Trick – első benyomás

Neki is álltam az előző bejegyzésben említett sorozatoknak. Első a Trick, rájöttem, hogy ez nekem bizony régóta várólistás volt már.

Történet: Yamada Naoko bűvész, akit éppen kirúgnak, de lát egy újsághirdetést, amire elmenve megismerkedik egy professzorral, aki nem hisz a természetfölötti létezésében. Ketten aztán együtt kezdenek nyomozni. Kicsit meglepődtem, mert egy rész / egy ügy felállásra terveztem, de úgy néz ki, függővéggel végződik a dolog. Eléggé érdekes egyébként, sosem láttam még bűvészekről szóló sorozatot.

A színészek: Nakama Yukiet csak a Gokusenekben láttam. Ott hozta a szerepének megfelelő Yankumit, itt is teljesen oké a karakter csak eléggé uncsi. Látnék tőle valami vad, lázadó vagy esetleg egy erotikusabb, szexi karaktert, tudnék jobb véleményt alkotni róla. Abe Hiroshi meglepően jó és kellemesen fura karaktert alakít. Mellékszerepben Namase Katsuhisa 🙂

Szerintem jó lesz ez, külön plusz pont az egyéni humoráért! Most meg megyek aludni, mert írás közben háromszor bealudtam!

Mit nézzek?

Megint ezen szenvedek, mert igazából alig van időm és kárnak látom elpazarolni olyanra, ami lehet nem jó. Ezért dobtam a Hana Yori Dango spinoffját is, aztán Itazura na Kisst nosztalgiáztam, de most mégsincs újranézős kedvem. Szóval rákerestem, hogy best jdramas, kaptam egy youtube videó ajánlatot, abból amit láttam, mind tetszett, íme a lista:

GTO

Majo no Jouken

Trick

Hero

Gokusen

Water Boys

Orange Days

Densha Otoko

Liar Game

Hana Yori Dango

1 lire of Tears

Nodame Cantabile

My Boss My Hero

Galileo

Hotaru no Hikari

Hanakimi

Last Friends

Bloody Monday

Mr Brain

BOSS

Unubore Deka

Guilty Akuma no Kaiyakushita Onna

Zenkai Girl

Ritch Man Poor Woman

Legal High

Amit láttam, az innen 90%-ban abszolút hatással volt rám. Szóval úgy döntöttem, megnézem a maradékot is. És erről jutott eszembe, hogy hiszen én rajongok a nyolcvanas, kilencvenes évek és a kétezres évek eleji doramákért. Tudtok ebből az időszakból korszakalkotót, amit még nem láthattam?

Erről írok majd egyszer, hogy ezek mennyire mások, mint a mostani sorozatok. Egészen sok különleges van bennük, de általában még a leghétköznapibb sima romantikus is jobb ebből a korszakból, mint bármelyik később futó nagyon felkapott. Úgy 2015 után egy olyan doramát se tudnék mondani, ami olyan igazán hú, de korszakalkotó lett volna, de cáfoljatok meg 🙂

No, de a lényeg, sorban haladok: Trick, Hero, Mr Brain, BOSS

Előzőleg tesztelt és nem nekem készült: Guilty Akuma no Kaiyakushita Onna, Liar Game

Hana Nochi Hare – első benyomás

Mostanában csak angol sorozatokra, abból is főleg vígjátékra volt lelkierőm. De ma sikerült előbb ágyba dugni a nagyot, a kisebbik meg épp rajtam alszik, szóval gondoltam, nézzünk valami mást. Rákerestem a mindenképpen megnézendő 2018-as japán doramákra és az első cikk első ajánlása ez volt. Elcsodálkoztam, hogy HanaDan meg minden, de szeretem annyira az eredetit, hogy meg kellett próbálnom.

A történet: egy kis csavarintással, ugyanaz, mint a HanaDan, ami igazából nem baj, mert nagyon építenek a nosztalgia faktorra. Persze vannak változtatások F4 helyett C5, a főszereplő lány gazdag volt de szegény lett, plusz alapból egy szerelmi háromszögből indulunk, stb. A főszereplő srác rengeteget tud majd karakterfejlődni. Bevallom, ez a legszimpatikusabb, hogy irtó béna, gyáva kis vakarcs, remélem valami normális karakterré növi ki magát, mert egyelőre nem tudok neki drukkolni.

A színészek: na igen, senki az ég világon nem alakít nagyot. Nagyon remélem, hogy ügyesednek, beleérzik jobban magukat a karakterek bőrébe, mert hm, az eredetinek a nyomába sem ér. Egészen unott fejjel néztem, de megmentette az egészet, amikor is megjelent Domyouji, igen MatsuJun cameozott, én meg elolvadtam 😀 csak ezért vagyok hajlandó még nézni belőle. Na jó, talán enélkül is folytatnám, mert pont ez a szintű romantikus sorozat az, amire van agykapacitásom. Aztán meglátjuk, mire lesz mindez elég.

