Gokusen

Előző bejegyzésemben ugyan említettem,, hogy mindet össze akarom hasonlítani, de külön, magáról a sorozat egy-egy darabjáról is tervezek írni, hogy bővítsem a sorozatlistám linkjeit.

Adatok:

Részek: 12 + Sp

Sugárzás: 2002 tavasz

Dalok: Feel Your Breeze – V6

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Yamaguchi Kumiko (Yankumi) álma, hogy tanár legyen, pedig ő lenne az Oedo jakuza család negyedik számú örököse. Első munkájaként egy balhés osztályt kap, akiket aztán megpróbál rendbe szedni úgy, hogy közben a családi hátterét is titokban kell tartania.

Karakterek:

Kumiko nagyon szerethető karakter, és habár eléggé idealizált, tanárként nekem mindig is egyfajta példakép volt. Az első órámra is Foghto-oh-ozva mentem be 😀 Szóval még ha nem is mindenben, de lehet tőle inspirálódni, főleg a “soha ne add fel” vonalon.

Sawada Shin a legnagyobb bajkeverőnek tűnik, ki is csapták az előző iskolájából, mert megvert egy tanárt, de persze aztán kiderül, hogy olyan erölcsi értékekkel rendelkezik, amit a sorozatban Yankumin (és jakuza nagyapján kívül) mindenki megirigyelhetne…

A legjobb barátai közül egyértelműen Kuma a kedvencem, aki ugye végig jelen lesz majd a többi részben is.

Sawatari igazgató helyettes szintúgy az egész sorozatot végigkövető figura, akinek legfőbb gondja, hogy az iskola hírnevén soha se essen folt, ebből kifolyólag nem túl szimpatikus karakter.

Aztán vannak még persze diákok, tanár kollégák, jófej nagypapa, elég sok mellékszereplő, de hát így kerek a világ.

Szereplőgárda:

Nakama Yukie-t láttam először képernyőn, amikor japán osorozatot néztem és habár az nem az első, hanem a második Gokusen volt, azt hiszem azóta is túl kedves a szívemnek. egyébként remekül hozza a szomorú és humoros részeket is, nem beszélve a mérgesen felcsattanós jelenetekről. Mondjuk a verekedős részeken lett volna még mit gyakorolni, úgy érzem.

A diákok közül az egyetlen, aki tud játszani, az Matsumoto Jun. Kövezzetek meg, de le merem írni, pedig olyan nevek vannak itt, mint Oguri Shun és Narimiya Hiroki, de rettentő mód látszott most nekem, hogy mennyire kis bénák még és tapasztalatlanok. Oguri Shun elképesztő sokat javult az évek alatt, de Narimiya Hiroki is rengeteget fejlődött. Ezért is jó régi sorozatokat nézni 🙂

A többi színész nekem elég semleges és vagy inkább idegesítő alakítást nyújt, de egyiküktől sem másztam a falra szerencsére.

Pozitívumok:

– Az idealizmusa és az üzenete, minden lehetséges, küzdj az álmaidért, soha ne add fel, szeresd a családod, mindig mondj igazat, bízz másokban, vállald fel a hibáidat és még sorolhatnám 🙂

– A kémia Shin és Yankumi között.

Negatívumok:

– Mivel mangából készült, köze sincs a valósághoz némely esetben.

– Spoiler nélkül nehéz írni, de az utolsó részben némely karakter úgy viselkedik, főleg a kollégák, hogy nem hiszem el, hogy valójában is így lett volna.

– Igazából soha az életben nem akad össze Yankumi olyan nehéz ellenfelekkel, akik ne futnának el előle két ütés után 😀 Egyszerremindig csak egy valaki támad rá, még ha negyvenen vannak is, és a sebek meglepően gyorsan gyógyulnak…

Hasonló dorama:

Huhh, az olyan tanáros doramák, ahol egy csapat rossz kölyköt kell megnevelni, kezdve pl a GTO-val, ami ebben a témakörben viszi a prímet szerintem. A Misaki no1 is hasonló, de annak csak az első részét bírtam megnézni.

Amit tanultam belőle:

Főleg lelkileg erősített meg a tanári hivatásomban 🙂

Értékelés:

7/10

Ryuusei no Kizuna

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2008 ősz

Dalok:

– Arashi – Beautiful Days (az Arashit nem találtam meg, de aki meg akarja hallgatni, itt van helyette az egész OST egyben)

– Nakashima Mika – Orion

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kapásból egy nagy tragédiával indítunk. A három főszereplőnknek gyerekkorában megölik a szüleit. Kiszöknek csillaghullást nézni, mire hazaérnek, apa és anya is halottak. A gyerekek felnőnek, egyre közeledik az elévülés lejárta (15 év) és a bűnöst még mindig nem fogták el. Pedig megígérték, hogy ők fogják megtalálni a gyilkost.

