All time top 10, avagy a top kedvenc 10 japán sorozatom!

Kitaláltam, hogy a toplisták valójában a legjobb dolgokat foglalják össze, és én ilyet még sosem írtam. Jöjjön hát a – jelenleg – all time kedvenc 10 japán sorozatom! A listára első körben 32, majd 29 cím került fel. Így arra jutottam, ketté veszem a listát, és készítek majd egy másikat is, ahol olyan sorozatokat sorolok fel, amelyek több figyelmet, több nézőt és még több elismerést érdemelnének!

(És itt egy zárójeles megemlékezés azokról a sorozatokról, amik a célvonatban estek ki: Bloody Monday, Hanakimi, Jin, Kazoku Game, Koizora, Last Friends, Rich man, poor woman, Tatta Hitotsu no Koi)

De akkor legyen most szó az én kedvenc 10 doramámról.

10. Gokusen

Nagyon nehéz döntés volt szelektálni, de a Gokusent nem volt szívem kizárni. Életem legelső doramája volt a Gokusen 2. Itt most mind a három sorozatra gondoltam egyben. Tanárként ezt az egyetlen olyan sorozatot tettem fel a listára, aminek a tanítás a témája. Akármennyire bénák is néha a harcjelenetek, mégis ez az a sorozat, amiből erőt merítenék, ha mutatkoznának rajtam a kiégés jelei. Yankumi idealizmusa annyira szívet melengető, a sorozat humora is megkedvelhető, de a legjobb, hogy a sebhelyek másnapra mindig begyógyulnak a Gokusen világában 😀
Legemlékezetesebb jelenet: nem tudok kifejezetten egyet említeni, de nagyon szeretem azokat a részeket, amikor a nagypapával beszélgetnek és kortyolják a sakét. Meg persze Fight-oh! (amit én is csinálok néha, ha nehéz napom van, vagy zűrös gyerekekkel kell lennem :D)

9. 14 Sai no Haha

Ezt pedig a téma fontossága miatt nem tudtam kihagyni. Egészen összetett, sok problémával foglalkozó sorozat, amelyben fel kell nőnie a szereplőknek. Kicsit ez is idealitsa, de szép az üzenete. Tini koromban abortusz-ellenes voltam, most sem támogatom, csak jobban megértek bizonyos körülményeket. Mindenesetre ez egy igazán remek dorama, aki szereti a családi drámákat, annak biztosan nagyon fog tetszeni. Itt szerettem meg Shida Mirait, és az egyetlen szerep, amiben nem kedveltem Miura Harumát. Kedvenc részem belőle az, amikor az anyuka és a lánya beszélgetnek a korházban a szülésről és anyaságról.

8. Love Shuffle

Igazi kis romantikus darab, de azokból is a nagyon élvezhetők közé tartozik. Ráadásul van benne mindenféle karakter, és pont ettől lesz izgalmas. Ha unalmas már azt nézni a kb. 11 részen keresztül, hogy hogyan szeret egymásba két ember, ennél ez sokkal összetettebb, merthogy legalább hatan vannak. Vadidegenek kezdetben és mégis igazán jó barátokká (és/vagy többé) tudnak válni. Meg persze mindenki megpróbálja megtalálni az életben a helyét, ez is szép benne. A legjobb jelenet a liftben játszódik az elején, meg a panda!

7. Buzzer Beat

Gyöngyszem, amit nagyra tartok, mert itt szerettem meg Kitagawa Keikot és mai napig erre a sorozatra (meg a Nobutára) szeretek gondolni, ha Yamapi nem túl jó alakításai jönnek velem szembe. Itt még tudott annyira játszani, hogy a két főhős annyira lenyűgözött, hogy az idióta mellékszereplők sem zavartak. Meg persze körítésnek ott a zene és a sport, ami mindig jól van bemutatva a japán doramákban. Kedvenc részem az az ölelős jelenet a földön ülve!

