Ryuusei no Kizuna

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2008 ősz

Dalok:

– Arashi – Beautiful Days (az Arashit nem találtam meg, de aki meg akarja hallgatni, itt van helyette az egész OST egyben)

– Nakashima Mika – Orion

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kapásból egy nagy tragédiával indítunk. A három főszereplőnknek gyerekkorában megölik a szüleit. Kiszöknek csillaghullást nézni, mire hazaérnek, apa és anya is halottak. A gyerekek felnőnek, egyre közeledik az elévülés lejárta (15 év) és a bűnöst még mindig nem fogták el. Pedig megígérték, hogy ők fogják megtalálni a gyilkost.

Karakterek:

Nagyon szerettem a három főszereplőnket. Leginkább a legidősebb báty nőtt a szívemhez, azt hiszem az ő karaktere volt a legkidolgozottabb, és habár mind a hárman fontos szereplők, mégis egy kicsit ő volt a főszereplő. Persze a fiatalabb fiú testvér és a húg is fontosak voltak a történetben. Kedveltem még a fiatal étteremtulajt is!

Szereplőgárda:

Ninomiya Kazunariról sosem gondoltam volna, hogy kifejezetten tehetséges, csak mint egy átlagos idol-színész, jól tud játszani. De itt most tényleg nagyon jó volt. (Egyébként fura ez az idol kategória, mert beleskatulyázzák őket és lehetnek jó színészek, mégiscsak idolok maradnak – nekem is.)

Nishikido Ryo tényleg csak átlagos, itt sem nyűgözött le, valahogy mindig egy kicsit túl merev volt, még ha laza karaktert próbált is alakítani.

A kishúg, Toda Erika pedig úgy játszott, ahogyan a kedves, de naiv hölgyikét kell. Tényleg adja már neki valaki egy szajha szerepét! Annyira kíváncsi lennék rá!

Mellékszereplőként volt elég sok mindenki (Terajima Susumu, Kiritani Kenta, Ryou), megfelelő játékkal. Aki kifejezetten lenyűgözött az Kaname Jun. Komolyan hihetetlen, hogy igazából én őt ki nem állhattam már a legelső alkalommal, amikor játszani láttam (talán a Tantei Gakuen Q volt az), de aztán olyan sok helyen jelent meg mellékszereplőként, és mindig más és más karaktert játszva, hogy egyre inkább az eszembe véstem. És igazából minden alkalommal korrekt volt a játéka, pedig nem csak egyféle karaktert játszik (mint pl. Toda Erika). Szóval megkedveltem, itt meg igazán jó volt!

Pozitívumok:

– A humor, mert hát ez egy kissé sötét témájú darab, de sosem feküdte meg a gyomromat.

– Kudou Kankurou zsenialitása!

– A side storyk az apróbb történetekkel, amik végül mind le lettek zárva így vagy úgy, és ezek a történetbe való beépítése.

– Kaname Jun karaktere.

Negatívumok:

– Csak az utolsó előtti részben jöttem rá a gyilkos kilétére, de így is elég volt, hogy ne lepődjek meg annyira.

Hasonló dorama:

Hangulatilag igazából az összes KudouKan doramát lehetne sorolni.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó szót, meg arra is rájöttem, hogy néha kincsek pihenhetnek megnézésre várva a gépemen!

Értékelés:

8/10

Galileo

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2007 ősz

Dalok: KOH+ – KISS Shite – nagyon szerethető kis dalocska 🙂

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Alap nyomozós dorama, amit szerintem majdnem mindenki látott, vagy látni akar egyszer. Én akkor kerítettem rá sort, amikor a 2. szezon ment éppen. A történet egy picit sablonos, legalábbis sok amcsi sorozat épül erre. Szóval van egy okos fizikus professzor, meg egy mindenlében kanál rendőrlány, és nyomoznak. Amilyen egyszerű, épp annyira jó is az egész.

Karakterek:

Yukawa Manabu sensei, akit Galileónak hívnak bizonyos ismerősei, segít megoldani a rendőrségnek az ügyeket. Jellemző rá, hogy csakis a matematikai és fizikai dolgok érdeklik. Bár persze olyan sármos, hogy az ember lánya megrohad a képernyő előtt, de megnyugtató, hogy a sorozatbéli nők is így vannak ezzel 😀

Utsumi Kaoru a nyomozó, aki ha valami furcsa ügyet lát, a senseihez fordul segítségért. Kezdetben nehezen érti meg a tudóst, de a sorozat végére nagyon jól összecsiszolódnak.

Szereplőgárda:

Első találkozásom volt ez a sorozat Fukuyama Masaharuval és hát ó meg á, le voltam véve a lábamról.

