Asuko March!

Adatok:

Részek: 9

Sugárzás: 2011 tavasz

Dalok:

– FUNKY MONKEY BABYS – Soredemo Shinjiteru

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yoshino Nao elbukja a felvételijét, így egy olyan suliba kénytelen járni, ahol alig van lány (2 fő) és ráadásul csupa műszaki dolgot tanulnak.

Karakterek:

Yoshino Nao egy normális lány, aki normális suliba akar járni, ahol lányok és fiúk is vannak, erre egy műszaki suliba kell járnia, egy csomó fiúval együtt, és olyan szakmát tanulnia, amit nem is szeret. De igazából Yoshino Nao egy hisztis liba,  szerencsére jellemfejlődik és a sorozat végére egészen tűrhető lesz.

Aruto-san Nao szerelme, vagyis hát a lány már az első nap belezúg a srácba, aki egy host klubban dolgozik éjjelente és nem veszi túl komolyan az iskolát.

Tamaki Makoto át akarja venni az apja csavargyárát, ezért jár a suliba és mindenképpen tanulni akar. Ő az első, aki figyelni kezd Naóra.

Takeuchi Kazuya okos, kezdetben nagyon ellenszenves, aki tanulni szeretne, de az osztály nem igazán hagyja. Őt is meg kell puhítani és máris kedves lesz.

Szereplőgárda:

Takei Emi semmi különlegeset nem alakított a sorozatban, középszerű színésznőnek tűnik, meghatározott képességekkel…

Matsuzaka Tori olyan helyes, és olyan kedvesnek tűnik, hogy már a Clone Babynél is megfogott. Miután megnéztem az Asukót, rögtön beterveztem az idei Take Five című darabot, amiben szerepel. Lenne tehetsége, csak még nem volt túl sok lehetősége, hogy próbálgassa a szárnyait és elég tapasztalatot gyűjtsön. Szurkolok neki!

Kaku Kento nem az a zseniális színész, de ő is olyan aranyos, hogy nem lehet nem szeretni. Minden szerepében tényleg jól alakít és itt is nagyon lehet őt kedvelni, csak úgy, mint pl. a Tumblingban.

Nagayama Kentóról csupán a harmadik rész közepén esett le, hogy hiszen ő Eita öcsikéje! Nem tudom elvonatkoztatni, és muszáj a bátyjához hasonlítani, akitől egy kissé elmarad, bár persze fiatalabb és tapasztalatlanabb is. Amúgy külsőre teljesen olyan, mint a bátyja, csak kisebbek a fülei 😀

Gouriki Ayame a másik lányt alakítja, kiállhatatlan szerepben. Teljesen meggyőzött, utáltam itt, a Bibliában meg olyan szép és kedves-ártatlan volt, hogy el sem akartam hinni, hogy ez a két lány ugyanaz a színésznő alakítása.

Pozitívumok:

– A helyes fiúk: Matsuzaka Toori, Kaku Kento, Nagayama Kento, Furukawa Yuuki

– A történetben szereplő fiú karakterek: mindenkit, de tényleg mindenkit megkedvel az ember a sorozat nézése közben.

– A nagypapa karaktere: vicces és kedves is, és reális a kapcsolatuk, bírtam az öreget!

Negatívumok:

– Túl naiv és nem reális, sem a történet, sem a szereplők. Mindenki jó… nem tűnnek hihetőnek nekem ezek a fiú-karakterek, kíváncsi lennék, egy férfi néző mit mondana rájuk.

– Vártam a romantikát, de semmi ilyesmi nem került elő, pedig olyan sok jó lehetőség lett volna benne!

Amit tanultam belőle:

Érdekes kérdés, hogy hogyan és miért választjuk azt a szakmát, hivatást, amit tanulni akarunk…

Értékelés:

5/10

Galileo – első benyomás

Ajajj, valaki állítson le, megint újat kezdtem! Mivel nyomozósat mostanában nem nézek, gondoltam nem árt egy ilyet is beiktatni, és a Galileót választottam, mert úgyis most megy a 2. évada. Csak annyit tudtam, hogy sikersorozat és hogy nagyon jó színészek játszanak benne, ja meg hogy nyomozós, ugye.

1. A történet: az újonc nyomozólány és a zseni fizikus nyomoz. Valahogy ez már olyan szokásos, elcsépelt kombináció is lehetne, de nem volt az! Az ügy is érdekes volt, bár nem nyomozati szempontból, inkább erkölcsileg hordozott magában tanulságot és ez meglepett. Mármint, hogy egy nyomozós doramában ilyen jól beletették ezt.

