Beginners!

Adatok:

Részek: 10

Sugárzás: 2012 nyár

Dalok:

Kis-My-Ft2 – WANNA BEEEE!!! (nem találtam hozzá jó videót, bocsi)

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Kicsit kétkedve kezdtem bele, mert azt hittem, nem lesz más, csupán rendőrgokusen, de szerencsére nem így volt. A sztori egy olyan osztályról szól, akik bekerülnek ugyan a rendőr akadémiára, de valami miatt inkább egy amolyan „speciális” osztályba sorolják őket, mert nem feleltek meg. A főszereplőnk, Shimura Teppei is ilyen, de megígéri a barátjának, hogy mindenképpen végezni fog.

Karakterek:

Shimura Teppei egy kissé ütődött, vicces karakter, szerettem, hogy semmit nem vett komolyan, de közben azért a szíve a helyén volt.

A többi szereplőnk az osztály tagjai: Momoe Hiro a szeleburdi lány; Tachibana Danji a csendes sznob méregzsák; Yamane Shougo, Sugiyama Kiyotaka, Ishioka Taichi a lecgukibb fiú karakterek; Niijima Chiaki a visszafogott, félénk lány; Fukuhara Youko meg a céltudatos lány.

Rajtuk kívül vannak még a tanárok: Ryuuzaki Misaki, aki szívesen pofoz fel mindenkit és Sakuraba Naoki, aki meg szereti elbliccelni a tanítást.

Szereplőgárda:

Fujigaya Taisuke még a tehetségesebb idolok közül való szerintem. Az Ikemen desu neben korrekt volt és félig-meddig miatta is kezdtem bele a sorozatba. Sokkal jobban állnak neki ezek az idióta szerepek, megkedveltem a karakterét, szóval nincs panasz a munkájára.

Ha már idolok, akkor itt van Kitayama Hiromitsu, aki olyannyira rossz volt a Misaki no1-ban, hogy 2 rész után fel is adtam (asszem nincs jelölve a dobottak között, mert nem volt szívem fikázni a sorozatot, ami egyébként nem olyan rossz, csak már számtalanszor láttunk hasonlót). Itt viszont már szerzett egy kis tapasztalatot. Még mindig elég erőltetett és darabos, de alakulófélben volt az alakítása. Remélem, ha kap még szerepet, egyre inkább belerázódik.

Gouriki Ayame, aki lassan a leggyakrabban emlegetett színésznő a blogon, de hát tényleg mindenben ott van. Sokak szerint nincs tehetsége, én azonban szeretem. Mert egészen ügyesen hozta a bolondos lányt, míg máskor csendes szépség, vagy gonoszka ellenlábas.

Emoto Tokio nem a szépségéről híres, talán pont ezért vagyok elfogult vele szemben. Kedvelem az olyan színészeket (is), akik nem idolok, mégis aranyosak, ő pont ilyen.

Ishii Tomolya már a Waterboys sorozatban megvett magának. Olyan cuki ez a pufi srác 🙂

Koyanagi Yuu egy magas és közben kissé félénk, esetlen srácot játszott. Totál jól állt neki a szerep. Nem tudtam azonban eldönteni, hogy tehetségesnek tartom-e, remélem találkozok még vele valamilyen másik sorozatban (ami, ahogy nézem nem lesz nehéz, mert játszott elég sok mindenben)

Okamoto Azusa és Mizusawa Elena is egy-egy lányt játszott. Hát őszintén nem nyűgöztek le, vagy csak nem figyeltem rájuk eléggé, nem tudom.

Pozitívumok:

– A történet: valahogyan tényleg rendőrgokusent vártam, mégis mást kaptam, egy olyan történetet, ahol a barátság volt a fontos, és (majdnem) minden egyes szereplőt meg tudtunk kedvelni.

– A romantika: nem kifejezetten romantikus sorozat, mégis egészen jól működött ez a része

– A fiúk: nagyon tetszett, hogy a két JE-s fiú mellé nem egy csapat másik JE-st válogattak, hanem nem kifejezetten idol fiúkat, akiket lehetett kedvelni.

Negatívumok:

– Idealisztikus: tényleg az, sokszor éreztem azt, hogy azért ez már egy picit sok. Néha a karaktereink szuperhősökké váltak…

– A lányok: szerintem eléggé sivárra sikerült a másik két lány karakter – avagy csak én nem bírom megszeretni ezeket a túl félénk vagy túl céltudatos japán női karaktereket. Bezzeg az idióta vicces Momoével semmi gondom nem volt 😀

Amit tanultam belőle:

– Amit az ilyen szokásos iskolás-barátságos-ganbattés történetekből tanulhat az ember (és ez most nem leszólás, de valójában tényleg olyan, mint a többi ilyen történet. És ezek jók, lelkesítenek!)