Karakterek:

Nagyon szerettem a három főszereplőnket. Leginkább a legidősebb báty nőtt a szívemhez, azt hiszem az ő karaktere volt a legkidolgozottabb, és habár mind a hárman fontos szereplők, mégis egy kicsit ő volt a főszereplő. Persze a fiatalabb fiú testvér és a húg is fontosak voltak a történetben. Kedveltem még a fiatal étteremtulajt is!

Szereplőgárda:

Ninomiya Kazunariról sosem gondoltam volna, hogy kifejezetten tehetséges, csak mint egy átlagos idol-színész, jól tud játszani. De itt most tényleg nagyon jó volt. (Egyébként fura ez az idol kategória, mert beleskatulyázzák őket és lehetnek jó színészek, mégiscsak idolok maradnak – nekem is.)

Nishikido Ryo tényleg csak átlagos, itt sem nyűgözött le, valahogy mindig egy kicsit túl merev volt, még ha laza karaktert próbált is alakítani.

A kishúg, Toda Erika pedig úgy játszott, ahogyan a kedves, de naiv hölgyikét kell. Tényleg adja már neki valaki egy szajha szerepét! Annyira kíváncsi lennék rá!

Mellékszereplőként volt elég sok mindenki (Terajima Susumu, Kiritani Kenta, Ryou), megfelelő játékkal. Aki kifejezetten lenyűgözött az Kaname Jun. Komolyan hihetetlen, hogy igazából én őt ki nem állhattam már a legelső alkalommal, amikor játszani láttam (talán a Tantei Gakuen Q volt az), de aztán olyan sok helyen jelent meg mellékszereplőként, és mindig más és más karaktert játszva, hogy egyre inkább az eszembe véstem. És igazából minden alkalommal korrekt volt a játéka, pedig nem csak egyféle karaktert játszik (mint pl. Toda Erika). Szóval megkedveltem, itt meg igazán jó volt!

Pozitívumok:

– A humor, mert hát ez egy kissé sötét témájú darab, de sosem feküdte meg a gyomromat.

– Kudou Kankurou zsenialitása!

– A side storyk az apróbb történetekkel, amik végül mind le lettek zárva így vagy úgy, és ezek a történetbe való beépítése.

– Kaname Jun karaktere.

Negatívumok:

– Csak az utolsó előtti részben jöttem rá a gyilkos kilétére, de így is elég volt, hogy ne lepődjek meg annyira.

Hasonló dorama:

Hangulatilag igazából az összes KudouKan doramát lehetne sorolni.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó szót, meg arra is rájöttem, hogy néha kincsek pihenhetnek megnézésre várva a gépemen!

Értékelés:

8/10

Switch Girl!!

Sokadszori újranézés után jöjjön egy friss értékelés. Ez az egyik abszolút kedvenc sorozatom, főleg ha humorról, tinidrámáról és romantikus sorozatról van szó! Megunhatatlan darab.

Adatok:

Részek: 8

Sugárzás: 2011 tél

Dalok: Mizuki Kana – Love Brick (nem találtam videót, vagyis csak olyat, aminél elnémították a hangsávot, bocsi!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Tamiya Nika a suli top szépsége, magazinokban jelenik meg, mindig tökéletes a sminkje, kedves és aranyos. De amint hazaér kikapcsol, mackóba bújik, levetkőzi a nőies oldalát és a tiszta rendetlen szobájában nem túl nőiesen viselkedik. Ezt az énjét megpróbálja mindenki elől elrejteni. Csakhogy Nika osztályába új fiú érkezik, aki nem mellesleg a szomszédja is lesz…

Karakterek:

Tamiya Nikát nem lehet nem szeretni. Pedig alapból, ha belegondolunk eléggé gusztustalan, ahogyan megtéveszt mindenkit. De mivel minden megvan indokolva, nem is haragszunk rá. És igazából annyira cuki idióta tud lenni, hogy tényleg muszáj kedvelni.

Kamiyama Arata felkerülne a topp tizes álompasis listára a közepe felé. Annyira szeretem, amikor méregbe gurul 😀

Van még mellékkarakternek egy csomó barátnő, meg a fiúk az osztályból. De az egyik kedvenc karakterem még a másik osztály vezetője, Bossu Saru, avagy Majomfőnök.

És persze ikemenekben sincsen hiány, az ember lányának szíve gyorsan tud dobogni, amikor meglátja Hirota Masamunét! Az igazi rossz fiú, akik mindig a kedvenc karaktereim.

Szereplőgárda:

Nishiguchi Mariyat egy csapásra megkedveltem, amikor először láttam. Aztán a Yamada-kun no Nanajin no Majoban már természetes volt. Ehhez a hangulatú történethez pont így kell játszani, ahogyan ő csinálja.

