Kazoku Game – első benyomás

Most, hogy három sorozatot is befejeztem nagyjából egy időben, máris elkezdek helyette másik hármat 😀 Mindenesetre a következő, a Kazoku Game, ami jelenleg is fut Japánban.

1. A téma: érdekes, főleg ugye a hivatásom miatt is érdeklődök a tanárkarakterek után. Na, de a történet annyi, hogy a család magántanárt fogad a kisebbik fiúhoz, aki nem akar iskolába menni.

2. A karakterek: egy eléggé elfuserált családdal állunk szemben: a lelkileg gyenge háziasszony feleség, a későig dolgozó apa, akit igazából nem érdekel sem a család sem a gyerekek, a tökéletes(nek tűnő) nagyobbik fiú, és persze a kisebbik gyerek, akihez a tanítót hívták. A tanító meg nem egy szokványos karakter, titokzatos múlttal, nem megszokott módszerekkel.

3. A színészek: Kamiki Ryuunosuke véleményem szerint az egyik legtehetségesebb fiatal színész, aki 12 évesen teljesen elvarázsolt az Aikurushiiben, miatta akartam megnézni. De Sakurai Sho, mint pszichó tanárkarakter is eléggé erős a sorozatban. Komolyan meglepődtem, sosem tartottam őt színészi géniusznak, sőt!, de itt egészen lenyűgözött. A többiek úgy ahogy rendben vannak, majd a következő részekben kiderül.

Összességében eléggé erős alkotás, és leendő tanárként eléggé nehezen tudom magamban helyrerakni Yoshimoto-senseit és a döntéseit. Mindenesetre nagyon erősen kezdődött, és azt hiszem örülök, hogy még nem adták le, mert nem az a sorozat, amit egy vagy két nap alatt le tudnék darálni. De csupa pozitív várakozással tekintek az előttem álló részekre.

Taisetsu na Koto wa Subete Kimi ga Oshiete Kureta – első benyomás

Van pár dorama, ami témájánál fogva mindig is érdekel, ilyen pl. a korkülönbség a romantikus kapcsolatokban, a házasság melletti viszony, vagy éppen a tanár-diák szerelem. Ez utóbbi van (elvileg) ebben a sorozatban, kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kialakulni.

1. A történet: most mondhatnám azt, hogy nagyon sablonos. A főszereplő tanárunk együtt aszik egy lánnyal, akiről aztán másnap kiderül, hogy a diákja. A Koukou Kyoushi is így kezdődik, úgyhogy nem lepődtem meg. A lánynak van valami betegsége is, de egyelőre nem sok minden derült ki belőle.

2. A karakterek: kicsit olyan fura érzésem van elsőre minden karakterrel kapcsolatban, nem tudom, de egyelőre senki sem szimpatikus és senki sem érintett meg, nem túl jó kezdés.

3. A színészek: Miura Haruma tudom, hogy jó lesz, és talán ki is tartok miatta, ha nem lesz túl unalmas vagy vészesen rossz. Egyébként sosem színész, általában téma szerint választok következő doramát. Ami érdekes még, hogy Takei Emi is itt van, akit ugye az Asukóban is nézek most. A mellékszereplők között meg Gouriki Ayame, akit szintén nézek két sorozatban. Fontos szerepben itt van még Toda Erika, akit nem kedvelek, nem tudom miatta-e, vagy csak azért, mert folyton idegesítő karaktereket játszik. Most sem volt túl ígéretes… Meg kell említenem még Suda Masakit, akit személy szerint nagyon szeretek (leginkább a Rich Man Poor Womanban játszott egyetlen epizódban feltűnő kábé 3 perces szerepe miatt, azóta viszont követem és figyelem), igaz, hogy csak mellékszereplőként, de őt is jó figyelni.

4. A pozitívum: Ami tetszett, az igazából Kashiwagi-san problémái tanárként. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz sablonos, és hogy mit tudnak kihozni belőle. Szeretnék egy olyan tanár-diák szerelmes doramát látni, ami legalább annyira jó, mint a Koukou Kyoushi vagy a Majo no Jouken… egyelőre ezt nem érzem annak, de majd meglátjuk. Még pár részig maradok, talán a végéig is, majd kiderül.

Bambino!

