Shinya Shokudou

Most fejeztem be és muszáj írnom róla, mert igazi kis gyöngyszemre akadtam, amit mindenkinek ajánlok megnézésre!

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2009 ősz

Dalok:

Suzuki Tsunekichi – Omoide

Magic Party – Believe in Paradise

Infó még a sorozatról itt és itt.

Történet:

A Shinya Shokudout éjjeli étteremnek lehetne fordítani, erről is szól. Egy étteremről, ami éjféltől reggel hétig van nyitva, a szakács bármit megcsinál, amit kérsz (és amit meg tud oldani). Minden egyes kb. 25 perces rész egy-egy különállóbb kis történet, persze vannak visszatérő vendégek, de mindig van is valami új téma. A kajás sorozatok kedvelőinek külön ajánlom, de egyébként is olyan sajátos hangulata van, ami a több száz dorama közül – amit láttam – is kiemeli.

Karakterek:

A főszereplőnk a Master, az étterem tulajdonosa, talán ő a leginkább szívemnek kedves karakter, szűkszavú, éppen annyit mond, amennyit kell és remek hallgatóság. Ő a narrátor is egyébként.

Mellékszereplő karakterek például: a sarokban csendesen üldögélő fiú, a táncos lány, a transzvesztita, a yakuza, a három negyvenes nő, az otakuk, és még sorolhatnám.

Szereplőgárda:

A Mastert Kobayashi Kaoru alakítja és remek munkát végez.

Rajta kívül csak neveket sorolnék, páran állandó vendégek, de van, aki csak egy-egy rész erejéig szerepel: Odagiri Joe, Matsushige Yutaka, Tanaka Kei.

Pozitívumok:

– A hangulat, ami egyik eddig általam látott sorozatra sem jellemző. Csendes, nyugodt, semmi akció, annyira bensőséges, mintha tényleg éjjel lenne örökké.

– A valóságoshoz való közelség. Minden részben van egy-egy történet, és ezek mindegyike olyan, amelyet minden mondatáig elhiszek. Nem látni egyetlen doramás klisét, egyetlen forgatókönyvi húzást sem.

– Az ételek. Minden rész egy-egy ételről is szól. A végén ehhez tippeket is adnak, hogyan lehet még finomabban elkészíteni. Mindegyik nagyon guszta és igazi japán, amiről el tudom hinni, hogy otthon is ezt eszik a normális, hétköznapi japán emberek.

– A karakterek, mert azért egy kis utcácskában vagyunk, a vásárlói negyedben, ahol igazi élő karakterek vannak, ahol végül mindenkit megértesz, és a szívedbe tudsz zárni egy sztriptíztáncosnőt épp úgy, mint egy újságkihordó fiút.

– A zene, vagyis az opening.

Negatívumok:

– Hangulat sorozat, ami azt jelenti, hogy kicsit nekünk is meg kell nyugodni előtte, hogy tudjuk élvezni a nyugalmát. Ha valaki erre nem képes, lehet, hogy kevésbé fogja szeretni.

Hasonló dorama:

Nincsen, aki tud nekem hasonlót mondani, az kérhet tőlem egy bejegyzést!

Amit tanultam belőle:

Rengeteg receptet, vagyis inkább csak japán ételt, ami gusztusosan néz ki, nekem meg muszáj lesz rendesen megtanulnom, hogyan is kell elkészíteni, hogy megkóstolhassam! 🙂

Értékelés:

9/10

Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

Majo no Jouken – 魔女の条件

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 1999 tavasz

Dalok:

Utada Hikaru – First Love

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Tanár/diák szerelem. Michi a 26 éves tanárnő, akit éppen eljegyeznek, nagyon megrémül ettől. Tanárnő, de nem igazán tud bánni a diákjaival és nem is ez az álma. És akkor megjelenik Hikaru, a 17 éves fiú, aki új iskolába iratkozik, Michi osztályába. Hikaru apja meghalt, az anyja igazgatja a kórházat, aminek ő az örököse, de ő nem ezt akarja, vagyis fogalma sincsen, mit akar az életétől. Aztán egymásba szeretnek…

Karakterek:

Nagyon szerettem mindkét karaktert. Michit, aki utálja az apja befolyásolását a munkahelyén, utálja igazából a munkáját is, keresi az útját. Ráadásul ott van a nagyon idegesítő barátja, aki a legbutább módon kéri meg a kezét.

