I’m Home – első benyomás

Sokat vártam előtte, mielőtt bele mertem kezdeni, de végre elértem hozzá. És nem bántam meg.

A történet izgalmas, bár volt valami amcsi film, ami hasonlóról szólt. Vagyis a balesetet szenvedő férfi, aki aztán amnéziás lesz, és nem emlékszik az élete utóbbi pár évére. Tetszik a megvalósítása. Nagyon egyedi, hogy nem látjuk az arcokat, vagy maga a kulcsos szál. Sok lehetőség van benne, egyrészt ugye a családi dráma, ami nekem mindig is az egyik kedvenc témám, de közben a múltkutatós szál, ami meg a másik kedvencem.

A színészek jók! Kimutaku mindig korrekt, rá nem lehet panasz. Ueto Aya meg megint olyan szép, sárgállok az irigységtől 🙂 Mellékszerepben is vannak ismerős arcok, külön örültem Nishida Toshiyuki személyének.

Rég volt olyan első rész, ami ennyire megfogott. Talán a Kazoku Game-et tudnám kiemelni hasonló hatás tekintetében. Egyébként valóban nem mostanában láttam ilyen jó pilotot. Biztos, hogy megtartom és maradok is a végéig. Ki merem jelenteni, annak ellenére, hogy ezer éve nem fejeztem be semmit sem, egyre csak kezdek bele az újakba…

Attention Please

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tavasz

Dalok: Kaela Kimura – Oh Pretty Woman

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az eddig rockzenekar énekesnőjeként működő Misaki Youko úgy dönt, légi utaskísérő lesz. Nem igazán elhivatott, csak azért választja ezt a munkát, mert azt mondja neki a srác, akibe bele van zúgva, hogy szexik az egyenruhás lányok. Elmegy a meghallgatásra, fel is veszik, így aztán elkezdik oktatni, hogy légi utaskísérő lehessen.

Karakterek:

Misaki Youko szimpatikus volt, alapjáraton szeretem a lázadó karaktereket, a lázadó lányokat meg még jobban, mert egy doramában kevés unalmasabb dolog van, mint a sablonlány okos-ügyes-kedves főszereplő. Szerencsére itt szó sincs erről, meg általában a japán sorozatokban kevés az ilyen (a koreaiban pl. annál több).

Mikami Tamakit említeném második helyen, ő az oktató. Ragaszkodik a szabályokhoz, zordon külsővel megáldott, kissé karótnyelt nő, de igazából a legjobb módszerekkel terelgeti Misakit a helyes útra. Nekem személyes kedvencem volt.

Van még két barátnő is, Yayoi és Sekiyama-chan. Ők csak a szerelmi szálak szövevényébe szónak kissé bele. Plusz vannak beszólogatós nem-barátnők, aki aztán a végére persze barátnőkké válnak…

Nakahara Shouta meg a szerelősrác, aki nem lehet pilóta.

Szereplőgárda:

Ueto Ayával kapcsolatban mindig van valamiféle fenntartásom, amit nem értek. Mert most már ki kell jelentenem, hogy jó színésznő. Három sorozatát láttam, három teljesen más szereplővel és meg vagyok győzve.

Maya Miki játssza a tanárnőt. A szívemnek igazán kedves, minden mellékszerepben megjegyzem, szóval itt is szerettem. Bírom az orrhangját 😀 De viccen kívül ő tényleg bármilyen szerepben hiteles.

Aibu Sakiról még mindig azt gondolom, hogy átlagos, vagy annál kissé kevesebb tehetség jutott neki. Itt sem győzött meg.

Nishikido Ryo rendben volt, bár nála is kezdem azt érezni, hogy eléggé egysíkúak a szerepei, legyen szerelő srác, más gyermekét nevelő apuka, vagy nyomozó. De azért a mosolya elfeledteti velem ezt a minimális ellenérzést.

Kohinata Fumiyo is itt van, mint pilóta. Őt is szeretem!

Koizumi Koutarou meg pilótagyakornok. Na, ő megint az, akinek sokat le kell tennie még az asztalra, hogy elhiggyem, hogy jó színész – vagy hogy az lesz egyszer…

Pozitívumok:

– Jókor jött, mert én is éppen munkakeresésben vagyok, szóval ez is az a tipikus lelkesítő sorozat, amit akkor kell nézni, ha az ember egy kis energiát szeretne.

– Jó volt belelátni egy reptér életébe, szóval ebből a szempontból érdekes volt.

Negatívumok:

– Hát én ugye romantikus sorozatra készültem, de az utolsó két részig nyoma sem volt romantikának…

– A barátnék: Yayoi és Sekiyama-chan, brrrrrr!

– Egy idő után azért néha engem is idegesített, hogy Misaki mennyire komolytalan.

Amit tanultam belőle:

– Ganbatte magamnak és mindenkinek a jövőben. Kábé ennyi, na meg mondjuk ragadt rám pár új kifejezés, pl. megtanultam a varjút japánul 🙂

Értékelés:

5/10 – mindent összevetve ez egy közepes alkotás

Attention Please – első benyomás

Megint újat kezdtem, mert most még valami romantikus, kissé bugyutácska, vicces sorozatra vágytam. Ez volt az elvárásom és igazából egészen jól hozta ezt az Attention Please első része.

1. A történet: az alapból vadóc, fiús és szabadszájú Misaki légikísérőnek áll. Jó motivációnak tűnt, én is úgyis lassan nekilátok munkát keresni, szóval nem árt egy kis lelkesítés ezügyben. Emellett pedig csomó lehetőség van karakterfejlődésre, a szerelmi szálat meg alig várom.

