Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10

Nobuta wo Produce

Újranézés, sok évvel az első megtekintés után. Akkor hát adjuk meg, ami jár, íme az értékelésem a sorozatról! (Ezt a bejegyzést már hónapokkal ezelőtt megírtam, de elfelejtettem posztolni, végre most sikerül!)

 Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2005 ősz

Dalok:

Shuuji to Akira – Seishun Amigo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A címadó hölgyemény (Nobuta) új diákként érkezik az iskolába. Egyből kipécézik és kezdődik a piszkálódás. De Kiritani Shuuji úgy dönt, a szárnyai alá veszi a lányt és titokban producerének áll, hogy népszerűvé tegye. Segít neki ebben a kissé fura Kusano-kun is.

Karakterek:

Hölgyeké az elsőbbség. Nobuta tehát. Nagyon kedves, valamint végtelenül kitartó és bátor karakter. Ha valakit piszkálnak, lehet belőle erőt meríteni.

Kiritani Shuuji a főszereplőnk. Nagyon hasonlóak vagyunk, mert én is éppen ilyen tudok lenni másokkal. Hogy miért is nehéz nekem őszintének lennem, arra én még nem jöttem rá, Shuuji rájön, nagyjából.

Akira az abszolút kedvencem, nagyon szeretem. Ódákat bírnék zengeni róla, és most jöttem rá, hogy teljesen megfeledkeztem róla az álompasis felsorolásban. Habár a Nobuta nem romantikus sorozat, de azért akinek Akira jutna, az a lány igazán királynőnek érezhetné magát mellette!

Szereplőgárda:

Itt láttam először Horikita Makit, később anyukámmal mindig úgy beszéltem róla, hogy tudod, a Nobuta, mert ő nem túl jó a japán nevek memorizálásában. Korrekt, nagyon szerettem a félénk Nobuta alakítását.

Kamenashi Kazuya jó, hozza a szokásosat, de valahogy furcsa. Pár évvel ezelőtt még meg voltam győződve róla, hogy zseniális színész, most már nem érzem ezt. Talán az lehet a bibi, hogy a hétvégén az összes KAT-TUN albumomat letöröltem? 😀

Yamashita Tomohisa szerintem jó színész. Annyira jó karaktereket kap a sorozatokban, hogy lehetetlen nem megkedvelni őket. Az összes közül az Akirás alakítása tetszik legjobban. Utána akarok olvasni, mennyi volt ebből saját ötlet és mennyi forgatókönyves dolog.

Pozitívumok:

– Az egyik legszebb történet a barátságról. Nagyon szeretem a romantikus történeteket, de a legjobb, hogy ez sosem akar több lenni, mint aminek lennie kell.

– Akira mindenestül: konkon, Akira shock, az hogy mindig megbotlik… sorolhatnám.

– A tanulság. Ha magányosak vagytok, szívmelengető végignézni.

– Az apró poénok, pl. az utolsó részben a fűrész.

– A zene: Ike Yoshihiro ❤

Negatívumok:

– Tanárként figyeltem így másodjára a háttérben dolgozó tanárokat is. Az osztályfőnökük pl. csomó helyzetet kezel rosszul. Nem értem, mire fel kapja meg a leveleket.

Hasonló dorama:

 Mondhatnám bármelyik barátságról szóló sorozatot, de igazából nem, a Nobuta ilyenből a legjobb!

Amit tanultam belőle:

Nobuta Power ChuNyu 🙂 Amikor először néztem, még szinte minden új volt, hiszen ez az egyik első doramáim egyike, abból az időből, amikor még egyetlen szót sem értettem ki a japán nyelvből. Nagyon jó volt most újranézni és érteni szinte mindent!

Értékelés:

10/10

Switch Girl!!

Sokadszori újranézés után jöjjön egy friss értékelés. Ez az egyik abszolút kedvenc sorozatom, főleg ha humorról, tinidrámáról és romantikus sorozatról van szó! Megunhatatlan darab.