Értékelés:

7/10

Tiger and Dragon 5. rész

Láttatok már olyan sorozatot, ahol az egyik pillanatban még hangosan röhögtök, a következőben meg már sírtok, mint egy kisbaba? Mert ez a rész most ilyen volt.
Nagyon szeretem! Tényleg ajánlom mindenkinek (csak ne a meglévő magyar felirattal, mert az…).
Egyébként nagyon vicces, tele van szóviccekkel. Például a főszereplőnket Torajinek hívják, erre azt mondja neki a barátnője: Tora-volta, ami ugye Travolta 😀 Hát ezen én még mindig röhögök 🙂

Pin to Kona – ぴんとこな – első benyomás

Úgy tűnik a ma az egy ilyen első benyomásos nap lesz. Mindenesetre elkezdtem a Pin to Konát, mert nem bírok tovább ellenállni. Igazából nem szeretem úgy nézni a sorozatokat, hogy azonnal elkezdem, amint vetítették Japánban, mert idegőrlő hétről hétre várni a részeket és a feliratokat. Általában meg szoktam várni míg a feléig vagy teljesen lefut a sorozat, de most kivételt tettem, főleg hogy még az angol felirat sem jött ki. Büszke is vagyok magamra, mert a majdnem két órás (!) első részt végig bírtam nézni és értettem is 🙂

1. A történet: Mivel nem sokat tudok a kabukiról, izgalmasnak tűnt, hogy végre megint egy olyan sorozat, ami által tényleg lehet művelődni. A történet az első rész alapján teljesen szerelmi drámának tűnik, ami nálam mindig pozitívum, másoknak lehet nem jön majd be ennyire. A sztori egyébként nagy vonalakban annyi, hogy a főszereplőnk, Kawamura Kyounosuke még gimibe jár, de máris híres kabuki színész, persze leginkább a lányok körében népszerű. Valójában nem veszi komolyan a dolgot, de egy nap aztán egy lány jól leteremti, Kyounosukénk meg természetesen ezt nem veszi jó néven (és persze az első rész végére bele is szeret a lányba :D). Másik fontos szereplőnk Sawayama Ichiya, aki híres kabuki színész akar lenni, ezért meg is tesz mindent, hm, nem akarok spoilerezni, de gabalyodnak a szálak.

2. A színészek: A barátomnak mindig bizonygatom, hogy nem a helyes japán fiúk miatt nézek sorozatot, és ez többnyire igaz is. De a Pin to Kona egyértelműen az a sorozat, amit a színészek miatt választottam megnézendőnek, mert tobzódunk az idolokban. Tamamori Yuuta, Nakayama Yuuma, Matsumura Hokuto és Lewis Jesse. Igazi JE dömping… Tama és Yuuma véleményem szerint nagyon jók, tényleg. A másik kettő, hát róluk most már kénytelen leszek kinyilvánítani végleg, hogy nem túl tehetségesek. Szegény Jesse nagyon erőlködik pedig…

Az elnyerendő lány egyébként Kawashima Umika, akit nem túlzottan kedvelek, de egyelőre semmi probléma nem volt vele, és még a ráburábu hangulat is működni fog talán a szereplők között, nálam már volt egy kis dokidoki, majd meglátjuk.

3. A karakterek: Azt hittem, nehéz dolgom lesz a karakterekkel, mert ellenséget alakítanak a fiúk a szerepük szerint. De nem volt nehéz választani, mert ahogy Tama elvarázsolt az Ikemen Desu Ne esetében, most is odáig voltam a kedves és jófiú karakterért, akit megformál. Yuuma pedig hasonló figurát játszik, mint a Piece-ben, bár kevésbé sötétet (vagy csak még nem teljesedett ki), de inkább rosszfiú, mint jó. Szóval egyből Kawamura Kyounosuke-párti lettem. Hajrá!

Első pillantásra – ami megfelelt három rész hosszúságának, ám ettől függetlenül nem tűnt soknak – szeretni fogom. Ha nem rontják el, akkor nagyon-nagyon. Pont az én ízlésemnek megfelelő romantikus sorozat lesz, reméljük.

