Beach Boys

Már a blog elindulásának idején kezdtem nézni, egészen eddig mégsem került sor rá, hogy megírjam. De most végre eljutottam ide is. Igyekszem ezután gyakrabban frissíteni.

 

Adatok:

Részek: 12

Sugárzás: 1997 nyár

Dalok: Sorimachi Takashi & Richie Sambora – Forever

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Igazán nyári dorama, szóval aki éppen erre az időszakra keres néznivalót, annak könnyű szívvel tudom ajánlani, mert van itt minden: tengerpart, nyári szünet és hasonlók. A történet két srácról szól. Sakurai Hiroumi és Suzuki Kaito ugyanott kötnek ki, és végül elvállalják, hogy dolgoznak a tengerparton álló kis fogadóban. Mindegyikük menekül a városból, és keresik önmagukat.

Karakterek:

Sakurai Hiroumi a folyton dumáló, nagyhangú srác. Én bírom az ilyen karaktereket, szóval rögtön a szívembe zártam.

Suzuki Kaito a másik főszereplőnk, ő a csendesebb, akit érdekel az, hogy mások mit gondolnak róla és sok-sok mindenkinek meg akar felelni. A nyár végére aztán persze változik, ami őt is szimpatikussá tette számomra.

Izumi Masaru a fogadó vezetője. Rendes, kedves, valahogy az az igazi nagyapa figura, akit lehet kedvelni.

Izumi Makoto a tizenhét éves lány, Masaru-san unokája. Aki nem akar az anyjával élni, így inkább a nagyapjával marad.

Szereplőgárda:

Azt hiszem, itt döntöttem el, hogy ideje lesz megnézni minden Sorimachi Takashi főszereplésével készült sorozatot (és filmet). Rettentően a szívembe zártam, és azóta már még jobban, köszönhetően a Virgin Roadnak (amiről majd írok!). Az ő neve garancia, és az ilyen laza srácos szerepek nagyon jól passzolnak hozzá.

Takenouchi Yutaka is teljesen rendben volt. Őt is megkedveltem, nem állítom, hogy zseniális, de sosem volt rá panaszom, Főleg, hogy nem is hittem volna, hogy ez a csendes szerep ilyen jól fog menni neki.

Hirosue Ryoukoról nem is tudom mit gondoljak, nem láttam sok mindenben, de valahogy valamiféle fura ellenszenvet érzek vele kapcsolatban. Nem értem miért, bár a sorozat sokat segített, hogy ezt legyőzzem. És leginkább a fiú/férfi doramakedvelőknek mondanám, hogy nem sok japán színésznő rendelkezik ekkora csípővel 😀

A további szerepekben megjelenik még Mike Maki, Inamori Izumi, Satou Hitomi, Akimoto Yuki, stb. Számomra nem túl nagy nevek, de többnyire mindenki rendben volt.

Pozitívumok:

– Az egyéni történetek: annak ellenére, hogy nehezen indult be, nagyon megszerettem, mert nem csupán az odaérkező vendégek egyéni drámáit ismertük meg, de az egész nagyon jól bemutatta, hogy mindenkinek vannak nehézségei az életben.

– A dráma: van elég, főleg az utolsó részekben. Többször is sírtam.

– A nyár: tényleg igazi nyári hangulata van az egésznek. Nem is hiszem, hogy lehetne ezt a sorozatot télen nézni.

Negatívumok:

– Lassúság: vagy inkább rosszul ütemezték picit, először a 6. rész körül kezdtem érezni azt, hogy kedvelem ezt a sorozatot. Addig meg csak Sorimachi Takashi miatt tartottam ki.

Amit tanultam belőle:

Hét ez most nem éppen tanulás, de Sorimachi Takashi majdnem minden sorozatának angol címe van, például: Beach Boys, Virgin Road, Over Time, Cheap Love, Double Score, Dream Again, Hotman… és szerintem nem is jutott eszembe az összes 😀 Nem igazán értem miért, bár persze gondolom a 90-es években ez divat is volt, de nála ez később is jellemző.

Értékelés:

7/10

Beach Boys 9. rész – Pillantsunk bele

Ti nem akarnátok ekkora hajót építeni a tengerparton!? Én igen!
A sorozat egyébként az 5. részig átlagos volt, ám azóta remek lett, már csak 3 rész van hátra, még lehet ma befejezem, ha a maradék részek kevésbé lesznek meghatóak. Ha nem, akkor pihentetnem kell, mert nem bírom könnyekkel 🙂

Beach Boys – első benyomás

Már régóta terveztem, de vártam vele a jobb időig, mert hát ez egy tipikus summer dorama, meleggel, tengerrel és vakációzással. Igaz, hogy még csak tavasz van, de az időjárási viszonyokat ismerve úgyis mindjárt 30 fok lesz… Na, de hogy az első részről is írjak:

1. Történet: Jól kezdődik, van két srác, akinek eléggé befuccsolt, sehová sem tartó az élete, úgy döntenek, lemennek a tengerhez, persze külön-külön, nem is ismerik egymást, mígnem ez megváltozik. A karakterek zseniálisak, Sakurai Hiroumi a folyton dumáló, totál extrovertált, nagyon laza srác. Én húsz perc alatt beleszerelmesedtem 🙂 Suzuki Kaito inkább az ellentéte, nem túl laza, morcos-mérges, mégis azért jó fej. Szóval ők ketten ugyanott szállnak meg, és el is kezdődik a barátságuk.

2. Színészek: Egy szavam se lehet, már ami a két főszereplőt illeti. Sorimachi Takashi zsenilális, épp úgy mint a GTO-ban. Mást még nem láttam tőle, de ezen egyre inkább érzem, hogy változtatni kell. Takenouchi Yutakával sincsen szoros kapcsolatom, csupán a Long Vacationban lévő szerepe alapján tudom megítélni. De egy rész alapján itt most egészen más karaktert mutat és annyira, hogy rá se ismertem, hogy ugyanaz a színész, pedig itt csak egy évvel idősebb, mint ott! Hirosue Ryoukót kell még megemlíteni, akiről egyelőre nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e, majd nyilatkozom a végén erről.

Az első rész egyébként több mint egy órás volt, mégsem tűnt túl soknak. Kíváncsi leszek merrefelé alakul a történet, mert azért a 12 rész eléggé soknak tűnik, de jókat olvastam róla, kellemes kis nyugis nyári doramára számítok. Plusz tagadhatatlan, hogy a bromance vonal is nagyon megkapó 😀