Kiss Me 4. rész

Az Itazura na Kiss újabb feldolgozása, teljesen friss, most jelenleg is fut Thaiföldön. Ez az első thai sorozatom, és nem bántam meg, hogy belekezdtem! Mintha pont tudták volna ennyi másik verzió után, hogy mit kell hozzátenni és mit kell elvenni belőle. Hozzáadtak egy gyerekkori barátság szálat, amitől sokkal valódibb lett az egész, az idegesítő anyuka is abszolút szerethető karakter lett, és nem is idegesítő! Irie-kun karaktere (itt TenTen) is sokkal kevésbé szemét, valóságosabb. Lehet, hogy kicsit elhamarkodottan ítélek, de egyelőre ez a verzió a kedvencem! Persze itt is lenne olyan, ami nem tökéletes, de azt majd elmondom egy végső nagy posztban 🙂 Aki szereti az Itazura na Kisst, nézzen bele! Ez az üvegasztalon átcsókolós jelenet is olyan szép volt! Hmmm…….

5-ji Kara 9-ji Made – első benyomás

Nem vagyok hajlandó feladni Yamapit, még akkor sem, ha az Algernon 2. részére nem tudom rávenni magam. Muszáj volt belenéznem az új sorozatba, persze Ishihara Satomi nélkül lehet nem próbáltam volna meg.

Történet: Manga alapján készült, szóval garantáltan lesznek benne meredek részek. Romantikus témájú, egy szerzetes rákattan a főszereplő csajra és feleségül akarja venni. A csaj angoltanár, de nem ilyen szokásos iskolában, hanem egy nyelvsuliban.

Színészek: Yamapi egészen jó, azért van pár szájhúzás, ami zavar, de egyébként ezzel a szereppel szerintem simán meg tud birkózni, mert egy érzelmeit nem annyira kimutató szerzetes kisebb falat, mint mondjuk az Algernonban az eléggé összetett főszereplő. Ishihara Satomi a bénázás királynője, de jól csinálja, akkorákat esik folyton, és olyan fejeket vág hozzá, hogy muszáj szeretnem.

Mellékszerepben: Tanaka Kei, Furukawa Yuuki, Hayami Mokomichi, Kaga Mariko.

Ami nagyon tetszik: A történet kicsit izgalmasabb emiatt a szerzetes dolog miatt, nem azt érzem, hogy megint ugyanazt a romantikus sztorit nézem, csak másképpen csavarva. Meg Yamapi tényleg jó, megint éreztem valami kis hatást, szóval majdnem el tudtam hinni, hogy létezik a karaktere.

Ami kevésbé jön be: A sok pasi. Van ugye a szerzetes, aki belezúgott a főszereplőnkbe, de van egy másik srác, aki szintén szerelmes belé, de a csaj meg egy harmadikba van beleesve. Szóval kicsit sok abból, hogy senki nem azt szereti, akit kéne.

Ja és nagyon érdekes megoldásokkal dolgozik a történet (meg főleg Yamapi karaktere), merthogy megszállott módon követi a csajt, jóformán elrabolja, stb. Szóval aki szívére veszi az ilyen dolgokat, annak kevésbé ajánlom. Nekem nő létemre ezzel semmi bajom, mert egyrészt a stalker dolog nem rémisztő, az elrablás is max. 2 percig tart és nem lehet komolyan venni.

Shinya Shokudou

Most fejeztem be és muszáj írnom róla, mert igazi kis gyöngyszemre akadtam, amit mindenkinek ajánlok megnézésre!

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2009 ősz

Dalok:

Suzuki Tsunekichi – Omoide

Magic Party – Believe in Paradise

Infó még a sorozatról itt és itt.

Történet:

A Shinya Shokudout éjjeli étteremnek lehetne fordítani, erről is szól. Egy étteremről, ami éjféltől reggel hétig van nyitva, a szakács bármit megcsinál, amit kérsz (és amit meg tud oldani). Minden egyes kb. 25 perces rész egy-egy különállóbb kis történet, persze vannak visszatérő vendégek, de mindig van is valami új téma. A kajás sorozatok kedvelőinek külön ajánlom, de egyébként is olyan sajátos hangulata van, ami a több száz dorama közül – amit láttam – is kiemeli.

Karakterek:

A főszereplőnk a Master, az étterem tulajdonosa, talán ő a leginkább szívemnek kedves karakter, szűkszavú, éppen annyit mond, amennyit kell és remek hallgatóság. Ő a narrátor is egyébként.

Mellékszereplő karakterek például: a sarokban csendesen üldögélő fiú, a táncos lány, a transzvesztita, a yakuza, a három negyvenes nő, az otakuk, és még sorolhatnám.

Szereplőgárda:

A Mastert Kobayashi Kaoru alakítja és remek munkát végez.

Rajta kívül csak neveket sorolnék, páran állandó vendégek, de van, aki csak egy-egy rész erejéig szerepel: Odagiri Joe, Matsushige Yutaka, Tanaka Kei.

Pozitívumok:

– A hangulat, ami egyik eddig általam látott sorozatra sem jellemző. Csendes, nyugodt, semmi akció, annyira bensőséges, mintha tényleg éjjel lenne örökké.

– A valóságoshoz való közelség. Minden részben van egy-egy történet, és ezek mindegyike olyan, amelyet minden mondatáig elhiszek. Nem látni egyetlen doramás klisét, egyetlen forgatókönyvi húzást sem.

– Az ételek. Minden rész egy-egy ételről is szól. A végén ehhez tippeket is adnak, hogyan lehet még finomabban elkészíteni. Mindegyik nagyon guszta és igazi japán, amiről el tudom hinni, hogy otthon is ezt eszik a normális, hétköznapi japán emberek.

– A karakterek, mert azért egy kis utcácskában vagyunk, a vásárlói negyedben, ahol igazi élő karakterek vannak, ahol végül mindenkit megértesz, és a szívedbe tudsz zárni egy sztriptíztáncosnőt épp úgy, mint egy újságkihordó fiút.

– A zene, vagyis az opening.

Negatívumok:

– Hangulat sorozat, ami azt jelenti, hogy kicsit nekünk is meg kell nyugodni előtte, hogy tudjuk élvezni a nyugalmát. Ha valaki erre nem képes, lehet, hogy kevésbé fogja szeretni.

Hasonló dorama:

Nincsen, aki tud nekem hasonlót mondani, az kérhet tőlem egy bejegyzést!

Amit tanultam belőle:

Rengeteg receptet, vagyis inkább csak japán ételt, ami gusztusosan néz ki, nekem meg muszáj lesz rendesen megtanulnom, hogyan is kell elkészíteni, hogy megkóstolhassam! 🙂

Értékelés:

9/10