Adatok:

Részek: 8

Sugárzás: 2011 tél

Dalok: Mizuki Kana – Love Brick (nem találtam videót, vagyis csak olyat, aminél elnémították a hangsávot, bocsi!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Tamiya Nika a suli top szépsége, magazinokban jelenik meg, mindig tökéletes a sminkje, kedves és aranyos. De amint hazaér kikapcsol, mackóba bújik, levetkőzi a nőies oldalát és a tiszta rendetlen szobájában nem túl nőiesen viselkedik. Ezt az énjét megpróbálja mindenki elől elrejteni. Csakhogy Nika osztályába új fiú érkezik, aki nem mellesleg a szomszédja is lesz…

Karakterek:

Tamiya Nikát nem lehet nem szeretni. Pedig alapból, ha belegondolunk eléggé gusztustalan, ahogyan megtéveszt mindenkit. De mivel minden megvan indokolva, nem is haragszunk rá. És igazából annyira cuki idióta tud lenni, hogy tényleg muszáj kedvelni.

Kamiyama Arata felkerülne a topp tizes álompasis listára a közepe felé. Annyira szeretem, amikor méregbe gurul 😀

Van még mellékkarakternek egy csomó barátnő, meg a fiúk az osztályból. De az egyik kedvenc karakterem még a másik osztály vezetője, Bossu Saru, avagy Majomfőnök.

És persze ikemenekben sincsen hiány, az ember lányának szíve gyorsan tud dobogni, amikor meglátja Hirota Masamunét! Az igazi rossz fiú, akik mindig a kedvenc karaktereim.

Szereplőgárda:

Nishiguchi Mariyat egy csapásra megkedveltem, amikor először láttam. Aztán a Yamada-kun no Nanajin no Majoban már természetes volt. Ehhez a hangulatú történethez pont így kell játszani, ahogyan ő csinálja.

Kiriyama Ren 26 évesen játssza Aratát, mégis simán bevettem, hogy tizenéves kamasz. Teljesen jól hozza az olykor hideg és zárkózott, máskor meg férfiállat (:D) pasi szerepét.

Pozitívumok:

– Nika anyukája. Annyira ritkán látni nem topmodel anyukát. És nagyon jó volt itt a kicsit dundi, érdekesen öltözködő Hoshino Sonomi.

– Jinnai Shou, mint Masamune. Öröm a szemnek 😀

– Hogy voltak benne a vidám mellett igazán komoly részek is, de ezek sem lettek sosem túl komolyak.

– Hogy mindig rájövök, én is épp olyan vagyok, mint Nika (most is pizsiben írom a bejegyzést)

– A feliratok, az animés hangulat, Nika képzelgései és a csókok 🙂

Negatívumok:

NINCS!

Hasonló dorama:

Hát komolyabb, de hasonló a csaj a Hotaru no Hikariban is.

Amit tanultam belőle:

Anzemi pantsuuuuuuuuuu 😀

Értékelés:

10/10

Ashita, Mama ga Inai

Adatok:

Részek: 9

Sugárzás: 2014 tél

Dalok: Kotoringo: Dare ka Watashi wo (nem is rémlik, hogy volt benne zene, pedig most néztem és a youtubeon se találom)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A történet egy árvaházban játszódik, ahol is leginkább 4 kislány életét követi nyomon. Bár persze az árvaház többi lakója is képbe kerül egy-egy rész erejéig. Plusz egy egész rejtett szál van végigvezetve a történeten, ami csak az utolsó részekre áll össze teljesen az ember fejében.

Karakterek:

Posuto, ő a főszereplőnk. Igazi érett gondolkodású lány, akiről néha azt is gondolhatnánk, hogy mekkora szemét, de igazából segíteni akar mindenkinek. Nem hiszem, hogy a valójában létezik ilyen 9 éves gyerek…

Donki az új lány az árvaházban, ő érkezik az első részben. Kicsit furcsa, a sorozat vége felé kifejezetten ellenszenves. Nem igazán állt össze, hogy ő miért is ilyen, amilyen.

