All time top 10, avagy a top kedvenc 10 japán sorozatom!

Kitaláltam, hogy a toplisták valójában a legjobb dolgokat foglalják össze, és én ilyet még sosem írtam. Jöjjön hát a – jelenleg – all time kedvenc 10 japán sorozatom! A listára első körben 32, majd 29 cím került fel. Így arra jutottam, ketté veszem a listát, és készítek majd egy másikat is, ahol olyan sorozatokat sorolok fel, amelyek több figyelmet, több nézőt és még több elismerést érdemelnének!

(És itt egy zárójeles megemlékezés azokról a sorozatokról, amik a célvonatban estek ki: Bloody Monday, Hanakimi, Jin, Kazoku Game, Koizora, Last Friends, Rich man, poor woman, Tatta Hitotsu no Koi)

De akkor legyen most szó az én kedvenc 10 doramámról.

10. Gokusen

Nagyon nehéz döntés volt szelektálni, de a Gokusent nem volt szívem kizárni. Életem legelső doramája volt a Gokusen 2. Itt most mind a három sorozatra gondoltam egyben. Tanárként ezt az egyetlen olyan sorozatot tettem fel a listára, aminek a tanítás a témája. Akármennyire bénák is néha a harcjelenetek, mégis ez az a sorozat, amiből erőt merítenék, ha mutatkoznának rajtam a kiégés jelei. Yankumi idealizmusa annyira szívet melengető, a sorozat humora is megkedvelhető, de a legjobb, hogy a sebhelyek másnapra mindig begyógyulnak a Gokusen világában 😀
Legemlékezetesebb jelenet: nem tudok kifejezetten egyet említeni, de nagyon szeretem azokat a részeket, amikor a nagypapával beszélgetnek és kortyolják a sakét. Meg persze Fight-oh! (amit én is csinálok néha, ha nehéz napom van, vagy zűrös gyerekekkel kell lennem :D)

9. 14 Sai no Haha

Ezt pedig a téma fontossága miatt nem tudtam kihagyni. Egészen összetett, sok problémával foglalkozó sorozat, amelyben fel kell nőnie a szereplőknek. Kicsit ez is idealitsa, de szép az üzenete. Tini koromban abortusz-ellenes voltam, most sem támogatom, csak jobban megértek bizonyos körülményeket. Mindenesetre ez egy igazán remek dorama, aki szereti a családi drámákat, annak biztosan nagyon fog tetszeni. Itt szerettem meg Shida Mirait, és az egyetlen szerep, amiben nem kedveltem Miura Harumát. Kedvenc részem belőle az, amikor az anyuka és a lánya beszélgetnek a korházban a szülésről és anyaságról.

8. Love Shuffle

Igazi kis romantikus darab, de azokból is a nagyon élvezhetők közé tartozik. Ráadásul van benne mindenféle karakter, és pont ettől lesz izgalmas. Ha unalmas már azt nézni a kb. 11 részen keresztül, hogy hogyan szeret egymásba két ember, ennél ez sokkal összetettebb, merthogy legalább hatan vannak. Vadidegenek kezdetben és mégis igazán jó barátokká (és/vagy többé) tudnak válni. Meg persze mindenki megpróbálja megtalálni az életben a helyét, ez is szép benne. A legjobb jelenet a liftben játszódik az elején, meg a panda!

7. Buzzer Beat

Gyöngyszem, amit nagyra tartok, mert itt szerettem meg Kitagawa Keikot és mai napig erre a sorozatra (meg a Nobutára) szeretek gondolni, ha Yamapi nem túl jó alakításai jönnek velem szembe. Itt még tudott annyira játszani, hogy a két főhős annyira lenyűgözött, hogy az idióta mellékszereplők sem zavartak. Meg persze körítésnek ott a zene és a sport, ami mindig jól van bemutatva a japán doramákban. Kedvenc részem az az ölelős jelenet a földön ülve!

6. Ikemen Desu Ne

Mert ha a japánok csinálnak feldolgozást, azt is japán módra csinálják, ami igazán szimpatikus. Át lehet venni úgy egy sorozatot, hogy nem azt érzi az ember, hogy én ezt már láttam, csak más színészek játszották, meg más nyelven beszéltek benne. Hanem okosan, ügyesen az alapszituációt felhasználva, maguk szájízére igazítva csinálnak belőle egy jó verziót. Aminek egyetlen apró hátránya, hogy kevesebb részes, mint a koreai verziója, így talán kevésbé vicces. De ugyanúgy megállja a helyét! Meg hát gender-bender fan vagyok, így ha bárki beöltözik ellentétes neműnek, vagy testet-lelket cserél, azokat én mindig megnézem, és általában szeretem is.
Kedvenc rész… hú, nagyon sok van. Talán az elején még, az első fellépés utáni sírás és vigasztalás. Újra kell néznem, mert hiányzik!

5. Tumbling

Mint már említettem, a japánok nagyon ügyesen mutatják be a sporttal kapcsolatos témát a sorozataikban. Nem tudom, ehhez miért értenek jól, talán az alapból bennük lévő nagyobb kitartás miatt, ami egy sporthoz és a sikerhez elengedhetetlen? Mindenesetre nem láttam még olyan sport témájú sorozatot, amiben igazán csalódnom kellett volna. A Tumbling meg kicsit még meg is van fűszerezve gokusen-féle rossz fiúkkal, akik aztán olyan szép karakterfejlődésen mennek keresztül! Ráadásul az egyik mellékkarakter annyira megihletett, hogy az asztalfióknak írogatott valamelyik regényemben fel is használtam. 🙂
Kedvenc részem belőle az összes, amikor gyakorolnak. Lenyűgözőek!

4. Nobuta wo Produce

Még ha Horikita Maki nem is olyan kifejezetten kiemelkedő a sorozatban, szerintem sok ember a fél karját odaadná, ha ilyen barátai lennének. Mindegyik karakter egy külön csoda, még a mellékszereplők is értelmesek, szeretnivalóak. Ráadásul olyan szívet melengetően mutatja be a barátságot, hogy az ember úgy érzi, a világ végére is követné a saját barátait. És persze a legjobb, hogy nem akar több lenni ami, és előtérbe sem kerül a romantika hármójuk között. Emellett itt is merem azt hinni, hogy Yamapi tud játszani, és persze Kame is rendben van.
Kedvenc részem a búcsúzás, meg persze a Nobuta Power chu~nyu~ 🙂

3. Virgin Road

Különleges, régi darab a 90-es évekből. Nagyon kevesen láthatták szerintem Magyarországon, ezért majdnem a másik listába tettem, de aztán rájöttem, hogy én ezt szeretem annyira, hogy megérdemeljen itt egy 3. helyet. Zengtem már ódákat róla, amikor értékeltem, és most is csak azt tudom mondani, hogy szívemnek kedves darab. A leginkább rendben lévő az apa karaktere, de mindenki más is szerethető (egy kivétellel). Sok-sok rétege van, amiben olyan fontos dolgokról esik szó, mint család, felelősség, gyermekvállalás, szülőség… Nézzétek meg, ha szeretitek a romantikus sorozatokat!
Kedvenc rész: “Menta wa buji?”

2. Majo no Jouken

Sokat gondolkoztam, hogy ez első vagy a 2. helyre kerüljön-e ez a sorozat, de végül nagy nehezen, így döntöttem. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert ez is kiemelkedően jó darab. Fogalmam sincs, mi fogott meg benne. Kevés olyan dorama van, aminél már az első pár percben tudom, hogy kedvencet avatok, ez olyan volt. Szeretem a témáját is, mert fontos, érdekes társadalmi kérdést feszeget. A színészek is nagyon jók, teljesen egyben van az egész!
Legemlékezetesebb jelenet a könyvtáron kívül… az összes? Tényleg nem tudok választani, ezt is szívesen újranézném!

1. Hana Yori Dango

Azért lett végül is ez az első, mert ez volt az egyetlen dorama, amit egy nap alatt kétszer néztem meg. Először magam délelőttől délutánig, majd annyira meg akartam mutatni anyukámnak, hogy este 7-kor újrakezdtük, folyamatosan hajnal 2-ig, míg be nem fejeztük. Aztán a végén mindketten bőgtünk 😀 Kultusz-sorozat, aki nem látta, annak ezt kell legelőször bepótolnia. Minden igazán jó benne. A színészek, a történet, a megvalósítás. Ódákat zengek, igen.
Legemlékezetesebb jelenet talán az első randis esőben várástól a liftig alvásig 🙂

Ennyi hát az én top 10-em, akinek van kedve, elmondhatja a sajátját, főleg ha van benne olyan, amit még nem láttam. Meg persze ezzel is lehet vitatkozni!

A legközelebbi toplistában olyan doramák lesznek, amiket jobban kellene szeretni, és tudom, hogy adós vagyok még egy bosszuállós toplistával is, ha végzek az Ouroboros-szal!

Virgin Road – 7. rész

Nem szoktam róluk írni, de általában mindig van pár olyan alkotás, amik örök kedvenceim és ezeket folyamatosan újra és újranézem, ha úgy érzem, hiányzik a hangulatuk. Ilyen a Virgin Road is, amit nagyon szeretek! A történet is érdekes, nagyon jó családi és romantikus dorama, ami fontos témával foglalkozik. Emellett pedig ebben a sorozatban néz ki legjobban Sorimachi Takashi 🙂

Virgin Road

Megfogadtam, hogy ha lesz időm, most már végre a kedvenc sorozataimról fogok írni. A legkevésbé ismertebbet választottam először, és azt hiszem, mégis benne van a top 3 legjobban szeretett sorozatban. Lehet, hogy egyszer le is fogom fordítani!

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 1997 tél

Dalok: Amuro Namie – Can You Celebrate? – fejből kiverhetetlen dal, tegnap is ezt dúdolgattam.

