Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10

Bloody Monday

Ha fiúnak kell japán sorozatot ajánlanom, mindig ez az első, amit mondok, mert akció és nagyon izgalmas. Bár persze ez akkor is áll, ha lánynak ajánlok akciót, avagy megkérdezik a top 10 kedvenc sorozatomat, mert szerintem rajta lenne a listán. (Hmm, jó régen csináltam toplistát.)

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2008 ősz – tél

Dalok: flumpool – Over the rain ~Hikari no Hashi~

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Gyilkos vírus, így kezdődik, és ettől lehetne egészen elcsépelt és ezerszer elmondott történet, de erről szó sincs! Merthogy a főszereplőnk Takaki Fujimaru, egy igen ügyes hacker, aki már gimis korában is szép kis bűnlajstrommal rendelkezik, hogy hová mindenhová tört be. Előzőleg elkapták őt, de most a japán titkosszolgálat kéri a segítségét ebben a gyilkos vírusos ügyben, és ha nem segít, egész Japánnak annyi. Talán még így is sablonosnak hangzik, de nem az, mert sosem tudjuk, ki kivel van, ki beépített ügynök, ki elvakult terrorista, ki lázadó, és még sorolhatnám.

Karakterek:

Takaki Fujimarut lehet és kell is kedvelni. Mert zseni, egyrészt, másrészt meg segít a barátain, és védi a családját.

Hm, kicsit bajban vagyok, mert elég sok szereplőnk van, vagy ha nem is sok, de nem nagyon lehet úgy írni róluk, hogy ne lőjem le a poént, szóval hogy ne derüljön ki, hogy ki mellett állnak. Így hát erről nem is nagyon írok többet, kivéve az egyértelműen legerősebb negatív szereplőnket, J-t, aki az én abszolút kedvenc gonosz karakterem! Nagyon bírom a stílusos negatív szereplőket!

Szereplőgárda:

Miura Haruma szerintem legjobb szerepe. Mostanában szexi fiúkákat alakít, avagy mindenkit teherbe ejt :D, a mindjárt kezdődő új sorijában meg haldokolni fog, de szerintem akármit is csinál, ez a legjobb szerepe és szerintem, ez volt az a szerep, ami igazán népszerűvé tette. Megjegyzem, meg is érdemelte!

Narimiya Hiroki szintén zseniális, sokkal jobban áll neki is ez a szerep (ő J), mint a műteni nem tudó doktor, vagy a gonosz barát, a furi tinédzser, vagy a rockzenész – de még folytathatnám 😀

És innentől kezdve csak felsorolás szintjén, azok, akiket nagyon kedveltem a sorozatban: Kichise Michiko, Ashina Sei, Matsushige Yutaka, Yoshizawa Hisashi, Anami Atsuko, Katase Nana

És akik nem tudnak játszani: Kawashima Umika, Fujii Mina, Tokunaga Eri

Pozitívumok:

– Az izgalomfaktor: sosem tudni, ki kivel van, mit miért csinál, hány szálon fut a történet. És ez így is marad egészen a végéig, amíg össze nem áll a kirakós.

– A színészek: tényleg nagyon jól válogatták össze a szereplőket, mint a két oldalon nagyon erős kaliberű színészek, vagy karakterek vannak.

– Nem unalmas, tényleg, egyetlen perc erejéig sem.

– A hackelős részek voltak a kedvenceim, anyukámmal még mindig szoktuk emlegetni, pedig már évekkel ezelőtt néztük 😀

– A zene!

Negatívumok:

– A nyitott vég, mert hogy lehessem második évadot csinálni, amit csináltak is.

– Pár színésznő elég gyenge alakítása

Hasonló dorama:

Talán az Unfair, csak ez sokkal-sokkal pörgősebb.