Ha valaki igazán főzéssel kapcsolatos sorozatot akar nézni (így a Pasta után háta megjött erre a kedv), akkor ezt ajánlanám. Tényleg a főzésről, a tanulásról, a fejlődésről szól, és sokkal jobban bemutatja ezt, mint általam látott bármelyik főzős sorozat. Az olasz szavak még mindig a fülemben csengenek, ha rágondolok, pedig már legalább két vagy több éve láttam.

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2007 tavasz

Dalok:

Arashi – We can make it!

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A főszereplőnk Ban Shogo, aki dolgozni kezd egy olasz étteremben. Az az álma hogy híres séf legyen.

Karakterek:

Ban Shougo tipikusan az a karakter, aki naiv álmodozó. Azt hiszi magáról, hogy sok mindent tud, csak aztán amikor bekerül egy híres étterembe, nála sokkal többet tudó szakácsok keze alá, rá kell jönnie, hogy nem így van. Szerettem, minden idegesítősége ellenére is, mert tudott tanulni, alkalmazkodni, fejlődni és nem adta fel könnyen.

A konyhán dolgozó személyzetet is szerettem, különösen a kissé bogaras cukrászt.

A nem szakács karakterek közül Yonamine Tsukasa karaktere volt a legjobb, az italian guy, aki tényleg nagyon szimpatikus volt.

Részletesebben nem igen mennék bele, mert így évek távlatából nem igazán emlékszem már a többi karakterre.

Szereplőgárda:

Matsumoto Jun a főszereplő, na ez anyukámnál alapból szerethetővé tette a sorozatot, nekem ennyi nem elég 😀 Mindenesetre MatsuJun hozza a tőle várható szintet, teljesen rendben lévő, cuki karakter, matsujnos mosollyal.

Kitamura Kazuki abszolút zseniális volt, tényleg az ő szerepéért az ő játékáért éri leginkább megnézni az egész sorozatot – már persze a főzős ismereteken kívül.

A szereplők között van még Mukai Osamu és Satou Ryuuta. Mindkettejüket nagyon szeretem, és valóban az ő szerepükre emlékszem is, a többiekére kevésbé.

Pozitívumok:

– Tényleg nagyon nagy betekintést nyújt a konyhai munkába, mióta láttam és étterembe megyek, mindig eszembe jut, hogy mi lehet ott.

– A szakácsok és felszolgálók kapcsolata: Nagyon szerettem azokat a képeket, hogy a konyhában zajlik az élet, füst, edénycsörömpölés, egy percnyi pihenő sincsen, addig kint az étteremben a pincérek olyan nyugodt türelemmel dolgoznak, hogy megdöbbentő a különbség

– A műszak utáni beszélgetések és közös főzések és ebédelések, szóval egy csomó dolog volt, ami jól összekovácsolhatta a karaktereket.

Negatívumok:

– Igazából a konyhai életen kívül nem nagyon történnek dolgok, így egy picit unalmas.

– Van benne egy szerelmi szál, ami szerintem teljesen felesleges, mert kb. 2 epizód erejéig jelenik meg hangsúlyosabban.

Amit tanultam belőle:

– Hogy jó, hogy nem szakács lettem, tuti nem bírnám 😀

Értékelés:

6/10

Last Cinderella 5. rész

Magam sem hittem volna, de sokkal jobb lett, mint amire számítottam! Most már nem bírom nézni, hogy a kissé negatív hangvételű első benyomásom van csak kint, úgyhogy muszáj elmondanom, hogy jó ez a sorozat. És teljesen meglepődtem, de nagyon drukkolok Hirotónak. Miura Haruma annyira tökéletesen csinálja a dolgát, hogy az alapból ellenszenves karaktert is megszerettette velem, pedig nem akartam kedvelni. Drukkolok!

Asuko March! – első benyomás

Mivel picit túl sok lett a SUFBB-ből, így belekezdtünk anyukámmal az Asuko March!-ba. Általában szeretjük a sulis doramákat, meg a rosszfiúkkal teli sulikat, meg a helyes színészeket, szóval itt kb. minden együtt volt, és ezt választottuk következőnek. Valami kellemes kis nem túl komoly alkotást vártam.

