Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10

Ouroboros – első benyomás

Elkezdtem a snitt.hu-ra feltöltögetni a japán sorozatokat (már most látom, hogy hihetetlen nagy meló lesz), és közben nézegettem, hogy mik a tervezettjeim. Aztán megláttam ezt, és nem bírtam ellenállni a nagy neveknek, a jó véleményeknek és a történetnek.

A sztorit nevezhetnénk kicsit szokásosnak is. Bosszúállás a fő téma: van két árvaházi kiskölyök, akiknek meggyilkolják a tanárnőjét, ők pedig megfogadják, hogy bosszút fognak állni. Kezdetben kicsit erőltetettnek éreztem, de hamar elmúlt az érzés, amint jobban megismerjük a tanárnő karakterét. Ami érdekes, hogy az egyik fiúból rendőr lett, a másikból meg yakuza. Meglepő volt, hogy már az első rész végére lett egy sejtésem, hogy ki lehet a gyilkos, remélem, hogy ez nagyon nem lesz ennyire egyszerű, mint gondolom.

Színészek: Ez volt a legfőbb húzóerő, mert hát egy Oguri Shun, Ikuta Toma, Ueno Juri hármasnál garantált, hogy mindenki normálisan végzi a dolgát. Ez valóban így is van, úgyhogy ezügyben maximálisaen meg vagyok elégedve a doramával. A tanárnénit meg Hirosue Ryouko játssza, akit annyira megkedveltem már az évek során, holott nem gondolom egy hatalmasan kiemelkedő tehetségnek, mégis a szívemnek kedves színésznő.

Ha befejeztem, írok toplistát a bosszuállós témájú sorozatokról! 🙂

Nobunaga Concerto, SHARK, Gomen ne Seishun! – első benyomások

Most egy kicsit összevont poszt lesz, azért is, mert egyszerre 3 újat is elkezdtem, és így gyorsabb 🙂 Mellesleg mind a 3 egészen másféle sorozat, eléggé elütnek egymástól, de pont ez a jó. Haladjunk sorban!

Nobunaga Concerto:

Idei, még jelenleg is vetített sorozat. Kosztümös, időutazós darab, nagyon kíváncsi voltam rá.

Történet: Kicsit bugyután indult, aztán hamar átcsaptunk Nobunaga korába és onnan már jobban tetszett. Szerettem, hogy lehet komolyan venni. Hasonszőrű a Jinhez, bár nem érzem olyan komolynak egyelőre.

Színészek: Ledöbbentem, hogy Shun diákot játszik. Látszik is rajta, hogy már elég rég koptatta az iskolapadot. Nem igazán sikerült megfiatalítani. Ettől függetlenül persze remekül elboldogul. Elég jó szereplőgárda van mellette, pl. Mukai Osamu, Yamada Takayuki és Shibasaki Kou 🙂

Szerintem ezt be fogom fejezni.

SHARK:

A totális kikapcsolódás volt vele a cél, meg mert azt hittem, a Shut Up: Flower Boy Band feldolgozása, de nem, csak az alapsztorik lopták el és aztán más irányban folytatódik.

Történet: Zenekaros. Semmi megerőltető, még túl komolyan sem lehet venni.

Színészek: Hát én ezzel a generációval már nem vagyok tisztában, és nem is jók annyira, hogy utánuk nézzek, vagy megkeressem a nevüket. Gondolom a legtöbbjük JE-s srác, de tényleg fogalmam sincsen és elnézést, de lusta vagyok megnézni 🙂 Átlagos alakítás, néha inkább rossz.

Befejezem, mert csak 20 perc és egy fárasztó munkanapon segít kikapcsolni.

Gomen ne Seishun!:

Az összes közül a leginkább tetsző ez volt. Ez is fut jelenleg, de a lényeg, hogy KudouKan írta a forgatókönyvet! Szóval rossz nem lehet 🙂

Történet: Tanáros és sulis, szóval ezzel már megfogott magának. Megfelelő mennyiségű és jól a történetbe épített visszaemlékezéssel.

