Algernon ni Hanataba wo – első benyomás


Mint gyógypedagógus, nagyon szeretem ezt a történetet. Az egyik kedvenc könyvem és az amerikai film sem rossz feldolgozás. Szóval nagyon nagy elvárásokkal álltam neki.

Történet: Akinek el kell mesélni, hogy miről szól, az most azonnal fogja magát és menjen el egy könyvesboltba megvenni a könyvet! Aztán olvassa el!

Egyébként abban biztos voltam, hogy lesznek benne változtatások, mert hát azért 2015-öt írunk, a könyv megírása óta eltelt már jó pár év. De jó ötletnek tartom az újabb feldolgozást, mert mindig aktuális és időszerű a történet. A barátnős gazdag csajos mellékszál mondjuk nem tetszik és tök felesleges.

Színészek: Kicsit csalódott vagyok. Merthogy egy ilyen karaktert sokkal reálisabban is el lehetne játszani. És rengeteg színész van, aki zseniálisan tudja ezt művelni. Nem ázsiai színtéren mindenki figyelmébe ajánlom a Gilbert Grape-et, ahol Leo olyannyira fantasztikus, hogy egyetlen pillanatnyi kivetnivalót sem találtam a játékában. Mindezt nem laikusként, hanem gyógypedagógusként mondom, aki találkoztam már jó pár hasonló emberrel. Japán színészként mondjuk Seto Kouji is jobb volt a Rinne no Améban. Meg persze Ishida Issei a Seija no Koushinban. Akinek a megjelenéséért kezet ráznék a készítőkkel. Aki látta és szerette a Seija no Koushint, tudja miért.

A forgatókönyvet Nojima Shinji írta, aki azért adott már ki jó pár minőségi cuccot a kezei közül, szóval ezzel nem lesz gond. Egyedül Pi miatt aggódok, de talán belejön. Később úgysem lesz olyan nehéz dolga,

Ki fogok tartani a végéig, mert a történet megérdemli, remélem nem tudják annyira elrontani, hogy ne szeressem!