Kiriyama Ren 26 évesen játssza Aratát, mégis simán bevettem, hogy tizenéves kamasz. Teljesen jól hozza az olykor hideg és zárkózott, máskor meg férfiállat (:D) pasi szerepét.

Pozitívumok:

– Nika anyukája. Annyira ritkán látni nem topmodel anyukát. És nagyon jó volt itt a kicsit dundi, érdekesen öltözködő Hoshino Sonomi.

– Jinnai Shou, mint Masamune. Öröm a szemnek 😀

– Hogy voltak benne a vidám mellett igazán komoly részek is, de ezek sem lettek sosem túl komolyak.

– Hogy mindig rájövök, én is épp olyan vagyok, mint Nika (most is pizsiben írom a bejegyzést)

– A feliratok, az animés hangulat, Nika képzelgései és a csókok 🙂

Negatívumok:

NINCS!

Hasonló dorama:

Hát komolyabb, de hasonló a csaj a Hotaru no Hikariban is.

Amit tanultam belőle:

Anzemi pantsuuuuuuuuuu 😀

Értékelés:

10/10

Ashita, Mama ga Inai

Adatok:

Részek: 9

Sugárzás: 2014 tél

Dalok: Kotoringo: Dare ka Watashi wo (nem is rémlik, hogy volt benne zene, pedig most néztem és a youtubeon se találom)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

A történet egy árvaházban játszódik, ahol is leginkább 4 kislány életét követi nyomon. Bár persze az árvaház többi lakója is képbe kerül egy-egy rész erejéig. Plusz egy egész rejtett szál van végigvezetve a történeten, ami csak az utolsó részekre áll össze teljesen az ember fejében.

Karakterek:

Posuto, ő a főszereplőnk. Igazi érett gondolkodású lány, akiről néha azt is gondolhatnánk, hogy mekkora szemét, de igazából segíteni akar mindenkinek. Nem hiszem, hogy a valójában létezik ilyen 9 éves gyerek…

Donki az új lány az árvaházban, ő érkezik az első részben. Kicsit furcsa, a sorozat vége felé kifejezetten ellenszenves. Nem igazán állt össze, hogy ő miért is ilyen, amilyen.

Piami, a lány, aki szeret zongorázni. Ő a legcsajosabb, aki rá is játszik erre.

Bonbi a legkislányosabb és a legcukibb is. Arról álmodik, hogy JoliPi (Angelina Joli és Brad Pitt) fogja egyszer örökbe fogadni.

Maou az árvaház vezetője. Nem véletlen hívják Maounak, ami ördögöt, gonoszt meg ilyesmit jelent. Ő a legösszetettebb karakter talán a sorozatban.

Szereplőgárda:

Ashida Mana játssza Posutot, és nagyon jól. Bár néha azért túlzásba viszi egy picit. Mégis nagyon ügyes, és alig várom, hogy mi mindenben fog szerepelni még. Jó érzés találni egy tehetséges színésznőt, aki feltehetőleg nagyon jó lesz a későbbiekben is. Lehet követni a pályáját.

Suzuki Rio játssza Donkit. Cuki amikor mosolyog, és ő sem rossz a korához képest. Belőle is lehet egy valamire való színésznő.

Sakurada Hiyori alakítja Piamit. Az egész sorozat alatt nem tudtam eldönteni, hogy direkt ilyen túljátszott-e a szerepe, vagy a csaj csinálja rosszul…

Watanabe Konomi cuki, ezt a szerepet is játssza, de azért neki is van még mit gyakorolnia.

Mikami Hiroshit nem tudom, láttam-e másban, elsőre nem rémlik semmiben. Ó, dehogynem, utánakerestem, ő volt a tündér (vagy mi) a Proposal Daisakusenben. Nem volt rossz itt sem.

Mellékszereplők: Miura Shouhei, Shirota Yuu, Yoshizawa Hisashi és egy rakat híresebb vendégszínész is játszik benne!

Pozitívumok:

– A téma, mert általában bejönnek az ilyen árvaházas sorozatok, bár itt azért voltak durva dolgok is.

– Ashida Mana

– Volt benne valami, ami megfogott, mert 2 hónapos szünetet tartottam a közepén, mégis úgy tudtam folytatni, mintha mi sem történt volna.

Negatívumok:

– A kissé túlzásba vitt történetek, és ebből fakadóan a valótlannak tűnő karakterek.

– Apró túljátszások.

Amit tanultam belőle:

Hm, talán pár új szót és kifejezést.