Amit tanultam belőle:

Sose bízz senkiben? 😀

Értékelés:

10/10

Galileo

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2007 ősz

Dalok: KOH+ – KISS Shite – nagyon szerethető kis dalocska 🙂

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Alap nyomozós dorama, amit szerintem majdnem mindenki látott, vagy látni akar egyszer. Én akkor kerítettem rá sort, amikor a 2. szezon ment éppen. A történet egy picit sablonos, legalábbis sok amcsi sorozat épül erre. Szóval van egy okos fizikus professzor, meg egy mindenlében kanál rendőrlány, és nyomoznak. Amilyen egyszerű, épp annyira jó is az egész.

Karakterek:

Yukawa Manabu sensei, akit Galileónak hívnak bizonyos ismerősei, segít megoldani a rendőrségnek az ügyeket. Jellemző rá, hogy csakis a matematikai és fizikai dolgok érdeklik. Bár persze olyan sármos, hogy az ember lánya megrohad a képernyő előtt, de megnyugtató, hogy a sorozatbéli nők is így vannak ezzel 😀

Utsumi Kaoru a nyomozó, aki ha valami furcsa ügyet lát, a senseihez fordul segítségért. Kezdetben nehezen érti meg a tudóst, de a sorozat végére nagyon jól összecsiszolódnak.

Szereplőgárda:

Első találkozásom volt ez a sorozat Fukuyama Masaharuval és hát ó meg á, le voltam véve a lábamról.

Shibasaki Kou hozta a szokásosan remek játékát, azon kevés színésznők köré sorolom, akiket szeretek.

Mellettük feltűnik még a sorozatban Maya Miki, pimasz kis laboros csajként, Kitamura Kazuki pedig nyomozóként.

Pozitívumok:

– Az ügyek, bírom, ha izgisek, és mivel fizikus agyam nekem nincsen, szinte minden ügy adott elég gondolkozni valót. Plusz persze mindig volt morális tartalom is.

– A humor, mert a sensei igazából totál vicces fickó, nagyon jókat szakadtam rajta. Meg azon is, amikor vészes helyzetekben is halál nyugodtan dolgozott tovább, és nem esett pánikba.

– A kémia, mert a két szereplő között olyan kémia feszül, hogy ihaj, simán jelentkezhetnének a „tökélets kémiával megáldott párosok” lista tetejére. Kimondatlan szerelmi szál, ami inkább ragaszkodás és barátság, vagy a fene tudja, mert nincsen kifejtve, de pont ezért izgatja az ember fantáziáját.

Negatívumok:

– Talán picit lassú néhol, annak üresjáratok, de a nyomozós sorozatokba kell is. egyébként ez is ilyen mondvacsinált negatívum, mert igazából nem nagyon ugrik be semmi.

Hasonló dorama:

Mr. Brain – ugyanezen összeállítás a szereplők tekintetében, hangulatilag picit más, de ha ajánlanom kellene hasonlót, ez ugrik be.

Amit tanultam belőle:

Hú, egy csomó fizikai dolgot, nagyon élveztem a kísérleteket 😀

Értékelés:

8/10

Unfair -アンフェア

Anyukámmal közösen kezdtem el, de ő már a 3. résznél feladta, mondván, hogy unalmas és tényleg el is aludt mind a 3 részen. Én kitartó vagyok, általában nem adom fel könnyen egyik sorozatot sem, sokszori csalódás kell, hogy félbehagyjak valamit. Meg hát érdekelt, hogy miért olvasok róla jó véleményeket is, és a mydramalisten is viszonylag magas volt az átlaga. Így hát nem adtam fel, és de jól tettem!

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tél

Dalok:

Yuna Ito – Faith

Destiny’s Child – I’m A Survivor

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Most, így a befejezés után visszagondolva, nagyon sok minden történt benne. A történet ott indul, hogy van Yukihira nyomozó, akinek talán túl erős az igazságérzete és ezért viszonylag könnyedén lepuffantja a bűnözőket. A társadalom szemében ez azért elítélendő dolog, így amikor pár évvel ezelőtt megölt egy 17 éves fiút, ráadásul azt nyilatkozta, hogy megteszi újra, eléggé meghurcolta a média. Mindennek a családja is kárát látta, elvált, és a kislánya nem beszél. Tehát itt van a bazierős női karakter, aki egyrészt kap egy újoncot társként, plusz egy új ügyet. Krimi ez a javából, ha hasonlítanom kellene, a Bloody Monday jut eszembe, éppen annyira izgalmas tud lenni.