6. Ikemen Desu Ne

Mert ha a japánok csinálnak feldolgozást, azt is japán módra csinálják, ami igazán szimpatikus. Át lehet venni úgy egy sorozatot, hogy nem azt érzi az ember, hogy én ezt már láttam, csak más színészek játszották, meg más nyelven beszéltek benne. Hanem okosan, ügyesen az alapszituációt felhasználva, maguk szájízére igazítva csinálnak belőle egy jó verziót. Aminek egyetlen apró hátránya, hogy kevesebb részes, mint a koreai verziója, így talán kevésbé vicces. De ugyanúgy megállja a helyét! Meg hát gender-bender fan vagyok, így ha bárki beöltözik ellentétes neműnek, vagy testet-lelket cserél, azokat én mindig megnézem, és általában szeretem is.
Kedvenc rész… hú, nagyon sok van. Talán az elején még, az első fellépés utáni sírás és vigasztalás. Újra kell néznem, mert hiányzik!

5. Tumbling

Mint már említettem, a japánok nagyon ügyesen mutatják be a sporttal kapcsolatos témát a sorozataikban. Nem tudom, ehhez miért értenek jól, talán az alapból bennük lévő nagyobb kitartás miatt, ami egy sporthoz és a sikerhez elengedhetetlen? Mindenesetre nem láttam még olyan sport témájú sorozatot, amiben igazán csalódnom kellett volna. A Tumbling meg kicsit még meg is van fűszerezve gokusen-féle rossz fiúkkal, akik aztán olyan szép karakterfejlődésen mennek keresztül! Ráadásul az egyik mellékkarakter annyira megihletett, hogy az asztalfióknak írogatott valamelyik regényemben fel is használtam. 🙂
Kedvenc részem belőle az összes, amikor gyakorolnak. Lenyűgözőek!

4. Nobuta wo Produce

Még ha Horikita Maki nem is olyan kifejezetten kiemelkedő a sorozatban, szerintem sok ember a fél karját odaadná, ha ilyen barátai lennének. Mindegyik karakter egy külön csoda, még a mellékszereplők is értelmesek, szeretnivalóak. Ráadásul olyan szívet melengetően mutatja be a barátságot, hogy az ember úgy érzi, a világ végére is követné a saját barátait. És persze a legjobb, hogy nem akar több lenni ami, és előtérbe sem kerül a romantika hármójuk között. Emellett itt is merem azt hinni, hogy Yamapi tud játszani, és persze Kame is rendben van.
Kedvenc részem a búcsúzás, meg persze a Nobuta Power chu~nyu~ 🙂

3. Virgin Road

Különleges, régi darab a 90-es évekből. Nagyon kevesen láthatták szerintem Magyarországon, ezért majdnem a másik listába tettem, de aztán rájöttem, hogy én ezt szeretem annyira, hogy megérdemeljen itt egy 3. helyet. Zengtem már ódákat róla, amikor értékeltem, és most is csak azt tudom mondani, hogy szívemnek kedves darab. A leginkább rendben lévő az apa karaktere, de mindenki más is szerethető (egy kivétellel). Sok-sok rétege van, amiben olyan fontos dolgokról esik szó, mint család, felelősség, gyermekvállalás, szülőség… Nézzétek meg, ha szeretitek a romantikus sorozatokat!
Kedvenc rész: “Menta wa buji?”

2. Majo no Jouken

Sokat gondolkoztam, hogy ez első vagy a 2. helyre kerüljön-e ez a sorozat, de végül nagy nehezen, így döntöttem. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert ez is kiemelkedően jó darab. Fogalmam sincs, mi fogott meg benne. Kevés olyan dorama van, aminél már az első pár percben tudom, hogy kedvencet avatok, ez olyan volt. Szeretem a témáját is, mert fontos, érdekes társadalmi kérdést feszeget. A színészek is nagyon jók, teljesen egyben van az egész!
Legemlékezetesebb jelenet a könyvtáron kívül… az összes? Tényleg nem tudok választani, ezt is szívesen újranézném!