Piami, a lány, aki szeret zongorázni. Ő a legcsajosabb, aki rá is játszik erre.

Bonbi a legkislányosabb és a legcukibb is. Arról álmodik, hogy JoliPi (Angelina Joli és Brad Pitt) fogja egyszer örökbe fogadni.

Maou az árvaház vezetője. Nem véletlen hívják Maounak, ami ördögöt, gonoszt meg ilyesmit jelent. Ő a legösszetettebb karakter talán a sorozatban.

Szereplőgárda:

Ashida Mana játssza Posutot, és nagyon jól. Bár néha azért túlzásba viszi egy picit. Mégis nagyon ügyes, és alig várom, hogy mi mindenben fog szerepelni még. Jó érzés találni egy tehetséges színésznőt, aki feltehetőleg nagyon jó lesz a későbbiekben is. Lehet követni a pályáját.

Suzuki Rio játssza Donkit. Cuki amikor mosolyog, és ő sem rossz a korához képest. Belőle is lehet egy valamire való színésznő.

Sakurada Hiyori alakítja Piamit. Az egész sorozat alatt nem tudtam eldönteni, hogy direkt ilyen túljátszott-e a szerepe, vagy a csaj csinálja rosszul…

Watanabe Konomi cuki, ezt a szerepet is játssza, de azért neki is van még mit gyakorolnia.

Mikami Hiroshit nem tudom, láttam-e másban, elsőre nem rémlik semmiben. Ó, dehogynem, utánakerestem, ő volt a tündér (vagy mi) a Proposal Daisakusenben. Nem volt rossz itt sem.

Mellékszereplők: Miura Shouhei, Shirota Yuu, Yoshizawa Hisashi és egy rakat híresebb vendégszínész is játszik benne!

Pozitívumok:

– A téma, mert általában bejönnek az ilyen árvaházas sorozatok, bár itt azért voltak durva dolgok is.

– Ashida Mana

– Volt benne valami, ami megfogott, mert 2 hónapos szünetet tartottam a közepén, mégis úgy tudtam folytatni, mintha mi sem történt volna.

Negatívumok:

– A kissé túlzásba vitt történetek, és ebből fakadóan a valótlannak tűnő karakterek.

– Apró túljátszások.

Amit tanultam belőle:

Hm, talán pár új szót és kifejezést.

Értékelés:

7/10

Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

Bloody Monday

Ha fiúnak kell japán sorozatot ajánlanom, mindig ez az első, amit mondok, mert akció és nagyon izgalmas. Bár persze ez akkor is áll, ha lánynak ajánlok akciót, avagy megkérdezik a top 10 kedvenc sorozatomat, mert szerintem rajta lenne a listán. (Hmm, jó régen csináltam toplistát.)

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2008 ősz – tél

Dalok: flumpool – Over the rain ~Hikari no Hashi~

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Gyilkos vírus, így kezdődik, és ettől lehetne egészen elcsépelt és ezerszer elmondott történet, de erről szó sincs! Merthogy a főszereplőnk Takaki Fujimaru, egy igen ügyes hacker, aki már gimis korában is szép kis bűnlajstrommal rendelkezik, hogy hová mindenhová tört be. Előzőleg elkapták őt, de most a japán titkosszolgálat kéri a segítségét ebben a gyilkos vírusos ügyben, és ha nem segít, egész Japánnak annyi. Talán még így is sablonosnak hangzik, de nem az, mert sosem tudjuk, ki kivel van, ki beépített ügynök, ki elvakult terrorista, ki lázadó, és még sorolhatnám.

Karakterek:

Takaki Fujimarut lehet és kell is kedvelni. Mert zseni, egyrészt, másrészt meg segít a barátain, és védi a családját.

