Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10

Nobuta wo Produce

Újranézés, sok évvel az első megtekintés után. Akkor hát adjuk meg, ami jár, íme az értékelésem a sorozatról! (Ezt a bejegyzést már hónapokkal ezelőtt megírtam, de elfelejtettem posztolni, végre most sikerül!)

 Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2005 ősz

Dalok:

Shuuji to Akira – Seishun Amigo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A címadó hölgyemény (Nobuta) új diákként érkezik az iskolába. Egyből kipécézik és kezdődik a piszkálódás. De Kiritani Shuuji úgy dönt, a szárnyai alá veszi a lányt és titokban producerének áll, hogy népszerűvé tegye. Segít neki ebben a kissé fura Kusano-kun is.

Karakterek:

Hölgyeké az elsőbbség. Nobuta tehát. Nagyon kedves, valamint végtelenül kitartó és bátor karakter. Ha valakit piszkálnak, lehet belőle erőt meríteni.

Kiritani Shuuji a főszereplőnk. Nagyon hasonlóak vagyunk, mert én is éppen ilyen tudok lenni másokkal. Hogy miért is nehéz nekem őszintének lennem, arra én még nem jöttem rá, Shuuji rájön, nagyjából.

Akira az abszolút kedvencem, nagyon szeretem. Ódákat bírnék zengeni róla, és most jöttem rá, hogy teljesen megfeledkeztem róla az álompasis felsorolásban. Habár a Nobuta nem romantikus sorozat, de azért akinek Akira jutna, az a lány igazán királynőnek érezhetné magát mellette!

Szereplőgárda:

Itt láttam először Horikita Makit, később anyukámmal mindig úgy beszéltem róla, hogy tudod, a Nobuta, mert ő nem túl jó a japán nevek memorizálásában. Korrekt, nagyon szerettem a félénk Nobuta alakítását.

Kamenashi Kazuya jó, hozza a szokásosat, de valahogy furcsa. Pár évvel ezelőtt még meg voltam győződve róla, hogy zseniális színész, most már nem érzem ezt. Talán az lehet a bibi, hogy a hétvégén az összes KAT-TUN albumomat letöröltem? 😀

Yamashita Tomohisa szerintem jó színész. Annyira jó karaktereket kap a sorozatokban, hogy lehetetlen nem megkedvelni őket. Az összes közül az Akirás alakítása tetszik legjobban. Utána akarok olvasni, mennyi volt ebből saját ötlet és mennyi forgatókönyves dolog.

Pozitívumok:

– Az egyik legszebb történet a barátságról. Nagyon szeretem a romantikus történeteket, de a legjobb, hogy ez sosem akar több lenni, mint aminek lennie kell.

– Akira mindenestül: konkon, Akira shock, az hogy mindig megbotlik… sorolhatnám.

– A tanulság. Ha magányosak vagytok, szívmelengető végignézni.

– Az apró poénok, pl. az utolsó részben a fűrész.

– A zene: Ike Yoshihiro ❤

Negatívumok:

– Tanárként figyeltem így másodjára a háttérben dolgozó tanárokat is. Az osztályfőnökük pl. csomó helyzetet kezel rosszul. Nem értem, mire fel kapja meg a leveleket.

Hasonló dorama:

 Mondhatnám bármelyik barátságról szóló sorozatot, de igazából nem, a Nobuta ilyenből a legjobb!

Amit tanultam belőle:

Nobuta Power ChuNyu 🙂 Amikor először néztem, még szinte minden új volt, hiszen ez az egyik első doramáim egyike, abból az időből, amikor még egyetlen szót sem értettem ki a japán nyelvből. Nagyon jó volt most újranézni és érteni szinte mindent!

Értékelés:

10/10

Switch Girl!!

Sokadszori újranézés után jöjjön egy friss értékelés. Ez az egyik abszolút kedvenc sorozatom, főleg ha humorról, tinidrámáról és romantikus sorozatról van szó! Megunhatatlan darab.

Adatok:

Részek: 8

Sugárzás: 2011 tél

Dalok: Mizuki Kana – Love Brick (nem találtam videót, vagyis csak olyat, aminél elnémították a hangsávot, bocsi!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Tamiya Nika a suli top szépsége, magazinokban jelenik meg, mindig tökéletes a sminkje, kedves és aranyos. De amint hazaér kikapcsol, mackóba bújik, levetkőzi a nőies oldalát és a tiszta rendetlen szobájában nem túl nőiesen viselkedik. Ezt az énjét megpróbálja mindenki elől elrejteni. Csakhogy Nika osztályába új fiú érkezik, aki nem mellesleg a szomszédja is lesz…

Karakterek:

Tamiya Nikát nem lehet nem szeretni. Pedig alapból, ha belegondolunk eléggé gusztustalan, ahogyan megtéveszt mindenkit. De mivel minden megvan indokolva, nem is haragszunk rá. És igazából annyira cuki idióta tud lenni, hogy tényleg muszáj kedvelni.

