Boys Over Flowers – első benyomás

Amíg forr a tésztavíz a vacsinak, gondoltam gyorsan megejtek egy bejegyzést. Ez pedig nem más lesz, mint a Boys Over Flowers, avagy ahogyan magamban emlegetem: a koreai Hana Yori Dango. Kezdésnek tudni kell, hogy ha abszolút kedvenc japán doramát kérdeznek tőlem, akkor a Hana Yori Dango az, ami egyből beugrik, így előre is elmondhatom, hogy ha ezt le akarjuk körözni, nagyon meg kell küzdeni érte.

1. A színészek: Kezdjük a női főszereplőnkkel, Gu Hye Seon, hát nekem nagyon nem jön be (és nem akarok most összehasonlító elemzést írni, mert majd sort kerítek rá máskor), nem is mérhetem őt Inoue Maohoz. A fiúk: Kim Hyeon Jung mosolya cuki, egészen jó Hanazawa Rui (ó, párdon, Yun Ji Hu) lehet belőle. Lee Min Horól tudom, hogy népszerű, kíváncsi leszek, mennyire fog megfogni, egyelőre korreknek, ám kevésbé kiemelkedőnek látom. De hát még hátra van 23 rész. A másik két fiút sajnos nem tudtam megjegyezni színészügyileg, elnézést.

2. A történet: feldolgozás, de tetszett, hogy kezdtek valamit az alapsztorival a készítők, és nem az van, hogy akár felirat nélkül is megérteném, mert kompletten átvették, ez tetszik. Persze vannak részei, amik kissé furcsák nekem, de ezt majd egy nagy végső értékelésben elmondom, ha még meghatározó lesz.

3. A zene: nem tetszik, olyan semmilyen, vagy van, vagy nincs, nem is tudom. Azt a filmzenét szeretem, ami annyira illeszkedik, hogy nem tűnik fel, de ha külön hallgatom, akár egy hangból is felismerem. Itt semmi ilyesmi, feltűnt, hogy valami nem jó.

Összességében nyitott vagyok a sorozatra, bár a 25 rész állatira soknak tűnik nekem! De hát majd meglátjuk mi mindenre lesz elég. Most csak nézem, mint kellemes kikapcsolódást. Most pedig megyek és megvacsizom, mindjárt kész is a tésztám!

Bartender – Első benyomás

A második munkanapom utáni kikapcsolódásként kezdtem el. Most nézek vagy 13 sorozatot, de megint újhoz volt kedvem, és ezt választottam, azon egyszerű okból, hogy ez volt meg a gépemen. Vegyes elvárásokkal álltam neki, de csupán nyolc rész, ennyit még a nem igazán tetsző sorozatokból is simán ki szoktam bírni.

1. A történet: szeretem azokat a sorozatokat, amiből tanulhatok. Most éppen bartenderséget fogok majd. Amikor elkezdtem nézni nem tűnt olyan nagy problémának a felvázolt jelenetek alapján a történet középpontja, de hát majd meglátjuk. Mindenesetre van egy bartenderünk, aki nem akar bartender lenni, de igazából mégis, meg van egy csaj, aki azt akarja, hogy de, készítsen koktélt.

2. A színészek: Aiba Masakiról lehet hallani hideget-meleget egyaránt. Én általában meg vagyok elégedve az alakításával (a My Girl pl. kevés azon sorozatok egyike, amin anyukám is elpityeredett, már a legelső részen!). Bár nem láttam tőle sok mindent, így majd csak ezután fog jobban árnyalódni róla a kép. Meglátjuk.

Kanjiya Shihori nem tartozik a kedvenceim közé, de igazából nagy probléma nincsen vele, az a szokásos középszínvonal a várható tőle, szerintem.

Mellékszerepben Kaneko Nobuaki, alső pillantásra megint negatív szerepben, és Arakawa Yoshiyoshi, akit személy szerint cukinak tartok 😀

Összességében még nem tudom, hová tart a történet, bár persze rögtön megírtam magamban egy forgatókönyvet. Valahogy kissé gyengének érzem, hogy megfogjon, de talán azért is, mert messzebb áll tőlem a téma, és valahogy a megvalósításnak sincsen egy olyan igazán magával ragadó hangulata. Azért persze folytatom, egy rész után nem lehet megítélni semmit sem.