Shibasaki Kou hozta a szokásosan remek játékát, azon kevés színésznők köré sorolom, akiket szeretek.

Mellettük feltűnik még a sorozatban Maya Miki, pimasz kis laboros csajként, Kitamura Kazuki pedig nyomozóként.

Pozitívumok:

– Az ügyek, bírom, ha izgisek, és mivel fizikus agyam nekem nincsen, szinte minden ügy adott elég gondolkozni valót. Plusz persze mindig volt morális tartalom is.

– A humor, mert a sensei igazából totál vicces fickó, nagyon jókat szakadtam rajta. Meg azon is, amikor vészes helyzetekben is halál nyugodtan dolgozott tovább, és nem esett pánikba.

– A kémia, mert a két szereplő között olyan kémia feszül, hogy ihaj, simán jelentkezhetnének a „tökélets kémiával megáldott párosok” lista tetejére. Kimondatlan szerelmi szál, ami inkább ragaszkodás és barátság, vagy a fene tudja, mert nincsen kifejtve, de pont ezért izgatja az ember fantáziáját.

Negatívumok:

– Talán picit lassú néhol, annak üresjáratok, de a nyomozós sorozatokba kell is. egyébként ez is ilyen mondvacsinált negatívum, mert igazából nem nagyon ugrik be semmi.

Hasonló dorama:

Mr. Brain – ugyanezen összeállítás a szereplők tekintetében, hangulatilag picit más, de ha ajánlanom kellene hasonlót, ez ugrik be.

Amit tanultam belőle:

Hú, egy csomó fizikai dolgot, nagyon élveztem a kísérleteket 😀

Értékelés:

8/10

Biblia Koshodou no Jiken Techou – ビブリア古書堂の事件手帖

Egy kicsit elmaradtam a blogolással, mert időközben le kellett diplomáznom, de mivel ez megtörtént, már vissza is tértem!

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2013 tél

Dalok:

E-girls – THE NEVER ENDING STORY

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A történet egy könyvesboltban játszódik, amit Shinokawa Shioriko vezet, aki nagyon jó a különböző rejtélyek megoldásában. Minden részben van valami rejtély, amit ki kell deríteni. az első részben felbukkan Goura Daisuke, aki annak ellenére, hogy nem tud könyvet olvasni mégis elfogadja az állást, hogy a könyvesboltban dolgozzon.

Karakterek:

Shinokawa Shioriko lenyűgözően kedves karakter, aki elfogultan szereti a könyveket, de mégsem eszelősen (mint a sorozatban egyesek). Fiatal, szép, kissé távolságtartó és hűvös is, de tökéletesen illik a régi könyvek közé.

Goura Daisuke az a karakter, aki nem találja a helyét az életben, munkanélküli is, de aztán betéved a könyvesboltba és végül ott kezd el dolgozni, ezáltal az élete is megváltozik egy picit.

Shida Hajime karaktere olyasmi, mint a Szél árnyékában Ferminé. Aki nem olvasta a könyvet, az képzeljen el egy laza, kissé szabadelvű embert, aki beköltözik másokhoz és valahogy érződik rajta, hogy nem száz százalékosan legálisan dolgozik. Na, ő hasonlónak tűnt számomra.

Fujinami Akio egy kávézóban dolgozik, itt gyűlnek össze általában megbeszélésre a szereplőink. Ő a humorfaktor a sorozatban és működik is. Kissé gayes, de nagyon bírtam 🙂

Szereplőgárda:

Gouriki Ayameét először a Mirai Nikkiben láttam (ott ijesztő volt), majd a Beginners!-ben (ahol kedves volt és mosolygós), aztán az Asuko March!-ban (ahol egy kis ribi volt), itt meg egészen más megint. elegáns, szolid, kedves, nyugodt és csendes. Engem meggyőzött, elismerem.

Akirát a Tumblingban láttam, itt is kissé hasonló volt a szerencsétlen szerepkör. egyre inkább kíváncsi vagyok a 2012-es GTO-ra, még meggondolom…

A többi karaktert játszó szereplő is rendben volt. De meg kell még említenem Tanaka Keit, akit elsőre konkrétan meg sem ismertem, megöregedett 😀

Lewis Jesse is volt, egy-egy részben egy-egy percig, kellemes látvány volt a szememnek, de más nagyon nem.

Pozitívumok:

– A zene: tudom, hogy első benyomásként azt írtam, hogy nem jön be, de igazából nagyon megszerettem már a végére, tényleg illett az egészhez.