Kamiyama Arata felkerülne a topp tizes álompasis listára a közepe felé. Annyira szeretem, amikor méregbe gurul 😀

Van még mellékkarakternek egy csomó barátnő, meg a fiúk az osztályból. De az egyik kedvenc karakterem még a másik osztály vezetője, Bossu Saru, avagy Majomfőnök.

És persze ikemenekben sincsen hiány, az ember lányának szíve gyorsan tud dobogni, amikor meglátja Hirota Masamunét! Az igazi rossz fiú, akik mindig a kedvenc karaktereim.

Szereplőgárda:

Nishiguchi Mariyat egy csapásra megkedveltem, amikor először láttam. Aztán a Yamada-kun no Nanajin no Majoban már természetes volt. Ehhez a hangulatú történethez pont így kell játszani, ahogyan ő csinálja.

Kiriyama Ren 26 évesen játssza Aratát, mégis simán bevettem, hogy tizenéves kamasz. Teljesen jól hozza az olykor hideg és zárkózott, máskor meg férfiállat (:D) pasi szerepét.

Pozitívumok:

– Nika anyukája. Annyira ritkán látni nem topmodel anyukát. És nagyon jó volt itt a kicsit dundi, érdekesen öltözködő Hoshino Sonomi.

– Jinnai Shou, mint Masamune. Öröm a szemnek 😀

– Hogy voltak benne a vidám mellett igazán komoly részek is, de ezek sem lettek sosem túl komolyak.

– Hogy mindig rájövök, én is épp olyan vagyok, mint Nika (most is pizsiben írom a bejegyzést)

– A feliratok, az animés hangulat, Nika képzelgései és a csókok 🙂

Negatívumok:

NINCS!

Hasonló dorama:

Hát komolyabb, de hasonló a csaj a Hotaru no Hikariban is.

Amit tanultam belőle:

Anzemi pantsuuuuuuuuuu 😀

Értékelés:

10/10

Beginners!

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2012 nyár

Dalok:

Kis-My-Ft2 – WANNA BEEEE!!! (nem találtam hozzá jó videót, bocsi)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kicsit kétkedve kezdtem bele, mert azt hittem, nem lesz más, csupán rendőrgokusen, de szerencsére nem így volt. A sztori egy olyan osztályról szól, akik bekerülnek ugyan a rendőr akadémiára, de valami miatt inkább egy amolyan „speciális” osztályba sorolják őket, mert nem feleltek meg. A főszereplőnk, Shimura Teppei is ilyen, de megígéri a barátjának, hogy mindenképpen végezni fog.

Karakterek:

Shimura Teppei egy kissé ütődött, vicces karakter, szerettem, hogy semmit nem vett komolyan, de közben azért a szíve a helyén volt.

A többi szereplőnk az osztály tagjai: Momoe Hiro a szeleburdi lány; Tachibana Danji a csendes sznob méregzsák; Yamane Shougo, Sugiyama Kiyotaka, Ishioka Taichi a lecgukibb fiú karakterek; Niijima Chiaki a visszafogott, félénk lány; Fukuhara Youko meg a céltudatos lány.

Rajtuk kívül vannak még a tanárok: Ryuuzaki Misaki, aki szívesen pofoz fel mindenkit és Sakuraba Naoki, aki meg szereti elbliccelni a tanítást.

Szereplőgárda:

Fujigaya Taisuke még a tehetségesebb idolok közül való szerintem. Az Ikemen desu neben korrekt volt és félig-meddig miatta is kezdtem bele a sorozatba. Sokkal jobban állnak neki ezek az idióta szerepek, megkedveltem a karakterét, szóval nincs panasz a munkájára.

Ha már idolok, akkor itt van Kitayama Hiromitsu, aki olyannyira rossz volt a Misaki no1-ban, hogy 2 rész után fel is adtam (asszem nincs jelölve a dobottak között, mert nem volt szívem fikázni a sorozatot, ami egyébként nem olyan rossz, csak már számtalanszor láttunk hasonlót). Itt viszont már szerzett egy kis tapasztalatot. Még mindig elég erőltetett és darabos, de alakulófélben volt az alakítása. Remélem, ha kap még szerepet, egyre inkább belerázódik.

Gouriki Ayame, aki lassan a leggyakrabban emlegetett színésznő a blogon, de hát tényleg mindenben ott van. Sokak szerint nincs tehetsége, én azonban szeretem. Mert egészen ügyesen hozta a bolondos lányt, míg máskor csendes szépség, vagy gonoszka ellenlábas.

Emoto Tokio nem a szépségéről híres, talán pont ezért vagyok elfogult vele szemben. Kedvelem az olyan színészeket (is), akik nem idolok, mégis aranyosak, ő pont ilyen.

