Ouroboros – első benyomás

Elkezdtem a snitt.hu-ra feltöltögetni a japán sorozatokat (már most látom, hogy hihetetlen nagy meló lesz), és közben nézegettem, hogy mik a tervezettjeim. Aztán megláttam ezt, és nem bírtam ellenállni a nagy neveknek, a jó véleményeknek és a történetnek.

A sztorit nevezhetnénk kicsit szokásosnak is. Bosszúállás a fő téma: van két árvaházi kiskölyök, akiknek meggyilkolják a tanárnőjét, ők pedig megfogadják, hogy bosszút fognak állni. Kezdetben kicsit erőltetettnek éreztem, de hamar elmúlt az érzés, amint jobban megismerjük a tanárnő karakterét. Ami érdekes, hogy az egyik fiúból rendőr lett, a másikból meg yakuza. Meglepő volt, hogy már az első rész végére lett egy sejtésem, hogy ki lehet a gyilkos, remélem, hogy ez nagyon nem lesz ennyire egyszerű, mint gondolom.

Színészek: Ez volt a legfőbb húzóerő, mert hát egy Oguri Shun, Ikuta Toma, Ueno Juri hármasnál garantált, hogy mindenki normálisan végzi a dolgát. Ez valóban így is van, úgyhogy ezügyben maximálisaen meg vagyok elégedve a doramával. A tanárnénit meg Hirosue Ryouko játssza, akit annyira megkedveltem már az évek során, holott nem gondolom egy hatalmasan kiemelkedő tehetségnek, mégis a szívemnek kedves színésznő.

Ha befejeztem, írok toplistát a bosszuállós témájú sorozatokról! 🙂

11nin mo Iru! – első benyomás

Jó, hát egy picit csalok, mert már a 3. résznél vagyok. Pénteken néztem meg az elsőt, de akkor nem volt időm írni róla, szóval csak most. De most már muszáj!

1. A történet: van egy család, 10 gyerekkel. Először azt hittem, hogy Aikurushiihez hasonló családi dráma lesz, de amikor a szekrényből előmászott egy szellem nő, akkor már tudtam, hogy egy kicsit másra kell számítani. Nincsenek igazán nagy bonyodalmak, csak szépen halad előre a történet, és persze mindig történik valami, de nem érzem az epizodikus jelleget, ami néha zavarni szokott. Látszik, hogy Kudoukan írta a forgatókönyvet! Neki kell látnom a többi általa írt sorozatnak is.

2. A karakterek: mindet szeretem! A munkanélküli apát, a családot eltartó nagyfiút, a mindent beleadó anyukát, az egyszerre beszélő ikreket, Saigot, a kövér kislányt és még lehetne sorolni. 

3. Színészek: oké, a fő húzóerő számomra Kamiki Ryuunosuke volt, ez tény, és persze zseniális is! De mellette ott van még Hirosue Ryouko, Tanabe Seiichi, Katou Seishirou, vagy épp mellékszerepben Ryuusei Ryou (Nekogawa senpai!) 🙂 Fincsi!

4 A humor. ezer éve nem röhögtem hangosan, annyira hangosan, hogy el is szégyelltem magam, mit gondolhat a szomszéd néni, min vihogok ennyire egyedül. De tényleg nagyon vicces jelenetek vannak benne és azért nem mesélek egyet sem el, mert nem akarom elrontani a poént. Csak egy kulcsszó. “Gay bar” 😀

Nézzétek meg! Mert ez megint egy nagyon jó sorozat, amit lefordítanék, ha nem lenne más dolgom! 

Beach Boys

Már a blog elindulásának idején kezdtem nézni, egészen eddig mégsem került sor rá, hogy megírjam. De most végre eljutottam ide is. Igyekszem ezután gyakrabban frissíteni.

 

Adatok:

Részek: 12

Sugárzás: 1997 nyár

Dalok: Sorimachi Takashi & Richie Sambora – Forever

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Igazán nyári dorama, szóval aki éppen erre az időszakra keres néznivalót, annak könnyű szívvel tudom ajánlani, mert van itt minden: tengerpart, nyári szünet és hasonlók. A történet két srácról szól. Sakurai Hiroumi és Suzuki Kaito ugyanott kötnek ki, és végül elvállalják, hogy dolgoznak a tengerparton álló kis fogadóban. Mindegyikük menekül a városból, és keresik önmagukat.

Karakterek:

Sakurai Hiroumi a folyton dumáló, nagyhangú srác. Én bírom az ilyen karaktereket, szóval rögtön a szívembe zártam.

Suzuki Kaito a másik főszereplőnk, ő a csendesebb, akit érdekel az, hogy mások mit gondolnak róla és sok-sok mindenkinek meg akar felelni. A nyár végére aztán persze változik, ami őt is szimpatikussá tette számomra.