Sajnos az, hogy a mellékszereplők sem izgalmasak, a főszereplő srác sem karakteres, a főszereplő lány meg nem izgat túlzottan… Szóval sok buktatója lehet. No majd kiderül, megnézem a második részt.

Keiji Yugami – első benyomás

Valami nyomozósra vágytam és ennek elég magas pontszáma volt a mydramalisten. Persze Kamiki Ryuunosuke miatt kezdtem nézni.

A történet: nyomozós sorozat, karakterdominált. A címadó Yugami laza, szabályokat nem feltétlenül betartó karaktere és a társa, Hanyu nyomoznak.

A színészek: vicces, mert Kamiki Ryuunosuke csupán a társ, mégis olyannyira dominált az első részben, hogy lehetne Keiji Hanyu is a sorozat címe, bár persze értem, mivel Yugami cselekedetei a meglepetés miatt érdekesek, ha őt követnénk, feleekkora izgalom se lenne. De Kamiki Ryunosuke megint zseniális, hálát adok az égnek, hogy őt kiskorában valaki felfedezte.

Asano Tadanobu játsza Yugamit, vele eddig nem találkoztam sehol, de egyelőre meggyőző alakítást nyújtott.

Ami még feltűnt, hogy rengeteg híres sztár vendégszerepel majd benne, már az első rész is ilyen volt, remélem ez csak jót jelent 🙂

Humorban, hangulatban, zenében is rendben van, plusz van izgalmas szereplő, akiről azt se tudjuk kicsoda és hogyan került a képbe. Remélem, kitartok mellette, jó lenne befejezni 🙂

Our House – első benyomás

Valami könnyed családira vágytam most és Ashida Mana eddig mindig jó volt, szóval gondoltam nézzünk bele.

A történet: Sakura és három testvére fél éve veszítették el az anyukájukat, aki meghalt. Aztán az apjuk hazajön Amerikából egy nővel, akit Las Vegasban vett feleségül.

Nyilván előre garantált történet, mégpedig mindenkit szépen sorban meggyőz Alice, hogy neki maradnia kell velük, majd persze végül Sakurát is ráveszi és teljes lesz a boldogság. De nekem most pont erre a borítékolható történetre van szükségem.

A színészek: Ashida Mana jó, nagyon jó, mint mindig. Elképesztő tehetséges ez a lány, azt hiszem, végig szeretném követni a pályáját. Elképesztő belegondolni, mit fog művelni később egy romantikus történetben vagy mondjuk, ha már ő fog anyuka korabeli karaktert alakítani. Alice-t Charlotte Kate Fox játssza, fogalmam sincsen ki ő, de a sok japán között nagyon szépnek látszik  😀 és de jó a kiejtése is! Nagyon aggódtam, végül is rajta múlt, hogy nézhető-e az első rész, mert eddig nagyjából csak vacak külföldi színészekkel és színésznőkkel találkoztam, ő viszont tényleg teljesen korrekt! Yamamoto Kouji jól hozza az egyáltalán nem karakteres apa jellemét, de már van a karakterének egy előnye, tudja, mikor kell a nők után futni és megvígasztalni őket, kezdem érteni, hogyan mehetett hozzá feleségül két nő is. Ez egy fontos képesség! 😀

Szóval pár részig még biztosan maradok, a legszórakoztatóbb részek a két erős női karakter közti párbeszédek, a kémiájuk is jó. Igaz, hogy Sakura még kislány, de azért van neki bőven befolyása mindenkire, így méltó ellenfél lesz az idegen országba költöző felnőtt Alice-nek!

Cain to Abel – 5. rész

Hajajj, egészen máshogyan alakulnak a dolgok, mint ahogyan én azt az első rész alapján vártam volna. De még mindig tetszik, bár meg kell vallanom, néha eléggé untat a munka része a dolognak, lehetne kevesebb munkahelyi blabla és több, inkább kétszemélyes drámai jelenet a karakterekkel. Bár így is értek minden döntést, de nekem picit túl száraz. De azért még kitartok, hiszen csak most kezd egyre izgalmasabb lenni!

Cain to Abel (2016) – első benyomás

No, hát eljutottam idáig is, nézzünk bele, ha már ajánlva lett, hogy jó. Előre csak annyit, hogy az első rész, elrepült, mint a sicc.

Történet: a bibiliai Káin és Ábel történetén alapszik a történet, van az idősebb fiú, aki mindent megkap, főképp az apai szeretetet, meg persze a vállalat irányítását és a lány szerelmét is. Mellette meg ott van a fiatalabb testvér, aki mellőzve van, ő a főszereplőnk. Meglepően sok üzleti dolog került bele, bár belegondolva mindig szeretem a muka témájú sorozatokat is, remélem azért egyre inkábba családi dráma lesz a hangsúlyos, és akkor még egy fokkal jobba is fog tetszeni ennél.