– A hangulat: annyira hangulatos volt az egész, a színekkel, a zenével és mindennel együtt nálam nagyon működött, elnéztem volna még belőle sokkal több részt is

– A téma: könyvmoly vagyok, ez pedig egy könyvesboltban játszódik, könyvekről is szól, szerettem ezért is

– Az opening: annyira ötletes az egész a könyvlapokkal, az órával, a papírfigurákkal (ami minden rész elején más)!

– Végre egy olyan sorozat, ahol a sebek nem gyógyulnak be öt perc alatt. Annyira idegesít a sulis-rosszfiús doramákban, hogy laposra/véresre verik őket reggel, délutánra meg nyoma sincsen a sebeknek. Itt még a következő részben is ott volt a sebhely, végre!

– Semmi erőltetettség. Ezt úgy értem, hogy pl. a Dowling atya nyomozban vagy a Gyilkos sorokban mennyire gáz már az, hogy egy írónő vagy egy pap minden részben hullákkal találkozik. Itt nem, minden történet kapcsolódik a könyvekhez, minden nyomozás is, semmi erőltetettség nélkül.

Negatívumok:

– Az ending song: ez a nevörending feldolgozás nagyon rossz volt…

– A nyomozás: nem mondanám kifejezetten negatívumnak, de a legtöbb részben előre lehetett tudni, mi fog történni, ki lesz a ludas

Amit tanultam belőle:

Minden könyvnek megvan a saját története!

Plusz itt az ideje elolvasnom a Gépnarancsot és utána fogok nézni az említett íróknak is.

Értékelés:

8/10

Unfair -アンフェア

Anyukámmal közösen kezdtem el, de ő már a 3. résznél feladta, mondván, hogy unalmas és tényleg el is aludt mind a 3 részen. Én kitartó vagyok, általában nem adom fel könnyen egyik sorozatot sem, sokszori csalódás kell, hogy félbehagyjak valamit. Meg hát érdekelt, hogy miért olvasok róla jó véleményeket is, és a mydramalisten is viszonylag magas volt az átlaga. Így hát nem adtam fel, és de jól tettem!

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tél

Dalok:

Yuna Ito – Faith

Destiny’s Child – I’m A Survivor

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Most, így a befejezés után visszagondolva, nagyon sok minden történt benne. A történet ott indul, hogy van Yukihira nyomozó, akinek talán túl erős az igazságérzete és ezért viszonylag könnyedén lepuffantja a bűnözőket. A társadalom szemében ez azért elítélendő dolog, így amikor pár évvel ezelőtt megölt egy 17 éves fiút, ráadásul azt nyilatkozta, hogy megteszi újra, eléggé meghurcolta a média. Mindennek a családja is kárát látta, elvált, és a kislánya nem beszél. Tehát itt van a bazierős női karakter, aki egyrészt kap egy újoncot társként, plusz egy új ügyet. Krimi ez a javából, ha hasonlítanom kellene, a Bloody Monday jut eszembe, éppen annyira izgalmas tud lenni.

Karakterek:

Yukihira nagyon szimpatikus volt, talán azért is, mert igazán tökös női karaktereket ritkán látok japán sorozatokban. Unom már a cuki, vagy bénázó csajokat, akikkel tömve vannak a sorozatok, Yukihira végre olyan női karakter volt, akit szeretni tudtam. A kupis lakásával, a meztelenkedésével, meg mindennel együtt. A családi élete darabokban, az ügy kezd a fejére nőni, mégis igazán jól helytáll.

A gyakornok Andou karaktere is nagyon remekre sikerült, ha valakinek Yukihira nem lenne szimpi, biztosan megszereti a kicsit bénázó, de aztán lelkes és kedves gyakornokfiút. Bíztam a szerelmi szálban, de nem spoilerezek, hogy volt-e, nézzétek meg! 🙂

A mellékszereplőink is eléggé erősek voltak, kezdve a férjjel, a munkatársakkal, vagy az egyáltalán nem szeretnivaló főnökkel. Élő, összetett karakterek, és szinte mindenkinek belelóg(hat) a keze abba a bizonyosba, így bárki bármiben benne lehet.

Szereplőgárda:

Shinohara Ryokot nem láttam ezelőtt, de most már figyelni fogom a munkáit, mert belopta magát a szívembe, annyira hiteles volt, hogy kíváncsi lettem, más karaktert hogyan keltene életre. Kevés színésznőt szeretek, ezt szerintem már említettem, de ő bekerült azok közé.

Eita játssza Andout, és mint ahogy tőle elvárható, remekül hozza a szerepet. Eita szerintem nagyon jó színész, számtalan szerepben láttam már, és mindegyikben más. Még a hasonló karaktereknél sem érzem azt, hogy ez ugyanaz, mint amit már láttam.