1. A történet: tetszik az, hogy habár sulis dorama, mégis különleges attól egy picit, hogy más, mint a sablonsztorik. Egy lányról szól, aki elrontja a felvételi lapját, így a végén az Asuko iskolába kerül (mert csak itt van hely), és végül rajta kívül csak egy másik lány jár az iskolába. Az osztályába meg 27 másik fiú, ez a suli meg egy ipari képzést nyújtó technikum.

2. A színészek: Takei Emivel semmi bajom sincsen, nem láttam még másban, de szimpatikus és ez már jót jelent nálam. A fiúkaraktereket játszó színészek egyébként sokkal jobban érdekelnek 😀 Csomó olyan színészt lehet itt megtalálni, aki minden más doramában mellékszerepezett (jó, itt is, de ez már a mellékszerepnél is nagyobb szerep). Itt van pl. Matsuzaka Tori és Kaku Kento, akiket nagyon szimpatikusnak tartok. Nagayama Kento, aki ugye Eita öccse és nagyon hasonlít itt a bátyjára, ezt most először vettem észre. Ha pedig nem tudtam volna, hogy Furukawa Yuuki is játszik benne, sosem vettem volna észre hajpántos srácként, olyannyira más, mint az Itazura na Kiss-ben (ahol nagyon meggyőző, aki esetleg nézi a tumblr-ömet, az biztos észrevette :D). A legnagyobb meglepi azonban Gouriki Ayame, akit a Biblia Koshodou no Jiken Techouban nagyon kedvelek, itt viszont meg tudnám folytatni. Ez győzött meg végül arról, hogy kedveljem őt, és elkezdjem elismerni, mint színésznőt!

Összegezve egy kissé klisésnek tűnő, limonádé így első kortyra ez a sorozat, de mivel van benne egy kis különlegesség, így azt hiszem, jól fogok szórakozni a nézése közben. Valami sajátos bája van, szóval egyelőre egészen kedvelem.

Aoi Tori (2008)

Mivel sorozatokTSZ vagyok, ezért nem tervezek nagyon hosszú bejegyzést írni, mégis úgy érzem, ha már van filmlistám is, akkor erről is írnom kellene, na és persze nem csupán ezért, hanem mert nagyon jó film volt.

A 2008-ban bemutatott Aoi Tori olyan érzékeny témát boncolgat, mint az iskolai bántalmazás. Aki látott már több japán sorozatot, előbb-utóbb biztosan belefut egy-egy ilyen műbe, amiben ez a téma megjelenik. Mivel én tanár leszek, különösen kíváncsi vagyok az ilyen filmekre és sorozatokra. Az Aoi Tori azonban egészen más volt, mint amire számítottam. Ha a bántalmazásról van szó, mindenféle erőszakos, megterhelő, drámai jelenetekre számít a néző. Itt azonban egészen más szemszögből közelítették meg a témát.

Adott egy osztály, ahol az egyik diák öngyilkosságot kísérelt meg. A régi osztályfőnök pedig szabadságra ment, hogy kipihenje ezt az egészet. Az új tanár pedig úgy kezdi az első óráját, hogy a régi diák padját visszacipelteti a tanterembe és minden reggel külön köszön neki.  A diákok között pedig gyűlik a feszültség…

Egészen különleges volt, hogy a “bántalmazók”-ról szólt az egész, tényleg nagyon ajánlom minden leendő tanár kollégának is, és persze volt és jelenlegi diákoknak is. Az Abe Hiroshi által megformált tanárkarakter valóban igazi példakép lehet, én magam is, míg néztem, elgondolkodtam, hogyan reagálnék egy-egy helyzetben. Nagyon jól csinálta, jobban mint én tettem volna.

A másik főszereplőt Hongou Kanata játssza, akihez nagyon jól illenek a kissé sötét karakterek. Én amúgy is tehetségesnek tartom őt, és talán elfogult is vagyok, de nekem minden karaktere működik. Az itt megjelenő Sonobe-kun legnagyobb problémája, hogy megpróbálja önmagát is becsapni, és nem tudja, hogyan kellene feldolgozni a történteket.

Ez a film igazából egy lassú, csendes film (talán nem is volt filmzenéje), mégis az utolsó pillanatig érdekfeszítő, tele nagyon fontos üzenetekkel az életről,  a hibákról, ezek elfogadásáról és a felelősségről.