Szereplők: Bevallom, előre nem néztem meg, milyen szereplőgárda játssza a sorozatot, mostában szeretek meglepődni és előítéletmentességgel belekezdeni a sorozatokba. Yamada Ryosuke így meglepett, évek óta nem láttam semmiben, egészen elfelejtettem, hogy ő egy korrekt színész, és az elmúlt évek alatt sem nőtt magasabbra 😀 Kiritani Kentával érdekes a kapcsolatom, ő egy olyan színész, akit ki nem állhattam, és itt a múlt időn a lényeg. Sorozatról sorozatra volt képes engem meggyőzni arról, hogy remek tehetség! És még a pöszeségétől is el tudok felejtkezni néha-néha 😀 Mellékszerepben Takashima Masanobu és Otsuka Nene, csak hogy szívemnek kedveseket említsek.

Szóvak így első gondolatra annyit tudok mondani, hogy habár egy órát már láttam belőle, még mindig nem igazán tudom mi lesz a fő konfliktus, persze a család dráma ott lóg a levegőben, de nem vagyok biztos benne, hogy milyen irányban fogunk elindulni. Remélem, nekem tetsző lesz a dolog és akkor rá fogok kapni az ízére 🙂

Good Doctor (2018) – első benyomás

Rég volt olyan sorozat, amire ennyire kíváncsi voltam, aztán végül az első részt sem tudtam végignézni belőle…

A történet: a történet teljesen oké, van egy autisztikus rezidens, aki közben savant szindrómás is, szóval szuper okos, az ő karakterét követhetjük nyomon a kórházban. Nem jelentett meglepetést, mert kb két hete fejeztem be az amerikai verziót, amit eléggé szerettem (kivéve a béna szerelmi szálat), így hát nagyon vártam, milyen jót hoznak ki ebből a japánok. Az eredeti egyébként egy koreai verzió, amit lehet, hogy szintén bepróbálok, most már nagyon szükségét érzem.

A színészek: Nagyon ígéretes szereplőgárda, Yamazaki Kento nagyon meggyőzött a múltkor, mellette Ueno Juri, Fujiki Naohito, szóval szuper nevek. Mégis, ez az autisztikus karaktermegformálás béna és gáz. Gyógypedagógus vagyok, láttam már nem egy autistát, sőt a saját családomban is van autista emberke, szóval van rálátásom a dologra. Na, hát az az alakítás, amit Yamazaki hoz, egyáltalán nem meggyőző. A karakter jól megírt, tehát aki írta a forgatókönyvet, érti, milyen is az autizmus, de a színészi teljesítmény pocsék. Fáj a szívem ezt ide leírni, de így van. Ennél még YamaPi is jobb volt az Algernonban, pedig attól sem voltam elájulva. A többiek a látott 24 perc alatt teljesen rendben voltak.

Lehet aztán, hogy csak attól nem tetszik, mert nagyon friss még az amerikai verzió a fejemben és hát az klasszisokkal jobb volt, de például ott a műtőben is nagyon izgalom uralkodott, itt mintha nagyon rohantak volna már az elején valahová, így nagyon meggyőző részeket hagytak ki, olyan jeleneteket, amik sokat adtak a karakter megértéséhez és megszeretéséhez. Persze nem mondom, hogy ez a 24 perc elég volt arra, hogy olyan véleményt formáljak, ami helytálló, de azt érzem, nekem nincsen felesleges időm végignézni ezt a történetet, amit már láttam, sokkal jobb feldolgozásban is.

Vérzik a szívem!

Samurai High School – első benyomás

A okusenek mellett gondoltam nézzünk valami mást is, ami nem túl megerőltető. Végignéztem a legnépszerűbb sorozatok közül, amik nekem kimaradtak, így akadtam a régóta várólistás Samurai High Schoolra.

A történet: A főszereplő srác lassan végez a középiskolában, de nem igazán motivált semmire, nem tudja mihez kezdjen, nem nagyon tanul és eléggé gerinctelen kis akárki. Aztán kezébe kerül egy könyv, amit kinyitva megszállja egy régi samurai szelleme, akit történetesen ugyanúgy hívtak, min tőt és éppen annyi idős is volt, mikor harcolt. Aztán ez a szamuráj szellem kicsit felforgatja a dolgokat.

A színészek: Miura Haruma jó, ezt tudjuk. Az első negyed óra nekem mondjuk kifejezetten nem jött be, mert eléggé túljátszottnak éreztem ezt a nyikhaj szájcsücsörítős karaktert, akihez persze egészen más a szemurájos karaktere. Enélkül is lehetett volna érezni a különbséget. Shirota Yuu egészen meglepett a gyáva és dadogós mellékszerepben, An meg An, mint eddig mindig, semmi egetverő extra, olyan átlagos.

Első ránézésre eléggé kiszámítható történetvonalat várok, nagy karakterfejlődéssel a végére. Meglátjuk, egyelőre pár részt még biztosan bevállalok. Mostanában semmi sem tetszik, remélem ez a majdnem tíz éves sorozat van még annyira nosztalgikus, hogy végig tudjam nézni! 🙂

Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10