Színészek: Nishikido Ryot vissza tudták fiatalítani gimis srácnak, tökre megdöbbentem! De tanárnak sem rossz. Meg szoktam lenni elégedve vele, és bár nem miatta, hanem a történet miatt kezdtem bele, azért ő egész ügyes. Mitsushima Hikari amúgy a kedvencem, legutóbb szótlan, félős karaktert játszott, itt azonban totál más!

Ezt is be fogom fejezni 🙂

Egyelőre ennyi, bocsánat, hogy egybe hadartam el őket, de még mindig el vagyok havazva kicsit, de talán december elejétől nem csak nézni, de írni is lesz egy kis időm és akkor bepótolok pár dolgot!

Arakawa Under the Bridge – 荒川アンダーザブリッジ

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2011 nyár

Dalok: ehelyett inkább itt a dorama trailere

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Adott egy fiatal srác, aki apuka keze alatt nőtt fel. Az apja azt tanította neki, hogy sose tartozzon senkinek. Aztán egy nap kisétál az Arakawa folyóhoz, beleesik a vízbe és egy lány megmenti, így hát mégiscsak tartozik valakinek. A lány Nino, aki azt mondja, hogy a Vénuszról jött, és megkéri a fiút, hogy legyen a szerelme, mert szeretné megtudni, milyen is az. Ő pedig teljesíti a kérést és kiköltözik a folyó mellé, ahol nagyon sok fura figura él. A srác is új nevet kap, Riku.

Karakterek:

Nem is tudom, itt milyen karakterábrázolást lehetne írni. Igazából a legkevésbé érdekes szereplő szerintem Riku és Nino. Mert a mellékszereplők sokkal különlegesebbek, így Rikuékra rájuk én alig tudtam figyelni. Itt van máris a falu vezetője, vagy Hoshi, na meg Sister, és még sorolhatnám.

Szereplőgárda:

A szereplőgárda gyönyörűséges, olyan nevekkel, mint Oguri Shun, Yamada Takayuki, Shirota Yuu, és Hayashi Kento, mint Riku. Ha azt szeretnénk látni, hogy milyenek ezek a színészek egy nem megszokott szerepben (na jó, Riku átlagos), akkor muszáj megnézni. Oguri Shun zseniális, mint Kappa, Yamada Takayuki szintén, Hoshi volt a kedvenc karakterem. De Shirota Yuuért is megéri belepillantani, már persze, ha szeretnénk őt apácaruhában látni.

A Ninót játszó Kiritani Mirei átlagos, a szerephez egészen jó, Hayashi Kento pedig, mint Riku, eléggé érdekes. Nem ismerem nagyon ezt a srácot, nem mondanám, hogy egy nagy tehetség, de van benne valami fura aura, és szép nagy szemei vannak.

Pozitívumok:

– A kezdetek: nem ám a megszokott módon kezdődik, mint általában a sorozatok, hanem Kappa konferálja fel a részeket

– A teljes őrület: mert ez a dorama egy kissé őrült, komolyan. Itt bármi megtörténhet és meg is történik. (Nekem kicsit nehezen emészthető volt, de azért értékelendő, hogy semmi sablon nincsen benne – na jó, a szerelmi szál az egy picit)

– A mögöttes tartalom: mert az is van ám, felnőtté válás, emberekben bízni tudás, természet értékelése, meg még pár társadalmi kérdés, emberi kapcsolatokat boncolgató téma… nagyon összetett

– A reggeli torna: sosem tornáztam, de kedvem lett tőle!

Negatívumok:

– A vége: merthogy az nincsen, ezután a film kötelező darab, mert csak úgy lóg a levegőben (mindennek ellenére én nem néztem meg a filmet a mai napig sem…)

Amit tanultam belőle:

– Doramanézési tapasztalatként: nem kell félni az „érdekes” doramáktól

Értékelés:

5/10

Aikurushii – あいくるしい

Tudni kell rólam, hogy nézek doramát magyar felirattal, nézek angol felirattal, vagy felirat nélkül (japánul), most egy olyan sorozatot mutatok, amit szerintem kevesen ismernek, egyrészt mert viszonylag régebbi, másrészt mert magyar felirata nincsen. Viszont én nemrég fejeztem be és nagyon megszerettem. Ez pedig az Aikurushii.

