Last Friends – első benyomás

Persze, hogy csalok egy kicsit, mert a Last Friends a megnézett sorozatok között szerepel. De egyszerűen annyira szükségem lett rá, hogy újranézzem, hogy nem tudtam ellenállni a késztetésnek. Ennek oka egyébként a Watashi ga Renai Dekinai Riyuu, amit szintén elkezdtem és ez jutott róla eszembe.

A Last Firendsről annyit kell tudni, hogy az első sorozataim egyika. 2010 december 8-án fejeztem be (erre jó a mydramalist.info), ami már nagyon régen volt, mégis volt pár jelenet, amire azóta is tisztán emlékszem. Meg persze Utada Hikaru zenéje. És itt találkoztam először Nishikido Ryoval és Ueno Jurival is. Nagasawa Masami meg nem tűnt idegesítőnek, Eitába meg beleszerelmesedtem, és ezután kezdett érdekelni olyan sorozat, amiben ő is játszik.

Annyira örülök, hogy ezt a sorozatot korán néztem meg, mert nagyon nagy hatással volt rám, amekkorára most talán már nem lenne. De nagy kedvenc volt sokáig, a számtalan témával, amit érint.

Szóval ez az első benyomásos bejegyzés inkább csak nosztalgiázás volt a részemről, bocsánat érte. És most megyek is vissza, mert még van belőle 5 perc, és meg kell néznem azt a csókot, amit nagyon szeretek. (Ha csainálnék legjobb csókos listát, lehet rajta lenne.)

Ryuusei no Kizuna

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2008 ősz

Dalok:

– Arashi – Beautiful Days (az Arashit nem találtam meg, de aki meg akarja hallgatni, itt van helyette az egész OST egyben)

– Nakashima Mika – Orion

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kapásból egy nagy tragédiával indítunk. A három főszereplőnknek gyerekkorában megölik a szüleit. Kiszöknek csillaghullást nézni, mire hazaérnek, apa és anya is halottak. A gyerekek felnőnek, egyre közeledik az elévülés lejárta (15 év) és a bűnöst még mindig nem fogták el. Pedig megígérték, hogy ők fogják megtalálni a gyilkost.

Karakterek:

Nagyon szerettem a három főszereplőnket. Leginkább a legidősebb báty nőtt a szívemhez, azt hiszem az ő karaktere volt a legkidolgozottabb, és habár mind a hárman fontos szereplők, mégis egy kicsit ő volt a főszereplő. Persze a fiatalabb fiú testvér és a húg is fontosak voltak a történetben. Kedveltem még a fiatal étteremtulajt is!

Szereplőgárda:

Ninomiya Kazunariról sosem gondoltam volna, hogy kifejezetten tehetséges, csak mint egy átlagos idol-színész, jól tud játszani. De itt most tényleg nagyon jó volt. (Egyébként fura ez az idol kategória, mert beleskatulyázzák őket és lehetnek jó színészek, mégiscsak idolok maradnak – nekem is.)

Nishikido Ryo tényleg csak átlagos, itt sem nyűgözött le, valahogy mindig egy kicsit túl merev volt, még ha laza karaktert próbált is alakítani.

A kishúg, Toda Erika pedig úgy játszott, ahogyan a kedves, de naiv hölgyikét kell. Tényleg adja már neki valaki egy szajha szerepét! Annyira kíváncsi lennék rá!

Mellékszereplőként volt elég sok mindenki (Terajima Susumu, Kiritani Kenta, Ryou), megfelelő játékkal. Aki kifejezetten lenyűgözött az Kaname Jun. Komolyan hihetetlen, hogy igazából én őt ki nem állhattam már a legelső alkalommal, amikor játszani láttam (talán a Tantei Gakuen Q volt az), de aztán olyan sok helyen jelent meg mellékszereplőként, és mindig más és más karaktert játszva, hogy egyre inkább az eszembe véstem. És igazából minden alkalommal korrekt volt a játéka, pedig nem csak egyféle karaktert játszik (mint pl. Toda Erika). Szóval megkedveltem, itt meg igazán jó volt!

Pozitívumok:

– A humor, mert hát ez egy kissé sötét témájú darab, de sosem feküdte meg a gyomromat.

– Kudou Kankurou zsenialitása!

– A side storyk az apróbb történetekkel, amik végül mind le lettek zárva így vagy úgy, és ezek a történetbe való beépítése.

– Kaname Jun karaktere.

Negatívumok:

– Csak az utolsó előtti részben jöttem rá a gyilkos kilétére, de így is elég volt, hogy ne lepődjek meg annyira.

Hasonló dorama:

Hangulatilag igazából az összes KudouKan doramát lehetne sorolni.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó szót, meg arra is rájöttem, hogy néha kincsek pihenhetnek megnézésre várva a gépemen!