35 sai no Koukousei – 35歳の高校生 – első benyomás

Le vagyok maradva a mostanában futó, mostanában befejeződő doramákkal, beterveztem egy csomót, mégsem haladok velük. Ezért muszáj volt már elkezdenem a 35 Sai no Koukouseit, amit az izgalmasan hangzó története miatt tettem várólistássá.

1. A történet: Mert hát valljuk be, ha egy 35 éves nő megy újra gimibe, az eléggé különleges eset, ami sok-sok érdekes szituációt hozhat. A sorozatot úgy reklámozták, hogy bemutatja a középiskolások problémáit, és valóban, máris az első részben jól láthatóan kirajzolódtak az osztályon belüli klikkek, a főkolomposok, a piszkálódók, a csendben ülők és a gyávák. Jövendőbeli tanárként is nagyon szeretem az ilyen sorozatokat. Kellő felkészítést ad az iskolai életre, habár azt meg kell jegyezni, hogy nálunk soha nem ilyen durva a helyzet, mint Japánban. Itt is piszkálódnak, verekednek a gyerekek, de ott minden sokkal durvább. Aki látott már egy-egy ilyen sorozatot, az el tudja képzelni, mit mutat be a 35 Sai no Koukousei.

2. A színészek: A főszereplő Yonekura Ryoukót nem ismerem, de szimpatikus volt. Mizobata Junpei a sorozat hátulütője nálam. Egyszerűen nem tud színészkedni, aztán mondhat bárki bármit, de amikor a Koukou Debutben megcsinálja azt a művi meglepődést és nekifutást, hát ott ásta el magát előttem, meg egyébként is nagyon erőltetett minden szereplője… Pozitívumként viszont ott van Suda Masaki, akit személy szerint nagyon kedvelek. Fiatalka még, de ígéretes. És teljesen meglepett ezzel a rosszfiú szereppel.

A többi mellékszereplő többnyire tanár és diákszerepben látható. Katase Nana például nagyon idegesítő. A diákokat nem igazán figyeltem eddig, de biztos lesz pár ismerős arc majd közöttük, ha jól láttam, ott lesz például Mizuno Erina akiről még nem tudtam eldönteni, hogy tud-e játszani, szóval majd ezután meglátjuk.

Mindent összevetve inkább a történet az, ami érdekes, emiatt is nézem. Kíváncsi vagyok, mi a helyzet Baba Ayako múltjával. Első benyomás után ítélve szeretni fogom és kitartok végig, ha csak nagyon el nem cseszerintik, amit egyelőre nem hiszek.

Kazoku Game 6. rész

Annyira bírom a senseit! Most komolyan, be kell ismernem, hogy van humora. Sho lenyűgöző a szerepben, nem hittem volna, hogy képes erre. A másik szívemcsücske, Kamiki Ryuunosuke pedig annyira nagyon tehetséges, nem hiába szerettem már az Aikurushiiben is!
A történet egyre jobban kuszálódik, és bár még hátra van négy rész, én már megalkottam a fejemben, hogy mi miért és hogyan történt, fog történni.
Egyébként tényleg nagyon jó, durva és furcsa és kell hozzá gyomor is, hogy szeretni lehessen. Nekem megvan hozzá.
Ha meglenne az angol felirat, már befejeztem volna. És habár tudok annyira japánul, hogy általában értem felirat nélkül a sorozatokat, ezt nem merem bevállalni, mert elég nehéz, meg persze minden mondatot érteni akarok.
Szóval a lényeg az, hogy tényleg az utóbbi év(ek) egyik legjobb doramája.

Beach Boys

Már a blog elindulásának idején kezdtem nézni, egészen eddig mégsem került sor rá, hogy megírjam. De most végre eljutottam ide is. Igyekszem ezután gyakrabban frissíteni.

 

Adatok:

Részek: 12

Sugárzás: 1997 nyár

Dalok: Sorimachi Takashi & Richie Sambora – Forever

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Igazán nyári dorama, szóval aki éppen erre az időszakra keres néznivalót, annak könnyű szívvel tudom ajánlani, mert van itt minden: tengerpart, nyári szünet és hasonlók. A történet két srácról szól. Sakurai Hiroumi és Suzuki Kaito ugyanott kötnek ki, és végül elvállalják, hogy dolgoznak a tengerparton álló kis fogadóban. Mindegyikük menekül a városból, és keresik önmagukat.

