Samurai High School – első benyomás

A okusenek mellett gondoltam nézzünk valami mást is, ami nem túl megerőltető. Végignéztem a legnépszerűbb sorozatok közül, amik nekem kimaradtak, így akadtam a régóta várólistás Samurai High Schoolra.

A történet: A főszereplő srác lassan végez a középiskolában, de nem igazán motivált semmire, nem tudja mihez kezdjen, nem nagyon tanul és eléggé gerinctelen kis akárki. Aztán kezébe kerül egy könyv, amit kinyitva megszállja egy régi samurai szelleme, akit történetesen ugyanúgy hívtak, min tőt és éppen annyi idős is volt, mikor harcolt. Aztán ez a szamuráj szellem kicsit felforgatja a dolgokat.

A színészek: Miura Haruma jó, ezt tudjuk. Az első negyed óra nekem mondjuk kifejezetten nem jött be, mert eléggé túljátszottnak éreztem ezt a nyikhaj szájcsücsörítős karaktert, akihez persze egészen más a szemurájos karaktere. Enélkül is lehetett volna érezni a különbséget. Shirota Yuu egészen meglepett a gyáva és dadogós mellékszerepben, An meg An, mint eddig mindig, semmi egetverő extra, olyan átlagos.

Első ránézésre eléggé kiszámítható történetvonalat várok, nagy karakterfejlődéssel a végére. Meglátjuk, egyelőre pár részt még biztosan bevállalok. Mostanában semmi sem tetszik, remélem ez a majdnem tíz éves sorozat van még annyira nosztalgikus, hogy végig tudjam nézni! 🙂

Rookies – első benyomás

Ú, ez nagyon jó volt (még ha közben a vihar miatt el is ment az áram és csak később tudtam befejezni). Jó az, amikor úgy érzem, hogy már az első rész megvesz kilóra. Minden van itt, ami kell: sport – amit a japán sorozatokban jól dolgoznak fel, tanár-diák konfliktus, meg persze a lázadó kölykök.

Történet: új tanár, akinek meg kell rendszabályoznia egy csapat kölyköt. Alap történet, csak hogy itt van a sport téma, amitől ez jobb lesz. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Gokusent és a Tumblingot gyúrták volna egybe!

Színészek: Annyi mindenki itt van! És majdnem mindenki igazán jó is a szerepében. Satou Ryuuta nagy kedvencem, habár szinte mindig örökös mellékszereplő, de most olyan jó tanárkarakterként látni. Ezt is nagyon jól tudja csinálni! A fiúknak csak a nevét sorolom fel: Ichihara Hayato, Koide Keisuke, Satou Takeru, Kritani Kenta és persze Nakao Akiyoshi. Meg mások is, csak lusta vagyok mindenkit felsorolni 🙂 Az egyetlen, akit nem tudtam elviselni az Shirota Yuu. Mondhatja nekem bárki, de ő nem tud játszani!

A lényeg, hogy a sorozat jó, bár meglepődtem rajta, hogy mennyire erőszakos. Azért ilyen témában a kiskorúak dohányzása, meg pár kipirosodó pofon (ami másnapra elmúlik) szokott lenni a recept, nem pedig a másik fejét az ablakba verés, meg a tanár fejét földbe tiprás. Szóval egy picikét meglepődtem. De hangulat az van, bonyodalom van, a karakterek megvettek maguknak. Ichihara Hayato lassan felkerül a kedvenc színészeim közé…

Ashita, Mama ga Inai

Adatok:

Részek: 9

Sugárzás: 2014 tél

Dalok: Kotoringo: Dare ka Watashi wo (nem is rémlik, hogy volt benne zene, pedig most néztem és a youtubeon se találom)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A történet egy árvaházban játszódik, ahol is leginkább 4 kislány életét követi nyomon. Bár persze az árvaház többi lakója is képbe kerül egy-egy rész erejéig. Plusz egy egész rejtett szál van végigvezetve a történeten, ami csak az utolsó részekre áll össze teljesen az ember fejében.