2. A színészek: Ueto Aya valahogy ellenszenves volt nekem mindig (anélkül, hogy láttam volna tőle sok mindent), de múltkor annyira tetszett, hogy bele mertem vágni. És egészen jól hozza a szerepét, bárcsak le tudnám győzni ezt a fura, indokolatlan ellenszenvet iránta! Egyébként a szereplőgárda szimpatikus, egyetlen negatívum csak Aibu Saki, aki annyira, de annyira nem tud játszani, hogy az fájdalmas… Viszont akiket szeretek: Nishikido Ryo, Maya Miki, Kohinata Fumiyo (aki szinte minden sorozatban ott van mellékszerepben :D).

Azt hiszem, kellemes szórakozás lesz így első látásra, kikapcsolódok vele, mert ehhez van magyar felirat, így könnyebb néznem is. Bár hogy mennyit lehet kihozni a sztoriból, azt nem tudom, bár van a 11 részen kívül még 2 SP is, hát kíváncsi leszek, hová jutunk el a végére. Első pillantásra olyan közepes, kellemes kis pihentető darabnak tűnik.

Juunen Saki mo Kimi ni Koishite -１０年先も君に恋して

Adatok:

Részek: 6

Sugárzás: 2010 nyár

Dalok:

Crystal Kay – Time of Love

Crystal Kay – Cannonball

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Már írtam róla egy első benyomásos bejegyzést. A történet annyi, hogy a fiatal Rika egy nap találkozik egy furcsa férfivel, aki azt mondja, hogy a tíz évvel későbbről érkezett, és azt szeretné kérni, hogy ne találkozzon és szeressen bele, mert boldogtalanok lesznek. Mindig félek az időutazósoktól, mert nagyon jól is meg lehet írni, de nagyon rosszul is. Ez szerencsére egy nagyon jó változat volt!

Karakterek:

Rika nagyon szimpatikus volt, egyrészt a könyvszeretete miatt, másrészt a munkájában való kitartás miatt is. Valamint tudott értékelni egy olyan fiút, mint Hiroshi-san. Kedveltem!

Hiroshi-san jelenbeli énje nagyon kedves volt, az a kissé félénk, csendes fiú, aki egy picit álomvilágban is él.

Hiroshi-san jövőbeli énje volt azonban a másik igazi főszereplő, és annyira sokrétű és összetett karakter volt, hogy egy kicsit én is beleszerettem…

Szereplőgárda:

Ueto Ayát már láttam több sorozatban is, de a Konkatsuban nem szerettem, itt viszont nagyon jó volt, úgyhogy az talán csak a szerep miatt lehetett. Tényleg fenntartással álltam neki, de nagyon jó volt ebben a szerepében.

Uchino Masaaki a kedvenc férfi színészeim egyike. Nem láttam sok mindenben, de most elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok! Zseniális volt, tényleg.

A mellékszereplői körben is volt pár olyan színész, akit szeretek és/vagy elismerek, ilyen például Sometani Shota, Takashima Reiko.

Pozitívumok:

– A szerelem, mert főként erről szól az egész, hogy mennyire el tudjuk felejteni azt az első fél évben lévő nagy szerelmet, a rózsaszín ködöt, ami azonban teljesen normális, ha elmúlik (biológiailag is)

– Sometani Shota karaktere: Rika ütődött öccsét játssza, de annyira a szívemhez nőtt, hogy elhatároztam, hogy ennek a fiúnak követni fogom az útját. (Most is indul egy új sorozat az ő főszereplésével, szerintem belenézek majd)

– Hamada Azusa karaktere: remek volt a tényleg kissé bogaras írónő

– Az örökmozgók: a sorozatban random helyeken tök jó örökmozgók tűntek fel, a kedvenceim a kávézóban voltak!

– A részek száma: 6 rész, pont annyi amennyi kellett

– Zene: szerettem Crystal Kay hangját, illett ide

Negatívumok:

– Izgalom-faktor: azért néha picit voltak leülősebb részei, nem az akciódús doramák közé tartozik, de ha valaki nem is erre számít, hanem egy nyugis gondolkodós romantikus sorozatra, akkor tényleg nem tudok negatívumot mondani.

Amit tanultam belőle:

– Hogy nem árt visszagondolni a tíz évvel ezelőtti dolgokra

Értékelés:

8/10

Juunen Saki mo Kimi ni Koishite １０年先も君に恋して 1. rész – első benyomás

No, hát a Long Vacationt le is tudtam, a NobuChefhez még mindig nem fűlik a fogam, úgyhogy kellett valami újat kezdenem. Most raktáron leginkább 90-es évekbeli sorozatok vannak, így gondoltam egy 2010-es, csak 6 részes sorozat pont jó lesz, főleg magyarul, pihenésképpen. Szóval amolyan könnyed humoros romantikára várva kezdtem bele, és egyelőre működik.

1. Történet: Félni szoktam az időutazásoktól, de ez aranyos. A férj visszautazik az időben, hogy megakadályozza a fiatalabb énje és a jövőbeli felesége találkozását. Tartottam tőle, de már az 5. perc felé éreztem, hogy jó lesz! Jó sok lehetőség van benne, de akár az is, hogy sablonossá válik.

2. Színészek: Ueto Ayától tartottam egy picit, de Uchino Masaaki annyira zseniális, hogy képtelen vagyok másra figyelni. A Jin-ben is nagyon szerettem, itt is remek! Úgyhogy, ha a történetet el is baltázzák, miatta élvezhető lesz mindenképpen. Tetszik, hogy a mellékszereplők is izgalmasak, a rocker öcsike, vagy az írónő sem egy átlagos karakter.

Így első gondolatra olyan 7/10-nek tippelem, ebből még lehet több és lehet kevesebb is. Reméljük, hogy inkább az előbbi!