Hikaru pedig egy átlagos 17 éves srác, aki szintén nem találja a helyét a világban. Az anyja kissé betegesen ragaszkodik hozzá, ő meg lázad a szülői szigor és figyelem ellen. Valahogy egyértelmű, hogy Michibe kapaszkodik, és Michi is belé.

A többiek közül nagyon szerettem még Michi anyukáját. Talán ő az, aki a legtöbbet változik a sorozat folyamán, és ez olyan jól mutatja, hogy a döntéseink mások életét is mennyire befolyásolják.

Az apa karaktere az egyik legidegesítőbb, amit valaha láttam, persze csak a vőlegény után. Hát bevallom, én is ezerszer inkább választottam volna Hikarut, mint Masaru-sant.

Hikaru anyukája szintén olyan karakter, akit nem igazán lehet megszeretni. Nyilván félti a fiát, őrizni, óvni akarja, miután a férje meghalt, csak ő maradt neki. De sosem szabad túlságosan is magunkhoz kötni senkit.  

Szereplőgárda:

Matsushima Nanako játssza Michit. Számtalan sorozatban láttam már. Nem tartom kiemelkedő tehetségnek, de általában teljesen rendben megoldja a dolgokat.

Takizawa Hideaki elkápráztatott. De tényleg. Annak ellenére, hogy Johnny’s-os (és velük nagyjából képben vagyok), igazából sosem figyeltem fel rá a sorozat előtt. De aztán itt teljesen jól hozta Hikaru szerepét. 

Akiket karakterként nagyon nem szerettem, az azért volt, mert tényleg jó munkát csináltak, legalábbis szeretnék ebben bízni. Egy embernél azonban teljesen biztos vagyok ebben. Kuroki Hitomit ki nem állhattam itt, pedig aztán a Golden Bowlban meg szerettem. Úgyhogy ez mindenképp azt jelenti, hogy igazán jó színésznő!

Pozitívumok:

– A zene: hogy én mennyire szeretem ezt a dalt Utada Hikarutól!

– A téma: szerintem a tanár/diák szerelem nagyon érdekes és izgalmas téma, mindamellett, hogy természetesen legtöbbször elítélendő, de itt például egyetlen pillanatig sem ítéltem el a szereplőket, és ezért is ilyen érdekes az egész.

– Meglepődtem, hogy ennyire jól sikerült eltalálni a harmóniát a szereplők között. Szerintem a 17 éves Takizawa Hideakinak nem lehetett könnyű eljátszani ezt a szerepet.

– A történet hangulata, valahogy nekem nagyon bejött, annyira, hogy már másodszor is újranéztem, és ahogy most írom a bejegyzést, ismét kedvem lett hozzá.

– Bár nem kapcsolódik szervesen ide, de muszáj megemlítenem, mert éppen nézem a Stand Up!!-ot, amiben szintén utalnak a sorozatra, vagyis annak egyik jelenetére. Picit spoilerezek, de mindig is akartam volna én is könyvtárban csókolózni 😀 A sorozatban ugyan nem csak csók van, de az a jelenet annyira jó, ha csinálnék válogatást a kedvenc csókos jeleneteimről, tuti dobogós lenne!

Negatívumok:

– Valami hiányzott. Vagy 5 percig gondolkoztam, hogy mit írjak ide, de nem tudom jól megfogalmazni. Valami hiányzott belőle, hogy tényleg teljesen lenyűgözzön. Talán kellett volna még egy kis szikra a szereplők közé, vagy lehetett volna egységesebb a történet íve.

Amit tanultam belőle:

– Sosem szabad teljesen magunkhoz láncolni senkit, főleg nem egy gyereket, akinek előbb-utóbb a saját életét kell élnie, a saját családjával. És ebből következik a másik, amin el kell gondolkozni. Vajon mennyire van jogunk beleszólni a gyerekünk (vagy bárki más) párválasztásába?

