, naiv és tudatlan lányban. Persze, el lehet szórakozgatni vele, de igazából olyan szürke és semmilyen volt, hogy nem tudtam megkedvelni. Azt meg főleg nem értem, miért szeretett bele két férfi is.

Choe Hyeon Uk pont az a fajta karakter, akit szeretek, és szerintem rajtam kívül még sokan. A kívülről morcos, hideg, akár kegyetlen, de belül egy teljesen normális ember. Remek volt.

O Se Yeong volt a kedvencem a nők közül. Mert könnyebben azonosultam vele, mint pl. Seo Yu Gyeonggal. Mert ki nem követett el még hibát? Ki nem akarta még újrakezdeni az életét, Ki nem kapaszkodott még fölöslegesen egy szerelembe és nem mert továbblépni? Szerintem mindenki. És szerettem, hogy a hibái ellenére nagyon szerethető karakter volt.

Kim San volt a szívem csücske, bár az ő nagy szerelmét sem igazán értem, de jó volt azt látni, hogy van olyan férfi még a világon, aki 3 évig tud titokban szeretni egy nőt. Bár pont ezért tűnt eléggé idealisztikusnak…

Szereplőgárda:

A négy főszereplő egészen jó volt, bár nyilván Lee Seon Gyun vitte a hátán az egészet, nélküle eléggé semmilyen lett volna színészi játék. Zseniális ez a pasas, tényleg. A Coffee Prince-ben pl. elég soká tartott, hogy megszeressem, de aztán azóta nagyon kedvelem!

A többi három főszereplőnk rendben volt, az átlagos szintet hozták.

Mellettük viszont szinte mindenki szörnyű volt. Az olasz szakácsok egy az egyben, főleg a nőnek kinéző No Min U! De a másik 4 szakács is, nem csak hogy nem voltak szépségek, de annyira irritálóak voltak, hogy utáltam őket. És persze a lányok, hát ők a szörnyűség tetőfokai voltak!

A mellékszereplők között két meglepetés volt csak: Hyeon U, aki a pincérsrácot alakította, őt nagyon kedveltem. Lee Seong Min, akit nagyon nem szerettem az elején, de a végére az egyik kedvenc karakterem lett, és a színészi játéka is értékelhető volt.

Pozitívumok:

– Lee Seon Gyun!

– A romantkázós jelenetek

Negatívumok:

– Ha toplistáznék olyan sorozatokat, amikben a leggusztustalanabbul esznek, ez nyerné az első helyet! Hát így kóstolgatni a tésztát, fúj!

– A sztori: volt ebben lehetőség, de úgy érzem, csomó mindent nem használtak ki benne, lehetett volna több drámázás. Az elején attól féltem túl sok lesz, de túl kevés volt, pedig én szeretem a szerelmi drámákat!

– A szinkron és fordítás: nem írok róla semmi mást, nyígtam miatta már eleget.

– Seo Yu Gyeong: egy erős női karakter mellett sokkal jobban a hatása alá kerültem volna, de ez a mindenkinek behódoló, fejet hajtó ázsiai nőtípus nekem nagyon nem jön be.

Amit tanultam belőle:

– Egy kevés főzési ismeretet talán szereztem (bár igazából ezt csak azért írom, hogy írhassak ide valamit. Enélkül is egészen jól tudok főzni)

Értékelés:

5/10

Atashinchi no Danshi – アタシんちの男子

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 tavasz

Dalok:

GIRL NEXT DOOR – Infinity

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A főszereplőnk Chisato, aki az apja adósságai miatt folyton menekülni kényszerül, de egy nap megmenti egy férfi, aki furcsa ajánlatot tesz neki. Feleségül kéri egy hónapnyi időre. A lány beleegyezik, de egy hónap múlva a férje meghal, ő pedig megörökli a családot a hat fiúval…

Karakterek:

Nem Mineta Chisato volt azt a karakter, aki miatt végignéztem a sorozatot. Bár elég fura helyzetbe keveredik, szerintem néha eléggé fura módon próbálja megoldani a dolgokat. Bár persze érdekes szituáció, nem tudom, én mit tennék.

Mindenesetre a fiúk karakterei sokkal érdekesebbek. Shou, Fuu, Takeru, Masaru Satoru és Akira. Mindegyiknek van valami stiklije. Satoru például nem mer kijönni a szobájából, Masarunak eléggé érdekes komplexusai vannak a nőkkel kapcsolatban, Takeru valami motoros banda tagja, és így tovább.

Szereplőgárda:

Horikita Makit a szerethető színésznők között tartom számon, eléggé hasonló a szerepeiben, de mégis van valami kellemes aurája, amitől nem válik olyan színésznővé, akit ki nem állhatok.

A fiúk miatt néztem meg igazából, mert hát ott van Mukai Osamu, aki igazából csak most kezdett híresebb lenni az utóbbi pár évben, de engem mindig megfogott még mellékszereplőként is.

Kaname Junt is sok szerepben láttam már, nem rossz színész, de nekem nagyon ellenszenvesnek tűnik, magam sem értem miért. Mindenesetre itt is egészen jót alakított.