Értékelés:

7/10

Buzzer Beat

A visszatérésem alkalmából egy kis kedvcsináló az egyik legkedvencebb sorozatomhoz. Mindenképp nézzétek meg, most pont aktuális, mert igazi kis nyári darab 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2009 nyár

Dalok: B’z: Ichibutozenbu (Ú, de szerettem!)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kamiya Naoki a főszereplőnk, kosárjátékos, egy kicsit elveszett lélek, aki nem igazán tudja, hogyan haladjon tovább az élete. Shirakawa Riko pedig egy fiatal, lelkes lány, aki profi hegedűs szeretne lenni. Aztán egy nap Naoki elhagyja a telefonját a buszon és Riko találja meg…

Karakterek:

Kamiya Naoki egy kissé elveszett, egy helyben toporgó alak, mégis lehet szeretni, nagyon.

Shirakawa Riko annyira kedves és lelkes, bátorító tud lenni, hogy őt sem lehet nem szeretni.

Hatano Shuuji Naoki barátja és játékos társa, a sorozatokban a tipikus vicces, humoros figura. Nem szoktam szeretni ezeket a karaktereket, így most sem igazán kedveltem meg.

Ebina Mai Riko szobatársa és barátnője, tipikusan az a lelkes barátnő, karakterként nincs vele semmi gond, de majd még visszatérek rá a következő pontban.

Nanami Natsuki Naoki barátnője, na őt lehet utálni szívből.

Yoyogi Ren, aki Naoki legnagyobb ellenfele lesz, de tudjátok, az a fajta, aki már annyira az ellenséged, hogy szinte a barátod.

Kawasaki Tomoya pedig Naoki edzője, aki edzőnek kedves és jó, de valahogy sosem tudja igazán megszeretni az ember, de majd meglátjátok, hogy miért.

Szereplőgárda:

Naokit játsza Pi. És jól! Mert nagyon szeretem ezt a karaktert! Megjegyzem épp ezért nem értem YamaPit, mert ilyen csodálatos karaktereket tud megformálni, akiket örökké a szívembe zártam, mégis néha úgy érzem nulla tehetsége van a színészethez.

Riko nem más, mint Katagawa Keiko, akit ettől a sorozat óta az egyik kedvenc színésznőmnek tartok! Szerintem ennyit elég is mondanom.

Akik munkáját szerettem a sorozatban: Maya Miki, Kaneko Nobuaki, Itou Hideaki, meg persze a két főszereplőnk.

Akikét nem: Mizobata Junpei (bár még ebben volt a legelviselhetőbb), Aibu Saki (őt sosem tudom szeretni), Kaniya Shiori (na ő Riko barátnője, és frászt kapok a színésznő hangtónusától).

Pozitívumok:

– Annyira természetes, hogy már meglepő, hogy japánban készült. Még egészen sok csók is van benne.

– A hangulatat, mert engem az első perctől kezdve megfogott.

– Sport, mert tudom, hogy a sportos doramák nagyon jól mennek a japánoknak, hát még ha ehhez jön a szerelem is, ilyen remek dolgok születnek belőle.

Negatívumok:

– Pár idegesítő mellékkarakter és mellékszál.

– Kicsit sokat szenvedő főhősök.

Hasonló dorama:

Pride, szintén sport és szintén szerelem. A Buzzer Beat-et szeretem jobban a kettő közül.

Amit tanultam belőle:

Egy csomó kosaras dolgot, mint pl azt, hogy mi az a Buzzer Beat!

Értékelés:

9/10

Bloody Monday

Ha fiúnak kell japán sorozatot ajánlanom, mindig ez az első, amit mondok, mert akció és nagyon izgalmas. Bár persze ez akkor is áll, ha lánynak ajánlok akciót, avagy megkérdezik a top 10 kedvenc sorozatomat, mert szerintem rajta lenne a listán. (Hmm, jó régen csináltam toplistát.)

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2008 ősz – tél

Dalok: flumpool – Over the rain ~Hikari no Hashi~

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Gyilkos vírus, így kezdődik, és ettől lehetne egészen elcsépelt és ezerszer elmondott történet, de erről szó sincs! Merthogy a főszereplőnk Takaki Fujimaru, egy igen ügyes hacker, aki már gimis korában is szép kis bűnlajstrommal rendelkezik, hogy hová mindenhová tört be. Előzőleg elkapták őt, de most a japán titkosszolgálat kéri a segítségét ebben a gyilkos vírusos ügyben, és ha nem segít, egész Japánnak annyi. Talán még így is sablonosnak hangzik, de nem az, mert sosem tudjuk, ki kivel van, ki beépített ügynök, ki elvakult terrorista, ki lázadó, és még sorolhatnám.

Karakterek:

Takaki Fujimarut lehet és kell is kedvelni. Mert zseni, egyrészt, másrészt meg segít a barátain, és védi a családját.