Értékelés:

9/10

Aikurushii – あいくるしい

Tudni kell rólam, hogy nézek doramát magyar felirattal, nézek angol felirattal, vagy felirat nélkül (japánul), most egy olyan sorozatot mutatok, amit szerintem kevesen ismernek, egyrészt mert viszonylag régebbi, másrészt mert magyar felirata nincsen. Viszont én nemrég fejeztem be és nagyon megszerettem. Ez pedig az Aikurushii.

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2005 nyár

Dalok:

– Michael Jackson: Ben

– Shiki no Uta

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A kerettörténet az, hogy Horo sosem sírt még az életében, még amikor megszületett sem sírt fel, és ez nagyon zavarja, attól fél, hogy ő emiatt rossz ember. De ez csak tényleg amolyan kis kerettörténet, mert igazából a vidéken élő Mashiba családról szól a sorozat, az anyuka éppen beteg és kórházba kerül, így a legnagyobb lány igyekszik a családi háztartást kézben tartani. Négy testvér van egyébként a családban, Michiru a legidősebb lány, Gou a következő fiú, Horo (akit Poroként becéznek és ő a narrátor), valamint a legkisebb kislány. Horo aztán üveggolyókat talál a nagypapa kincses dobozában és elhatározza, hogy ha minden üveggolyót oda tud adni valakinek, akkor ők lesznek a „nijjiro no seishun” és így biztosan meg tudják majd gyógyítani Horo anyukáját. A családról, barátságról szól a dorama. Igazán megható az egész történet, én már az első részen sírtam, úgyhogy rögtön a szívembe lopta magát.

Karakterek:

Nagyon szerettem a testvéreket, leginkább a temperamentumos Gou-t, aki keresi önmagát és az útját az életben. De persze Horo is igazán az ember szívéhez tud nőni, mert nagyon bátor és tényleg jó barát is. Sok kommentben olvastam azt, hogy lassúnak találták a sorozatot, és igen, valóban lassan bontakozik ki a történet, de szerintem ez mind csak ahhoz tesz hozzá, hogy megismerhessük a történet összes szereplőjét. Mert itt még a mellékszereplők is élnek, fontos döntéseket hoznak meg minden nap. Van itt a férje elől menekülő anyuka; bokszbajnok, aki a ringben megölte az egyik ellenfelét és most neveli annak lányát… nem akarok spoilerezni, úgyhogy nem mondok többet, de minden egyes mellékszereplőnek is megvan a saját (nem könnyű, döntésekkel teli) élete. És mindez olyan jól szövődik össze, hogy lehetetlen abbahagyni egy-egy rész után.

Szereplőgárda:

Mikor megláttam a szereplőgárdát, azonnal úgy döntöttem, hogy nekem ezt látnom kell. Hongo Kanatát nagyon szeretem, és habár itt csupán mellékszereplő, miatta néztem utána a sorozatnak. De hogy a főszereplőket alakító színészekről beszéljünk: Ayase Haruka, Ichihara Hayato, Kamiki Ryuunosuke, Takenaka Naoto, mindegyikük kiválóan alakított, és nálam a történet lassúságát ez teljesen ellensúlyozta. Mellékszerepben pedig Hongo Kanata, Oguri Shun, Sawajiri Erika is látható.

Pozitívumok:

– Shiki no uta: már vagy egy hete befejeztem a sorozatot, de még mindig ezt dúdolom.

– A családi kapcsolatok bemutatása: kevés olyan japán sorozat van, ahol jól sikerül ezt ábrázolni, ez szerintem ilyen.

– Szívmelengető.

– A nagypapa karaktere: az egyik legszimpatikusabb karakter a nagypapa volt, aki mindig bátorítja Horót.

Negatívumok:

– Néha nagyon elszomorodtam tőle.

Amit tanultam belőle:

– Nagyon sok mindent, pl. ne akarj mindenáron megváltoztatni valakit, vagy hogy milyen nehéz elveszíteni valakit… csomó fontos lelki dolgot.