Karakterek:

Yukihira nagyon szimpatikus volt, talán azért is, mert igazán tökös női karaktereket ritkán látok japán sorozatokban. Unom már a cuki, vagy bénázó csajokat, akikkel tömve vannak a sorozatok, Yukihira végre olyan női karakter volt, akit szeretni tudtam. A kupis lakásával, a meztelenkedésével, meg mindennel együtt. A családi élete darabokban, az ügy kezd a fejére nőni, mégis igazán jól helytáll.

A gyakornok Andou karaktere is nagyon remekre sikerült, ha valakinek Yukihira nem lenne szimpi, biztosan megszereti a kicsit bénázó, de aztán lelkes és kedves gyakornokfiút. Bíztam a szerelmi szálban, de nem spoilerezek, hogy volt-e, nézzétek meg! 🙂

A mellékszereplőink is eléggé erősek voltak, kezdve a férjjel, a munkatársakkal, vagy az egyáltalán nem szeretnivaló főnökkel. Élő, összetett karakterek, és szinte mindenkinek belelóg(hat) a keze abba a bizonyosba, így bárki bármiben benne lehet.

Szereplőgárda:

Shinohara Ryokot nem láttam ezelőtt, de most már figyelni fogom a munkáit, mert belopta magát a szívembe, annyira hiteles volt, hogy kíváncsi lettem, más karaktert hogyan keltene életre. Kevés színésznőt szeretek, ezt szerintem már említettem, de ő bekerült azok közé.

Eita játssza Andout, és mint ahogy tőle elvárható, remekül hozza a szerepet. Eita szerintem nagyon jó színész, számtalan szerepben láttam már, és mindegyikben más. Még a hasonló karaktereknél sem érzem azt, hogy ez ugyanaz, mint amit már láttam.

Főbb szerepben itt van még Terajima Susumu, akit szintén sok sorozatban láttam már, és őt is szeretem. A többiek is mind egészen jó munkát végeztek.

Pozitívumok:

– Az utolsó részig fogalmam sem volt, hogy ki lehet a gyilkos. Nem tudom miért sikerült, de engem úgy az orromnál fogva vezettek, hogy csak néztem! Megérte végignézni!

– Kaoru-chan karaktere. A karaktereknél nem írtam róla, de az egyik olyan karakter, aki egy kis humort csempész a sorozatba.

– A nyomozás: gyakorlatilag három ügyben is nyomoznak, melyek szálai szépen összefutnak, gabalyodnak. Sosincsen olyan pillanat, hogy a nézőnek ne lenne vagy száz kérdése ezzel kapcsolatban.

– A hangulat: valahogy mindig eléggé komor, és nyomasztó hangulata volt. És ez azért pozitívum, mert a témával, amiről szól, nagyon jól passzolt.

– Nem szeretem a Destiny’s Child, de ez a szám általában tökéletesen passzolt mindig, amikor betették egy-egy jelenethez.

– A szerelmi szál.

Negatívumok:

– Hullámvasút, mert egyszer már így neveztem azt, hogy néha totál izgalmas, máskor meg úgy éreztem, eléggé leült a történet. Vagy az is lehet, hogy csupán azért volt, mert egyszerre nem szabad belőle többet nézni.

Amit tanultam belőle:

– Sose bízz senkiben? Vagy éppen hogy bízz a lehető legjobb befejezésben? Kell-e a bosszú, egyáltalán elfogadhatóvá válhat-e bármilyen helyzetben?

Értékelés:

6/10 – csak hatos a hullámvasutazásért és a nehezen beindulásért, de az utolsó három rész külön 10/10-es lenne!