Karakterek:

Sakurai Hiroumi a folyton dumáló, nagyhangú srác. Én bírom az ilyen karaktereket, szóval rögtön a szívembe zártam.

Suzuki Kaito a másik főszereplőnk, ő a csendesebb, akit érdekel az, hogy mások mit gondolnak róla és sok-sok mindenkinek meg akar felelni. A nyár végére aztán persze változik, ami őt is szimpatikussá tette számomra.

Izumi Masaru a fogadó vezetője. Rendes, kedves, valahogy az az igazi nagyapa figura, akit lehet kedvelni.

Izumi Makoto a tizenhét éves lány, Masaru-san unokája. Aki nem akar az anyjával élni, így inkább a nagyapjával marad.

Szereplőgárda:

Azt hiszem, itt döntöttem el, hogy ideje lesz megnézni minden Sorimachi Takashi főszereplésével készült sorozatot (és filmet). Rettentően a szívembe zártam, és azóta már még jobban, köszönhetően a Virgin Roadnak (amiről majd írok!). Az ő neve garancia, és az ilyen laza srácos szerepek nagyon jól passzolnak hozzá.

Takenouchi Yutaka is teljesen rendben volt. Őt is megkedveltem, nem állítom, hogy zseniális, de sosem volt rá panaszom, Főleg, hogy nem is hittem volna, hogy ez a csendes szerep ilyen jól fog menni neki.

Hirosue Ryoukoról nem is tudom mit gondoljak, nem láttam sok mindenben, de valahogy valamiféle fura ellenszenvet érzek vele kapcsolatban. Nem értem miért, bár a sorozat sokat segített, hogy ezt legyőzzem. És leginkább a fiú/férfi doramakedvelőknek mondanám, hogy nem sok japán színésznő rendelkezik ekkora csípővel 😀

A további szerepekben megjelenik még Mike Maki, Inamori Izumi, Satou Hitomi, Akimoto Yuki, stb. Számomra nem túl nagy nevek, de többnyire mindenki rendben volt.

Pozitívumok:

– Az egyéni történetek: annak ellenére, hogy nehezen indult be, nagyon megszerettem, mert nem csupán az odaérkező vendégek egyéni drámáit ismertük meg, de az egész nagyon jól bemutatta, hogy mindenkinek vannak nehézségei az életben.

– A dráma: van elég, főleg az utolsó részekben. Többször is sírtam.

– A nyár: tényleg igazi nyári hangulata van az egésznek. Nem is hiszem, hogy lehetne ezt a sorozatot télen nézni.

Negatívumok:

– Lassúság: vagy inkább rosszul ütemezték picit, először a 6. rész körül kezdtem érezni azt, hogy kedvelem ezt a sorozatot. Addig meg csak Sorimachi Takashi miatt tartottam ki.

Amit tanultam belőle:

Hét ez most nem éppen tanulás, de Sorimachi Takashi majdnem minden sorozatának angol címe van, például: Beach Boys, Virgin Road, Over Time, Cheap Love, Double Score, Dream Again, Hotman… és szerintem nem is jutott eszembe az összes 😀 Nem igazán értem miért, bár persze gondolom a 90-es években ez divat is volt, de nála ez később is jellemző.

Értékelés:

7/10

Attention Please

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2006 tavasz

Dalok: Kaela Kimura – Oh Pretty Woman

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Az eddig rockzenekar énekesnőjeként működő Misaki Youko úgy dönt, légi utaskísérő lesz. Nem igazán elhivatott, csak azért választja ezt a munkát, mert azt mondja neki a srác, akibe bele van zúgva, hogy szexik az egyenruhás lányok. Elmegy a meghallgatásra, fel is veszik, így aztán elkezdik oktatni, hogy légi utaskísérő lehessen.

Karakterek:

Misaki Youko szimpatikus volt, alapjáraton szeretem a lázadó karaktereket, a lázadó lányokat meg még jobban, mert egy doramában kevés unalmasabb dolog van, mint a sablonlány okos-ügyes-kedves főszereplő. Szerencsére itt szó sincs erről, meg általában a japán sorozatokban kevés az ilyen (a koreaiban pl. annál több).

Mikami Tamakit említeném második helyen, ő az oktató. Ragaszkodik a szabályokhoz, zordon külsővel megáldott, kissé karótnyelt nő, de igazából a legjobb módszerekkel terelgeti Misakit a helyes útra. Nekem személyes kedvencem volt.