2. A karakterek: nagyon jók, tényleg. Ez a legerősebb faktor, így az első rész alapján.

3. A színészek: Shibasaki Kou-t kedvelem (főleg, hogy olyan sorozatot fordítok, amiben ő játszik), Fukuyama Masaharu zseniális, pedig most láttam először. Mellékszerepben Maya Miki és Kitamura Kazuki, szóval ez így nagyon kedvemre való!

4. A humor: olyan jókat röhögtem! Nem hittem volna, de még humoros is tudott lenni, alig várom, hogy folytassam! Kicsit azért aggódok, mert csak félig fogom magyarul nézni, de talán az angollal is elboldogulok majd, ha nem lesz túl sok fizikai zsargon benne.

Szóval hurrá, ez egy nagyon jó választásnak tűnik. Első rész alapján is bátran ajánlom. És ha valaki időközben kitalálná, hogy átveszi a fordítást és befejezi (mert az előző fordító engedélyét adta), akkor nem lenne ellenemre, hogy magyarul nézzem.

Itazura na Kiss ~ Love in Tokyo 11. rész

Nem tudom már elnézni, hogy az első benyomásom nem volt túl pozitív, mert azóta szerelmes lettem a sorozatba. A 11. résznél járunk, és teljesen depressziós vagyok, ha rá gondolok, hogy már csak 5 rész van hátra. Nagyon-nagyon jó lett ez a verzió, ami leginkább a remek színészi játéknak köszönhető, Miki Honoka nagyon jól hozza az idióta Kotokót, akit persze igazán lehet szeretni, Furukawa Yuuki meg remekül formálja meg a jégcsapherceget, akiben mégis van élet, olyan pillantásokkal és mosollyal, hogy belehal az ember lánya. És persze Kin-chant is nagyon szeretem, megszakad érte a szívem!
Valaki fordítsa le, mert ha nem, muszáj lesz nekem.

Attention Please – első benyomás

Megint újat kezdtem, mert most még valami romantikus, kissé bugyutácska, vicces sorozatra vágytam. Ez volt az elvárásom és igazából egészen jól hozta ezt az Attention Please első része.

1. A történet: az alapból vadóc, fiús és szabadszájú Misaki légikísérőnek áll. Jó motivációnak tűnt, én is úgyis lassan nekilátok munkát keresni, szóval nem árt egy kis lelkesítés ezügyben. Emellett pedig csomó lehetőség van karakterfejlődésre, a szerelmi szálat meg alig várom.

2. A színészek: Ueto Aya valahogy ellenszenves volt nekem mindig (anélkül, hogy láttam volna tőle sok mindent), de múltkor annyira tetszett, hogy bele mertem vágni. És egészen jól hozza a szerepét, bárcsak le tudnám győzni ezt a fura, indokolatlan ellenszenvet iránta! Egyébként a szereplőgárda szimpatikus, egyetlen negatívum csak Aibu Saki, aki annyira, de annyira nem tud játszani, hogy az fájdalmas… Viszont akiket szeretek: Nishikido Ryo, Maya Miki, Kohinata Fumiyo (aki szinte minden sorozatban ott van mellékszerepben :D).

Azt hiszem, kellemes szórakozás lesz így első látásra, kikapcsolódok vele, mert ehhez van magyar felirat, így könnyebb néznem is. Bár hogy mennyit lehet kihozni a sztoriból, azt nem tudom, bár van a 11 részen kívül még 2 SP is, hát kíváncsi leszek, hová jutunk el a végére. Első pillantásra olyan közepes, kellemes kis pihentető darabnak tűnik.

Tiger and Dragon – első benyomás

Megint újba kezdtem, mert amiket nézek vagy csak heti egyszer vannak, vagy túl erősek vagy nem tetszenek, úgyhogy gondoltam bepróbálok valami újat, amíg kedvem nem lesz a többihez. Így hát a T&D-ra esett a választásom, mert érdekesnek tűnt és jókat olvastam róla.

1. A sztori: érdekes, mert nem sokat tudok a Rakugóról. Emellett sok szál van, ami elégnek tűnik ahhoz, hogy ne legyen unalmas. Plusz izgalmasa a karakterek között feszülő ellentétek, érzelmek is.

2. A színészek: Nagase Tomoya yakuzát játszik, ami azt jelenti, hogy garantálni lehet , hogy jó a szerepben, ő a tigris. Okada Junichi a sárkány, nem sok mindenben láttam eddig, de kedvelem. A legfőbb érv pedig, hogy megnézzem, Aoi Yuu volt, és egészen más szerepe van itt, mint eddig!

3. A humor: egészen kellemes arányban adagolja a komolyságot és a viccet, a humora egy rész alapján is megfogott.

Azt hiszem, tetszeni fog a későbbiekben is . Majd még nyilatkozom róla, ha befejeztem.