Főbb szerepben itt van még Terajima Susumu, akit szintén sok sorozatban láttam már, és őt is szeretem. A többiek is mind egészen jó munkát végeztek.

Pozitívumok:

– Az utolsó részig fogalmam sem volt, hogy ki lehet a gyilkos. Nem tudom miért sikerült, de engem úgy az orromnál fogva vezettek, hogy csak néztem! Megérte végignézni!

– Kaoru-chan karaktere. A karaktereknél nem írtam róla, de az egyik olyan karakter, aki egy kis humort csempész a sorozatba.

– A nyomozás: gyakorlatilag három ügyben is nyomoznak, melyek szálai szépen összefutnak, gabalyodnak. Sosincsen olyan pillanat, hogy a nézőnek ne lenne vagy száz kérdése ezzel kapcsolatban.

– A hangulat: valahogy mindig eléggé komor, és nyomasztó hangulata volt. És ez azért pozitívum, mert a témával, amiről szól, nagyon jól passzolt.

– Nem szeretem a Destiny’s Child, de ez a szám általában tökéletesen passzolt mindig, amikor betették egy-egy jelenethez.

– A szerelmi szál.

Negatívumok:

– Hullámvasút, mert egyszer már így neveztem azt, hogy néha totál izgalmas, máskor meg úgy éreztem, eléggé leült a történet. Vagy az is lehet, hogy csupán azért volt, mert egyszerre nem szabad belőle többet nézni.

Amit tanultam belőle:

– Sose bízz senkiben? Vagy éppen hogy bízz a lehető legjobb befejezésben? Kell-e a bosszú, egyáltalán elfogadhatóvá válhat-e bármilyen helyzetben?

Értékelés:

6/10 – csak hatos a hullámvasutazásért és a nehezen beindulásért, de az utolsó három rész külön 10/10-es lenne!

Kagi no Kakatta Heya – 鍵のかかった部屋

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 tavasz

Dalok:

– Arashi: Face down

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Mivel krimiről van szó, minden egyes részben egy-egy esettel foglalkoznak, de az kapcsolja őket össze, hogy minden eset egy-egy bezárt szobában történik. Három főszereplő nyomozza az ügyeket: a pénzéhes ügyvéd, a fiatal gyakornoklány és a zseniális biztonsági szakember.

Karakterek:

Enomoto Kei az egyik főszereplőnk, egy eléggé magának való alak, biztonsági szakemberként dolgozik, nagyon jól ért a zárakhoz, így aztán ő az, aki minden részben felfedi a bezárt szobák rejtélyét. Szótlan, csendes, de mégis érdekes figura.

Serizawa Gou a pénzéhes ügyvéd, aki tényleg csak a pénzt és az időt tartja szem előtt, és általában az bezárt szobás ügyeket gyorsan lezárná, csak púpnak érzi őket a hátán. Nagyon bírtam a karakterét!

Aoto Junkót alakítja, aki éppen gyakornokként kerül az ügyvéd Serizawa alá, ambiciózus, lelkes, és mindenkinek segíteni akar. Kicsit talán túlbuzgó is.

Ez a három karakter, nagy jellemábrázolást nem kell várni, végülis egy külön-külön részes krimiről van szó. De egyébként a karakterek megállják a helyüket.

Szereplőgárda:

Enomoto-sant Ohno Satoshi alakítja, aki remek példája az olyan jpop idoloknak, akik tudnak színészkedni. Tényleg bármilyen szerepben tökéletesen alakít.
Sato Kouichi játssza Serizawa Gout, az ügyvédet. Normális, élvezhető teljesítményt nyújt.  Toda Erika nekem néha az agyamra ment, főleg mert számomra nagyon középszerű színésznő, most sem csillogtatta meg (a nem létező) tehetségét…

Pozitívumok:

– Ohno: igen, végülis miatta néztem

– A makettek és zárak: nagyon szerettem az elkészített maketteket, meg a sok-sok zárat Enomoto-sannál.

Negatívumok:

– Minden rész ugyanolyan: igazából mindegyik egy-egy bezárt szobás esetről szól, elkerülhetetlen, hogy ne váljon monotonná

– Krimi-vonal: abszolút semmi rejtély benne, minden résznél tudtam, hogy ki lesz a hunyó, pedig nem vagyok egy lángelme a krimik esetében

Amit tanultam belőle:

– Kevés szöveggel is lehet olyan erős karaktert létrehozni, hogy végignézzek miatta 11 részt. Még annak ellenére is, ha a sztori uncsi.

Értékelés:

6/10