Karakterek:

Posuto, ő a főszereplőnk. Igazi érett gondolkodású lány, akiről néha azt is gondolhatnánk, hogy mekkora szemét, de igazából segíteni akar mindenkinek. Nem hiszem, hogy a valójában létezik ilyen 9 éves gyerek…

Donki az új lány az árvaházban, ő érkezik az első részben. Kicsit furcsa, a sorozat vége felé kifejezetten ellenszenves. Nem igazán állt össze, hogy ő miért is ilyen, amilyen.

Piami, a lány, aki szeret zongorázni. Ő a legcsajosabb, aki rá is játszik erre.

Bonbi a legkislányosabb és a legcukibb is. Arról álmodik, hogy JoliPi (Angelina Joli és Brad Pitt) fogja egyszer örökbe fogadni.

Maou az árvaház vezetője. Nem véletlen hívják Maounak, ami ördögöt, gonoszt meg ilyesmit jelent. Ő a legösszetettebb karakter talán a sorozatban.

Szereplőgárda:

Ashida Mana játssza Posutot, és nagyon jól. Bár néha azért túlzásba viszi egy picit. Mégis nagyon ügyes, és alig várom, hogy mi mindenben fog szerepelni még. Jó érzés találni egy tehetséges színésznőt, aki feltehetőleg nagyon jó lesz a későbbiekben is. Lehet követni a pályáját.

Suzuki Rio játssza Donkit. Cuki amikor mosolyog, és ő sem rossz a korához képest. Belőle is lehet egy valamire való színésznő.

Sakurada Hiyori alakítja Piamit. Az egész sorozat alatt nem tudtam eldönteni, hogy direkt ilyen túljátszott-e a szerepe, vagy a csaj csinálja rosszul…

Watanabe Konomi cuki, ezt a szerepet is játssza, de azért neki is van még mit gyakorolnia.

Mikami Hiroshit nem tudom, láttam-e másban, elsőre nem rémlik semmiben. Ó, dehogynem, utánakerestem, ő volt a tündér (vagy mi) a Proposal Daisakusenben. Nem volt rossz itt sem.

Mellékszereplők: Miura Shouhei, Shirota Yuu, Yoshizawa Hisashi és egy rakat híresebb vendégszínész is játszik benne!

Pozitívumok:

– A téma, mert általában bejönnek az ilyen árvaházas sorozatok, bár itt azért voltak durva dolgok is.

– Ashida Mana

– Volt benne valami, ami megfogott, mert 2 hónapos szünetet tartottam a közepén, mégis úgy tudtam folytatni, mintha mi sem történt volna.

Negatívumok:

– A kissé túlzásba vitt történetek, és ebből fakadóan a valótlannak tűnő karakterek.

– Apró túljátszások.

Amit tanultam belőle:

Hm, talán pár új szót és kifejezést.

Értékelés:

7/10

Ashita, Mama ga Inai – első benyomás

Hetek óta nem volt semmi időm a sorozatokra, így amikor végül mégis akadt pár órám, akkor egyből újat kezdtem el. Nagyon kíváncsi voltam már Ashida Mana miatt a sorozatra.

1. A történet: kicsit hadilábon állok vele egyelőre, mert nem tudom eldönteni hogy nagyon realista akar-e lenni, de közben meg mégis néhol animeszerű lehetetlen dolgok, jelenetek, karakterek tűnnek fel benne. Mindenesetre árvákról szól, 4 kislányról, főszerepben Donki és Posuto, merthogy itt mindenkinek beceneve van.

2. A karakterek: minden gyerek sérült, de ahogy látom még a felnőttek is. Lelkileg értem, természetesen. Mégis kitűnik a karakterek közül Posuto, aki 9 éves létére szerintem az egyik legérettebb és leginkább egészséges gyerek lelkileg, annak ellenére, hogy őt is elhagyták. Donki az új lány az árvaházban, kicsit naiv, kicsit félénk, de szerintem ki fog nyílni.

