Life – első benyomás

Mivel valami  magyar feliratosra vágytam, belekezdtem a Life-ba, mert azt hiszem ez egy alap alkotás, ami kötelező darabnak tűnik. 

A sztori: Arról volt fogalmam, hogy nem egy könnyű darab és persze hogy iskolai erőszakról szól. Pont ezért lepődtem meg, az első részen, ami úgy tűnik még igencsak a történet elejénéll kezdődik. Picit félek, hogy túl drámai lesz, és ezzel nincs is baj, csak legyenek megalapozottak a történések. Nem szeretem, ha egy kis szakítástól, vagy rossz jegytől öngyilkosak lesznek a szereplők. Én is kaptam általános iskolában egyest, szakítottak velem többen is, történtek velem rossz dolgok, mégis itt vagyok… szóval aggódom egy picit emiatt.

Színészek: Különösebben egyik főszereplőt sem ismerem. De Maya Miki anyukaszerepben nekem elég, hogy nézzem. Egyébként nem rosszak, akinek idegesítőnek kell lennie az idegesítő, akinek gonosznak az gonosz. A kedvencem egyelőre Sonoda-kun, akinél elvárnám, hogy karakterfejlődjön idővel.

Majd meglátjuk mi lesz, kíváncsi vagyok, miért látta ezt mindenki és miért olyan magas az átlaga a mydramalisten is.

Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

Galileo

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2007 ősz

Dalok: KOH+ – KISS Shite – nagyon szerethető kis dalocska 🙂

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Alap nyomozós dorama, amit szerintem majdnem mindenki látott, vagy látni akar egyszer. Én akkor kerítettem rá sort, amikor a 2. szezon ment éppen. A történet egy picit sablonos, legalábbis sok amcsi sorozat épül erre. Szóval van egy okos fizikus professzor, meg egy mindenlében kanál rendőrlány, és nyomoznak. Amilyen egyszerű, épp annyira jó is az egész.

Karakterek:

Yukawa Manabu sensei, akit Galileónak hívnak bizonyos ismerősei, segít megoldani a rendőrségnek az ügyeket. Jellemző rá, hogy csakis a matematikai és fizikai dolgok érdeklik. Bár persze olyan sármos, hogy az ember lánya megrohad a képernyő előtt, de megnyugtató, hogy a sorozatbéli nők is így vannak ezzel 😀

Utsumi Kaoru a nyomozó, aki ha valami furcsa ügyet lát, a senseihez fordul segítségért. Kezdetben nehezen érti meg a tudóst, de a sorozat végére nagyon jól összecsiszolódnak.

Szereplőgárda:

Első találkozásom volt ez a sorozat Fukuyama Masaharuval és hát ó meg á, le voltam véve a lábamról.

Shibasaki Kou hozta a szokásosan remek játékát, azon kevés színésznők köré sorolom, akiket szeretek.

Mellettük feltűnik még a sorozatban Maya Miki, pimasz kis laboros csajként, Kitamura Kazuki pedig nyomozóként.

Pozitívumok:

– Az ügyek, bírom, ha izgisek, és mivel fizikus agyam nekem nincsen, szinte minden ügy adott elég gondolkozni valót. Plusz persze mindig volt morális tartalom is.

– A humor, mert a sensei igazából totál vicces fickó, nagyon jókat szakadtam rajta. Meg azon is, amikor vészes helyzetekben is halál nyugodtan dolgozott tovább, és nem esett pánikba.

– A kémia, mert a két szereplő között olyan kémia feszül, hogy ihaj, simán jelentkezhetnének a „tökélets kémiával megáldott párosok” lista tetejére. Kimondatlan szerelmi szál, ami inkább ragaszkodás és barátság, vagy a fene tudja, mert nincsen kifejtve, de pont ezért izgatja az ember fantáziáját.

Negatívumok:

– Talán picit lassú néhol, annak üresjáratok, de a nyomozós sorozatokba kell is. egyébként ez is ilyen mondvacsinált negatívum, mert igazából nem nagyon ugrik be semmi.

Hasonló dorama:

Mr. Brain – ugyanezen összeállítás a szereplők tekintetében, hangulatilag picit más, de ha ajánlanom kellene hasonlót, ez ugrik be.

Amit tanultam belőle:

Hú, egy csomó fizikai dolgot, nagyon élveztem a kísérleteket 😀

Értékelés:

8/10

Attention Please

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tavasz

Dalok: Kaela Kimura – Oh Pretty Woman

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az eddig rockzenekar énekesnőjeként működő Misaki Youko úgy dönt, légi utaskísérő lesz. Nem igazán elhivatott, csak azért választja ezt a munkát, mert azt mondja neki a srác, akibe bele van zúgva, hogy szexik az egyenruhás lányok. Elmegy a meghallgatásra, fel is veszik, így aztán elkezdik oktatni, hogy légi utaskísérő lehessen.

Karakterek:

Misaki Youko szimpatikus volt, alapjáraton szeretem a lázadó karaktereket, a lázadó lányokat meg még jobban, mert egy doramában kevés unalmasabb dolog van, mint a sablonlány okos-ügyes-kedves főszereplő. Szerencsére itt szó sincs erről, meg általában a japán sorozatokban kevés az ilyen (a koreaiban pl. annál több).

Mikami Tamakit említeném második helyen, ő az oktató. Ragaszkodik a szabályokhoz, zordon külsővel megáldott, kissé karótnyelt nő, de igazából a legjobb módszerekkel terelgeti Misakit a helyes útra. Nekem személyes kedvencem volt.

Van még két barátnő is, Yayoi és Sekiyama-chan. Ők csak a szerelmi szálak szövevényébe szónak kissé bele. Plusz vannak beszólogatós nem-barátnők, aki aztán a végére persze barátnőkké válnak…

Nakahara Shouta meg a szerelősrác, aki nem lehet pilóta.