Van még két barátnő is, Yayoi és Sekiyama-chan. Ők csak a szerelmi szálak szövevényébe szónak kissé bele. Plusz vannak beszólogatós nem-barátnők, aki aztán a végére persze barátnőkké válnak…

Nakahara Shouta meg a szerelősrác, aki nem lehet pilóta.

Szereplőgárda:

Ueto Ayával kapcsolatban mindig van valamiféle fenntartásom, amit nem értek. Mert most már ki kell jelentenem, hogy jó színésznő. Három sorozatát láttam, három teljesen más szereplővel és meg vagyok győzve.

Maya Miki játssza a tanárnőt. A szívemnek igazán kedves, minden mellékszerepben megjegyzem, szóval itt is szerettem. Bírom az orrhangját 😀 De viccen kívül ő tényleg bármilyen szerepben hiteles.

Aibu Sakiról még mindig azt gondolom, hogy átlagos, vagy annál kissé kevesebb tehetség jutott neki. Itt sem győzött meg.

Nishikido Ryo rendben volt, bár nála is kezdem azt érezni, hogy eléggé egysíkúak a szerepei, legyen szerelő srác, más gyermekét nevelő apuka, vagy nyomozó. De azért a mosolya elfeledteti velem ezt a minimális ellenérzést.

Kohinata Fumiyo is itt van, mint pilóta. Őt is szeretem!

Koizumi Koutarou meg pilótagyakornok. Na, ő megint az, akinek sokat le kell tennie még az asztalra, hogy elhiggyem, hogy jó színész – vagy hogy az lesz egyszer…

Pozitívumok:

– Jókor jött, mert én is éppen munkakeresésben vagyok, szóval ez is az a tipikus lelkesítő sorozat, amit akkor kell nézni, ha az ember egy kis energiát szeretne.

– Jó volt belelátni egy reptér életébe, szóval ebből a szempontból érdekes volt.

Negatívumok:

– Hát én ugye romantikus sorozatra készültem, de az utolsó két részig nyoma sem volt romantikának…

– A barátnék: Yayoi és Sekiyama-chan, brrrrrr!

– Egy idő után azért néha engem is idegesített, hogy Misaki mennyire komolytalan.

Amit tanultam belőle:

– Ganbatte magamnak és mindenkinek a jövőben. Kábé ennyi, na meg mondjuk ragadt rám pár új kifejezés, pl. megtanultam a varjút japánul 🙂

Értékelés:

5/10 – mindent összevetve ez egy közepes alkotás

49 Days – 49일 – első benyomás

Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy valami más nyelvűre is szükségem van, nem csak japánra, így át ebbe kezdtünk bele anyuval.  Csak miután elkezdtem nézni, akkor gondoltam bele, hogy ez is testcserélős lesz, de hát ez most így alakult. Azért egyáltalán nem ugyanaz a kategória!

1. A történet: Sin Ji Hyeon autóbalesetet szenved, csakhogy a halála nem volt megtervezve, így lehetőséget kap, hogy visszatérjen. Cserébe 49 nap alatt meg kell szereznie három ember igaz könnyét, amit érte hullatnak. Szerintem izgi!

2. A színészek: Mivel maroknyi koreai színészt és színésznőt ismerek csak, nincsen előzetes tapasztalatom egyikükről sem. A Sin Ji Hyeont játszó színésznő egy porcelánbaba, nagy szemek, piros ajkak, pipaszár lábak és hullasápadtság, szegényemnek tényleg túl sok lehetett már a plasztika (gonosz vagyok, tudom). A színészi képességekről még nem szívesen nyilatkozom, de átlagosnak tűnik. A szegény lányt játszó színésznő (bocs mindenkitől, de ezek a koreai nevek totál nehezen mennek nekem) sokkal szimpibb, nem csak alapból kinézetre, hanem tehetség szempontjából is, pedig az első részben jóformán semmit sem láttunk, de amikor elmosolyodott, az azért hatásos volt.  Han Kangot és Min Hót totálisan összekeverem, ezek ugyan úgy néznek ki!  😀 Az Időzítőt játszó srác megjelenésének pillanatában viszont először éreztem azt, hogy a szemeimet is kényeztetik. Addig nagyon untam, majdnem le is nyomtam. De ő megmentette, és ahogy látom főszereplő lesz, hurrá!