Hm, kicsit bajban vagyok, mert elég sok szereplőnk van, vagy ha nem is sok, de nem nagyon lehet úgy írni róluk, hogy ne lőjem le a poént, szóval hogy ne derüljön ki, hogy ki mellett állnak. Így hát erről nem is nagyon írok többet, kivéve az egyértelműen legerősebb negatív szereplőnket, J-t, aki az én abszolút kedvenc gonosz karakterem! Nagyon bírom a stílusos negatív szereplőket!

Szereplőgárda:

Miura Haruma szerintem legjobb szerepe. Mostanában szexi fiúkákat alakít, avagy mindenkit teherbe ejt :D, a mindjárt kezdődő új sorijában meg haldokolni fog, de szerintem akármit is csinál, ez a legjobb szerepe és szerintem, ez volt az a szerep, ami igazán népszerűvé tette. Megjegyzem, meg is érdemelte!

Narimiya Hiroki szintén zseniális, sokkal jobban áll neki is ez a szerep (ő J), mint a műteni nem tudó doktor, vagy a gonosz barát, a furi tinédzser, vagy a rockzenész – de még folytathatnám 😀

És innentől kezdve csak felsorolás szintjén, azok, akiket nagyon kedveltem a sorozatban: Kichise Michiko, Ashina Sei, Matsushige Yutaka, Yoshizawa Hisashi, Anami Atsuko, Katase Nana

És akik nem tudnak játszani: Kawashima Umika, Fujii Mina, Tokunaga Eri

Pozitívumok:

– Az izgalomfaktor: sosem tudni, ki kivel van, mit miért csinál, hány szálon fut a történet. És ez így is marad egészen a végéig, amíg össze nem áll a kirakós.

– A színészek: tényleg nagyon jól válogatták össze a szereplőket, mint a két oldalon nagyon erős kaliberű színészek, vagy karakterek vannak.

– Nem unalmas, tényleg, egyetlen perc erejéig sem.

– A hackelős részek voltak a kedvenceim, anyukámmal még mindig szoktuk emlegetni, pedig már évekkel ezelőtt néztük 😀

– A zene!

Negatívumok:

– A nyitott vég, mert hogy lehessem második évadot csinálni, amit csináltak is.

– Pár színésznő elég gyenge alakítása

Hasonló dorama:

Talán az Unfair, csak ez sokkal-sokkal pörgősebb.

Amit tanultam belőle:

Sose bízz senkiben? 😀

Értékelés:

10/10

Beginners!

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2012 nyár

Dalok:

Kis-My-Ft2 – WANNA BEEEE!!! (nem találtam hozzá jó videót, bocsi)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kicsit kétkedve kezdtem bele, mert azt hittem, nem lesz más, csupán rendőrgokusen, de szerencsére nem így volt. A sztori egy olyan osztályról szól, akik bekerülnek ugyan a rendőr akadémiára, de valami miatt inkább egy amolyan „speciális” osztályba sorolják őket, mert nem feleltek meg. A főszereplőnk, Shimura Teppei is ilyen, de megígéri a barátjának, hogy mindenképpen végezni fog.

Karakterek:

Shimura Teppei egy kissé ütődött, vicces karakter, szerettem, hogy semmit nem vett komolyan, de közben azért a szíve a helyén volt.

A többi szereplőnk az osztály tagjai: Momoe Hiro a szeleburdi lány; Tachibana Danji a csendes sznob méregzsák; Yamane Shougo, Sugiyama Kiyotaka, Ishioka Taichi a lecgukibb fiú karakterek; Niijima Chiaki a visszafogott, félénk lány; Fukuhara Youko meg a céltudatos lány.

Rajtuk kívül vannak még a tanárok: Ryuuzaki Misaki, aki szívesen pofoz fel mindenkit és Sakuraba Naoki, aki meg szereti elbliccelni a tanítást.

Szereplőgárda:

Fujigaya Taisuke még a tehetségesebb idolok közül való szerintem. Az Ikemen desu neben korrekt volt és félig-meddig miatta is kezdtem bele a sorozatba. Sokkal jobban állnak neki ezek az idióta szerepek, megkedveltem a karakterét, szóval nincs panasz a munkájára.