Szereplőgárda:

Ueto Ayával kapcsolatban mindig van valamiféle fenntartásom, amit nem értek. Mert most már ki kell jelentenem, hogy jó színésznő. Három sorozatát láttam, három teljesen más szereplővel és meg vagyok győzve.

Maya Miki játssza a tanárnőt. A szívemnek igazán kedves, minden mellékszerepben megjegyzem, szóval itt is szerettem. Bírom az orrhangját 😀 De viccen kívül ő tényleg bármilyen szerepben hiteles.

Aibu Sakiról még mindig azt gondolom, hogy átlagos, vagy annál kissé kevesebb tehetség jutott neki. Itt sem győzött meg.

Nishikido Ryo rendben volt, bár nála is kezdem azt érezni, hogy eléggé egysíkúak a szerepei, legyen szerelő srác, más gyermekét nevelő apuka, vagy nyomozó. De azért a mosolya elfeledteti velem ezt a minimális ellenérzést.

Kohinata Fumiyo is itt van, mint pilóta. Őt is szeretem!

Koizumi Koutarou meg pilótagyakornok. Na, ő megint az, akinek sokat le kell tennie még az asztalra, hogy elhiggyem, hogy jó színész – vagy hogy az lesz egyszer…

Pozitívumok:

– Jókor jött, mert én is éppen munkakeresésben vagyok, szóval ez is az a tipikus lelkesítő sorozat, amit akkor kell nézni, ha az ember egy kis energiát szeretne.

– Jó volt belelátni egy reptér életébe, szóval ebből a szempontból érdekes volt.

Negatívumok:

– Hát én ugye romantikus sorozatra készültem, de az utolsó két részig nyoma sem volt romantikának…

– A barátnék: Yayoi és Sekiyama-chan, brrrrrr!

– Egy idő után azért néha engem is idegesített, hogy Misaki mennyire komolytalan.

Amit tanultam belőle:

– Ganbatte magamnak és mindenkinek a jövőben. Kábé ennyi, na meg mondjuk ragadt rám pár új kifejezés, pl. megtanultam a varjút japánul 🙂

Értékelés:

5/10 – mindent összevetve ez egy közepes alkotás

Galileo – első benyomás

Ajajj, valaki állítson le, megint újat kezdtem! Mivel nyomozósat mostanában nem nézek, gondoltam nem árt egy ilyet is beiktatni, és a Galileót választottam, mert úgyis most megy a 2. évada. Csak annyit tudtam, hogy sikersorozat és hogy nagyon jó színészek játszanak benne, ja meg hogy nyomozós, ugye.

1. A történet: az újonc nyomozólány és a zseni fizikus nyomoz. Valahogy ez már olyan szokásos, elcsépelt kombináció is lehetne, de nem volt az! Az ügy is érdekes volt, bár nem nyomozati szempontból, inkább erkölcsileg hordozott magában tanulságot és ez meglepett. Mármint, hogy egy nyomozós doramában ilyen jól beletették ezt.

2. A karakterek: nagyon jók, tényleg. Ez a legerősebb faktor, így az első rész alapján.

3. A színészek: Shibasaki Kou-t kedvelem (főleg, hogy olyan sorozatot fordítok, amiben ő játszik), Fukuyama Masaharu zseniális, pedig most láttam először. Mellékszerepben Maya Miki és Kitamura Kazuki, szóval ez így nagyon kedvemre való!

4. A humor: olyan jókat röhögtem! Nem hittem volna, de még humoros is tudott lenni, alig várom, hogy folytassam! Kicsit azért aggódok, mert csak félig fogom magyarul nézni, de talán az angollal is elboldogulok majd, ha nem lesz túl sok fizikai zsargon benne.

Szóval hurrá, ez egy nagyon jó választásnak tűnik. Első rész alapján is bátran ajánlom. És ha valaki időközben kitalálná, hogy átveszi a fordítást és befejezi (mert az előző fordító engedélyét adta), akkor nem lenne ellenemre, hogy magyarul nézzem.

Attention Please – első benyomás

Megint újat kezdtem, mert most még valami romantikus, kissé bugyutácska, vicces sorozatra vágytam. Ez volt az elvárásom és igazából egészen jól hozta ezt az Attention Please első része.

1. A történet: az alapból vadóc, fiús és szabadszájú Misaki légikísérőnek áll. Jó motivációnak tűnt, én is úgyis lassan nekilátok munkát keresni, szóval nem árt egy kis lelkesítés ezügyben. Emellett pedig csomó lehetőség van karakterfejlődésre, a szerelmi szálat meg alig várom.

2. A színészek: Ueto Aya valahogy ellenszenves volt nekem mindig (anélkül, hogy láttam volna tőle sok mindent), de múltkor annyira tetszett, hogy bele mertem vágni. És egészen jól hozza a szerepét, bárcsak le tudnám győzni ezt a fura, indokolatlan ellenszenvet iránta! Egyébként a szereplőgárda szimpatikus, egyetlen negatívum csak Aibu Saki, aki annyira, de annyira nem tud játszani, hogy az fájdalmas… Viszont akiket szeretek: Nishikido Ryo, Maya Miki, Kohinata Fumiyo (aki szinte minden sorozatban ott van mellékszerepben :D).

Azt hiszem, kellemes szórakozás lesz így első látásra, kikapcsolódok vele, mert ehhez van magyar felirat, így könnyebb néznem is. Bár hogy mennyit lehet kihozni a sztoriból, azt nem tudom, bár van a 11 részen kívül még 2 SP is, hát kíváncsi leszek, hová jutunk el a végére. Első pillantásra olyan közepes, kellemes kis pihentető darabnak tűnik.