Értékelés:

– 9/10

Rich Man, Poor Woman – リッチマン、プアウーマン

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 nyár

Dalok:

– Miwa – Hikari e

– Miwa – Napa

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Megint egy olyan dorama, aminél ha az alapján választok, hogy miről fog szólni, nem nézem meg. Nagyon kevés olyan sorozat volt eddig, ami az üzleti világban játszódik, és én szerettem. Nem is nézek sokat. Nos, az alaptörténetünk az, hogy van egy fiatal lány, aki utolsó éves az egyetemen. Munkát keresne, de sehogy sem megy neki. Anyagi téren is eléggé siralmas a helyzet, szűkében van a pénznek, ezért sem boldogul könnyen. A másik főszereplőnk a gazdag férfi: Hyuga Thoru, aki egy vállalat tulajdonosa. A semmiből hozta létre egy barátjával, még évekkel ezelőtt, most pedig egyre inkább kezdenek a figyelem középpontjába kerülni az új fejlesztésekkel. A két főszereplőnk aztán találkozik, amikor a cég új alkalmazottakat keres. Ennyi az alap, és mivel nem akarok spoilerezni, nem is írok többet. Lehet, hogy ez mást sem győz meg, az elején engem sem, de a történet bonyolódik, lesz itt nagyon sok minden, és tényleg izgalmas is, az abbahagyhatatlan fajtából. 2012 nyarának, de talán az egész 2012-es évnek legsikeresebb doramájáról van szó.

Karakterek:

Hyuga Thoru egy pöcs, mondjuk ki nyíltan. Egy zseniális férfi, de a modora az a béka segge alatt van. Ám a sorozat végére remek karakterfejlődésen megy át, így szerintem nem nehéz megszeretni.

Natsui Makoto is szerethető karakter, bár néha az idegesítően kitartók közé tartozik, ám szerencsére ő ettől nem lesz ellenszenves. Szerettem azt, hogy ennyire tud ragaszkodni valakihez, hogy végül eléri a céljait, hogy annak ellenére, hogy okos, mégis emberi is marad.

A többiek is rendben vannak, minden karakternek van múltja, céljai, és indokoltak a döntései is.

Szereplőgárda:

Hyuga Thoru főszerepében Oguri Shun, aki számos remek szerepet tudhat a háta mögött. Én szeretem és elismerem őt, bár meg kell hagyni, hogy a legtöbb szerepe nagyon hasonló: szótlan, morcos, de mégis sármos főhős (Juui Dolittle, Hana Yori Dango, HanaKimi, Tokyo Dogs stb.). Ettől eltekintve nagyon jó színésznek tartom, és hát látványnak sem rossz.

A női főszerepben Ishihara Satomi, akit elismerek, viszont nem szeretek. A Rich Man, Poor Woman előtt több sorozatban is láttam, és nagyon nem szerettem ezt a bugyuta ügybuzgóságot, na meg amikor fut és zihál, hát a falra mászok tőle. De itt egészen normális karaktert kapott, még én is kénytelen vagyok elismerni.

Szerepel még Aibu Saki, akit szintén nem szívlelek, számomra mindig ugyanolyan. Láttam 4 vagy 5 különböző szerepben, mégis mindig ugyanazt kapom tőle.

Fontos megemlíteni még Iura Aratát, aki Hyuga Thoru üzlettársát, Asahina Kosukét játssza. Ezelőtt nem láttam egyetlen szerepét se, de számomra meglepően jó volt.

Pozitívumok:

– A történet alakulása: pontosan megfelelően találták el benne az üzleti világ, a romantika és a humor hármasát. Mindegyikből annyit kapunk, amennyi kell.

– A főszereplőink közötti rabu-rabu: komolyan, kevés olyan doramát láttam, ahol ennyire működött volna kémia!

– Hyuga Thoru: szeretem, ha a főhősünk személyisége változáson megy át. Az utolsó rész után újra belenéztem az elsőbe, és teljesen más volt a főszereplőnk karaktere. De a változás indokolt és jól megoldott!

– A vállalat: szeretnék egy ilyen helyen dolgozni

– A zene: Miwa vidám és kedves hangja valahogy nagyon jól illett az egészhez

Negatívumok:

– A ruhák: A főszereplő lány egy szegény lány, ugye a cím is mutatja ezt. Nos, a sorozat harmadik részétől kezdve ezt elfelejtették a készítők, mert Ishihara Satomi ruhái minden részben a legdivatosabbak…

Amit tanultam belőle:

– Okosnak, strébernek lenni nem gáz 😀

Értékelés:

9/10