Ha pontoznom kellene, akkor 10/10-es.

Shut Up Flower Boy Band – első benyomás

Kicsit túlzás azt állítani, hogy első benyomás, mivel ez volt a legelső elkezdett koreai sorozatom. Az első ismerkedés a nyelvvel, a kultúrával, és eljutottam egészen a 11-ik részig, ahol aztán valahogy leblokkoltam és abbahagytam. Pedig most már azt mondom, hogy láttam több sablonos koreai sorozatot is, hogy mégis újra kell próbálkoznom vele, így újra belevágtam. Azt hiszem, most jobban fogom értékelni.

1. A történet: Nálam a zenés filmek, sorozatok (a nem ázsiaiak is) mindig nyerőek, tényleg nem tudok olyat mondani, amit nem szerettem. Szóval az ilyen zenekaros sorozatok is be szoktak jönni. A történet is érdekes, szeretem, hogy a központi téma a barátság, ennek az alakulása, a csapattá válás, a hírnév kezelése és minden hasonló. Igazából tudom, hogy mi fog történni benne, szóval ez most nem is igazán első benyomás…

2. A karakterek: Ez az egész erőssége. Már az első két rész alapján is nagyon jól látszik, milyen erős és érdekes karakterrel van tele. Mindegyik fiú egyéni, különleges, saját történettel. Hihetőek, realisztikusak. Byung Hee pedig első-látásra-szerelem karakter!

Remélem, hogy másodszorra jobban fogom szeretni, kevésbé érzem majd vontatottnak a tizedik rész magasságában és azt is remélem, hogy tényleg jobban – máshogyan – tudom értékelni most már, több koreai sorozattal a hátam mögött. És ez arra is ösztönöz, hogy utánanézzek nem kifejezetten romantikus koreai sorozatoknak is, amihez van felirat.

Dragon Zakura

Igazából már talán három hete is lehet, hogy befejeztem, és nem volt sok időm hosszabb bejegyzéseket írni, vagy ha volt is, inkább sorozatot néztem. Na de akkor íme:

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2005 nyár

Dalok:

melody – Realize

Yamashita Tomohisa – Colorful

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Adott Sakuragi Kenji, az ügyvéd, aki valamilyen motoros banda botrányba keveredett, ezért nem igazán megy jól a munkája. Éppen megbízásul kapja, hogy intézze el a Ryuuzan Koukou bezárásával kapcsolatos ügyeket. A suliról tudni kell, hogy csupa léhűtő jár oda, rossz jegyekkel, rossz tanárokkal, rossz igazgatónővel, senki nem vesz komolyan semmit. Mellette azonban van egy másik suli, ahonnan szinte mindenki egyetemre akar jutni, és jut is. Namármost Sakuragi feladata az lenne, hogy becsukassa a sulit, ő azonban valami olyat akar csinálni, ami érdekesebb, amitől neki is hírneve lesz és újra beindul a cég. Így hát úgy dönt, tanítani kezdi a diákokat, hogy bekerüljenek a Todaira, Japán legjobb egyetemére.

Karakterek:

Sakuragi Kenji az a könyörtelen tanárforma, aki igazából eléggé eltökélt, de nem a gyerekek lelkére akar hatni, hanem mindent meg akar tenni a kitűzött cél elérése érdekében. A szájára sem vigyáz. Nagyjából rendben voltam vele, bár nekem ő már egy kicsit túl nem-tanár figura volt. Pedig egy sulis doramától ezt várná az ember, én legalábbis. Én meg főleg figyelni szoktam a tanárokra, mert tanár leszek, nekem ő nem az a példakép-forma.

A diákok karakterei érdekesek voltak, mindegyiknek volt valami célja, és ahogy haladt előre a sorozat, egyre inkább ők is komolyan vették a tanulást, az életet és mindent. Szimpatikusak voltak, még a műkörmös lány is. Itt most nem emelem ki a karaktereket külön, majd a színészeknél ejtek róluk pár szót.

Aki még érdekes lehet, az Ino Mamako. Mert minden doramába kell egy idegesítően picsogó, a gyermekek lelkivilágára vigyázni akaró ugribugri női tanárkarakter. Nem szeretem az ilyet!