Hm, kicsit bajban vagyok, mert elég sok szereplőnk van, vagy ha nem is sok, de nem nagyon lehet úgy írni róluk, hogy ne lőjem le a poént, szóval hogy ne derüljön ki, hogy ki mellett állnak. Így hát erről nem is nagyon írok többet, kivéve az egyértelműen legerősebb negatív szereplőnket, J-t, aki az én abszolút kedvenc gonosz karakterem! Nagyon bírom a stílusos negatív szereplőket!

Szereplőgárda:

Miura Haruma szerintem legjobb szerepe. Mostanában szexi fiúkákat alakít, avagy mindenkit teherbe ejt :D, a mindjárt kezdődő új sorijában meg haldokolni fog, de szerintem akármit is csinál, ez a legjobb szerepe és szerintem, ez volt az a szerep, ami igazán népszerűvé tette. Megjegyzem, meg is érdemelte!

Narimiya Hiroki szintén zseniális, sokkal jobban áll neki is ez a szerep (ő J), mint a műteni nem tudó doktor, vagy a gonosz barát, a furi tinédzser, vagy a rockzenész – de még folytathatnám 😀

És innentől kezdve csak felsorolás szintjén, azok, akiket nagyon kedveltem a sorozatban: Kichise Michiko, Ashina Sei, Matsushige Yutaka, Yoshizawa Hisashi, Anami Atsuko, Katase Nana

És akik nem tudnak játszani: Kawashima Umika, Fujii Mina, Tokunaga Eri

Pozitívumok:

– Az izgalomfaktor: sosem tudni, ki kivel van, mit miért csinál, hány szálon fut a történet. És ez így is marad egészen a végéig, amíg össze nem áll a kirakós.

– A színészek: tényleg nagyon jól válogatták össze a szereplőket, mint a két oldalon nagyon erős kaliberű színészek, vagy karakterek vannak.

– Nem unalmas, tényleg, egyetlen perc erejéig sem.

– A hackelős részek voltak a kedvenceim, anyukámmal még mindig szoktuk emlegetni, pedig már évekkel ezelőtt néztük 😀

– A zene!

Negatívumok:

– A nyitott vég, mert hogy lehessem második évadot csinálni, amit csináltak is.

– Pár színésznő elég gyenge alakítása

Hasonló dorama:

Talán az Unfair, csak ez sokkal-sokkal pörgősebb.

Amit tanultam belőle:

Sose bízz senkiben? 😀

Értékelés:

10/10

Virgin Road

Megfogadtam, hogy ha lesz időm, most már végre a kedvenc sorozataimról fogok írni. A legkevésbé ismertebbet választottam először, és azt hiszem, mégis benne van a top 3 legjobban szeretett sorozatban. Lehet, hogy egyszer le is fogom fordítani!

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 1997 tél

Dalok: Amuro Namie – Can You Celebrate? – fejből kiverhetetlen dal, tegnap is ezt dúdolgattam.

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Sakurai Kazumi elmegy az USA-ba, apukája tiltása ellenére, aztán a levelében megígéri, hogy hazaviszi a vőlegényét, csakhogy a vőlegényével szakítanak, ő meg terhes. Szóval végül megkéri a repülőn mellette utazó srácot, hogy hazudja azt, hogy ő a vőlegénye…

Karakterek:

Sakurai Kazumi szimpatikus szereplő, aki jól helytáll ebben a furcsa helyzetben is, amibe keveredett.

Yoshimi Kaoru egy elveszett figura, az a típus, aki sokat szövegel, laza és semmivel sem törődik, de közben igazából nagyon kedves és jó srác, aki figyel mindenkire. Szerettem, hogy ilyen érzékeny, mégis úgy, hogy tud menő is maradni.

Sakurai Hikari az apa, Kazumi apja, aki igazán szereti a lányát és csak védeni akarja mindentől. A legkedvesebb apakarakter, akit valaha láttam, még a sok kiabálása ellenére is.

Szereplőgárda:

Wakui Emit először láttam sorozatban, ügyesen csinálta, szimpatikus lett, bár ehhez biztos, hogy a karaktere is hozzájárult.

Sorimachi Takashi egyike a kedvenc férfiszínészeimnek, és azután a sorozat után lett az igazán. Akármit játszik, mindig levesz a lábamról.

Takeda Tetsuya, vagy a legismertebb szerepe alapján nevezhetném Kinpachi-senseinek is (Igaz, még nem láttam, de tervezem az egész sorozatot). Tehetséges színész.

Mellékszerepben feltűnik még Yo Kimiko. Ó, és Houshou Mai, akinek sikerült annyira rosszul játszania, hogy utáltam már akkor, amint megláttam a képernyőn. A karaktere se egy szerethető csajszi.