Biblia Koshodou no Jiken Techou – ビブリア古書堂の事件手帖

Egy kicsit elmaradtam a blogolással, mert időközben le kellett diplomáznom, de mivel ez megtörtént, már vissza is tértem!

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2013 tél

Dalok:

E-girls – THE NEVER ENDING STORY

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A történet egy könyvesboltban játszódik, amit Shinokawa Shioriko vezet, aki nagyon jó a különböző rejtélyek megoldásában. Minden részben van valami rejtély, amit ki kell deríteni. az első részben felbukkan Goura Daisuke, aki annak ellenére, hogy nem tud könyvet olvasni mégis elfogadja az állást, hogy a könyvesboltban dolgozzon.

Karakterek:

Shinokawa Shioriko lenyűgözően kedves karakter, aki elfogultan szereti a könyveket, de mégsem eszelősen (mint a sorozatban egyesek). Fiatal, szép, kissé távolságtartó és hűvös is, de tökéletesen illik a régi könyvek közé.

Goura Daisuke az a karakter, aki nem találja a helyét az életben, munkanélküli is, de aztán betéved a könyvesboltba és végül ott kezd el dolgozni, ezáltal az élete is megváltozik egy picit.

Shida Hajime karaktere olyasmi, mint a Szél árnyékában Ferminé. Aki nem olvasta a könyvet, az képzeljen el egy laza, kissé szabadelvű embert, aki beköltözik másokhoz és valahogy érződik rajta, hogy nem száz százalékosan legálisan dolgozik. Na, ő hasonlónak tűnt számomra.

Fujinami Akio egy kávézóban dolgozik, itt gyűlnek össze általában megbeszélésre a szereplőink. Ő a humorfaktor a sorozatban és működik is. Kissé gayes, de nagyon bírtam 🙂

Szereplőgárda:

Gouriki Ayameét először a Mirai Nikkiben láttam (ott ijesztő volt), majd a Beginners!-ben (ahol kedves volt és mosolygós), aztán az Asuko March!-ban (ahol egy kis ribi volt), itt meg egészen más megint. elegáns, szolid, kedves, nyugodt és csendes. Engem meggyőzött, elismerem.

Akirát a Tumblingban láttam, itt is kissé hasonló volt a szerencsétlen szerepkör. egyre inkább kíváncsi vagyok a 2012-es GTO-ra, még meggondolom…

A többi karaktert játszó szereplő is rendben volt. De meg kell még említenem Tanaka Keit, akit elsőre konkrétan meg sem ismertem, megöregedett 😀

Lewis Jesse is volt, egy-egy részben egy-egy percig, kellemes látvány volt a szememnek, de más nagyon nem.

Pozitívumok:

– A zene: tudom, hogy első benyomásként azt írtam, hogy nem jön be, de igazából nagyon megszerettem már a végére, tényleg illett az egészhez.

– A hangulat: annyira hangulatos volt az egész, a színekkel, a zenével és mindennel együtt nálam nagyon működött, elnéztem volna még belőle sokkal több részt is

– A téma: könyvmoly vagyok, ez pedig egy könyvesboltban játszódik, könyvekről is szól, szerettem ezért is

– Az opening: annyira ötletes az egész a könyvlapokkal, az órával, a papírfigurákkal (ami minden rész elején más)!

– Végre egy olyan sorozat, ahol a sebek nem gyógyulnak be öt perc alatt. Annyira idegesít a sulis-rosszfiús doramákban, hogy laposra/véresre verik őket reggel, délutánra meg nyoma sincsen a sebeknek. Itt még a következő részben is ott volt a sebhely, végre!

– Semmi erőltetettség. Ezt úgy értem, hogy pl. a Dowling atya nyomozban vagy a Gyilkos sorokban mennyire gáz már az, hogy egy írónő vagy egy pap minden részben hullákkal találkozik. Itt nem, minden történet kapcsolódik a könyvekhez, minden nyomozás is, semmi erőltetettség nélkül.

Negatívumok:

– Az ending song: ez a nevörending feldolgozás nagyon rossz volt…

– A nyomozás: nem mondanám kifejezetten negatívumnak, de a legtöbb részben előre lehetett tudni, mi fog történni, ki lesz a ludas

Amit tanultam belőle:

Minden könyvnek megvan a saját története!

Plusz itt az ideje elolvasnom a Gépnarancsot és utána fogok nézni az említett íróknak is.