Ha már idolok, akkor itt van Kitayama Hiromitsu, aki olyannyira rossz volt a Misaki no1-ban, hogy 2 rész után fel is adtam (asszem nincs jelölve a dobottak között, mert nem volt szívem fikázni a sorozatot, ami egyébként nem olyan rossz, csak már számtalanszor láttunk hasonlót). Itt viszont már szerzett egy kis tapasztalatot. Még mindig elég erőltetett és darabos, de alakulófélben volt az alakítása. Remélem, ha kap még szerepet, egyre inkább belerázódik.

Gouriki Ayame, aki lassan a leggyakrabban emlegetett színésznő a blogon, de hát tényleg mindenben ott van. Sokak szerint nincs tehetsége, én azonban szeretem. Mert egészen ügyesen hozta a bolondos lányt, míg máskor csendes szépség, vagy gonoszka ellenlábas.

Emoto Tokio nem a szépségéről híres, talán pont ezért vagyok elfogult vele szemben. Kedvelem az olyan színészeket (is), akik nem idolok, mégis aranyosak, ő pont ilyen.

Ishii Tomolya már a Waterboys sorozatban megvett magának. Olyan cuki ez a pufi srác 🙂

Koyanagi Yuu egy magas és közben kissé félénk, esetlen srácot játszott. Totál jól állt neki a szerep. Nem tudtam azonban eldönteni, hogy tehetségesnek tartom-e, remélem találkozok még vele valamilyen másik sorozatban (ami, ahogy nézem nem lesz nehéz, mert játszott elég sok mindenben)

Okamoto Azusa és Mizusawa Elena is egy-egy lányt játszott. Hát őszintén nem nyűgöztek le, vagy csak nem figyeltem rájuk eléggé, nem tudom.

Pozitívumok:

– A történet: valahogyan tényleg rendőrgokusent vártam, mégis mást kaptam, egy olyan történetet, ahol a barátság volt a fontos, és (majdnem) minden egyes szereplőt meg tudtunk kedvelni.

– A romantika: nem kifejezetten romantikus sorozat, mégis egészen jól működött ez a része

– A fiúk: nagyon tetszett, hogy a két JE-s fiú mellé nem egy csapat másik JE-st válogattak, hanem nem kifejezetten idol fiúkat, akiket lehetett kedvelni.

Negatívumok:

– Idealisztikus: tényleg az, sokszor éreztem azt, hogy azért ez már egy picit sok. Néha a karaktereink szuperhősökké váltak…

– A lányok: szerintem eléggé sivárra sikerült a másik két lány karakter – avagy csak én nem bírom megszeretni ezeket a túl félénk vagy túl céltudatos japán női karaktereket. Bezzeg az idióta vicces Momoével semmi gondom nem volt 😀

Amit tanultam belőle:

– Amit az ilyen szokásos iskolás-barátságos-ganbattés történetekből tanulhat az ember (és ez most nem leszólás, de valójában tényleg olyan, mint a többi ilyen történet. És ezek jók, lelkesítenek!)

Értékelés:

7/10

Beach Boys

Már a blog elindulásának idején kezdtem nézni, egészen eddig mégsem került sor rá, hogy megírjam. De most végre eljutottam ide is. Igyekszem ezután gyakrabban frissíteni.

 

Adatok:

Részek: 12

Sugárzás: 1997 nyár

Dalok: Sorimachi Takashi & Richie Sambora – Forever

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Igazán nyári dorama, szóval aki éppen erre az időszakra keres néznivalót, annak könnyű szívvel tudom ajánlani, mert van itt minden: tengerpart, nyári szünet és hasonlók. A történet két srácról szól. Sakurai Hiroumi és Suzuki Kaito ugyanott kötnek ki, és végül elvállalják, hogy dolgoznak a tengerparton álló kis fogadóban. Mindegyikük menekül a városból, és keresik önmagukat.

