Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

Engine – エンジン

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2005 tavasz-nyár

Dalok:

– Jimmy Cliff: I Can See Clearly Now

– Aerosmith: Angel

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A főszereplőnk, Kanzaki Jirou F3-mas autóversenyző, egészen jól mennek a dolgai, mindaddig, míg össze nem töri a csapata egyik autóját, és ezután kiteszik a csapatból. Nem tud mást kezdeni, mint hazaköltözik a szülői házba. Csakhogy az apja időközben árvaházat nyitott ott, Jirou pedig utálja a gyerekeket. Első olvasatra is szimpatikus történet volt, és pontosan azt nyújtotta, amit az alapsztoriból elvártam volna: a morcos Jirou a gyerekutálat helyett a sorozat végére egészen máshogyan gondolkodik majd.

Karakterek:

Kimura Takuya igazából nem egy őstehetség. Félreértés ne essék, nagyon szeretem őt, az egyik sorozatát én magyarítom, de az az igazság, hogy annyira nem az a hihetetlenül tehetséges színész, akitől leesik az állam. Mégis minden szerepe nagyon jól megformált, és természetesnek is hat. Talán pont ez a természeteség az, ami miatt engem is levesz a lábamról. Semmi erőlködés, semmi túljátszottság. Bármilyen szerepet is alakítson, én száz százalékig hiszek neki. Ő kelti életre Jirou-t, az egyáltalán nem kedves, 32 éves srácot, aki éppolyan gyermek még, mint a többi 12 gyerek az árvaházban. A sorozat igazából arról is szól, hogy hogyan érik felnőtté, mert addig csak játszadozott.

Jirou karaktere mellett Tomomi sensei nagyon idegesítő volt, a mindenbe beleszóló, állandóan anyáskodó tanár, akit én is utáltam gyerekként. Valahogy miatta kicsit sutának éreztem az egész szerelmi szálat is. De hát szinte minden sorozatba kell szerelmi szál ugye…

A többiek rendben vannak, a gyerekek is, a többi alkalmazott is, de  Jirou szerepe az, ami elviszi a hátán az egész sorozatot.

Szereplőgárda:

Kimura Takuyáról már beszéltem, mellette ott van még Koyuki, Tomomi sensei alakítója. Kevés japán színésznő van, akit szeretek és/vagy elismerek. Nos, ő egyik kategóriába sem tartozik. Korrekt volt, jó volt, de semmi egyéb. A gyerekek: Ueno Juri, Toda Erika, Nakajima Yuto, Arioka Daiki az, akiket szeretnék kiemelni, de igazából még a legaranyosabb kis kétéves Nanaét játszó Oka Mayu is remek a szerepében. És végül Sakai Masato is egy árvaházi dolgozót játszik, igaz egy kevésbé szimpatikus, és kevésbé kidolgozott karaktert. Viszont muszáj megemlítenem, mert engem ő lenyűgöz, bármit is alakítson. Anyukám viszont nem kedveli, mert szerinte mindig olyan álszentnek tűnik, és furcsán hangzik, de ebben is van valami.

Pozitívumok:

– Maga a mondanivaló: szeretem azt, ha a szereplőink jellemfejlődésen mennek keresztül. Jirou felnő a történet végére.

– A gyerekek: már csak értük is megérte megnézni.

– Kiszámíthatatlanság: valahogy sosem az történik, amit a nyugati mozikon felnövő lényem várt volna. Több mint száz japán sorozattal a hátam mögött is meglepett. Nagyon élveztem!

– Kimura Takuya: Jirou alakítása remekül sikerült, nem akarok spoilerezni, de volt pár rész, amit megkönnyeztem.

Negatívumok:

– A szerelmi szál sutasága.

– Kicsit minta elszúrták volna a történet felépítését. Mert a tetőpont valahogy nem úgy esett, ahogyan vártam volna.

Amit tanultam belőle:

– Soha ne legyek olyan tanár, mint Tomomi sensei

Értékelés:

7/10