Ishii Tomolya már a Waterboys sorozatban megvett magának. Olyan cuki ez a pufi srác 🙂

Koyanagi Yuu egy magas és közben kissé félénk, esetlen srácot játszott. Totál jól állt neki a szerep. Nem tudtam azonban eldönteni, hogy tehetségesnek tartom-e, remélem találkozok még vele valamilyen másik sorozatban (ami, ahogy nézem nem lesz nehéz, mert játszott elég sok mindenben)

Okamoto Azusa és Mizusawa Elena is egy-egy lányt játszott. Hát őszintén nem nyűgöztek le, vagy csak nem figyeltem rájuk eléggé, nem tudom.

Pozitívumok:

– A történet: valahogyan tényleg rendőrgokusent vártam, mégis mást kaptam, egy olyan történetet, ahol a barátság volt a fontos, és (majdnem) minden egyes szereplőt meg tudtunk kedvelni.

– A romantika: nem kifejezetten romantikus sorozat, mégis egészen jól működött ez a része

– A fiúk: nagyon tetszett, hogy a két JE-s fiú mellé nem egy csapat másik JE-st válogattak, hanem nem kifejezetten idol fiúkat, akiket lehetett kedvelni.

Negatívumok:

– Idealisztikus: tényleg az, sokszor éreztem azt, hogy azért ez már egy picit sok. Néha a karaktereink szuperhősökké váltak…

– A lányok: szerintem eléggé sivárra sikerült a másik két lány karakter – avagy csak én nem bírom megszeretni ezeket a túl félénk vagy túl céltudatos japán női karaktereket. Bezzeg az idióta vicces Momoével semmi gondom nem volt 😀

Amit tanultam belőle:

– Amit az ilyen szokásos iskolás-barátságos-ganbattés történetekből tanulhat az ember (és ez most nem leszólás, de valójában tényleg olyan, mint a többi ilyen történet. És ezek jók, lelkesítenek!)

Értékelés:

7/10

Asuko March!

Adatok:

Részek: 9

Sugárzás: 2011 tavasz

Dalok:

– FUNKY MONKEY BABYS – Soredemo Shinjiteru

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yoshino Nao elbukja a felvételijét, így egy olyan suliba kénytelen járni, ahol alig van lány (2 fő) és ráadásul csupa műszaki dolgot tanulnak.

Karakterek:

Yoshino Nao egy normális lány, aki normális suliba akar járni, ahol lányok és fiúk is vannak, erre egy műszaki suliba kell járnia, egy csomó fiúval együtt, és olyan szakmát tanulnia, amit nem is szeret. De igazából Yoshino Nao egy hisztis liba,  szerencsére jellemfejlődik és a sorozat végére egészen tűrhető lesz.

Aruto-san Nao szerelme, vagyis hát a lány már az első nap belezúg a srácba, aki egy host klubban dolgozik éjjelente és nem veszi túl komolyan az iskolát.

Tamaki Makoto át akarja venni az apja csavargyárát, ezért jár a suliba és mindenképpen tanulni akar. Ő az első, aki figyelni kezd Naóra.

Takeuchi Kazuya okos, kezdetben nagyon ellenszenves, aki tanulni szeretne, de az osztály nem igazán hagyja. Őt is meg kell puhítani és máris kedves lesz.

Szereplőgárda:

Takei Emi semmi különlegeset nem alakított a sorozatban, középszerű színésznőnek tűnik, meghatározott képességekkel…

Matsuzaka Tori olyan helyes, és olyan kedvesnek tűnik, hogy már a Clone Babynél is megfogott. Miután megnéztem az Asukót, rögtön beterveztem az idei Take Five című darabot, amiben szerepel. Lenne tehetsége, csak még nem volt túl sok lehetősége, hogy próbálgassa a szárnyait és elég tapasztalatot gyűjtsön. Szurkolok neki!

Kaku Kento nem az a zseniális színész, de ő is olyan aranyos, hogy nem lehet nem szeretni. Minden szerepében tényleg jól alakít és itt is nagyon lehet őt kedvelni, csak úgy, mint pl. a Tumblingban.

Nagayama Kentóról csupán a harmadik rész közepén esett le, hogy hiszen ő Eita öcsikéje! Nem tudom elvonatkoztatni, és muszáj a bátyjához hasonlítani, akitől egy kissé elmarad, bár persze fiatalabb és tapasztalatlanabb is. Amúgy külsőre teljesen olyan, mint a bátyja, csak kisebbek a fülei 😀

Gouriki Ayame a másik lányt alakítja, kiállhatatlan szerepben. Teljesen meggyőzött, utáltam itt, a Bibliában meg olyan szép és kedves-ártatlan volt, hogy el sem akartam hinni, hogy ez a két lány ugyanaz a színésznő alakítása.

Pozitívumok:

– A helyes fiúk: Matsuzaka Toori, Kaku Kento, Nagayama Kento, Furukawa Yuuki

– A történetben szereplő fiú karakterek: mindenkit, de tényleg mindenkit megkedvel az ember a sorozat nézése közben.

– A nagypapa karaktere: vicces és kedves is, és reális a kapcsolatuk, bírtam az öreget!

Negatívumok:

– Túl naiv és nem reális, sem a történet, sem a szereplők. Mindenki jó… nem tűnnek hihetőnek nekem ezek a fiú-karakterek, kíváncsi lennék, egy férfi néző mit mondana rájuk.

– Vártam a romantikát, de semmi ilyesmi nem került elő, pedig olyan sok jó lehetőség lett volna benne!

Amit tanultam belőle:

Érdekes kérdés, hogy hogyan és miért választjuk azt a szakmát, hivatást, amit tanulni akarunk…

Értékelés:

5/10

Akumu-chan – 悪夢 -ちゃん

Ez egy kicsit nagyobb búcsú most egy sorozattól, mivel az Akumu-chant még a blog indulása előtt kezdtem nézni, valahol az 5-6. rész körül jártam, amikor indítottam az ASTSZ-t 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 ősz

Dalok:

– Momoiro Clover Z – Saraba, Itoshiki Kanashimi-tachi yo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzek semmit, főleg mert már eléggé rég láttam az első részt, így nem tudom pontosan, mi minden derül ki ott. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy a sorozat az álmokról szól, vagyis inkább a rémálmokról. Mutoi Ayami tanárnő, az ő osztályába érkezik új diákként Koto Yuiko, ezzel aztán megbolygatva Ayami sensei életét…

Karakterek:

Mutoi Ayami sensei sok mindent hordoz magával a múltjából (és erre majd csak szépen sorban derül fény), kezdetben a diákjaival és a tanárkollégákkal szemben sem őszinte. Mosolyog mindenkire, az a kedves tanárnőféle, de valójában nem ilyen. Szerettem, hogy mennyit változott, azt hogy mindenre fény derült és végül Ayami sensei nagyon szimpatikus lett.

Koto Yuiko egy átlagos kislány szeretne lenni, csak az álmai miatt nem igazán sikerül neki. Csak 11 éves és nagyon sok olyan dolgot lát, amit nem kellene. Szimpatikus volt.

Shiki Takashi a joker a sorozatban, tényleg. Az ő karaktere tipikusan az a figura, akiről tudod, hogy veszélyes, hogy sántikál valami rosszban, de közben bízol benne, hogy mégis igazából jó fej. Az irodalomban odáig vagyok ezekért a karakterekért, de a doramákban is!

A többiek is mind-mind szerepet játszanak a sorozatban, de annyira nem érzem szükségét annak, hogy kiemeljem őket itt, inkább majd a színészi alakításoknál…

Szereplőgárda:

Kitagawa Keiko a Buzzer Beat óta a kedvenc női színészeim között van, bármilyen karaktert játszik, én azt szeretem, úgyhogy nagyrészt miatta is mertem belevágni a sorozatba.

Kimura Manatsu, mint Koto Yuiko nagyon aranyos volt. Komolyan a szívemhez nőtt ez a kislány, egy kissé rémisztő olykor, de cuki 🙂

Gackt-sama volt a másik, aki miatt muszáj volt belekezdenem a sorozatba, és de jó is volt látni. Remélem, kap még pár szerepet, mert az ő szexi hangján minden karaktert (legyen az gonosz vagy jó) muszáj szeretni!

Yuuka nővérke volt a sorozatban, ő volt a legnagyobb negatívum az egészben. Én ezt a nőt ki nem állhatom, komolyan nem értem, miért kap nagyobb szerepeket is (mint pl. a Papadoluban!?). Brrrrr.

Anan Kenjivel többnyire semmi bajom, de itt olyan idegesítő igazgatóhelyettest alakított, hogy nagyon utáltam.

Kohinata Fumiyo meg rengeteg mellékszerepben megtalálható, komolyan. Örültem, hogy nagyobb szerepben is láthatom.

A tanárkollégák meg a gyerekek is jól voltak egyébként, az a szokásos mellékszereplős szint volt meg itt is.

Pozitívumok:

– A történet: az egy-egy részre nyúló nyomozgatásokból egy szépen összefüggő kerek, egész történet alakult ki a végére, és ez tetszett.

– A karakterek jellemváltozása

– A tanulság: az, hogy a jövőnk meg lehet írva, de mi éljük, és minden perc fontos. Meg persze az egész álmok-igazságok-álomfejtéses dolgok.

– A mitológiába bújtatott igazságok és a pszichológiai alapok

– Gackt remek játéka és karaktere(i), és a kémia közte meg Keiko között (még bőgtem is, pedig ez nem egy romantikus dorama alapból!)

– Az utolsó egy perc, komolyan mondom a legeslegjobb dorama-befejezés, amit eddig láttam! Kiabál a 2. évadért vagy egy SP-ért, de remélem nem lesz belőle, mert félek, hogy elrontanák!

Negatívumok:

– Az igazatóhelyettes karaktere, aki nyilván a humorfaktor lett volna, de ez nem jött össze

– Picit lassan indul be az elején, de a 4. résztől kezdve én élveztem

– A fantasy nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni, plusz persze a képi megvalósítások sem túl szépek néha (pl. az utolsó részek valamelyikébe van valami nagy fóka, na az nagyon rondára sikerült), ellenben a sensei álmainak képi világát nagyon bírtam! (ez meg már pozitívum, aminek nem is a negatívumok között kellene lennie…)

Amit tanultam belőle:

– Amilyen üzenetet közvetített, picit muszáj elgondolkozni rajta.

Értékelés:

7/10

És akkor akkor a végére íme egy nagyon jó kép:

Aoi Tori (2008)

Mivel sorozatokTSZ vagyok, ezért nem tervezek nagyon hosszú bejegyzést írni, mégis úgy érzem, ha már van filmlistám is, akkor erről is írnom kellene, na és persze nem csupán ezért, hanem mert nagyon jó film volt.

A 2008-ban bemutatott Aoi Tori olyan érzékeny témát boncolgat, mint az iskolai bántalmazás. Aki látott már több japán sorozatot, előbb-utóbb biztosan belefut egy-egy ilyen műbe, amiben ez a téma megjelenik. Mivel én tanár leszek, különösen kíváncsi vagyok az ilyen filmekre és sorozatokra. Az Aoi Tori azonban egészen más volt, mint amire számítottam. Ha a bántalmazásról van szó, mindenféle erőszakos, megterhelő, drámai jelenetekre számít a néző. Itt azonban egészen más szemszögből közelítették meg a témát.

Adott egy osztály, ahol az egyik diák öngyilkosságot kísérelt meg. A régi osztályfőnök pedig szabadságra ment, hogy kipihenje ezt az egészet. Az új tanár pedig úgy kezdi az első óráját, hogy a régi diák padját visszacipelteti a tanterembe és minden reggel külön köszön neki.  A diákok között pedig gyűlik a feszültség…

Egészen különleges volt, hogy a “bántalmazók”-ról szólt az egész, tényleg nagyon ajánlom minden leendő tanár kollégának is, és persze volt és jelenlegi diákoknak is. Az Abe Hiroshi által megformált tanárkarakter valóban igazi példakép lehet, én magam is, míg néztem, elgondolkodtam, hogyan reagálnék egy-egy helyzetben. Nagyon jól csinálta, jobban mint én tettem volna.

A másik főszereplőt Hongou Kanata játssza, akihez nagyon jól illenek a kissé sötét karakterek. Én amúgy is tehetségesnek tartom őt, és talán elfogult is vagyok, de nekem minden karaktere működik. Az itt megjelenő Sonobe-kun legnagyobb problémája, hogy megpróbálja önmagát is becsapni, és nem tudja, hogyan kellene feldolgozni a történteket.

Ez a film igazából egy lassú, csendes film (talán nem is volt filmzenéje), mégis az utolsó pillanatig érdekfeszítő, tele nagyon fontos üzenetekkel az életről,  a hibákról, ezek elfogadásáról és a felelősségről.

Ha pontoznom kellene, akkor 10/10-es.

Dragon Zakura

Igazából már talán három hete is lehet, hogy befejeztem, és nem volt sok időm hosszabb bejegyzéseket írni, vagy ha volt is, inkább sorozatot néztem. Na de akkor íme:

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2005 nyár

Dalok:

melody – Realize

Yamashita Tomohisa – Colorful

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Adott Sakuragi Kenji, az ügyvéd, aki valamilyen motoros banda botrányba keveredett, ezért nem igazán megy jól a munkája. Éppen megbízásul kapja, hogy intézze el a Ryuuzan Koukou bezárásával kapcsolatos ügyeket. A suliról tudni kell, hogy csupa léhűtő jár oda, rossz jegyekkel, rossz tanárokkal, rossz igazgatónővel, senki nem vesz komolyan semmit. Mellette azonban van egy másik suli, ahonnan szinte mindenki egyetemre akar jutni, és jut is. Namármost Sakuragi feladata az lenne, hogy becsukassa a sulit, ő azonban valami olyat akar csinálni, ami érdekesebb, amitől neki is hírneve lesz és újra beindul a cég. Így hát úgy dönt, tanítani kezdi a diákokat, hogy bekerüljenek a Todaira, Japán legjobb egyetemére.

Karakterek:

Sakuragi Kenji az a könyörtelen tanárforma, aki igazából eléggé eltökélt, de nem a gyerekek lelkére akar hatni, hanem mindent meg akar tenni a kitűzött cél elérése érdekében. A szájára sem vigyáz. Nagyjából rendben voltam vele, bár nekem ő már egy kicsit túl nem-tanár figura volt. Pedig egy sulis doramától ezt várná az ember, én legalábbis. Én meg főleg figyelni szoktam a tanárokra, mert tanár leszek, nekem ő nem az a példakép-forma.