Értékelés:

8/10

Akumu-chan – 悪夢 -ちゃん

Ez egy kicsit nagyobb búcsú most egy sorozattól, mivel az Akumu-chant még a blog indulása előtt kezdtem nézni, valahol az 5-6. rész körül jártam, amikor indítottam az ASTSZ-t 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 ősz

Dalok:

– Momoiro Clover Z – Saraba, Itoshiki Kanashimi-tachi yo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzek semmit, főleg mert már eléggé rég láttam az első részt, így nem tudom pontosan, mi minden derül ki ott. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy a sorozat az álmokról szól, vagyis inkább a rémálmokról. Mutoi Ayami tanárnő, az ő osztályába érkezik új diákként Koto Yuiko, ezzel aztán megbolygatva Ayami sensei életét…

Karakterek:

Mutoi Ayami sensei sok mindent hordoz magával a múltjából (és erre majd csak szépen sorban derül fény), kezdetben a diákjaival és a tanárkollégákkal szemben sem őszinte. Mosolyog mindenkire, az a kedves tanárnőféle, de valójában nem ilyen. Szerettem, hogy mennyit változott, azt hogy mindenre fény derült és végül Ayami sensei nagyon szimpatikus lett.

Koto Yuiko egy átlagos kislány szeretne lenni, csak az álmai miatt nem igazán sikerül neki. Csak 11 éves és nagyon sok olyan dolgot lát, amit nem kellene. Szimpatikus volt.

Shiki Takashi a joker a sorozatban, tényleg. Az ő karaktere tipikusan az a figura, akiről tudod, hogy veszélyes, hogy sántikál valami rosszban, de közben bízol benne, hogy mégis igazából jó fej. Az irodalomban odáig vagyok ezekért a karakterekért, de a doramákban is!

A többiek is mind-mind szerepet játszanak a sorozatban, de annyira nem érzem szükségét annak, hogy kiemeljem őket itt, inkább majd a színészi alakításoknál…

Szereplőgárda:

Kitagawa Keiko a Buzzer Beat óta a kedvenc női színészeim között van, bármilyen karaktert játszik, én azt szeretem, úgyhogy nagyrészt miatta is mertem belevágni a sorozatba.

Kimura Manatsu, mint Koto Yuiko nagyon aranyos volt. Komolyan a szívemhez nőtt ez a kislány, egy kissé rémisztő olykor, de cuki 🙂

Gackt-sama volt a másik, aki miatt muszáj volt belekezdenem a sorozatba, és de jó is volt látni. Remélem, kap még pár szerepet, mert az ő szexi hangján minden karaktert (legyen az gonosz vagy jó) muszáj szeretni!

Yuuka nővérke volt a sorozatban, ő volt a legnagyobb negatívum az egészben. Én ezt a nőt ki nem állhatom, komolyan nem értem, miért kap nagyobb szerepeket is (mint pl. a Papadoluban!?). Brrrrr.

Anan Kenjivel többnyire semmi bajom, de itt olyan idegesítő igazgatóhelyettest alakított, hogy nagyon utáltam.

Kohinata Fumiyo meg rengeteg mellékszerepben megtalálható, komolyan. Örültem, hogy nagyobb szerepben is láthatom.

A tanárkollégák meg a gyerekek is jól voltak egyébként, az a szokásos mellékszereplős szint volt meg itt is.

Pozitívumok:

– A történet: az egy-egy részre nyúló nyomozgatásokból egy szépen összefüggő kerek, egész történet alakult ki a végére, és ez tetszett.

– A karakterek jellemváltozása

– A tanulság: az, hogy a jövőnk meg lehet írva, de mi éljük, és minden perc fontos. Meg persze az egész álmok-igazságok-álomfejtéses dolgok.

– A mitológiába bújtatott igazságok és a pszichológiai alapok

– Gackt remek játéka és karaktere(i), és a kémia közte meg Keiko között (még bőgtem is, pedig ez nem egy romantikus dorama alapból!)

– Az utolsó egy perc, komolyan mondom a legeslegjobb dorama-befejezés, amit eddig láttam! Kiabál a 2. évadért vagy egy SP-ért, de remélem nem lesz belőle, mert félek, hogy elrontanák!

Negatívumok:

– Az igazatóhelyettes karaktere, aki nyilván a humorfaktor lett volna, de ez nem jött össze

– Picit lassan indul be az elején, de a 4. résztől kezdve én élveztem

– A fantasy nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni, plusz persze a képi megvalósítások sem túl szépek néha (pl. az utolsó részek valamelyikébe van valami nagy fóka, na az nagyon rondára sikerült), ellenben a sensei álmainak képi világát nagyon bírtam! (ez meg már pozitívum, aminek nem is a negatívumok között kellene lennie…)

Amit tanultam belőle:

– Amilyen üzenetet közvetített, picit muszáj elgondolkozni rajta.

Értékelés:

7/10

És akkor akkor a végére íme egy nagyon jó kép: