Itazura na Kiss 2: Love in Tokyo – első benyomás

Tegnap késő este nagy nyugodtan nézegettem a mydramalistet, amikor is láttam, hogy az egyik figyeltem elkezdett egy új Kamés doramát. Hát sokkot kaptam, hogy mennyire nem vagyok képben mostanában a sorozatokkal (mentségemre legyen mondva: 2015-ben még nem voltam egészséges, most is influenzából lábadozom), így utánakerestem, mik mennek jelenleg. Ennek eredményeként megtaláltam ezt, és bele is kezdtem. Emlékszem, hogy olvastam, hogy lesz 2. évad, de nem gondoltam, hogy már ilyen hamar.

Sztori: Kicsit húzom a számat. Az első két rész alapján semmi változás sincsen. Kotoko hülyét csinál magából, Irie ezt elviseli és hűvösen, de menőn megoldja. Nem tudom, hogy a tajvani verzióban milyen a 2. évad, mert azt még nem láttam, és az animében sem tudom, hogy van tovább, egyáltalán van-e, utána fogok nézni.

Karakterek: Kotoko annyira cuki még mindig, komolyan tudom bírni. Még a nyávogása és siránkozása sem irritál. Nagyon kevés ilyen női karakter van… Irie viszont megint olyan hideg, uhhh :S Szomorú lettem, mert azért ennél sokkal több szenvedély kéne abba a házasságba.

Színészek: Miki Honoka még mindig teljesen jó, persze ugye csak 17 éves, ettől kicsit lenyűgöző is, meg persze a szenvedélyes szerelmi részeknél nekem még mindig nem az igazi. Furukawa Yuuki is olyan jó, mint az elsőben. Talán csak az én hibám, hogy kicsit sokkal több mosolyra számítottam, lévén hogy házasok… viszont nagyon bírom a parancsoló hangját, én is tuti egyből engedelmeskednék 😀

Reméljük, hogy azért lesz is normális történet, normális bonyodalom és végül Irie-kun is megenyhül és szenvedélyesebbé válik. Abban mondjuk nem reménykedek, hogy Kotokonak több lesz az esze 😀 Irie anyját mondjuk már most rühellem megint! Valahogy az egész kicsit megkopottabb, mint az első volt, de talán nem lesz rossz!

Itazura na kiss ~ Love in Tokyo – イタズラなキッス ~ ラブ・イン・トーキョー

Adatok:

Részek: 16

Sugárzás: 2013 tavasz

Dalok:

– Sabao: Update

– Sabao: Takaramono

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

No, hát aki látta a tajvani verziót (mint én is), annak a történet nem tartogat sok meglepetést. Aki nem látta, annak azért röviden elmesélem: Akihara Kotoko nem valami okos lány, ezért is hiszi azt, hogy ha szerelmet vall az egész iskola szeme láttára Irie Naokinak (aki nem mellesleg a legokosabb tanuló a suliban), abból nem lesz gond. Csakhogy Irie-kun visszautasítja.

Aztán Kotokóék frissen épült házát ledönti egy meteor (az eredeti mangában ugyanis nem földrengés van), ők pedig természetesen az Irie házba költöznek, mert Irie-kun Kotoko apjának gyerekkori barátja.

Karakterek:

– Kotoko annyira idióta, hogy nem lehet nem szeretni. Azt hiszem, bármelyik verziót is fogom megnézni, ha mindegyikben hasonló lesz, akkor tényleg szeretni fogom. Butácska, néha túl aggódó, kissé idióta, de kitartó és aranyos.

– Irie-kun a zseni, aki nem csak remek angolból, de egyébként is okos, mindenhez ért, szóval a tökéletes pasi. Szeretem a hűvösségét, azt hogy igazából teljesen elveszett és magányos karakter, aki nagyon nem akar az anyjától függni, ettől függetlenül azonban mindent feláldozna a családjáért.

– Kin-chan a szívem csücske. Aki éveken át szereti és támogatja Kotokót, történjen bármi. Képes lemondani az igaz szerelméről, csak hogy a másik boldog legyen.

A többiek mellékszereplők, inkább a következő pontban fejtem ki.

Szereplőgárda:

Miki Honoka csak 16 éves. Ez volt vele az egyetlen gondom, mert ilyen fiatalon nem lehet elvárni, hogy teljesen megértse és átérezze a történetet. Nincsen okom panaszra az alakításával kapcsolatban, mert tényleg nagyon jól hozza az idióta Kotokót, de néha azért éreztem, hogy nem ártana neki még egy kis tapasztalat.

Furukawa Yuuki az élő példája Irie Naokinak. Az első főszerepe, de megvett magának. Nem akarok összehasonlítást írni a tajvanival (ezt majd külön tervezem), de róla tényleg elhittem, hogy hiteles alakítást nyújt, és olyan, mint Irie Naoki. Mert ő is egyetemre járt, külföldön élt, így olyan angolja van, hogy öröm a fülnek (akik látták, remélem örökké a szívükbe zárták az On purpose – on párpászu jelenetet, mert én igen :D), és saját elmondása szerint hasonlóan félénk. Szóval nagyon jó volt a szerepben, de nála is el kell mondani, hogy ez az első főszerepe, így egy kissé érezni lehetett rajta a bizonytalanságot.