Okada Yoshinoriról el kell mondani, hogy nem egy szépség. Kedves és szimpatikus, de nem azért szeretik (már ha szeretik), mert helyes, és kötve hiszem, hogy rajongó nők ezrei őrülnének meg érte. Én mégis kedvelem, talán egy picit ezért is.

Yamamoto Yuusuke szerepe a legőrültebb az egész sorozatban, zseniálisan hozza a dolgot, persze kissé yamamotoyuusukésen túljátszva, de azért mindenképpen az ő szerepe volt a legextravagánsabb!

Seto Koujit a Koizora óta figyelgetem, egészen jó, a Rinne no Améban szinte már zseniális. Mégis sokszor érzem ugyanolyannak, megszokottnak, ha hasonlóak a szerepei, ezért esik jól olyan szerepben látni, ami különleges karakter köré épül, itt annyira ez nem jellemző.

Pozitívumok:

– A szaunázások: a legjobb jelenetek

– A kastély: elfogadnám egy játékgyáros kastélyát!

– Seto Kouji és Yamamoto Yuusuke együtt: semmi perverz gondolat, de ők már többször játszottak együtt, hogy szerintem ez a játékukon is meglátszik.

– Kibogozandó múlt: mindig szeretem az ilyet, és főleg különleges azért, mert igazából ez egy vidám dorama, mégis van benne elég gondolkoznivaló

Negatívumok:

– A műkosz Chisato arcán, na meg a paróka…

– A néha picit bugyutának érzett történet

– Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy mennyire lehet komolyan venni, és mennyire viccnek ezt az egészet, eléggé a határon mozog, és néha ez összezavart

Amit tanultam belőle:

– A sorozat remekül bemutatja, hogy még a huszonéves férfiak is tudnak úgy viselkedni, mint az ötévesek 😀

Értékelés:

5/10

Arakawa Under the Bridge – 荒川アンダーザブリッジ

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2011 nyár

Dalok: ehelyett inkább itt a dorama trailere

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Adott egy fiatal srác, aki apuka keze alatt nőtt fel. Az apja azt tanította neki, hogy sose tartozzon senkinek. Aztán egy nap kisétál az Arakawa folyóhoz, beleesik a vízbe és egy lány megmenti, így hát mégiscsak tartozik valakinek. A lány Nino, aki azt mondja, hogy a Vénuszról jött, és megkéri a fiút, hogy legyen a szerelme, mert szeretné megtudni, milyen is az. Ő pedig teljesíti a kérést és kiköltözik a folyó mellé, ahol nagyon sok fura figura él. A srác is új nevet kap, Riku.

Karakterek:

Nem is tudom, itt milyen karakterábrázolást lehetne írni. Igazából a legkevésbé érdekes szereplő szerintem Riku és Nino. Mert a mellékszereplők sokkal különlegesebbek, így Rikuékra rájuk én alig tudtam figyelni. Itt van máris a falu vezetője, vagy Hoshi, na meg Sister, és még sorolhatnám.

Szereplőgárda:

A szereplőgárda gyönyörűséges, olyan nevekkel, mint Oguri Shun, Yamada Takayuki, Shirota Yuu, és Hayashi Kento, mint Riku. Ha azt szeretnénk látni, hogy milyenek ezek a színészek egy nem megszokott szerepben (na jó, Riku átlagos), akkor muszáj megnézni. Oguri Shun zseniális, mint Kappa, Yamada Takayuki szintén, Hoshi volt a kedvenc karakterem. De Shirota Yuuért is megéri belepillantani, már persze, ha szeretnénk őt apácaruhában látni.

A Ninót játszó Kiritani Mirei átlagos, a szerephez egészen jó, Hayashi Kento pedig, mint Riku, eléggé érdekes. Nem ismerem nagyon ezt a srácot, nem mondanám, hogy egy nagy tehetség, de van benne valami fura aura, és szép nagy szemei vannak.

Pozitívumok:

– A kezdetek: nem ám a megszokott módon kezdődik, mint általában a sorozatok, hanem Kappa konferálja fel a részeket

– A teljes őrület: mert ez a dorama egy kissé őrült, komolyan. Itt bármi megtörténhet és meg is történik. (Nekem kicsit nehezen emészthető volt, de azért értékelendő, hogy semmi sablon nincsen benne – na jó, a szerelmi szál az egy picit)

– A mögöttes tartalom: mert az is van ám, felnőtté válás, emberekben bízni tudás, természet értékelése, meg még pár társadalmi kérdés, emberi kapcsolatokat boncolgató téma… nagyon összetett

– A reggeli torna: sosem tornáztam, de kedvem lett tőle!

Negatívumok:

– A vége: merthogy az nincsen, ezután a film kötelező darab, mert csak úgy lóg a levegőben (mindennek ellenére én nem néztem meg a filmet a mai napig sem…)

Amit tanultam belőle:

– Doramanézési tapasztalatként: nem kell félni az „érdekes” doramáktól

Értékelés:

5/10