A diákok karakterei érdekesek voltak, mindegyiknek volt valami célja, és ahogy haladt előre a sorozat, egyre inkább ők is komolyan vették a tanulást, az életet és mindent. Szimpatikusak voltak, még a műkörmös lány is. Itt most nem emelem ki a karaktereket külön, majd a színészeknél ejtek róluk pár szót.

Aki még érdekes lehet, az Ino Mamako. Mert minden doramába kell egy idegesítően picsogó, a gyermekek lelkivilágára vigyázni akaró ugribugri női tanárkarakter. Nem szeretem az ilyet!

Szereplőgárda:

Abe Hiroshi teljesen rendben volt, de mivel ez volt az első szerep tőle, amit láttam, egyelőre nem igazán tudok róla mit mondani. Kíváncsi vagyok, más szerepben milyen. Majd biztos sort kerítek valami olyanra is egyszer, amiben ismét feltűnik.

Hasegawa Kyouko az idegesítő tanárkarakterrel az, akit muszáj megemlíteni még. Ez a nő nem színésznek való. Akárhányszor gondterhelt arcot próbált(!) vágni, feltört belőlem a röhögés. Színészi tehetség: nulla!

Yamashita Tomohisa szerepeiből kezdek most besokallni, valahogy könnyen kikötök az olyan doramáknál, amiben szerepel, ellenben ahogy egyre többet látok, egyre kevésbé gondolom tehetségesnek. Nem volt rossz, de semmiben sem jobb, mint máskor. A Nobuta óta semmiben sem voltam vele teljesen elégedett. De nem tudok rá haragudni.

Koike Teppeiel nem találkozom gyakran, a legelső doramámban szerepelt, azóta anyukámnak még mindig ő a „csatos srác”. Igazából ő is csak próbálkozik azzal, hogy másképpen adjon vissza egy-egy karaktert, de nem nagyon sikerül neki. Alapjáraton persze semmi probléma vele, csak mindig ugyanolyan. Egyébként itt jól nézett ki, tetszett a haja.

Nakao Akiyoshit kedvelem, nem egy szépség, de annyira aranyos hangja van, és csík szemei, amikor mosolyog, hogy nem tudom nem szeretni. Elfogult vagyok.

Nagasawa Masami megint az, akitől berzenkedek. A Proposal Daisakusen óta meg vagyok győződve róla, hogy csak egyféle módon tud játszani. A fenntartásaimhoz képest azonban egészen jó volt.

Saeko a műkörmös lány, na a bagázsból neki volt a legkevesebb tehetsége (Hasegawa Kyouko után), bár a figurát jól hozta.

Aragaki Yui viszont meglepett, láttam már több szerepben is, és ő tényleg jó. Legyen szó akár ügyvédgyakornokról, orvos gyakornokról vagy éppen tini lányról, teljesen rendben van. Kár, hogy egyébként nem szimpatikus.

Saitou Yousuke a tanárok egyike volt, de meg kell említenem, mert kevés olyan színész van, akit jobban utálok nála. Egyrészt nem tud játszani, de ilyen más is van, másrészt olyan zavaró beszédhibás, hogy legszívesebben benyúlnék a képernyőn át és megszorongatnám a nyakát.

Pozitívumok:

– Annyira jó tanulási ötleteket kaptam, hogy alig várom, hogy az egyiket hasznosíthassam az államvizsgára tanuláskor 😀 (időközben már hasznosítva, kipróbálva és remekül működik!)

– A nem-holywoodiság

Negatívumok:

– Az igazgatónő karaktere: merthogy azért van csődben az iskola, mert az igazgatónő költi el a pénzt…

– A karakterek problémakezelése és probléma megoldási módjai, nem értettem egyet jópárszor.

– Valahogy hiányzott belőle az a hangulat, hogy megszeressem, hogy különleges legyen, összességében sajnos eléggé közepes alkotás.

Amit tanultam belőle:

– Nagyon jól motivált a tanulásra!

Értékelés:

5/10

Shokojo Seira – 小公女セイラ

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 ősz

Dalok:

UVERworld – Kanashimi wa Kitto 

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A magyarul ha jól tudom A padlásszoba kis hercegnője címen futó könyv doramás változata. Erről fogalmam sem volt, míg el nem kezdtem. Ezelőtt el akartam olvasni a könyvet, most már nem biztos… Mindenesetre annyi a történet, hogy Seira gazdag, mégis kedves és jó mindenkihez, aztán visszatér japánba, abba az iskolába, ahol anyukája tanult. Csakhogy apja meghal, ő meg nem tanulhat ott, csupán megtűrik, mint az egyik személyzeti tagot. Épp elég dráma és szenvedés…

Karakterek:

Seira naiv és hányingerkeltően kedves karaktere szörnyű volt. Tudom, ez egy mese, és úgy is kellene hozzáállni talán, de képtelen voltam. egész végig azon gondolkoztam, hogy mennyire nem maradna életben a való világban egy ilyen kiscsaj.

Kaito kun cuki volt, és asszem ő egy egészen szerethető karakter is.

Az igazgatónő a főgoni, mégis ő volt az egyik legnormálisabban felépített karakter, bár volt pár ellentmondás a viselkedésében néha, de azért eléggé élettelivé sikerült alakítani, még néha a főszereplőnél is jobban kedveltem.

A legtöbb szereplő egyébként kisarkított, pont úgy viselkedik, ahogyan kell, a jók eredendően jók, a gonoszak pedig álnokok és mesterkednek.

Szereplőgárda:

Shida Mirai szerintem egy rendben lévő színésznő, itt meg amúgyis csak 16 éves volt, és ahhoz képest tényleg ügyesen megoldotta.

Hayashi Kento nagyon érdekes, nem gondolnám, hogy túl nagy tehetsége van a színészethez, mégis van egy fajta aurája, ami miatt érdekessé válik.

A lányok legtöbbjét játszó színésznőcske/lányka átlagosnak volt mondható. Meg úgy igazából mindenkire elmondható, hogy a szerepe nem követelt hű de nagy színészi képességeket.

Pozitívumok:

– A szerelmi szál: abszolút a legnagyobb pozitívum, ezért néztem végig!

Negatívumok:

– Mese: nekem nem jött be itt ez a nagyon erőltetett meseiség

– Sablonok: de mennyi, a szereplők, a történet, a döntések…

– Emiko: az igazgatónő húga, hát én ezt a nőt két kezemmel meg tudtam volna fojtani, voltak olyan jelenetek, amelyeket áttekertem, mert nem bírtam látni és hallgatni

– A nyál: ez a cukorhabos hercegnőduma nekem eléggé hányingerkeltő volt

– SPOILER A hatodik rész volt a legrosszabb, amikor Seira lecseszi a csajt, aki letagadja az apját, a többi lány nem áll ki Seira mellett, mondván, hogy milyen jogon szól bele mások életébe. Hát ez nekem már túl sok volt! SPOILER

És még sok más, nincsen kedvem még többet sorolni, hátha elveszem valakinek a kedvét 😀

Amit tanultam belőle:

– Ráébredtem, hogy felnőttem. Vagy csak ennyire nem sikerült elkapni ennek a könyvnek és a mesének a lényegét? Remélem inkább az utóbbi!

Értékelés:

3/10

Shiritsu Bakaleya Koukou –私立バカレア高校

Anyukám, aki az állandó sorozatnéző partnerem, délutáni műszakos volt a héten, így ráfanyalodtunk a félórás doramákra, mert amikor késő este hazaér, már csak egy ilyenre van ereje. Úgyhogy újranézzük a Shiritsu Bakaleya Koukout, amit én már láttam, de gondoltam neki remek kikapcsolódás lesz helyes fiúkákat nézni az egész napos munka után. És ezzel meg is fogtuk a sorozat lényegét… na de mindjárt kifejtem.

Adatok:

Részek: 12

Sugárzás: 2012 tavasz

Dalok:

Kis-My-Ft2 – Shake it Up

 (ami a Kisumai történelmének leggusztustalanabb PV-je szerintem…)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Ha már Johnny’s-os fiúk, mi mást játszanának, mint rosszfiú szerepet!? Erre számtalan példa volt már a doramatörténelemben, és biztosan lesz is. Tehát adott egy csapat bajkeverő srác, meg egy suli, amolyan „yankee koukou”, ahol verekedni kell azért, hogy ki legyen a suli feje és hasonlók. Aztán vannak a lányok, akik gazdagok, előkelőek, az ő sulijuk meg nagyon elit hely. Egy nap aztán összevonják a két sulit, amiből sem a fiúk, sem a lányok nem kérnek!

Karakterek:

Hú, hát itt nem túl sok a kidolgozott karakter, de talán a főszereplőink azok. Sakuragi Tatsuya vezeti a Bakada Koukout, ő az iskola feje. A bátyja meghalt és rá hagyta a suli vezetését, ő meg próbálja kézben tartani a dolgokat. Eléggé éretlen srác, a lányokhoz sem ért, bár a gyengéket védi és nem keveredik csak úgy felelőtlenül verekedésbe. Kicsit túl idealizált szerintem.

Asada Tetsuya a másik jelentősebb karakter a fiúk csapatából, Tatsuya legjobb barátja. Visszahúzódó, ő talán a legműveltebb és értettebb is a csapatban. Nekem ő a legszimpatikusabb mindenki közül.