1. Hana Yori Dango

Azért lett végül is ez az első, mert ez volt az egyetlen dorama, amit egy nap alatt kétszer néztem meg. Először magam délelőttől délutánig, majd annyira meg akartam mutatni anyukámnak, hogy este 7-kor újrakezdtük, folyamatosan hajnal 2-ig, míg be nem fejeztük. Aztán a végén mindketten bőgtünk 😀 Kultusz-sorozat, aki nem látta, annak ezt kell legelőször bepótolnia. Minden igazán jó benne. A színészek, a történet, a megvalósítás. Ódákat zengek, igen.
Legemlékezetesebb jelenet talán az első randis esőben várástól a liftig alvásig 🙂

Ennyi hát az én top 10-em, akinek van kedve, elmondhatja a sajátját, főleg ha van benne olyan, amit még nem láttam. Meg persze ezzel is lehet vitatkozni!

A legközelebbi toplistában olyan doramák lesznek, amiket jobban kellene szeretni, és tudom, hogy adós vagyok még egy bosszuállós toplistával is, ha végzek az Ouroboros-szal!

Tantei no Tantei – első benyomás

Gondoltam, kicsit haladok a jelenleg futó sorozatokkal, Így belenéztem a Tantei no Tanteibe is. Szoktam szeretni a nyomozós sorozatokat, ha jók, meg persze ott van Kitagawa Keiko, akit én kifejezetten kedvelek. Viszont ezt nem fogom folytatni, sőt, még az első részt sem néztem végig.

A történet szerint egy magánnyomozó ölte meg a Kitagawa Keiko által játszott főszereplő húgát, aki így elhatározza, hogy megkeresi, ki a tesója gyilkosa. Más módja nincs, mint hogy ő is magánnyomozó legyen. Na mármost itt képedtem el egy kissé, merthogy komplett évekig tartó kiképzésen estek át. Nem tudom, hogy tényleg létezik-e ilyen, de én a  Veronica Marshoz vagyok szokva 😀 Szóval semmi képzés, aki magánnyomozó lesz az vagy volt rendőr volt, vagy szeret a maga szakállára nyomozgatni.

Az eddig előkerülő ügyek sem voltak túl izgalmasak, pedig megpróbálták azzal is megfejelni a dolgot, hogy bedobják a kezdő kolléga sablont.

A színészek jók, de sajnos egyáltalán nem fogott meg annyira, hogy folytassam. Tényleg kár, mert Kitagawa Keiko megint morcos, nem mosolygó karaktert játszik és ez jól megy neki. Bírom a belevaló nőket!

Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

Akumu-chan – 悪夢 -ちゃん

Ez egy kicsit nagyobb búcsú most egy sorozattól, mivel az Akumu-chant még a blog indulása előtt kezdtem nézni, valahol az 5-6. rész körül jártam, amikor indítottam az ASTSZ-t 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 ősz

Dalok:

– Momoiro Clover Z – Saraba, Itoshiki Kanashimi-tachi yo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzek semmit, főleg mert már eléggé rég láttam az első részt, így nem tudom pontosan, mi minden derül ki ott. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy a sorozat az álmokról szól, vagyis inkább a rémálmokról. Mutoi Ayami tanárnő, az ő osztályába érkezik új diákként Koto Yuiko, ezzel aztán megbolygatva Ayami sensei életét…

Karakterek:

Mutoi Ayami sensei sok mindent hordoz magával a múltjából (és erre majd csak szépen sorban derül fény), kezdetben a diákjaival és a tanárkollégákkal szemben sem őszinte. Mosolyog mindenkire, az a kedves tanárnőféle, de valójában nem ilyen. Szerettem, hogy mennyit változott, azt hogy mindenre fény derült és végül Ayami sensei nagyon szimpatikus lett.

Koto Yuiko egy átlagos kislány szeretne lenni, csak az álmai miatt nem igazán sikerül neki. Csak 11 éves és nagyon sok olyan dolgot lát, amit nem kellene. Szimpatikus volt.

Shiki Takashi a joker a sorozatban, tényleg. Az ő karaktere tipikusan az a figura, akiről tudod, hogy veszélyes, hogy sántikál valami rosszban, de közben bízol benne, hogy mégis igazából jó fej. Az irodalomban odáig vagyok ezekért a karakterekért, de a doramákban is!