Karakterek:

Sakurai Hiroumi a folyton dumáló, nagyhangú srác. Én bírom az ilyen karaktereket, szóval rögtön a szívembe zártam.

Suzuki Kaito a másik főszereplőnk, ő a csendesebb, akit érdekel az, hogy mások mit gondolnak róla és sok-sok mindenkinek meg akar felelni. A nyár végére aztán persze változik, ami őt is szimpatikussá tette számomra.

Izumi Masaru a fogadó vezetője. Rendes, kedves, valahogy az az igazi nagyapa figura, akit lehet kedvelni.

Izumi Makoto a tizenhét éves lány, Masaru-san unokája. Aki nem akar az anyjával élni, így inkább a nagyapjával marad.

Szereplőgárda:

Azt hiszem, itt döntöttem el, hogy ideje lesz megnézni minden Sorimachi Takashi főszereplésével készült sorozatot (és filmet). Rettentően a szívembe zártam, és azóta már még jobban, köszönhetően a Virgin Roadnak (amiről majd írok!). Az ő neve garancia, és az ilyen laza srácos szerepek nagyon jól passzolnak hozzá.

Takenouchi Yutaka is teljesen rendben volt. Őt is megkedveltem, nem állítom, hogy zseniális, de sosem volt rá panaszom, Főleg, hogy nem is hittem volna, hogy ez a csendes szerep ilyen jól fog menni neki.

Hirosue Ryoukoról nem is tudom mit gondoljak, nem láttam sok mindenben, de valahogy valamiféle fura ellenszenvet érzek vele kapcsolatban. Nem értem miért, bár a sorozat sokat segített, hogy ezt legyőzzem. És leginkább a fiú/férfi doramakedvelőknek mondanám, hogy nem sok japán színésznő rendelkezik ekkora csípővel 😀

A további szerepekben megjelenik még Mike Maki, Inamori Izumi, Satou Hitomi, Akimoto Yuki, stb. Számomra nem túl nagy nevek, de többnyire mindenki rendben volt.

Pozitívumok:

– Az egyéni történetek: annak ellenére, hogy nehezen indult be, nagyon megszerettem, mert nem csupán az odaérkező vendégek egyéni drámáit ismertük meg, de az egész nagyon jól bemutatta, hogy mindenkinek vannak nehézségei az életben.

– A dráma: van elég, főleg az utolsó részekben. Többször is sírtam.

– A nyár: tényleg igazi nyári hangulata van az egésznek. Nem is hiszem, hogy lehetne ezt a sorozatot télen nézni.

Negatívumok:

– Lassúság: vagy inkább rosszul ütemezték picit, először a 6. rész körül kezdtem érezni azt, hogy kedvelem ezt a sorozatot. Addig meg csak Sorimachi Takashi miatt tartottam ki.

Amit tanultam belőle:

Hét ez most nem éppen tanulás, de Sorimachi Takashi majdnem minden sorozatának angol címe van, például: Beach Boys, Virgin Road, Over Time, Cheap Love, Double Score, Dream Again, Hotman… és szerintem nem is jutott eszembe az összes 😀 Nem igazán értem miért, bár persze gondolom a 90-es években ez divat is volt, de nála ez később is jellemző.

Értékelés:

7/10

Asuko March!

Adatok:

Részek: 9

Sugárzás: 2011 tavasz

Dalok:

– FUNKY MONKEY BABYS – Soredemo Shinjiteru

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yoshino Nao elbukja a felvételijét, így egy olyan suliba kénytelen járni, ahol alig van lány (2 fő) és ráadásul csupa műszaki dolgot tanulnak.

Karakterek:

Yoshino Nao egy normális lány, aki normális suliba akar járni, ahol lányok és fiúk is vannak, erre egy műszaki suliba kell járnia, egy csomó fiúval együtt, és olyan szakmát tanulnia, amit nem is szeret. De igazából Yoshino Nao egy hisztis liba,  szerencsére jellemfejlődik és a sorozat végére egészen tűrhető lesz.