Értékelés:

8/10

Ryuusei no Kizuna – első benyomás

Nagyon régi adósságot pótolok már ezzel. Valahogy mindig kimaradt, bár úgy emlékszem, elkezdtem, csak végül nem volt kedvem befejezni. Talán majd most!

Történet: Szeretem az alapsztorit. Három kiskölyök kiszökik éjszaka hullócsillagokat nézni annak ellenére, hogy a szüleik nem engedték el őket. Míg távol vannak, valaki meggyilkolja a szülőket. Aztán eltelik 14 év, és már csak pár hónap van, hogy elévüljön az eset és a gyilkos megússza az egészet. De a három testvér ezt nem akarja annyiban hagyni…

Színészek: Ninomiya Kazunari, Nishikido Ryo, Toda Erika, Kaname Jun, Terajima Susumu, Kiritani Kenta és még mások is. Mondjuk már szert tettem egy bizonyos színész felismerő rendszerre az agyamban, így a fantomkép alapján simán meg tudnám mondani Ninoéknak, hogy hé, ez Emoto Akira 😀 Legalábbis azt hiszem nem fogok tévedni, de majd meglátjuk!

És hogy igazából mi volt az ok, amiért belekezdtem? Kudou Kankuro, mint forgatókönyv író. Eddig nem csalódtam!

Nobunaga Concerto, SHARK, Gomen ne Seishun! – első benyomások

Most egy kicsit összevont poszt lesz, azért is, mert egyszerre 3 újat is elkezdtem, és így gyorsabb 🙂 Mellesleg mind a 3 egészen másféle sorozat, eléggé elütnek egymástól, de pont ez a jó. Haladjunk sorban!

Nobunaga Concerto:

Idei, még jelenleg is vetített sorozat. Kosztümös, időutazós darab, nagyon kíváncsi voltam rá.

Történet: Kicsit bugyután indult, aztán hamar átcsaptunk Nobunaga korába és onnan már jobban tetszett. Szerettem, hogy lehet komolyan venni. Hasonszőrű a Jinhez, bár nem érzem olyan komolynak egyelőre.

Színészek: Ledöbbentem, hogy Shun diákot játszik. Látszik is rajta, hogy már elég rég koptatta az iskolapadot. Nem igazán sikerült megfiatalítani. Ettől függetlenül persze remekül elboldogul. Elég jó szereplőgárda van mellette, pl. Mukai Osamu, Yamada Takayuki és Shibasaki Kou 🙂

Szerintem ezt be fogom fejezni.

SHARK:

A totális kikapcsolódás volt vele a cél, meg mert azt hittem, a Shut Up: Flower Boy Band feldolgozása, de nem, csak az alapsztorik lopták el és aztán más irányban folytatódik.

Történet: Zenekaros. Semmi megerőltető, még túl komolyan sem lehet venni.

Színészek: Hát én ezzel a generációval már nem vagyok tisztában, és nem is jók annyira, hogy utánuk nézzek, vagy megkeressem a nevüket. Gondolom a legtöbbjük JE-s srác, de tényleg fogalmam sincsen és elnézést, de lusta vagyok megnézni 🙂 Átlagos alakítás, néha inkább rossz.

Befejezem, mert csak 20 perc és egy fárasztó munkanapon segít kikapcsolni.

Gomen ne Seishun!:

Az összes közül a leginkább tetsző ez volt. Ez is fut jelenleg, de a lényeg, hogy KudouKan írta a forgatókönyvet! Szóval rossz nem lehet 🙂

Történet: Tanáros és sulis, szóval ezzel már megfogott magának. Megfelelő mennyiségű és jól a történetbe épített visszaemlékezéssel.

Színészek: Nishikido Ryot vissza tudták fiatalítani gimis srácnak, tökre megdöbbentem! De tanárnak sem rossz. Meg szoktam lenni elégedve vele, és bár nem miatta, hanem a történet miatt kezdtem bele, azért ő egész ügyes. Mitsushima Hikari amúgy a kedvencem, legutóbb szótlan, félős karaktert játszott, itt azonban totál más!

Ezt is be fogom fejezni 🙂

Egyelőre ennyi, bocsánat, hogy egybe hadartam el őket, de még mindig el vagyok havazva kicsit, de talán december elejétől nem csak nézni, de írni is lesz egy kis időm és akkor bepótolok pár dolgot!

Attention Please

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tavasz

Dalok: Kaela Kimura – Oh Pretty Woman

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az eddig rockzenekar énekesnőjeként működő Misaki Youko úgy dönt, légi utaskísérő lesz. Nem igazán elhivatott, csak azért választja ezt a munkát, mert azt mondja neki a srác, akibe bele van zúgva, hogy szexik az egyenruhás lányok. Elmegy a meghallgatásra, fel is veszik, így aztán elkezdik oktatni, hogy légi utaskísérő lehessen.