Pozitívumok:

– Színészek + forgatókönyv: A színészek zseniálisak, elviszik a hátán az egészet, vagyis elvinnék, ha nem lenne a történet is zseniális.

– A kilencvenes évek fílingje, van itt kéremszépen kopott farmer dögivel, nagytrapézok és kordbársonyok, igazán jó volt, visszatértem a gyermekkorom világába 😀

– A mondanivaló: olyan sok mindenről szó esik benne, hogy igazi tanmeseként is lehetne megnézetni az emberekkel. Szóba kerül a család, az anyaság, az örökbe fogadás, a hazugság, de még az újságírói jog és szólásszabadság is… komplex.

– Minden részen sírtam, volt könnyezős jelenet, volt zokogós rész. Emlékszem, az utolsó részhez egy százas zsepivel ültem le, mondván úgyis szükség lesz rá. Lett is. És nyugi, én a jó dolgokon is tudok sírni, úgyhogy nem a „rákos lesz, meg fog halni”-féle kategóriába esik a sorozat 😀

Negatívumok:

NINCS, egyszerűen nincs, tényleg!

Amit tanultam belőle:

Az élet dolgait? Mondhatjuk, á, mindjárt újra fogom nézni 🙂

Értékelés:

10/10

Galileo

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2007 ősz

Dalok: KOH+ – KISS Shite – nagyon szerethető kis dalocska 🙂

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Alap nyomozós dorama, amit szerintem majdnem mindenki látott, vagy látni akar egyszer. Én akkor kerítettem rá sort, amikor a 2. szezon ment éppen. A történet egy picit sablonos, legalábbis sok amcsi sorozat épül erre. Szóval van egy okos fizikus professzor, meg egy mindenlében kanál rendőrlány, és nyomoznak. Amilyen egyszerű, épp annyira jó is az egész.

Karakterek:

Yukawa Manabu sensei, akit Galileónak hívnak bizonyos ismerősei, segít megoldani a rendőrségnek az ügyeket. Jellemző rá, hogy csakis a matematikai és fizikai dolgok érdeklik. Bár persze olyan sármos, hogy az ember lánya megrohad a képernyő előtt, de megnyugtató, hogy a sorozatbéli nők is így vannak ezzel 😀

Utsumi Kaoru a nyomozó, aki ha valami furcsa ügyet lát, a senseihez fordul segítségért. Kezdetben nehezen érti meg a tudóst, de a sorozat végére nagyon jól összecsiszolódnak.

Szereplőgárda:

Első találkozásom volt ez a sorozat Fukuyama Masaharuval és hát ó meg á, le voltam véve a lábamról.

Shibasaki Kou hozta a szokásosan remek játékát, azon kevés színésznők köré sorolom, akiket szeretek.

Mellettük feltűnik még a sorozatban Maya Miki, pimasz kis laboros csajként, Kitamura Kazuki pedig nyomozóként.

Pozitívumok:

– Az ügyek, bírom, ha izgisek, és mivel fizikus agyam nekem nincsen, szinte minden ügy adott elég gondolkozni valót. Plusz persze mindig volt morális tartalom is.

– A humor, mert a sensei igazából totál vicces fickó, nagyon jókat szakadtam rajta. Meg azon is, amikor vészes helyzetekben is halál nyugodtan dolgozott tovább, és nem esett pánikba.

– A kémia, mert a két szereplő között olyan kémia feszül, hogy ihaj, simán jelentkezhetnének a „tökélets kémiával megáldott párosok” lista tetejére. Kimondatlan szerelmi szál, ami inkább ragaszkodás és barátság, vagy a fene tudja, mert nincsen kifejtve, de pont ezért izgatja az ember fantáziáját.

Negatívumok:

– Talán picit lassú néhol, annak üresjáratok, de a nyomozós sorozatokba kell is. egyébként ez is ilyen mondvacsinált negatívum, mert igazából nem nagyon ugrik be semmi.

Hasonló dorama:

Mr. Brain – ugyanezen összeállítás a szereplők tekintetében, hangulatilag picit más, de ha ajánlanom kellene hasonlót, ez ugrik be.

Amit tanultam belőle:

Hú, egy csomó fizikai dolgot, nagyon élveztem a kísérleteket 😀

Értékelés:

8/10

Itazura na kiss ~ Love in Tokyo – イタズラなキッス ~ ラブ・イン・トーキョー

Adatok:

Részek: 16

Sugárzás: 2013 tavasz

Dalok:

– Sabao: Update

– Sabao: Takaramono

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

No, hát aki látta a tajvani verziót (mint én is), annak a történet nem tartogat sok meglepetést. Aki nem látta, annak azért röviden elmesélem: Akihara Kotoko nem valami okos lány, ezért is hiszi azt, hogy ha szerelmet vall az egész iskola szeme láttára Irie Naokinak (aki nem mellesleg a legokosabb tanuló a suliban), abból nem lesz gond. Csakhogy Irie-kun visszautasítja.

