Good Morning Call – első benyomás

No, végre megtaláltam azt a fajta doramát, amire nekem most lelkileg szükségem van. Sosem fogok kinőni ezekből, úgy látszik 😀

Történet: a suli legnépszerűbb sráca és egy átlagos lány kénytelenek együtt lakni, mert mindegyiküket átverték. Klisé, mi? Ám szerencsére hiába tűnik nagyon lerágott csontnak (az is), a lány nincsen belezúgva a srácba első látásra. Sőt, csók után olyan hasbarúgást alkalmaz, amit még egy sorozatban sem láttam. Végre nem az a mindentől elalélós karakter. Ez az, ami miatt nézhető lesz, mert különben aki valaha is egy ilyen sorozatot látott, az meg tudná írni az összesnek a forgatókönyvét.

Színészek: Új generáció, senkit sem ismerek az ég világon. De mind Fukuhara Haruka, mind pedig Shiraishi Shunya tűrhetően teljesít, és biztos vagyok benne, hogy egyre csak fejlődni fognak. A sorozat 17 részes, lesz rá idejük.

Humor: Az is van benne, pont kellő mennyiség, néha még hangosan is felnevettet, olyan jól eltalálnak egy-egy helyzetet.

Aki kellemes kikapcsolódásra és nem nagy világmegváltó gondolatokra vágyik, annak ajánlom. Sőt, szerintem ezek a fél órás romantikus kis sulis doramák azok, amiken a legjobban lehet gyakorolni a nyelvet, aki meri próbálja meg mindenféle felirat nélkül. Nekem nincsen rá erőm most, különben tuti úgy nézném.

Seisei Suru Hodo, Aishiteru – első benyomás

Csak úgy kapkodok ide-oda az idei év romantikusai között, pedig még egyiket sem sikerült befejeznem. Most mégis elkezdtem egy újat, mert hát Takizawa Hideaki, ennyi.

Történet: Klisékupac, bár ilyen témájú sorozatból azért vannak szép darabok is, meglátjuk. A történet annyi, hogy a főszereplő hölgyemény beleszeret a főnökébe, aki nős. Persze van valami bonyodalom a feleséggel is, meg a kikosarazott volt barát is eléggé gázos karakter lesz, aki majd bonyolítja a dolgokat.

Színészek: Tudom, hogy Takky nem az a hú, de szuper tehetség, én mégis nagyon bírom, ha nem is a tehetségéért, akkor a pofázmányáért 😀 És ezt nem úgy értem, hogy ő egy ikemen és de szépfiú, hanem komolyan olyan arca van, ami nekem kifejezetten bejön. Kevés ilyen fejjel rendelkező férfiembert tudnék példának felhozni (talán még Gackt). Takei Emi nem volt rossz eddig, amiben láttam, átlagos tehetségnek mondanám, reméljük, hogy azóta csak fejlődött és akkor nem lesz gond. Mellékszereplők: Nakamura Aoi, Triendl Reina Plusz izgi szereplő az étteremvezető  Naoki, akit Genking alakít és gyönyörű! Fogalmam sincsen róla, hogy ki ő, vagy mit kell tudni róla, de mindjárt nézek is utána 🙂

Összességében nem volt rossz első rész, pörgősebb volt, mint az ilyen féle első részek lenni szoktak. Külön tetszik, hogy belelátunk az üzletbe, ezeket a doramákat bírni szoktam.

Watashi Kekkon Dekinain Janakute, Shinain Desu ep 5 & 7

Két képecske is van, az első csak azért, hogy mire is kell számítani. Mert én gyanútlanul kezdtem bele, és eszembe sem jutott, hogy Seto Kouji fogja az ártatlan(nak tűnő) fiatal srác karakterét hozni. Ez az 5. részben volt:

A 7. részben meg csak az a lényeg, hogy én is elfogadnám azt a birodalmi harcost a háttérben dekorációnak 😀

MARS – első benyomás

Mivel a japán verziónál még mindig nincsen több mint 3 részhez felirat, így belekezdtem a tajvaniba. És hú meg há, össze se lehet hasonlítani a kettőt. Egy tajvani és 3 japán rész után ki merem jelenteni, hogy kár volt azt a kevés kis pénzt is beleölni a japán verzióba, amit költöttek rá, mert nem egy jó feldolgozás lesz…

Történet: Olyan dolgokra derült fény az első 10 perc alatt, amikre a japánban 3 ep sem volt elég. A félénk lánykának nagyon megvan rá az oka, hogy miért ilyen. A főszereplő csávónk meg 30 perc alatt maga lesz Mars isten, és ezt komolyan el is hiszed és látod a párhuzamot. Nem egy bájgúnár, akiért mindenki odáig van, hanem egy normális srác, akiről most lerí, hogy tuti lesz vele valami defekt.

Sokkal jobban fogom ezt a verziót élvezni, nem csak mert hosszabb, árnyaltabb és kidolgozottabb karakterekkel dolgozik, de a színészek is sokkalta jobbak! Egyiküket sem ismerem, de teljesen korrektnek tűnnek.

Biztos, hogy a tajvani verziót fogom folytatni, az meg, hogy utána képes leszek-e befejezni a japánt, meglátjuk.

MARS – első benyomás

Még a tajvani verziót sem láttam soha, bár évek óta tervben van, mégis belekezdtem a japánba. Már csak azért is, mert valami rövidebb és könnyedebb darabra vágytam. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Történet: Akkora sablonsztori, hogy csak na! Csendes csaj +menő csávó = szerelem. Ennyi, kész, kifújt. Ettől függetlenül ebből persze lehet jó dolgokat is kihozni. De már most látom, hogy a tajvani verziót is hamarosan meg fogom nézni.

Színészek: Fujigaya Taisuke a főszereplő srác, szerintem ő ebben a sármos, menő csávó szerepben korrekt, ha viszont összetettebb karakter lenne majd a srácból, azzal sajnos tuti nem fog megbirkózni. IItoyo Marie egyáltalán nem rémlik, pedig elvileg láttam már a Gakkou no Kaidanban, hát nem maradt meg, mindenesetre ez nem egy hű, de nehéz karakter. Kubota Masatakát sajnos ki nem állhatom, nem értem mire fel ilyen felkapott mostanság, holott semmilyen különleges tehetséget nem veszek észre rajta. És a Mars openingje alatt jöttem rá, hogy az egyik problémám az vele kapcsolatban, hogy hatalmas a nyaka 😀 (szerk.: a második részt nézve nem is a nyaka a gond, a feje túl kicsi a testéhez és a vállaihoz!)

Egyelőre nem vagyok elámulva, mivel manga az alap, lehet itt csomó túlzás is, amikre felkészültem. Azért remélem ezt a közepes, kissé könnyed, de pár problémával tűzdelt szerelmi sztorit sikerül végig hozni. Ne menjünk el Akai Ito szintű túlzásokba és akkor én már boldog leszek!