Izumi Masaru a fogadó vezetője. Rendes, kedves, valahogy az az igazi nagyapa figura, akit lehet kedvelni.

Izumi Makoto a tizenhét éves lány, Masaru-san unokája. Aki nem akar az anyjával élni, így inkább a nagyapjával marad.

Szereplőgárda:

Azt hiszem, itt döntöttem el, hogy ideje lesz megnézni minden Sorimachi Takashi főszereplésével készült sorozatot (és filmet). Rettentően a szívembe zártam, és azóta már még jobban, köszönhetően a Virgin Roadnak (amiről majd írok!). Az ő neve garancia, és az ilyen laza srácos szerepek nagyon jól passzolnak hozzá.

Takenouchi Yutaka is teljesen rendben volt. Őt is megkedveltem, nem állítom, hogy zseniális, de sosem volt rá panaszom, Főleg, hogy nem is hittem volna, hogy ez a csendes szerep ilyen jól fog menni neki.

Hirosue Ryoukoról nem is tudom mit gondoljak, nem láttam sok mindenben, de valahogy valamiféle fura ellenszenvet érzek vele kapcsolatban. Nem értem miért, bár a sorozat sokat segített, hogy ezt legyőzzem. És leginkább a fiú/férfi doramakedvelőknek mondanám, hogy nem sok japán színésznő rendelkezik ekkora csípővel 😀

A további szerepekben megjelenik még Mike Maki, Inamori Izumi, Satou Hitomi, Akimoto Yuki, stb. Számomra nem túl nagy nevek, de többnyire mindenki rendben volt.

Pozitívumok:

– Az egyéni történetek: annak ellenére, hogy nehezen indult be, nagyon megszerettem, mert nem csupán az odaérkező vendégek egyéni drámáit ismertük meg, de az egész nagyon jól bemutatta, hogy mindenkinek vannak nehézségei az életben.

– A dráma: van elég, főleg az utolsó részekben. Többször is sírtam.

– A nyár: tényleg igazi nyári hangulata van az egésznek. Nem is hiszem, hogy lehetne ezt a sorozatot télen nézni.

Negatívumok:

– Lassúság: vagy inkább rosszul ütemezték picit, először a 6. rész körül kezdtem érezni azt, hogy kedvelem ezt a sorozatot. Addig meg csak Sorimachi Takashi miatt tartottam ki.

Amit tanultam belőle:

Hét ez most nem éppen tanulás, de Sorimachi Takashi majdnem minden sorozatának angol címe van, például: Beach Boys, Virgin Road, Over Time, Cheap Love, Double Score, Dream Again, Hotman… és szerintem nem is jutott eszembe az összes 😀 Nem igazán értem miért, bár persze gondolom a 90-es években ez divat is volt, de nála ez később is jellemző.

Értékelés:

7/10

Beach Boys – első benyomás

Már régóta terveztem, de vártam vele a jobb időig, mert hát ez egy tipikus summer dorama, meleggel, tengerrel és vakációzással. Igaz, hogy még csak tavasz van, de az időjárási viszonyokat ismerve úgyis mindjárt 30 fok lesz… Na, de hogy az első részről is írjak:

1. Történet: Jól kezdődik, van két srác, akinek eléggé befuccsolt, sehová sem tartó az élete, úgy döntenek, lemennek a tengerhez, persze külön-külön, nem is ismerik egymást, mígnem ez megváltozik. A karakterek zseniálisak, Sakurai Hiroumi a folyton dumáló, totál extrovertált, nagyon laza srác. Én húsz perc alatt beleszerelmesedtem 🙂 Suzuki Kaito inkább az ellentéte, nem túl laza, morcos-mérges, mégis azért jó fej. Szóval ők ketten ugyanott szállnak meg, és el is kezdődik a barátságuk.

2. Színészek: Egy szavam se lehet, már ami a két főszereplőt illeti. Sorimachi Takashi zsenilális, épp úgy mint a GTO-ban. Mást még nem láttam tőle, de ezen egyre inkább érzem, hogy változtatni kell. Takenouchi Yutakával sincsen szoros kapcsolatom, csupán a Long Vacationban lévő szerepe alapján tudom megítélni. De egy rész alapján itt most egészen más karaktert mutat és annyira, hogy rá se ismertem, hogy ugyanaz a színész, pedig itt csak egy évvel idősebb, mint ott! Hirosue Ryoukót kell még megemlíteni, akiről egyelőre nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e, majd nyilatkozom a végén erről.

Az első rész egyébként több mint egy órás volt, mégsem tűnt túl soknak. Kíváncsi leszek merrefelé alakul a történet, mert azért a 12 rész eléggé soknak tűnik, de jókat olvastam róla, kellemes kis nyugis nyári doramára számítok. Plusz tagadhatatlan, hogy a bromance vonal is nagyon megkapó 😀