A lányok közül Fumiét kell megemlíteni, ő gyakorlatilag az Isten, legalábbis a lányok szerint. (Pár fiú szerint meg az istennő :D) Kedves, ő a diákönkormányzat elnöke, kezében tart mindent, szép is, gazdag is.

A többiek a lány és a fiú gárdából csak mellékszereplők, vannak érdekes karakterek, pl. Maya, aki fiú, de az anyukája lányként nevelte!, vagy Shouhei-san, aki már bukott párszor, de közben nem mer verekedni (ami szerintem képtelenség egy ilyen iskolában).

Szereplőgárda:

Ezt muszáj kifejtenem! Először a fiúkat játszó fiúk színészi képességeiről:

Sakuragi Tatsuyát Morimoto Shintaro próbálja meg életre hívni, és ezen a próbálkozáson nagy hangsúly van. A srác annyit mozgatja a szájizmait egy rész alatt, mint én egy év alatt, és nem a beszédre vagy evésre célzok. Néha mintha Akanishi Jint próbálná meg utánozni, nagyon rosszul.

Matsumura Hokuto látható Asada Tetsuyaként, vele elégedett voltam, bár más szerepben tényleg béna volt, úgyhogy nem tudom, mit gondoljak egyelőre a srác színészi képességeiről.

Takaki Yuuya játssza Shouhei-sant, övé a legjobb alakítás a filmben, de azért neki már van pár dorama a háta mögött, és még így sem egy nagy eresztés.

Maya alakítója Kyoumoto Taiga, anyukámat levette a lábáról, de tényleg csak a cukiságával. A karaktere nem bonyolult egyébként, de ahhoz képest szerintem is jól megoldja.

Lewis Jesse az angolul beszélő srácot játssza. Nem tudom, hogy mit gondoljak róla, épp beterveztem a mostani szezonban futó egyik sorozatot miatta. Néha látok benne fantáziát a színészetet illetően, néha meg olyannyira túl játssza a dolgokat, hogy leginkább fejbe verném őt is és magamat is.

Tanaka Juri jut még eszembe, nem egy bonyolult szereppel, de muszáj megemlíteni, mert ő egészen rendben lévőnek tűnik, mint mondjuk a bátyja.

Miyata Toshiya tanárt játszik, és komolyan mondom, ő a legrosszabb mindenki közül. Senki érzéseit sem akarom megsérteni, de Miyata maradjon meg inkább a Kisumai háttérénekesének és görkorizzon csak tovább.

Ebből is látszik, hogy egyikükről sem gondolnám, hogy olyan színészkedni jól tudó idolok kerülnének ki ebből a korosztályból, mint Kimura Takuya vagy Ohno Satoshi a régebbiekből.

A lányok. A lányok mind egytől egyik borzalmasak. Nem emelek ki senkit, mindenkire jellemző, hogy karót nyelt, sótlan, minden arcmimika nélküli karaktereket formál meg. És némelyikükön annyira szörnyen mutat az a hófehér egyenruha, hogy nézni sem bírom!

Pozitívumok:

– A fiúk látványa

– Pihentető, és valaminek csak kell lenni benne, ha képes vagyok másodszorra is végignézni…

– Hatásvadász (ez pl. negatív dolog), de ez néha működik

Negatívumok:

–  Mindazok mellett, amit eddig elmondtam a karakterekről, idegesítő még a karakterek beállítása is. Oké, tudom, hogy reklámozni kell a Johnny’s-os fiúkat, de a Gokusen szériában sosem tűnt ez ennyire fel. Itt mindig az első sorban áll a Tatsuya-Tetsuya páros, mögöttük a többiek, majd végül hátul egy-két mellékszereplő, akiket alig látunk.

– Ebbe az új iskolába csak egy osztály jár? Mert senki nincsen az udvaron, a folyosókon sem járkálnak mások. Minden sivár, csak vannak a lányok meg a fiúk, néhány tanár a tanáriban és kész, meg folyton fiúk futnak be a kapun, ha az udvart látjuk.

– A barátságról kellene, hogy szóljon igazából az egész sorozat, de én attól még, hogy elmondják a szövegeket, nagyon nem hiszem el, hogy ők barátok. Ez már ugye a rossz színészi játék következménye.

– Ellentmondások. Az első és második rész után azt hiszi az ember, hogy 3-as osztályról van szó, erre következettem én legalábbis, plusz Shohei-san is mond valami olyat, hogy ezúttal biztosan leballag majd. A 10. részben azonban megtudjuk, hogy 2-asok. Namármost ők folyton a sempaiaikat imádják, a padokat, rájuk hagyott örökséget. De akkor mi a helyzet a 3-as sempaiokkal? Ők kik és hol vannak?

Hm, tudnék még sorolni, de azt hiszem elég lesz…

Amit tanultam belőle:

– Soha ne vegyek fel fehér kosztümöt!

Értékelés:

4/10