Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

35 sai no Koukousei – 35歳の高校生 – első benyomás

Le vagyok maradva a mostanában futó, mostanában befejeződő doramákkal, beterveztem egy csomót, mégsem haladok velük. Ezért muszáj volt már elkezdenem a 35 Sai no Koukouseit, amit az izgalmasan hangzó története miatt tettem várólistássá.

1. A történet: Mert hát valljuk be, ha egy 35 éves nő megy újra gimibe, az eléggé különleges eset, ami sok-sok érdekes szituációt hozhat. A sorozatot úgy reklámozták, hogy bemutatja a középiskolások problémáit, és valóban, máris az első részben jól láthatóan kirajzolódtak az osztályon belüli klikkek, a főkolomposok, a piszkálódók, a csendben ülők és a gyávák. Jövendőbeli tanárként is nagyon szeretem az ilyen sorozatokat. Kellő felkészítést ad az iskolai életre, habár azt meg kell jegyezni, hogy nálunk soha nem ilyen durva a helyzet, mint Japánban. Itt is piszkálódnak, verekednek a gyerekek, de ott minden sokkal durvább. Aki látott már egy-egy ilyen sorozatot, az el tudja képzelni, mit mutat be a 35 Sai no Koukousei.

2. A színészek: A főszereplő Yonekura Ryoukót nem ismerem, de szimpatikus volt. Mizobata Junpei a sorozat hátulütője nálam. Egyszerűen nem tud színészkedni, aztán mondhat bárki bármit, de amikor a Koukou Debutben megcsinálja azt a művi meglepődést és nekifutást, hát ott ásta el magát előttem, meg egyébként is nagyon erőltetett minden szereplője… Pozitívumként viszont ott van Suda Masaki, akit személy szerint nagyon kedvelek. Fiatalka még, de ígéretes. És teljesen meglepett ezzel a rosszfiú szereppel.

A többi mellékszereplő többnyire tanár és diákszerepben látható. Katase Nana például nagyon idegesítő. A diákokat nem igazán figyeltem eddig, de biztos lesz pár ismerős arc majd közöttük, ha jól láttam, ott lesz például Mizuno Erina akiről még nem tudtam eldönteni, hogy tud-e játszani, szóval majd ezután meglátjuk.

Mindent összevetve inkább a történet az, ami érdekes, emiatt is nézem. Kíváncsi vagyok, mi a helyzet Baba Ayako múltjával. Első benyomás után ítélve szeretni fogom és kitartok végig, ha csak nagyon el nem cseszerintik, amit egyelőre nem hiszek.

Akai Ito -赤い糸

Igazából mindig kicsit rosszul érzem magam, ha leszólok egy-egy sorozatot, mert biztos vagyok benne, hogy másnak tetszik, és nem akarom elvenni senki kedvét. De őszinte is szeretnék lenni, és nem akarok véka alá rejteni a véleményemet.

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2008 december – 2009 február (igazából azét így írom, mert nem tudom, hogy ez 2009 telét jelenti-e :D)

Dalok:

HY – 366 Nichi

lego big morl – Ray

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Akai Ito, a cím egy japán legendára utal, mely szerint a sors vörös fonalával vannak összekötve azok az emberek, akik az életük során találkozni fognak egymással. Szeretem ezt a legendát, és olyan jól el tudom képzelni ezt a kibogozhatatlan vörös fonalat. Szóval már a címből is látszik, hogy romantika és dráma lesz. A főszereplőnk Mei, aki ugyanazon a napon született, mint Atsushi. Mei úgy gondolja, hogy ez a sors keze. Végül aztán szerelem is szövődik köztük.

Karakterek:

Az összes karakter gázos. Mei szerintem túl gyáva, bár megjegyzem kábé egy évvel ezelőtt láthattam, és pont a két főszereplő az, akire a legkevésbé emlékszem…Mindenesetre a karakterek kidolgozatlanok, felszínesek és túl éretlenek. Oké, hogy ez egy tini dráma, mégis túl tini. A karakterek pedig valójában képtelenek lennének ebben a való világban életben maradni. Leginkább Riku, a hű de nagyon imádott Meit verő srác volt a leginkább hihető karakter…

Szereplőgárda:

Mizobata Junpei színészi képességei, mint olyanok, szerintem nem léteznek. Komolyan… még a kedves, vicces szerepek úgy, ahogy elmennek nála, de az ilyen komolyabb szerepeket rendre túljátssza és erőltetettek a karakterei.

Minamisawa Nao elmegy, de mint már említettem, alig emlékszem rá.

Kimura Ryout sokféle szerepben láttam már, nem tartom kiemelkedő tehetségnek, de elfogult vagyok vele szemben, ugyanis a HanaKimiben annyira szerethető volt a karaktere, és mivel ott láttam őt először, még ha nem túl jót alakít, akkor sem tudok rá haragudni.

Yanagishita Tomóval is valahogy így vagyok. Közepes alakításai vannak, de számtalan olyan karaktere volt, aki közel áll a szívemhez.

Pozitívumok:

– A felirat? Az a csapat készítette, amelyiknek én is tagja vagyok (link a jobb oldali menüben), ezen kívül nem tudok más jót említeni.

Negatívumok:

– A színészi játék: biztos vagyok benne, hogy ez az egyik oka, amiért komolytalan

– A dráma: hát komolyan, itt minden van, minden részben sokkolódunk eleget, sorolok párat: bántalmazás, öngyilkossági kísérlet, emlékezetkiesés, halál

– És ezzel át is tértünk a következő pontra: klisék. Mert az öngyilkossági kísérlet, meg az amnézia már lerágott csont volt a latin-amerikai sorozatok idejében is

– A történet: hát az előbbiekből látszik, hogy nem lehet komolyan venni, olyan, mintha egy 14 éves tini kezébe tollat adtak volna, hogy írjon valamit. Az én első regénykezdeményemben voltak ilyen problémák, és azt 12 évesen írtam 😀

Amit tanultam belőle:

– Az élet szép! Mert képtelenség, hogy ennyi dráma egyszerre megtörténjen!

Értékelés:

2/10