Aztán Kotokóék frissen épült házát ledönti egy meteor (az eredeti mangában ugyanis nem földrengés van), ők pedig természetesen az Irie házba költöznek, mert Irie-kun Kotoko apjának gyerekkori barátja.

Karakterek:

– Kotoko annyira idióta, hogy nem lehet nem szeretni. Azt hiszem, bármelyik verziót is fogom megnézni, ha mindegyikben hasonló lesz, akkor tényleg szeretni fogom. Butácska, néha túl aggódó, kissé idióta, de kitartó és aranyos.

– Irie-kun a zseni, aki nem csak remek angolból, de egyébként is okos, mindenhez ért, szóval a tökéletes pasi. Szeretem a hűvösségét, azt hogy igazából teljesen elveszett és magányos karakter, aki nagyon nem akar az anyjától függni, ettől függetlenül azonban mindent feláldozna a családjáért.

– Kin-chan a szívem csücske. Aki éveken át szereti és támogatja Kotokót, történjen bármi. Képes lemondani az igaz szerelméről, csak hogy a másik boldog legyen.

A többiek mellékszereplők, inkább a következő pontban fejtem ki.

Szereplőgárda:

Miki Honoka csak 16 éves. Ez volt vele az egyetlen gondom, mert ilyen fiatalon nem lehet elvárni, hogy teljesen megértse és átérezze a történetet. Nincsen okom panaszra az alakításával kapcsolatban, mert tényleg nagyon jól hozza az idióta Kotokót, de néha azért éreztem, hogy nem ártana neki még egy kis tapasztalat.

Furukawa Yuuki az élő példája Irie Naokinak. Az első főszerepe, de megvett magának. Nem akarok összehasonlítást írni a tajvanival (ezt majd külön tervezem), de róla tényleg elhittem, hogy hiteles alakítást nyújt, és olyan, mint Irie Naoki. Mert ő is egyetemre járt, külföldön élt, így olyan angolja van, hogy öröm a fülnek (akik látták, remélem örökké a szívükbe zárták az On purpose – on párpászu jelenetet, mert én igen :D), és saját elmondása szerint hasonlóan félénk. Szóval nagyon jó volt a szerepben, de nála is el kell mondani, hogy ez az első főszerepe, így egy kissé érezni lehetett rajta a bizonytalanságot.

Yamada Yuuki hihetetlenül kedves volt a szerepében, és tudom, hogy elfogult is vagyok a Kansai Benje miatt – amit totál nehéz lehet szerintem beszélni, ha nem születsz bele -, de nem tehetek róla. Nem volt vele gondom, és azt hiszem, ő egészen természetesnek hatott a szerepében.

Nishimura Tomomi, mint Irie-kun anyukája borzalmas volt, tényleg. Nagyon nem szerettem. Azt az arculcsapást szerintem kétszázadszorra sem tudta normálisan megcsinálni…

Imoaraizaka Kakaricho volt Irie-kun apukája. Hát ez az ember egy cukiság. Most nézzétek meg, mennyire aranyos már csak külsőre is 🙂

Tanaka Yojit ismertem mellékszerepekből, itt Kotoko apja volt, teljesen rendben lévő volt, talán neki lehetett a legnagyobb tapasztalata a színészek közül.

Aizawa Yuga, Irie-kun öccse volt. Hát ő még abszolúte nagyon fiatal. Asszem annyi elég is lesz, hogy nem hiszem, hogy valaha nagy tehetség válna belőle.

Fujimoto Nanami és Yamaya Kasumi, mint a két barátnő eléggé idegesítőek voltak. Nem is tudtam az alakításukra figyelni, inkább csak arra, hogy idegesítenek.

Ja és akkor feltűnnek még random lányok, akik hajtanak Irie-kunra, na az őket játszó színésznőket nem érzem fontosnak megemlíteni.

Pozitívumok:

– A történet: nem vagyok manga vagy anime fan, de több helyen is olvastam, hogy nagyon hasonlít az eredeti mangához. És a mangából feldolgozott történetekkel sosem szokott nagy gond lenni (hm, csinálhatnék erről egy toplistát egyszer majd…).

– Furukawa Yuuki és Miki Honoka: Ők vitték el hátukon az egészet, mert tényleg nagyon jók voltak. Még annak ellenére is, hogy tíz év volt a két színész között, el tudtam tőle vonatkoztatni, és tudtam szeretni őket együtt.

– A zene: mind az endinget, mind az openinget minden egyszer végighallgattam, pedig sosem szoktam, de ezek nagyon illettek a hangulathoz, kicsit anime-like, de szerethető.

