Juunen Saki mo Kimi ni Koishite -10年先も君に恋して


juunen_saki_mo_kimi_ni_koishite

Adatok:

Részek: 6

Sugárzás: 2010 nyár

Dalok:

Crystal Kay – Time of Love

Crystal Kay – Cannonball

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Már írtam róla egy első benyomásos bejegyzést. A történet annyi, hogy a fiatal Rika egy nap találkozik egy furcsa férfivel, aki azt mondja, hogy a tíz évvel későbbről érkezett, és azt szeretné kérni, hogy ne találkozzon és szeressen bele, mert boldogtalanok lesznek. Mindig félek az időutazósoktól, mert nagyon jól is meg lehet írni, de nagyon rosszul is. Ez szerencsére egy nagyon jó változat volt!

Karakterek:

Rika nagyon szimpatikus volt, egyrészt a könyvszeretete miatt, másrészt a munkájában való kitartás miatt is. Valamint tudott értékelni egy olyan fiút, mint Hiroshi-san. Kedveltem!

Hiroshi-san jelenbeli énje nagyon kedves volt, az a kissé félénk, csendes fiú, aki egy picit álomvilágban is él.

Hiroshi-san jövőbeli énje volt azonban a másik igazi főszereplő, és annyira sokrétű és összetett karakter volt, hogy egy kicsit én is beleszerettem…

Szereplőgárda:

Ueto Ayát már láttam több sorozatban is, de a Konkatsuban nem szerettem, itt viszont nagyon jó volt, úgyhogy az talán csak a szerep miatt lehetett. Tényleg fenntartással álltam neki, de nagyon jó volt ebben a szerepében.

Uchino Masaaki a kedvenc férfi színészeim egyike. Nem láttam sok mindenben, de most elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok! Zseniális volt, tényleg.

A mellékszereplői körben is volt pár olyan színész, akit szeretek és/vagy elismerek, ilyen például Sometani Shota, Takashima Reiko.

Pozitívumok:

– A szerelem, mert főként erről szól az egész, hogy mennyire el tudjuk felejteni azt az első fél évben lévő nagy szerelmet, a rózsaszín ködöt, ami azonban teljesen normális, ha elmúlik (biológiailag is)

– Sometani Shota karaktere: Rika ütődött öccsét játssza, de annyira a szívemhez nőtt, hogy elhatároztam, hogy ennek a fiúnak követni fogom az útját. (Most is indul egy új sorozat az ő főszereplésével, szerintem belenézek majd)

– Hamada Azusa karaktere: remek volt a tényleg kissé bogaras írónő

– Az örökmozgók: a sorozatban random helyeken tök jó örökmozgók tűntek fel, a kedvenceim a kávézóban voltak!

– A részek száma: 6 rész, pont annyi amennyi kellett

– Zene: szerettem Crystal Kay hangját, illett ide

Negatívumok:

– Izgalom-faktor: azért néha picit voltak leülősebb részei, nem az akciódús doramák közé tartozik, de ha valaki nem is erre számít, hanem egy nyugis gondolkodós romantikus sorozatra, akkor tényleg nem tudok negatívumot mondani.

Amit tanultam belőle:

– Hogy nem árt visszagondolni a tíz évvel ezelőtti dolgokra

Értékelés:

8/10