Yamada Yuuki hihetetlenül kedves volt a szerepében, és tudom, hogy elfogult is vagyok a Kansai Benje miatt – amit totál nehéz lehet szerintem beszélni, ha nem születsz bele -, de nem tehetek róla. Nem volt vele gondom, és azt hiszem, ő egészen természetesnek hatott a szerepében.

Nishimura Tomomi, mint Irie-kun anyukája borzalmas volt, tényleg. Nagyon nem szerettem. Azt az arculcsapást szerintem kétszázadszorra sem tudta normálisan megcsinálni…

Imoaraizaka Kakaricho volt Irie-kun apukája. Hát ez az ember egy cukiság. Most nézzétek meg, mennyire aranyos már csak külsőre is 🙂

Tanaka Yojit ismertem mellékszerepekből, itt Kotoko apja volt, teljesen rendben lévő volt, talán neki lehetett a legnagyobb tapasztalata a színészek közül.

Aizawa Yuga, Irie-kun öccse volt. Hát ő még abszolúte nagyon fiatal. Asszem annyi elég is lesz, hogy nem hiszem, hogy valaha nagy tehetség válna belőle.

Fujimoto Nanami és Yamaya Kasumi, mint a két barátnő eléggé idegesítőek voltak. Nem is tudtam az alakításukra figyelni, inkább csak arra, hogy idegesítenek.

Ja és akkor feltűnnek még random lányok, akik hajtanak Irie-kunra, na az őket játszó színésznőket nem érzem fontosnak megemlíteni.

Pozitívumok:

– A történet: nem vagyok manga vagy anime fan, de több helyen is olvastam, hogy nagyon hasonlít az eredeti mangához. És a mangából feldolgozott történetekkel sosem szokott nagy gond lenni (hm, csinálhatnék erről egy toplistát egyszer majd…).

– Furukawa Yuuki és Miki Honoka: Ők vitték el hátukon az egészet, mert tényleg nagyon jók voltak. Még annak ellenére is, hogy tíz év volt a két színész között, el tudtam tőle vonatkoztatni, és tudtam szeretni őket együtt.

– A zene: mind az endinget, mind az openinget minden egyszer végighallgattam, pedig sosem szoktam, de ezek nagyon illettek a hangulathoz, kicsit anime-like, de szerethető.

– Japánosság: ez igazából egy picit összehasonlítás lesz, de a tajvani után nézve nagyon szerettem, hogy ennyire japános. A karakterek, a történet, az egész.

– Kin-chan!

Negatívumok:

– A tapasztalat hiánya: nagyon meglátszódott. Rossz az, ha érzi az ember, hogy ezek nem igazi, élő szereplők, csak színészek, akik eljátsszák őket. Általában akkor éreztem ezt, ha mindenki ott volt egy szobában, a több szereplős jeleneteknél.

– Lassúság: lehet, hogy csak én éreztem, de elég sok üresjárat volt benne. Meg persze tudtam a sztorit is, szóval nem volt körömlerágás, amit picit sajnálok.

Amit tanultam belőle:

– Új kifejezéseket tanultam belőle (on puprose :D)

– Meg hát persze az üzenete sem rossz, miszerint legyünk kitartóak, és a jó végül elnyeri jutalmát 🙂

Értékelés:

7/10 – szigorú vagyok!

Itazura na Kiss ~ Love in Tokyo 11. rész

Nem tudom már elnézni, hogy az első benyomásom nem volt túl pozitív, mert azóta szerelmes lettem a sorozatba. A 11. résznél járunk, és teljesen depressziós vagyok, ha rá gondolok, hogy már csak 5 rész van hátra. Nagyon-nagyon jó lett ez a verzió, ami leginkább a remek színészi játéknak köszönhető, Miki Honoka nagyon jól hozza az idióta Kotokót, akit persze igazán lehet szeretni, Furukawa Yuuki meg remekül formálja meg a jégcsapherceget, akiben mégis van élet, olyan pillantásokkal és mosollyal, hogy belehal az ember lánya. És persze Kin-chant is nagyon szeretem, megszakad érte a szívem!
Valaki fordítsa le, mert ha nem, muszáj lesz nekem.

Itazura na kiss ~ Love in Tokyo – első benyomás

Hm, hát nem is tudom, miért kezdtem el igazán most. Talán túl közel van a nemrég látott tajvani verzióhoz, mert nem nyűgözött le elsőre…

1. Történet: kíváncsi voltam, mennyire fognak belenyúlni a sztoriba. Hát nem igazán, ami talán nem is baj, bár így nem hiszem, hogy sok meglepetés fog érni.

2. A színészek: Miki Honoka nem győzött meg, de sok helyen olvastam, hogy jobb lesz az alakítása, és elsőre nem idegesítő, ami már jó. Furukawa Yuuki is eléggé vérszegénynek tűnt, bízom benne, hogy csak a szerep miatt, egyébként helyeske, szóval ezzel nem lenne gond, bár a karizmája nem nyűgözött le. A kedvencem egyelőre Irie-kun apukája, vicces! Az anyuka egy kicsit idegesítő, pedig a tajvaniban nagyon szerettem. Kin-chant még nem tudom, mindenesetre már azért megéri nézni, hogy halljam Kansai-benben beszélni 🙂

Összességében bízom abban, hogy jobb lesz, és ha hihetek mások véleményének, így is lesz. Szerintem ki fogok tartani vele, bár eléggé csalódott vagyok, és csak bízni tudok abban, hogy a színészeink is jobban belejönnek, a történet is beindul és megkedvelem őket.