Összességében szkeptikus vagyok, mer nagyon ritkán vagyok elégedett a romantikus sorozataikkal. Az én ízlésemnek túl sok a könny, és túl sablonosak a szereplők, szóval aki rossz, az rossz, aki jó az jó. Meg hát alapsztori, szegény lány és gazdag srác, unokatesó stb. A Japán sorozatok egészen más mentalitásúak és én azokat jobban tudom értékelni. Erről egyszer most már tényleg írok egy posztot! Na de a lényeg, hogy megfogadtam, hogy ha ez tetszeni fog, merek még több romantikus koreai doramával is próbálkozni, ha nem, akkor ráállok a nem kifejezetten szerelmes doramákra és teszek velük egy utolsó próbát (gondolok itt az Irisre vagy a City Hunterre például). Hát majd meglátjuk! Drukkoljatok, hogy tetsszen 🙂

Himitsu 秘密 – első benyomás

Több szempont alapján választok következő doramát, általában döntő fontosságúak a színészek, és a sztori maga. A Himitsuról nagyon érdekeseket olvastam, de leginkább a különleges története fogott meg.

1. Történet: Sugita Heisuke lánya (Monami) és felesége (Naoko) elutaznak, ám a buszbaleset történik. Naoko meghal, Monami pedig kómába esik. Végül Monami felébred, ám nem önmaga, Naoko költözött a testébe. Rettentő érdekesnek tűnt már csak akkor is, amikor elolvastam a plotot.

2. A színészek: Shida Mirai, akitől most nagyon azt várom, hogy lenyűgözzön (az első rész alapján lehet sikerülni fog). Ez egy nagyon nehéz szerep, egy 17 éves lány, aki valójában harmincon felüli lélekkel rendelkezik, és ahhoz hogy ne érezzen az ember vérfertőzést a dologban, nagyon jónak kell lennie. Az apuka szerepében Sasaki Kuranosuke, akivel szerintem semmi problémám nem lesz.

Kicsit tartottam tőle, mert ugye hát itt eléggé kavarodnak a családon belüli szerepek. Meglátjuk majd mi alakul. Mindenesetre ez is sírós darabnak tűnik, nem pedig olyan, mint általában a testcserélős bugyuta sorozatok. Egyébként Higashino Keigo azonos című regényéből készült, kíváncsi vagyok, milyen lehet a könyv.

Nagyon érdekes egyébként, mert ez nem “szokványos” testcsere, hogy anyuka meg lánya testet cserélnek, hanem itt ugye a lányuk lelke jelenleg ki tudja hol van… A fejemben persze már megírtam egyfajta forgatókönyvet, kíváncsi lesek, mennyire találom el.

Virgin Road – első benyomás

Tegnap rendezgettem a betervezett sorozatokat és mivel több száz van, nagyon nehezen tartom mindet fejben. A Virgine Roadot el is felejtettem, ám amikor elolvastam tegnap, hogy miről is szól, nem ment ki a fejemből, így ma muszáj volt belekezdenem. Az első rész alapján ígéretes és eléggé kevéssé ismert, ahogy látom (bár ez a 90-es évek doramáiról elmondható, én pedig szeretem őket).

1. A történet: ez fogott meg. Van a főszereplő lány, aki ékszertervező szeretne lenni, így elutazik Amerikába, bár az apja (aki egyedül neveli) nagyon ellenzi ezt. Egy év múlva tér haza, terhesen, a baba apja időközben lelépett, de ő meg már bejelentette, hogy hazahozza. Így hát megkéri a mellette ülő srácot a repülőgépen, hogy játssza el a vőlegényét! Totál izgalmas, ugye?

2. A színészek: habár a főszereplő lányt nem ismerem másból (Wakui Emi), de Sorimachi Takashi neve garancia arra, hogy az ő alakításával nem lesz gond. És 24 éves, te jó ég, már az első részben olyan handsome volt 😀

3. A zene: mindjárt utána is nézek, de a lényeg, hogy tetszik, nem megy ki a fejemből már az első rész után sem!

Mindent összevetve nagyon erős kezdés volt, és minden meg van benne, amit én szeretni szoktam egy doramában. Családi szálak, egy szép kis titok – ebből adódóan várhatóan sok vicces és gáz jelenet is. Meg persze romantika, ami nyilván majd alakul (már az első rész végén alakult!). Plusz még sok-sok erkölcsi kérdés és mondanivaló: hazugságok létjogosultsága, egyedüli szülőként gyerekvállalás, csonka család, stb. Sok minden lesz még itt! Esélyes, hogy szeretni fogom. Még az is lehet, hogy valami gyöngyszemre bukkantam! 🙂