Szereplőgárda:

Abe Hiroshi teljesen rendben volt, de mivel ez volt az első szerep tőle, amit láttam, egyelőre nem igazán tudok róla mit mondani. Kíváncsi vagyok, más szerepben milyen. Majd biztos sort kerítek valami olyanra is egyszer, amiben ismét feltűnik.

Hasegawa Kyouko az idegesítő tanárkarakterrel az, akit muszáj megemlíteni még. Ez a nő nem színésznek való. Akárhányszor gondterhelt arcot próbált(!) vágni, feltört belőlem a röhögés. Színészi tehetség: nulla!

Yamashita Tomohisa szerepeiből kezdek most besokallni, valahogy könnyen kikötök az olyan doramáknál, amiben szerepel, ellenben ahogy egyre többet látok, egyre kevésbé gondolom tehetségesnek. Nem volt rossz, de semmiben sem jobb, mint máskor. A Nobuta óta semmiben sem voltam vele teljesen elégedett. De nem tudok rá haragudni.

Koike Teppeiel nem találkozom gyakran, a legelső doramámban szerepelt, azóta anyukámnak még mindig ő a „csatos srác”. Igazából ő is csak próbálkozik azzal, hogy másképpen adjon vissza egy-egy karaktert, de nem nagyon sikerül neki. Alapjáraton persze semmi probléma vele, csak mindig ugyanolyan. Egyébként itt jól nézett ki, tetszett a haja.

Nakao Akiyoshit kedvelem, nem egy szépség, de annyira aranyos hangja van, és csík szemei, amikor mosolyog, hogy nem tudom nem szeretni. Elfogult vagyok.

Nagasawa Masami megint az, akitől berzenkedek. A Proposal Daisakusen óta meg vagyok győződve róla, hogy csak egyféle módon tud játszani. A fenntartásaimhoz képest azonban egészen jó volt.

Saeko a műkörmös lány, na a bagázsból neki volt a legkevesebb tehetsége (Hasegawa Kyouko után), bár a figurát jól hozta.

Aragaki Yui viszont meglepett, láttam már több szerepben is, és ő tényleg jó. Legyen szó akár ügyvédgyakornokról, orvos gyakornokról vagy éppen tini lányról, teljesen rendben van. Kár, hogy egyébként nem szimpatikus.

Saitou Yousuke a tanárok egyike volt, de meg kell említenem, mert kevés olyan színész van, akit jobban utálok nála. Egyrészt nem tud játszani, de ilyen más is van, másrészt olyan zavaró beszédhibás, hogy legszívesebben benyúlnék a képernyőn át és megszorongatnám a nyakát.

Pozitívumok:

– Annyira jó tanulási ötleteket kaptam, hogy alig várom, hogy az egyiket hasznosíthassam az államvizsgára tanuláskor 😀 (időközben már hasznosítva, kipróbálva és remekül működik!)

– A nem-holywoodiság

Negatívumok:

– Az igazgatónő karaktere: merthogy azért van csődben az iskola, mert az igazgatónő költi el a pénzt…

– A karakterek problémakezelése és probléma megoldási módjai, nem értettem egyet jópárszor.

– Valahogy hiányzott belőle az a hangulat, hogy megszeressem, hogy különleges legyen, összességében sajnos eléggé közepes alkotás.

Amit tanultam belőle:

– Nagyon jól motivált a tanulásra!

Értékelés:

5/10

Biblia Koshodou no Jiken Techou ビブリア古書堂の事件手帖 – első benyomás

Nem tudom mi van velem, egyre-másra kezdek bele mindenbe, pedig szinte az összes tetszik, amit nézek. Mindenesetre most nagyon hangulatom lett a Biblia Koshodou no Jiken Techouhoz. Olvastam róla hideget, meleget. Mondták, hogy uncsi, mondták, hogy kellemes. Bíztam abban, hogy tetszeni fog, mert legalább a könyveket szeretem.

1. A történet: Nyomozós dorama. A fő helyszín egy könyvesbolt, és a könyvek alapján alakulnak majd az ügyek is. Az első rész egészen ígéretesen indult. Nem akarok spoilerezni, szóval csak annyit mondok, hogy bár nem volt egy nagyon nehezen kitalálható ügy, mégis tetszett ez a rész. Mindez nem a forgatókönyvnek, hanem inkább az egész hangulatának köszönhető.

