Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

Attention Please

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tavasz

Dalok: Kaela Kimura – Oh Pretty Woman

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az eddig rockzenekar énekesnőjeként működő Misaki Youko úgy dönt, légi utaskísérő lesz. Nem igazán elhivatott, csak azért választja ezt a munkát, mert azt mondja neki a srác, akibe bele van zúgva, hogy szexik az egyenruhás lányok. Elmegy a meghallgatásra, fel is veszik, így aztán elkezdik oktatni, hogy légi utaskísérő lehessen.

Karakterek:

Misaki Youko szimpatikus volt, alapjáraton szeretem a lázadó karaktereket, a lázadó lányokat meg még jobban, mert egy doramában kevés unalmasabb dolog van, mint a sablonlány okos-ügyes-kedves főszereplő. Szerencsére itt szó sincs erről, meg általában a japán sorozatokban kevés az ilyen (a koreaiban pl. annál több).

Mikami Tamakit említeném második helyen, ő az oktató. Ragaszkodik a szabályokhoz, zordon külsővel megáldott, kissé karótnyelt nő, de igazából a legjobb módszerekkel terelgeti Misakit a helyes útra. Nekem személyes kedvencem volt.

Van még két barátnő is, Yayoi és Sekiyama-chan. Ők csak a szerelmi szálak szövevényébe szónak kissé bele. Plusz vannak beszólogatós nem-barátnők, aki aztán a végére persze barátnőkké válnak…

Nakahara Shouta meg a szerelősrác, aki nem lehet pilóta.

Szereplőgárda:

Ueto Ayával kapcsolatban mindig van valamiféle fenntartásom, amit nem értek. Mert most már ki kell jelentenem, hogy jó színésznő. Három sorozatát láttam, három teljesen más szereplővel és meg vagyok győzve.

Maya Miki játssza a tanárnőt. A szívemnek igazán kedves, minden mellékszerepben megjegyzem, szóval itt is szerettem. Bírom az orrhangját 😀 De viccen kívül ő tényleg bármilyen szerepben hiteles.

Aibu Sakiról még mindig azt gondolom, hogy átlagos, vagy annál kissé kevesebb tehetség jutott neki. Itt sem győzött meg.

Nishikido Ryo rendben volt, bár nála is kezdem azt érezni, hogy eléggé egysíkúak a szerepei, legyen szerelő srác, más gyermekét nevelő apuka, vagy nyomozó. De azért a mosolya elfeledteti velem ezt a minimális ellenérzést.

Kohinata Fumiyo is itt van, mint pilóta. Őt is szeretem!

Koizumi Koutarou meg pilótagyakornok. Na, ő megint az, akinek sokat le kell tennie még az asztalra, hogy elhiggyem, hogy jó színész – vagy hogy az lesz egyszer…

Pozitívumok:

– Jókor jött, mert én is éppen munkakeresésben vagyok, szóval ez is az a tipikus lelkesítő sorozat, amit akkor kell nézni, ha az ember egy kis energiát szeretne.

– Jó volt belelátni egy reptér életébe, szóval ebből a szempontból érdekes volt.

Negatívumok:

– Hát én ugye romantikus sorozatra készültem, de az utolsó két részig nyoma sem volt romantikának…

– A barátnék: Yayoi és Sekiyama-chan, brrrrrr!

– Egy idő után azért néha engem is idegesített, hogy Misaki mennyire komolytalan.

Amit tanultam belőle:

– Ganbatte magamnak és mindenkinek a jövőben. Kábé ennyi, na meg mondjuk ragadt rám pár új kifejezés, pl. megtanultam a varjút japánul 🙂

Értékelés:

5/10 – mindent összevetve ez egy közepes alkotás

Attention Please – első benyomás

Megint újat kezdtem, mert most még valami romantikus, kissé bugyutácska, vicces sorozatra vágytam. Ez volt az elvárásom és igazából egészen jól hozta ezt az Attention Please első része.

1. A történet: az alapból vadóc, fiús és szabadszájú Misaki légikísérőnek áll. Jó motivációnak tűnt, én is úgyis lassan nekilátok munkát keresni, szóval nem árt egy kis lelkesítés ezügyben. Emellett pedig csomó lehetőség van karakterfejlődésre, a szerelmi szálat meg alig várom.

2. A színészek: Ueto Aya valahogy ellenszenves volt nekem mindig (anélkül, hogy láttam volna tőle sok mindent), de múltkor annyira tetszett, hogy bele mertem vágni. És egészen jól hozza a szerepét, bárcsak le tudnám győzni ezt a fura, indokolatlan ellenszenvet iránta! Egyébként a szereplőgárda szimpatikus, egyetlen negatívum csak Aibu Saki, aki annyira, de annyira nem tud játszani, hogy az fájdalmas… Viszont akiket szeretek: Nishikido Ryo, Maya Miki, Kohinata Fumiyo (aki szinte minden sorozatban ott van mellékszerepben :D).