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2005 nyár

Dalok:

– Michael Jackson: Ben

– Shiki no Uta

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A kerettörténet az, hogy Horo sosem sírt még az életében, még amikor megszületett sem sírt fel, és ez nagyon zavarja, attól fél, hogy ő emiatt rossz ember. De ez csak tényleg amolyan kis kerettörténet, mert igazából a vidéken élő Mashiba családról szól a sorozat, az anyuka éppen beteg és kórházba kerül, így a legnagyobb lány igyekszik a családi háztartást kézben tartani. Négy testvér van egyébként a családban, Michiru a legidősebb lány, Gou a következő fiú, Horo (akit Poroként becéznek és ő a narrátor), valamint a legkisebb kislány. Horo aztán üveggolyókat talál a nagypapa kincses dobozában és elhatározza, hogy ha minden üveggolyót oda tud adni valakinek, akkor ők lesznek a „nijjiro no seishun” és így biztosan meg tudják majd gyógyítani Horo anyukáját. A családról, barátságról szól a dorama. Igazán megható az egész történet, én már az első részen sírtam, úgyhogy rögtön a szívembe lopta magát.

Karakterek:

Nagyon szerettem a testvéreket, leginkább a temperamentumos Gou-t, aki keresi önmagát és az útját az életben. De persze Horo is igazán az ember szívéhez tud nőni, mert nagyon bátor és tényleg jó barát is. Sok kommentben olvastam azt, hogy lassúnak találták a sorozatot, és igen, valóban lassan bontakozik ki a történet, de szerintem ez mind csak ahhoz tesz hozzá, hogy megismerhessük a történet összes szereplőjét. Mert itt még a mellékszereplők is élnek, fontos döntéseket hoznak meg minden nap. Van itt a férje elől menekülő anyuka; bokszbajnok, aki a ringben megölte az egyik ellenfelét és most neveli annak lányát… nem akarok spoilerezni, úgyhogy nem mondok többet, de minden egyes mellékszereplőnek is megvan a saját (nem könnyű, döntésekkel teli) élete. És mindez olyan jól szövődik össze, hogy lehetetlen abbahagyni egy-egy rész után.

Szereplőgárda:

Mikor megláttam a szereplőgárdát, azonnal úgy döntöttem, hogy nekem ezt látnom kell. Hongo Kanatát nagyon szeretem, és habár itt csupán mellékszereplő, miatta néztem utána a sorozatnak. De hogy a főszereplőket alakító színészekről beszéljünk: Ayase Haruka, Ichihara Hayato, Kamiki Ryuunosuke, Takenaka Naoto, mindegyikük kiválóan alakított, és nálam a történet lassúságát ez teljesen ellensúlyozta. Mellékszerepben pedig Hongo Kanata, Oguri Shun, Sawajiri Erika is látható.

Pozitívumok:

– Shiki no uta: már vagy egy hete befejeztem a sorozatot, de még mindig ezt dúdolom.

– A családi kapcsolatok bemutatása: kevés olyan japán sorozat van, ahol jól sikerül ezt ábrázolni, ez szerintem ilyen.

– Szívmelengető.

– A nagypapa karaktere: az egyik legszimpatikusabb karakter a nagypapa volt, aki mindig bátorítja Horót.

Negatívumok:

– Néha nagyon elszomorodtam tőle.

Amit tanultam belőle:

– Nagyon sok mindent, pl. ne akarj mindenáron megváltoztatni valakit, vagy hogy milyen nehéz elveszíteni valakit… csomó fontos lelki dolgot.