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Sakurai Kazumi elmegy az USA-ba, apukája tiltása ellenére, aztán a levelében megígéri, hogy hazaviszi a vőlegényét, csakhogy a vőlegényével szakítanak, ő meg terhes. Szóval végül megkéri a repülőn mellette utazó srácot, hogy hazudja azt, hogy ő a vőlegénye…

Karakterek:

Sakurai Kazumi szimpatikus szereplő, aki jól helytáll ebben a furcsa helyzetben is, amibe keveredett.

Yoshimi Kaoru egy elveszett figura, az a típus, aki sokat szövegel, laza és semmivel sem törődik, de közben igazából nagyon kedves és jó srác, aki figyel mindenkire. Szerettem, hogy ilyen érzékeny, mégis úgy, hogy tud menő is maradni.

Sakurai Hikari az apa, Kazumi apja, aki igazán szereti a lányát és csak védeni akarja mindentől. A legkedvesebb apakarakter, akit valaha láttam, még a sok kiabálása ellenére is.

Szereplőgárda:

Wakui Emit először láttam sorozatban, ügyesen csinálta, szimpatikus lett, bár ehhez biztos, hogy a karaktere is hozzájárult.

Sorimachi Takashi egyike a kedvenc férfiszínészeimnek, és azután a sorozat után lett az igazán. Akármit játszik, mindig levesz a lábamról.

Takeda Tetsuya, vagy a legismertebb szerepe alapján nevezhetném Kinpachi-senseinek is (Igaz, még nem láttam, de tervezem az egész sorozatot). Tehetséges színész.

Mellékszerepben feltűnik még Yo Kimiko. Ó, és Houshou Mai, akinek sikerült annyira rosszul játszania, hogy utáltam már akkor, amint megláttam a képernyőn. A karaktere se egy szerethető csajszi.

Pozitívumok:

– Színészek + forgatókönyv: A színészek zseniálisak, elviszik a hátán az egészet, vagyis elvinnék, ha nem lenne a történet is zseniális.

– A kilencvenes évek fílingje, van itt kéremszépen kopott farmer dögivel, nagytrapézok és kordbársonyok, igazán jó volt, visszatértem a gyermekkorom világába 😀

– A mondanivaló: olyan sok mindenről szó esik benne, hogy igazi tanmeseként is lehetne megnézetni az emberekkel. Szóba kerül a család, az anyaság, az örökbe fogadás, a hazugság, de még az újságírói jog és szólásszabadság is… komplex.

– Minden részen sírtam, volt könnyezős jelenet, volt zokogós rész. Emlékszem, az utolsó részhez egy százas zsepivel ültem le, mondván úgyis szükség lesz rá. Lett is. És nyugi, én a jó dolgokon is tudok sírni, úgyhogy nem a „rákos lesz, meg fog halni”-féle kategóriába esik a sorozat 😀

Negatívumok:

NINCS, egyszerűen nincs, tényleg!

Amit tanultam belőle:

Az élet dolgait? Mondhatjuk, á, mindjárt újra fogom nézni 🙂

Értékelés:

10/10

Virgin Road – első benyomás

Tegnap rendezgettem a betervezett sorozatokat és mivel több száz van, nagyon nehezen tartom mindet fejben. A Virgine Roadot el is felejtettem, ám amikor elolvastam tegnap, hogy miről is szól, nem ment ki a fejemből, így ma muszáj volt belekezdenem. Az első rész alapján ígéretes és eléggé kevéssé ismert, ahogy látom (bár ez a 90-es évek doramáiról elmondható, én pedig szeretem őket).

1. A történet: ez fogott meg. Van a főszereplő lány, aki ékszertervező szeretne lenni, így elutazik Amerikába, bár az apja (aki egyedül neveli) nagyon ellenzi ezt. Egy év múlva tér haza, terhesen, a baba apja időközben lelépett, de ő meg már bejelentette, hogy hazahozza. Így hát megkéri a mellette ülő srácot a repülőgépen, hogy játssza el a vőlegényét! Totál izgalmas, ugye?

2. A színészek: habár a főszereplő lányt nem ismerem másból (Wakui Emi), de Sorimachi Takashi neve garancia arra, hogy az ő alakításával nem lesz gond. És 24 éves, te jó ég, már az első részben olyan handsome volt 😀

3. A zene: mindjárt utána is nézek, de a lényeg, hogy tetszik, nem megy ki a fejemből már az első rész után sem!

Mindent összevetve nagyon erős kezdés volt, és minden meg van benne, amit én szeretni szoktam egy doramában. Családi szálak, egy szép kis titok – ebből adódóan várhatóan sok vicces és gáz jelenet is. Meg persze romantika, ami nyilván majd alakul (már az első rész végén alakult!). Plusz még sok-sok erkölcsi kérdés és mondanivaló: hazugságok létjogosultsága, egyedüli szülőként gyerekvállalás, csonka család, stb. Sok minden lesz még itt! Esélyes, hogy szeretni fogom. Még az is lehet, hogy valami gyöngyszemre bukkantam! 🙂