Aruto-san Nao szerelme, vagyis hát a lány már az első nap belezúg a srácba, aki egy host klubban dolgozik éjjelente és nem veszi túl komolyan az iskolát.

Tamaki Makoto át akarja venni az apja csavargyárát, ezért jár a suliba és mindenképpen tanulni akar. Ő az első, aki figyelni kezd Naóra.

Takeuchi Kazuya okos, kezdetben nagyon ellenszenves, aki tanulni szeretne, de az osztály nem igazán hagyja. Őt is meg kell puhítani és máris kedves lesz.

Szereplőgárda:

Takei Emi semmi különlegeset nem alakított a sorozatban, középszerű színésznőnek tűnik, meghatározott képességekkel…

Matsuzaka Tori olyan helyes, és olyan kedvesnek tűnik, hogy már a Clone Babynél is megfogott. Miután megnéztem az Asukót, rögtön beterveztem az idei Take Five című darabot, amiben szerepel. Lenne tehetsége, csak még nem volt túl sok lehetősége, hogy próbálgassa a szárnyait és elég tapasztalatot gyűjtsön. Szurkolok neki!

Kaku Kento nem az a zseniális színész, de ő is olyan aranyos, hogy nem lehet nem szeretni. Minden szerepében tényleg jól alakít és itt is nagyon lehet őt kedvelni, csak úgy, mint pl. a Tumblingban.

Nagayama Kentóról csupán a harmadik rész közepén esett le, hogy hiszen ő Eita öcsikéje! Nem tudom elvonatkoztatni, és muszáj a bátyjához hasonlítani, akitől egy kissé elmarad, bár persze fiatalabb és tapasztalatlanabb is. Amúgy külsőre teljesen olyan, mint a bátyja, csak kisebbek a fülei 😀

Gouriki Ayame a másik lányt alakítja, kiállhatatlan szerepben. Teljesen meggyőzött, utáltam itt, a Bibliában meg olyan szép és kedves-ártatlan volt, hogy el sem akartam hinni, hogy ez a két lány ugyanaz a színésznő alakítása.

Pozitívumok:

– A helyes fiúk: Matsuzaka Toori, Kaku Kento, Nagayama Kento, Furukawa Yuuki

– A történetben szereplő fiú karakterek: mindenkit, de tényleg mindenkit megkedvel az ember a sorozat nézése közben.

– A nagypapa karaktere: vicces és kedves is, és reális a kapcsolatuk, bírtam az öreget!

Negatívumok:

– Túl naiv és nem reális, sem a történet, sem a szereplők. Mindenki jó… nem tűnnek hihetőnek nekem ezek a fiú-karakterek, kíváncsi lennék, egy férfi néző mit mondana rájuk.

– Vártam a romantikát, de semmi ilyesmi nem került elő, pedig olyan sok jó lehetőség lett volna benne!

Amit tanultam belőle:

Érdekes kérdés, hogy hogyan és miért választjuk azt a szakmát, hivatást, amit tanulni akarunk…

Értékelés:

5/10

Akumu-chan – 悪夢 -ちゃん

Ez egy kicsit nagyobb búcsú most egy sorozattól, mivel az Akumu-chant még a blog indulása előtt kezdtem nézni, valahol az 5-6. rész körül jártam, amikor indítottam az ASTSZ-t 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 ősz

Dalok:

– Momoiro Clover Z – Saraba, Itoshiki Kanashimi-tachi yo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzek semmit, főleg mert már eléggé rég láttam az első részt, így nem tudom pontosan, mi minden derül ki ott. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy a sorozat az álmokról szól, vagyis inkább a rémálmokról. Mutoi Ayami tanárnő, az ő osztályába érkezik új diákként Koto Yuiko, ezzel aztán megbolygatva Ayami sensei életét…

Karakterek:

Mutoi Ayami sensei sok mindent hordoz magával a múltjából (és erre majd csak szépen sorban derül fény), kezdetben a diákjaival és a tanárkollégákkal szemben sem őszinte. Mosolyog mindenkire, az a kedves tanárnőféle, de valójában nem ilyen. Szerettem, hogy mennyit változott, azt hogy mindenre fény derült és végül Ayami sensei nagyon szimpatikus lett.