Azt hiszem, kellemes szórakozás lesz így első látásra, kikapcsolódok vele, mert ehhez van magyar felirat, így könnyebb néznem is. Bár hogy mennyit lehet kihozni a sztoriból, azt nem tudom, bár van a 11 részen kívül még 2 SP is, hát kíváncsi leszek, hová jutunk el a végére. Első pillantásra olyan közepes, kellemes kis pihentető darabnak tűnik.

Rich Man, Poor Woman – リッチマン、プアウーマン

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 nyár

Dalok:

– Miwa – Hikari e

– Miwa – Napa

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Megint egy olyan dorama, aminél ha az alapján választok, hogy miről fog szólni, nem nézem meg. Nagyon kevés olyan sorozat volt eddig, ami az üzleti világban játszódik, és én szerettem. Nem is nézek sokat. Nos, az alaptörténetünk az, hogy van egy fiatal lány, aki utolsó éves az egyetemen. Munkát keresne, de sehogy sem megy neki. Anyagi téren is eléggé siralmas a helyzet, szűkében van a pénznek, ezért sem boldogul könnyen. A másik főszereplőnk a gazdag férfi: Hyuga Thoru, aki egy vállalat tulajdonosa. A semmiből hozta létre egy barátjával, még évekkel ezelőtt, most pedig egyre inkább kezdenek a figyelem középpontjába kerülni az új fejlesztésekkel. A két főszereplőnk aztán találkozik, amikor a cég új alkalmazottakat keres. Ennyi az alap, és mivel nem akarok spoilerezni, nem is írok többet. Lehet, hogy ez mást sem győz meg, az elején engem sem, de a történet bonyolódik, lesz itt nagyon sok minden, és tényleg izgalmas is, az abbahagyhatatlan fajtából. 2012 nyarának, de talán az egész 2012-es évnek legsikeresebb doramájáról van szó.

Karakterek:

Hyuga Thoru egy pöcs, mondjuk ki nyíltan. Egy zseniális férfi, de a modora az a béka segge alatt van. Ám a sorozat végére remek karakterfejlődésen megy át, így szerintem nem nehéz megszeretni.

Natsui Makoto is szerethető karakter, bár néha az idegesítően kitartók közé tartozik, ám szerencsére ő ettől nem lesz ellenszenves. Szerettem azt, hogy ennyire tud ragaszkodni valakihez, hogy végül eléri a céljait, hogy annak ellenére, hogy okos, mégis emberi is marad.

A többiek is rendben vannak, minden karakternek van múltja, céljai, és indokoltak a döntései is.

Szereplőgárda:

Hyuga Thoru főszerepében Oguri Shun, aki számos remek szerepet tudhat a háta mögött. Én szeretem és elismerem őt, bár meg kell hagyni, hogy a legtöbb szerepe nagyon hasonló: szótlan, morcos, de mégis sármos főhős (Juui Dolittle, Hana Yori Dango, HanaKimi, Tokyo Dogs stb.). Ettől eltekintve nagyon jó színésznek tartom, és hát látványnak sem rossz.

A női főszerepben Ishihara Satomi, akit elismerek, viszont nem szeretek. A Rich Man, Poor Woman előtt több sorozatban is láttam, és nagyon nem szerettem ezt a bugyuta ügybuzgóságot, na meg amikor fut és zihál, hát a falra mászok tőle. De itt egészen normális karaktert kapott, még én is kénytelen vagyok elismerni.

Szerepel még Aibu Saki, akit szintén nem szívlelek, számomra mindig ugyanolyan. Láttam 4 vagy 5 különböző szerepben, mégis mindig ugyanazt kapom tőle.

Fontos megemlíteni még Iura Aratát, aki Hyuga Thoru üzlettársát, Asahina Kosukét játssza. Ezelőtt nem láttam egyetlen szerepét se, de számomra meglepően jó volt.

Pozitívumok:

– A történet alakulása: pontosan megfelelően találták el benne az üzleti világ, a romantika és a humor hármasát. Mindegyikből annyit kapunk, amennyi kell.

– A főszereplőink közötti rabu-rabu: komolyan, kevés olyan doramát láttam, ahol ennyire működött volna kémia!

– Hyuga Thoru: szeretem, ha a főhősünk személyisége változáson megy át. Az utolsó rész után újra belenéztem az elsőbe, és teljesen más volt a főszereplőnk karaktere. De a változás indokolt és jól megoldott!

– A vállalat: szeretnék egy ilyen helyen dolgozni

– A zene: Miwa vidám és kedves hangja valahogy nagyon jól illett az egészhez

Negatívumok:

– A ruhák: A főszereplő lány egy szegény lány, ugye a cím is mutatja ezt. Nos, a sorozat harmadik részétől kezdve ezt elfelejtették a készítők, mert Ishihara Satomi ruhái minden részben a legdivatosabbak…

Amit tanultam belőle:

– Okosnak, strébernek lenni nem gáz 😀

Értékelés:

9/10