Értékelés:

– 9/10

Rich Man, Poor Woman – リッチマン、プアウーマン

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 nyár

Dalok:

– Miwa – Hikari e

– Miwa – Napa

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Megint egy olyan dorama, aminél ha az alapján választok, hogy miről fog szólni, nem nézem meg. Nagyon kevés olyan sorozat volt eddig, ami az üzleti világban játszódik, és én szerettem. Nem is nézek sokat. Nos, az alaptörténetünk az, hogy van egy fiatal lány, aki utolsó éves az egyetemen. Munkát keresne, de sehogy sem megy neki. Anyagi téren is eléggé siralmas a helyzet, szűkében van a pénznek, ezért sem boldogul könnyen. A másik főszereplőnk a gazdag férfi: Hyuga Thoru, aki egy vállalat tulajdonosa. A semmiből hozta létre egy barátjával, még évekkel ezelőtt, most pedig egyre inkább kezdenek a figyelem középpontjába kerülni az új fejlesztésekkel. A két főszereplőnk aztán találkozik, amikor a cég új alkalmazottakat keres. Ennyi az alap, és mivel nem akarok spoilerezni, nem is írok többet. Lehet, hogy ez mást sem győz meg, az elején engem sem, de a történet bonyolódik, lesz itt nagyon sok minden, és tényleg izgalmas is, az abbahagyhatatlan fajtából. 2012 nyarának, de talán az egész 2012-es évnek legsikeresebb doramájáról van szó.

Karakterek:

Hyuga Thoru egy pöcs, mondjuk ki nyíltan. Egy zseniális férfi, de a modora az a béka segge alatt van. Ám a sorozat végére remek karakterfejlődésen megy át, így szerintem nem nehéz megszeretni.

Natsui Makoto is szerethető karakter, bár néha az idegesítően kitartók közé tartozik, ám szerencsére ő ettől nem lesz ellenszenves. Szerettem azt, hogy ennyire tud ragaszkodni valakihez, hogy végül eléri a céljait, hogy annak ellenére, hogy okos, mégis emberi is marad.

A többiek is rendben vannak, minden karakternek van múltja, céljai, és indokoltak a döntései is.

Szereplőgárda:

Hyuga Thoru főszerepében Oguri Shun, aki számos remek szerepet tudhat a háta mögött. Én szeretem és elismerem őt, bár meg kell hagyni, hogy a legtöbb szerepe nagyon hasonló: szótlan, morcos, de mégis sármos főhős (Juui Dolittle, Hana Yori Dango, HanaKimi, Tokyo Dogs stb.). Ettől eltekintve nagyon jó színésznek tartom, és hát látványnak sem rossz.

A női főszerepben Ishihara Satomi, akit elismerek, viszont nem szeretek. A Rich Man, Poor Woman előtt több sorozatban is láttam, és nagyon nem szerettem ezt a bugyuta ügybuzgóságot, na meg amikor fut és zihál, hát a falra mászok tőle. De itt egészen normális karaktert kapott, még én is kénytelen vagyok elismerni.

Szerepel még Aibu Saki, akit szintén nem szívlelek, számomra mindig ugyanolyan. Láttam 4 vagy 5 különböző szerepben, mégis mindig ugyanazt kapom tőle.

Fontos megemlíteni még Iura Aratát, aki Hyuga Thoru üzlettársát, Asahina Kosukét játssza. Ezelőtt nem láttam egyetlen szerepét se, de számomra meglepően jó volt.

Pozitívumok:

– A történet alakulása: pontosan megfelelően találták el benne az üzleti világ, a romantika és a humor hármasát. Mindegyikből annyit kapunk, amennyi kell.

– A főszereplőink közötti rabu-rabu: komolyan, kevés olyan doramát láttam, ahol ennyire működött volna kémia!

– Hyuga Thoru: szeretem, ha a főhősünk személyisége változáson megy át. Az utolsó rész után újra belenéztem az elsőbe, és teljesen más volt a főszereplőnk karaktere. De a változás indokolt és jól megoldott!

– A vállalat: szeretnék egy ilyen helyen dolgozni

– A zene: Miwa vidám és kedves hangja valahogy nagyon jól illett az egészhez

Negatívumok:

– A ruhák: A főszereplő lány egy szegény lány, ugye a cím is mutatja ezt. Nos, a sorozat harmadik részétől kezdve ezt elfelejtették a készítők, mert Ishihara Satomi ruhái minden részben a legdivatosabbak…

Amit tanultam belőle:

– Okosnak, strébernek lenni nem gáz 😀

Értékelés:

9/10