Karakterek:

Misaki Youko szimpatikus volt, alapjáraton szeretem a lázadó karaktereket, a lázadó lányokat meg még jobban, mert egy doramában kevés unalmasabb dolog van, mint a sablonlány okos-ügyes-kedves főszereplő. Szerencsére itt szó sincs erről, meg általában a japán sorozatokban kevés az ilyen (a koreaiban pl. annál több).

Mikami Tamakit említeném második helyen, ő az oktató. Ragaszkodik a szabályokhoz, zordon külsővel megáldott, kissé karótnyelt nő, de igazából a legjobb módszerekkel terelgeti Misakit a helyes útra. Nekem személyes kedvencem volt.

Van még két barátnő is, Yayoi és Sekiyama-chan. Ők csak a szerelmi szálak szövevényébe szónak kissé bele. Plusz vannak beszólogatós nem-barátnők, aki aztán a végére persze barátnőkké válnak…

Nakahara Shouta meg a szerelősrác, aki nem lehet pilóta.

Szereplőgárda:

Ueto Ayával kapcsolatban mindig van valamiféle fenntartásom, amit nem értek. Mert most már ki kell jelentenem, hogy jó színésznő. Három sorozatát láttam, három teljesen más szereplővel és meg vagyok győzve.

Maya Miki játssza a tanárnőt. A szívemnek igazán kedves, minden mellékszerepben megjegyzem, szóval itt is szerettem. Bírom az orrhangját 😀 De viccen kívül ő tényleg bármilyen szerepben hiteles.

Aibu Sakiról még mindig azt gondolom, hogy átlagos, vagy annál kissé kevesebb tehetség jutott neki. Itt sem győzött meg.

Nishikido Ryo rendben volt, bár nála is kezdem azt érezni, hogy eléggé egysíkúak a szerepei, legyen szerelő srác, más gyermekét nevelő apuka, vagy nyomozó. De azért a mosolya elfeledteti velem ezt a minimális ellenérzést.

Kohinata Fumiyo is itt van, mint pilóta. Őt is szeretem!

Koizumi Koutarou meg pilótagyakornok. Na, ő megint az, akinek sokat le kell tennie még az asztalra, hogy elhiggyem, hogy jó színész – vagy hogy az lesz egyszer…

Pozitívumok:

– Jókor jött, mert én is éppen munkakeresésben vagyok, szóval ez is az a tipikus lelkesítő sorozat, amit akkor kell nézni, ha az ember egy kis energiát szeretne.

– Jó volt belelátni egy reptér életébe, szóval ebből a szempontból érdekes volt.

Negatívumok:

– Hát én ugye romantikus sorozatra készültem, de az utolsó két részig nyoma sem volt romantikának…

– A barátnék: Yayoi és Sekiyama-chan, brrrrrr!

– Egy idő után azért néha engem is idegesített, hogy Misaki mennyire komolytalan.

Amit tanultam belőle:

– Ganbatte magamnak és mindenkinek a jövőben. Kábé ennyi, na meg mondjuk ragadt rám pár új kifejezés, pl. megtanultam a varjút japánul 🙂

Értékelés:

5/10 – mindent összevetve ez egy közepes alkotás

Attention Please – első benyomás

Megint újat kezdtem, mert most még valami romantikus, kissé bugyutácska, vicces sorozatra vágytam. Ez volt az elvárásom és igazából egészen jól hozta ezt az Attention Please első része.

1. A történet: az alapból vadóc, fiús és szabadszájú Misaki légikísérőnek áll. Jó motivációnak tűnt, én is úgyis lassan nekilátok munkát keresni, szóval nem árt egy kis lelkesítés ezügyben. Emellett pedig csomó lehetőség van karakterfejlődésre, a szerelmi szálat meg alig várom.

2. A színészek: Ueto Aya valahogy ellenszenves volt nekem mindig (anélkül, hogy láttam volna tőle sok mindent), de múltkor annyira tetszett, hogy bele mertem vágni. És egészen jól hozza a szerepét, bárcsak le tudnám győzni ezt a fura, indokolatlan ellenszenvet iránta! Egyébként a szereplőgárda szimpatikus, egyetlen negatívum csak Aibu Saki, aki annyira, de annyira nem tud játszani, hogy az fájdalmas… Viszont akiket szeretek: Nishikido Ryo, Maya Miki, Kohinata Fumiyo (aki szinte minden sorozatban ott van mellékszerepben :D).

Azt hiszem, kellemes szórakozás lesz így első látásra, kikapcsolódok vele, mert ehhez van magyar felirat, így könnyebb néznem is. Bár hogy mennyit lehet kihozni a sztoriból, azt nem tudom, bár van a 11 részen kívül még 2 SP is, hát kíváncsi leszek, hová jutunk el a végére. Első pillantásra olyan közepes, kellemes kis pihentető darabnak tűnik.