– Japánosság: ez igazából egy picit összehasonlítás lesz, de a tajvani után nézve nagyon szerettem, hogy ennyire japános. A karakterek, a történet, az egész.

– Kin-chan!

Negatívumok:

– A tapasztalat hiánya: nagyon meglátszódott. Rossz az, ha érzi az ember, hogy ezek nem igazi, élő szereplők, csak színészek, akik eljátsszák őket. Általában akkor éreztem ezt, ha mindenki ott volt egy szobában, a több szereplős jeleneteknél.

– Lassúság: lehet, hogy csak én éreztem, de elég sok üresjárat volt benne. Meg persze tudtam a sztorit is, szóval nem volt körömlerágás, amit picit sajnálok.

Amit tanultam belőle:

– Új kifejezéseket tanultam belőle (on puprose :D)

– Meg hát persze az üzenete sem rossz, miszerint legyünk kitartóak, és a jó végül elnyeri jutalmát 🙂

Értékelés:

7/10 – szigorú vagyok!

Attention Please

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tavasz

Dalok: Kaela Kimura – Oh Pretty Woman

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az eddig rockzenekar énekesnőjeként működő Misaki Youko úgy dönt, légi utaskísérő lesz. Nem igazán elhivatott, csak azért választja ezt a munkát, mert azt mondja neki a srác, akibe bele van zúgva, hogy szexik az egyenruhás lányok. Elmegy a meghallgatásra, fel is veszik, így aztán elkezdik oktatni, hogy légi utaskísérő lehessen.

Karakterek:

Misaki Youko szimpatikus volt, alapjáraton szeretem a lázadó karaktereket, a lázadó lányokat meg még jobban, mert egy doramában kevés unalmasabb dolog van, mint a sablonlány okos-ügyes-kedves főszereplő. Szerencsére itt szó sincs erről, meg általában a japán sorozatokban kevés az ilyen (a koreaiban pl. annál több).

Mikami Tamakit említeném második helyen, ő az oktató. Ragaszkodik a szabályokhoz, zordon külsővel megáldott, kissé karótnyelt nő, de igazából a legjobb módszerekkel terelgeti Misakit a helyes útra. Nekem személyes kedvencem volt.

Van még két barátnő is, Yayoi és Sekiyama-chan. Ők csak a szerelmi szálak szövevényébe szónak kissé bele. Plusz vannak beszólogatós nem-barátnők, aki aztán a végére persze barátnőkké válnak…

Nakahara Shouta meg a szerelősrác, aki nem lehet pilóta.

Szereplőgárda:

Ueto Ayával kapcsolatban mindig van valamiféle fenntartásom, amit nem értek. Mert most már ki kell jelentenem, hogy jó színésznő. Három sorozatát láttam, három teljesen más szereplővel és meg vagyok győzve.

Maya Miki játssza a tanárnőt. A szívemnek igazán kedves, minden mellékszerepben megjegyzem, szóval itt is szerettem. Bírom az orrhangját 😀 De viccen kívül ő tényleg bármilyen szerepben hiteles.

Aibu Sakiról még mindig azt gondolom, hogy átlagos, vagy annál kissé kevesebb tehetség jutott neki. Itt sem győzött meg.

Nishikido Ryo rendben volt, bár nála is kezdem azt érezni, hogy eléggé egysíkúak a szerepei, legyen szerelő srác, más gyermekét nevelő apuka, vagy nyomozó. De azért a mosolya elfeledteti velem ezt a minimális ellenérzést.

Kohinata Fumiyo is itt van, mint pilóta. Őt is szeretem!

Koizumi Koutarou meg pilótagyakornok. Na, ő megint az, akinek sokat le kell tennie még az asztalra, hogy elhiggyem, hogy jó színész – vagy hogy az lesz egyszer…

Pozitívumok:

– Jókor jött, mert én is éppen munkakeresésben vagyok, szóval ez is az a tipikus lelkesítő sorozat, amit akkor kell nézni, ha az ember egy kis energiát szeretne.

– Jó volt belelátni egy reptér életébe, szóval ebből a szempontból érdekes volt.

Negatívumok:

– Hát én ugye romantikus sorozatra készültem, de az utolsó két részig nyoma sem volt romantikának…

– A barátnék: Yayoi és Sekiyama-chan, brrrrrr!

– Egy idő után azért néha engem is idegesített, hogy Misaki mennyire komolytalan.

Amit tanultam belőle:

– Ganbatte magamnak és mindenkinek a jövőben. Kábé ennyi, na meg mondjuk ragadt rám pár új kifejezés, pl. megtanultam a varjút japánul 🙂

Értékelés:

5/10 – mindent összevetve ez egy közepes alkotás