2. A hangulat: van neki valamiféle bája. A szépia színektől meleg és kellemes hely lesz a könyvesbolt, és valahogy az is jó, ahogyan a könyvekkel foglalkoznak. A karakterek is egészen kellemesek és illenek a helyhez.

3. A színészek: Azért is kezdtem bele, mert Gouriki Ayamét nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e. A Mirai Nikkiben és a Beginners!-ben is hasonló szerepe van, így akartam tőle látni valami olyat, amiben más. Egészen kellemes látvány volt, mint félénk fiatal lány a könyvek között. Kíváncsi leszek, milyen véleménnyel leszek róla részekkel később. Akirát sem sűrűn látom sorozatokban, de talán csak mert olyanokat választok, amiben nem szerepel, egészen rendben volt.

4. A zene: engem idegesített, pedig csomó olyan hozzászólást olvastam, hogy mennyire zseniális… szerintem nem ugyanazt a zenét hallották, mint én.

Ami nem tetszik az az, hogy ugyanazt érzem, mint a Kagi no Kakatta Heyánál, végülis nem véletlen, mert ugyanaz a stáb dolgozik rajta nagyjából. Szóval itt is 10 perc után értettem az ügyet, tudtam, mi lesz a megfejtés. És az a baj, emiatt unalmassá válhat. Nem tudom, mennyire lesznek izgalmas ügyek, bízom benne, hogy többet is tudnak mutatni a készítők. Mindenesetre a hangulat kellemes, remélem, hogy ki tudok tartani a végéig.

Yankee Bokou ni Kaeru ヤンキー母校に帰る – első benyomás

Ó, te jó ég! Megint megérzésre kezdtem valami újba és de jól tettem! Mégsem fejeztem be a Beach Boyst, egyrészt nem akarom még elengedni, másrészt nem tudtam több részt megnézni, mert féltem, hogy megint el fogok érzékenyülni. Erre elkezdtem ezt, és már az első részen bőgtem. Remek volt!

1. Színészek: Totally awesome cast! Majdnem minden színészt ismertem, komolyan, még a tanárokat is. Úgy kezdtem bele, hogy csak a 2 főszereplővel voltam tisztában, erre annyi meglepetés ért: Aiba Masaki, Ishigaki Yuuma, Harada Yoshio, Koike Teppei (akit a külsejéről nem ismerni fel, csak a hangjáról), Yo Kimiko, Oshinari Shuugo, Shinohara Ryouko – kapásból ennyi meglepetés ért, és biztos lesz még, akit csak később fedezek fel 🙂

Takenouchi Yutaka elképesztő, a Beach Boysban elit srácként, makulátlan ruhában, visszafogottan. Itt meg rövid hajjal, borostával, egészen más, fényévekre álló karaktert alakít. Le lettem nyűgözve és totálisan meggyőzve.

Ichihara Hayato ott van a szívem csücskéhez közel, főleg az Aikurushii óta, de persze a Water Boys 2-ben is nagyon szerettem. Most meg megríkatott már ez első részben!

2. A történet: Ennek se néztem ám utána, gondoltam valami gokusenes koukou dráma lesz. De egészen más. A sorozatban szereplő iskolába olyan gyerekeket vesznek fel, akiket a másik iskolájukból már egyszer kivágtak. Lenyűgöző volt, hogy az egész iskola mennyire jól áll hozzá a dolgokhoz, a gyerekekhez! Ja, és persze megérkezik az új tanár is, aki szintén ide járt gimis korában. De valahogy ez mégsem Gokusen, mert itt azt érzem, hogy a gyerekek is akarnak változni, nem csak a tanár fogja osztani az észt!

Teljesen izgatott lettem! Nagyon remélem, hogy a többi rész is lesz legalább ennyire jó! Teli van izgi karakterekkel, sok-sok jó színésszel, oké, a felsoroltak közül van pár, akit annyira nem tartok jónak, de háta most fog megváltozni a véleményem! Első epizód alapján ez egy nagyon jó dorama, alig várom, hogy folytassam. Miért nincsen ehhez még magyar felirat?!

Tettem fel pár képet a tumblimra (link jobb oldalt a menüben).