3. A színészek: Ashida Mama játssza Posutot. És ezzel el is viszi a hátán a sorozatot. Kevés ennyire tehetséges gyerekszínészt láttam, mint ő. Már a Motherben is lenyűgözött. Itt még mindig csak 9 éves, de tényleg elhiszi az ember minden szavát, minden mozdulatát. A Donkit alakító Suzuki Rio is ügyes, de a másik két lányról ez nem igazán mondható el. Viszont mellékszereplőként látható Miura Shouhei, Shirota Yuu vagy épp Mikami Hiroshi. Plusz egy csomó kisgyerek, akikből talán egyszer híres színész válik majd 🙂

4. Ami zavar: Vannak benne béna dolgok, egyrészt történetvezetésileg (az első részben a kicsit félőrült nőci), és beállások, amik abszolút nem természetesek (pl. mikor Posuto megvonja a vállát, vagy amikor az oviban Piami mutatja, hogy verekedjenek). Ezeken a beállításokon abszolút látszik, hogy a rendező kérése és nem jött természetesen a gyerekektől, ezeket ki kellett volna dobni és nem benne hagyni, mert az én szám ízét szabályosan megkeserítik.

Mindezektől eltekintve, vagy mindezekkel együtt is tetszik és folytatni fogom. Ashida Mana játéka még a legrosszabb sorozatban is üdítő lehet. Lassan neki kellene állnom az eddigi életművét megnézni, mert már az sem kevés…

Arakawa Under the Bridge – 荒川アンダーザブリッジ

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2011 nyár

Dalok: ehelyett inkább itt a dorama trailere

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Adott egy fiatal srác, aki apuka keze alatt nőtt fel. Az apja azt tanította neki, hogy sose tartozzon senkinek. Aztán egy nap kisétál az Arakawa folyóhoz, beleesik a vízbe és egy lány megmenti, így hát mégiscsak tartozik valakinek. A lány Nino, aki azt mondja, hogy a Vénuszról jött, és megkéri a fiút, hogy legyen a szerelme, mert szeretné megtudni, milyen is az. Ő pedig teljesíti a kérést és kiköltözik a folyó mellé, ahol nagyon sok fura figura él. A srác is új nevet kap, Riku.

Karakterek:

Nem is tudom, itt milyen karakterábrázolást lehetne írni. Igazából a legkevésbé érdekes szereplő szerintem Riku és Nino. Mert a mellékszereplők sokkal különlegesebbek, így Rikuékra rájuk én alig tudtam figyelni. Itt van máris a falu vezetője, vagy Hoshi, na meg Sister, és még sorolhatnám.

Szereplőgárda:

A szereplőgárda gyönyörűséges, olyan nevekkel, mint Oguri Shun, Yamada Takayuki, Shirota Yuu, és Hayashi Kento, mint Riku. Ha azt szeretnénk látni, hogy milyenek ezek a színészek egy nem megszokott szerepben (na jó, Riku átlagos), akkor muszáj megnézni. Oguri Shun zseniális, mint Kappa, Yamada Takayuki szintén, Hoshi volt a kedvenc karakterem. De Shirota Yuuért is megéri belepillantani, már persze, ha szeretnénk őt apácaruhában látni.

A Ninót játszó Kiritani Mirei átlagos, a szerephez egészen jó, Hayashi Kento pedig, mint Riku, eléggé érdekes. Nem ismerem nagyon ezt a srácot, nem mondanám, hogy egy nagy tehetség, de van benne valami fura aura, és szép nagy szemei vannak.

Pozitívumok:

– A kezdetek: nem ám a megszokott módon kezdődik, mint általában a sorozatok, hanem Kappa konferálja fel a részeket

– A teljes őrület: mert ez a dorama egy kissé őrült, komolyan. Itt bármi megtörténhet és meg is történik. (Nekem kicsit nehezen emészthető volt, de azért értékelendő, hogy semmi sablon nincsen benne – na jó, a szerelmi szál az egy picit)

– A mögöttes tartalom: mert az is van ám, felnőtté válás, emberekben bízni tudás, természet értékelése, meg még pár társadalmi kérdés, emberi kapcsolatokat boncolgató téma… nagyon összetett

– A reggeli torna: sosem tornáztam, de kedvem lett tőle!

Negatívumok:

– A vége: merthogy az nincsen, ezután a film kötelező darab, mert csak úgy lóg a levegőben (mindennek ellenére én nem néztem meg a filmet a mai napig sem…)

Amit tanultam belőle:

– Doramanézési tapasztalatként: nem kell félni az „érdekes” doramáktól

Értékelés:

5/10