A többiek is mind-mind szerepet játszanak a sorozatban, de annyira nem érzem szükségét annak, hogy kiemeljem őket itt, inkább majd a színészi alakításoknál…

Szereplőgárda:

Kitagawa Keiko a Buzzer Beat óta a kedvenc női színészeim között van, bármilyen karaktert játszik, én azt szeretem, úgyhogy nagyrészt miatta is mertem belevágni a sorozatba.

Kimura Manatsu, mint Koto Yuiko nagyon aranyos volt. Komolyan a szívemhez nőtt ez a kislány, egy kissé rémisztő olykor, de cuki 🙂

Gackt-sama volt a másik, aki miatt muszáj volt belekezdenem a sorozatba, és de jó is volt látni. Remélem, kap még pár szerepet, mert az ő szexi hangján minden karaktert (legyen az gonosz vagy jó) muszáj szeretni!

Yuuka nővérke volt a sorozatban, ő volt a legnagyobb negatívum az egészben. Én ezt a nőt ki nem állhatom, komolyan nem értem, miért kap nagyobb szerepeket is (mint pl. a Papadoluban!?). Brrrrr.

Anan Kenjivel többnyire semmi bajom, de itt olyan idegesítő igazgatóhelyettest alakított, hogy nagyon utáltam.

Kohinata Fumiyo meg rengeteg mellékszerepben megtalálható, komolyan. Örültem, hogy nagyobb szerepben is láthatom.

A tanárkollégák meg a gyerekek is jól voltak egyébként, az a szokásos mellékszereplős szint volt meg itt is.

Pozitívumok:

– A történet: az egy-egy részre nyúló nyomozgatásokból egy szépen összefüggő kerek, egész történet alakult ki a végére, és ez tetszett.

– A karakterek jellemváltozása

– A tanulság: az, hogy a jövőnk meg lehet írva, de mi éljük, és minden perc fontos. Meg persze az egész álmok-igazságok-álomfejtéses dolgok.

– A mitológiába bújtatott igazságok és a pszichológiai alapok

– Gackt remek játéka és karaktere(i), és a kémia közte meg Keiko között (még bőgtem is, pedig ez nem egy romantikus dorama alapból!)

– Az utolsó egy perc, komolyan mondom a legeslegjobb dorama-befejezés, amit eddig láttam! Kiabál a 2. évadért vagy egy SP-ért, de remélem nem lesz belőle, mert félek, hogy elrontanák!

Negatívumok:

– Az igazatóhelyettes karaktere, aki nyilván a humorfaktor lett volna, de ez nem jött össze

– Picit lassan indul be az elején, de a 4. résztől kezdve én élveztem

– A fantasy nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni, plusz persze a képi megvalósítások sem túl szépek néha (pl. az utolsó részek valamelyikébe van valami nagy fóka, na az nagyon rondára sikerült), ellenben a sensei álmainak képi világát nagyon bírtam! (ez meg már pozitívum, aminek nem is a negatívumok között kellene lennie…)

Amit tanultam belőle:

– Amilyen üzenetet közvetített, picit muszáj elgondolkozni rajta.

Értékelés:

7/10

És akkor akkor a végére íme egy nagyon jó kép:

Akumu-chan 8. rész

Íme Gackt-sama, aki miatt elkezdtem a sorozatot (na, jó meg persze Kitagawa Keiko miatt is!). Ha már szó esett az előző posztok valamelyikében a szexi férfihangokról, ő is benne lenne a top tízben. Akumu-channal egyébként már a 8. résznél tartok és eléggé leült a történet, semmi szerelmi szövevény, pedig az első részekben még drukkoltam, hátha lesz valami, enélkül meg még kevésbé izgalmas. Egyébként, aki szereti a fantasyt vagy érdeklik az álmok, nézze meg. Asszem magyarul is fordítják, bár én az angolt követem. Ha végeztem, írok erről is egy bejegyzést.