Akai Ito -赤い糸

Igazából mindig kicsit rosszul érzem magam, ha leszólok egy-egy sorozatot, mert biztos vagyok benne, hogy másnak tetszik, és nem akarom elvenni senki kedvét. De őszinte is szeretnék lenni, és nem akarok véka alá rejteni a véleményemet.

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2008 december – 2009 február (igazából azét így írom, mert nem tudom, hogy ez 2009 telét jelenti-e :D)

Dalok:

HY – 366 Nichi

lego big morl – Ray

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Akai Ito, a cím egy japán legendára utal, mely szerint a sors vörös fonalával vannak összekötve azok az emberek, akik az életük során találkozni fognak egymással. Szeretem ezt a legendát, és olyan jól el tudom képzelni ezt a kibogozhatatlan vörös fonalat. Szóval már a címből is látszik, hogy romantika és dráma lesz. A főszereplőnk Mei, aki ugyanazon a napon született, mint Atsushi. Mei úgy gondolja, hogy ez a sors keze. Végül aztán szerelem is szövődik köztük.

Karakterek:

Az összes karakter gázos. Mei szerintem túl gyáva, bár megjegyzem kábé egy évvel ezelőtt láthattam, és pont a két főszereplő az, akire a legkevésbé emlékszem…Mindenesetre a karakterek kidolgozatlanok, felszínesek és túl éretlenek. Oké, hogy ez egy tini dráma, mégis túl tini. A karakterek pedig valójában képtelenek lennének ebben a való világban életben maradni. Leginkább Riku, a hű de nagyon imádott Meit verő srác volt a leginkább hihető karakter…

Szereplőgárda:

Mizobata Junpei színészi képességei, mint olyanok, szerintem nem léteznek. Komolyan… még a kedves, vicces szerepek úgy, ahogy elmennek nála, de az ilyen komolyabb szerepeket rendre túljátssza és erőltetettek a karakterei.

Minamisawa Nao elmegy, de mint már említettem, alig emlékszem rá.

Kimura Ryout sokféle szerepben láttam már, nem tartom kiemelkedő tehetségnek, de elfogult vagyok vele szemben, ugyanis a HanaKimiben annyira szerethető volt a karaktere, és mivel ott láttam őt először, még ha nem túl jót alakít, akkor sem tudok rá haragudni.

Yanagishita Tomóval is valahogy így vagyok. Közepes alakításai vannak, de számtalan olyan karaktere volt, aki közel áll a szívemhez.

Pozitívumok:

– A felirat? Az a csapat készítette, amelyiknek én is tagja vagyok (link a jobb oldali menüben), ezen kívül nem tudok más jót említeni.

Negatívumok:

– A színészi játék: biztos vagyok benne, hogy ez az egyik oka, amiért komolytalan

– A dráma: hát komolyan, itt minden van, minden részben sokkolódunk eleget, sorolok párat: bántalmazás, öngyilkossági kísérlet, emlékezetkiesés, halál

– És ezzel át is tértünk a következő pontra: klisék. Mert az öngyilkossági kísérlet, meg az amnézia már lerágott csont volt a latin-amerikai sorozatok idejében is

– A történet: hát az előbbiekből látszik, hogy nem lehet komolyan venni, olyan, mintha egy 14 éves tini kezébe tollat adtak volna, hogy írjon valamit. Az én első regénykezdeményemben voltak ilyen problémák, és azt 12 évesen írtam 😀

Amit tanultam belőle:

– Az élet szép! Mert képtelenség, hogy ennyi dráma egyszerre megtörténjen!

Értékelés:

2/10