Koto Yuiko egy átlagos kislány szeretne lenni, csak az álmai miatt nem igazán sikerül neki. Csak 11 éves és nagyon sok olyan dolgot lát, amit nem kellene. Szimpatikus volt.

Shiki Takashi a joker a sorozatban, tényleg. Az ő karaktere tipikusan az a figura, akiről tudod, hogy veszélyes, hogy sántikál valami rosszban, de közben bízol benne, hogy mégis igazából jó fej. Az irodalomban odáig vagyok ezekért a karakterekért, de a doramákban is!

A többiek is mind-mind szerepet játszanak a sorozatban, de annyira nem érzem szükségét annak, hogy kiemeljem őket itt, inkább majd a színészi alakításoknál…

Szereplőgárda:

Kitagawa Keiko a Buzzer Beat óta a kedvenc női színészeim között van, bármilyen karaktert játszik, én azt szeretem, úgyhogy nagyrészt miatta is mertem belevágni a sorozatba.

Kimura Manatsu, mint Koto Yuiko nagyon aranyos volt. Komolyan a szívemhez nőtt ez a kislány, egy kissé rémisztő olykor, de cuki 🙂

Gackt-sama volt a másik, aki miatt muszáj volt belekezdenem a sorozatba, és de jó is volt látni. Remélem, kap még pár szerepet, mert az ő szexi hangján minden karaktert (legyen az gonosz vagy jó) muszáj szeretni!

Yuuka nővérke volt a sorozatban, ő volt a legnagyobb negatívum az egészben. Én ezt a nőt ki nem állhatom, komolyan nem értem, miért kap nagyobb szerepeket is (mint pl. a Papadoluban!?). Brrrrr.

Anan Kenjivel többnyire semmi bajom, de itt olyan idegesítő igazgatóhelyettest alakított, hogy nagyon utáltam.

Kohinata Fumiyo meg rengeteg mellékszerepben megtalálható, komolyan. Örültem, hogy nagyobb szerepben is láthatom.

A tanárkollégák meg a gyerekek is jól voltak egyébként, az a szokásos mellékszereplős szint volt meg itt is.

Pozitívumok:

– A történet: az egy-egy részre nyúló nyomozgatásokból egy szépen összefüggő kerek, egész történet alakult ki a végére, és ez tetszett.

– A karakterek jellemváltozása

– A tanulság: az, hogy a jövőnk meg lehet írva, de mi éljük, és minden perc fontos. Meg persze az egész álmok-igazságok-álomfejtéses dolgok.

– A mitológiába bújtatott igazságok és a pszichológiai alapok

– Gackt remek játéka és karaktere(i), és a kémia közte meg Keiko között (még bőgtem is, pedig ez nem egy romantikus dorama alapból!)

– Az utolsó egy perc, komolyan mondom a legeslegjobb dorama-befejezés, amit eddig láttam! Kiabál a 2. évadért vagy egy SP-ért, de remélem nem lesz belőle, mert félek, hogy elrontanák!

Negatívumok:

– Az igazatóhelyettes karaktere, aki nyilván a humorfaktor lett volna, de ez nem jött össze

– Picit lassan indul be az elején, de a 4. résztől kezdve én élveztem

– A fantasy nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni, plusz persze a képi megvalósítások sem túl szépek néha (pl. az utolsó részek valamelyikébe van valami nagy fóka, na az nagyon rondára sikerült), ellenben a sensei álmainak képi világát nagyon bírtam! (ez meg már pozitívum, aminek nem is a negatívumok között kellene lennie…)

Amit tanultam belőle:

– Amilyen üzenetet közvetített, picit muszáj elgondolkozni rajta.

Értékelés:

7/10

És akkor akkor a végére íme egy nagyon jó kép: