Rooftop Prince – 옥탑방 왕세자 – Inkább ne!

Hát újra itt vagyok egy kis kifogásolással… szóval a Rooftop Prince lesz most terítéken, összesen 4 részt tudtam megnézni belőle, aztán feladtam. Hébe-hóba talán egy kis spoiler várható a bejegyzésben, ettől eltekintve remélem elolvassátok, főleg aki már látta. Kiváncsi lennék a véleményetekre. Na de lássuk, hogy mi nem tetszett:

4 ok, amiért nem tudtam befejezni:

1. A szálak: mármint a cselekmény szálai, amik ugye eléggé kuszák. Egyből levágtam, hogy itt valami reinkarnációs történet lesz (szóljatok, ha mégsem). Ez nem is olyan vészes első gondolatra, csak aztán, amikor néztem a sorozatot, akkor tűnt eléggé blődnek. Mindenki pont úgy néz ki, na persze… bár ha eltekintek ettől a résztől – amit egyébként egy kis fantasy-kedvelő énnel még szeretni is lehetne -, akkor tényleg jön ez a szövevény. Hogy ki kinek a kije, ki kit ölt meg (és fog megölni – igen, előre olvastam), áh, szappanopera.

2. A színészek: nem akarok én gonosz lenni a Yoochunnal vagy bárkivel szemben, de ez a sorozat egyértelműen túlértékelt, talán pont őmiatta. Egyébként nem vagyok otthon a koreai pop iparban, alig ismerek pár nevet, így aztán nálam nem ő volt a nyomós érv, hanem a sok jó vélemény. De azt hiszem, az emberek elfogultak, nekem Yoochun nem volt túl szimpi, és igazán tehetségesnek sem mondanám…

3. Kosztümösség és modernitás: azt hittem, ha már a kosztümösöket nem szeretem, ez majd jó lesz, mert kellőképpen vegyíti a két műfajt. Hát nem, számomra ez inkább valami olcsó fogásnak tűnt, amivel mindenkit le lehet ültetni a képernyő elé. A vicc az, hogy a kosztümös részeket élveztem jobban.  

4. Intrika: tényleg itt lesz az ideje egy ilyen bejegyzésnek már, de most is el kell mondanom, hogy a legnagyobb gondom a koreai romantikus sorozatokkal az, hogy egy kaptafára készülnek: Van egy főszereplő lány, aki szegény, árva, egyszóval valamiért sajnálni kell. Aztán ott van a főszereplő pasi, aki gazdag, vagy herceg, vagy hasonló. Ők aztán a 16-20 rész alatt egymásba szeretnek. De ott van a fiú unokatestvére (és mindig unokatestvér!), aki beleszeret a lányba. Plusz a főszereplő fiú volt nője, aki vagy teniszezik két évig a világ másik végén, vagy még jár a sráccal de csalja, egyszóval a gonosz ribi… és ennyi a nagy történet. A főszereplők részeken át küzdenek érzéseik ellen, de aztán bevallják, hogy szeretik egymást, két percig örülünk, aztán jön megint a szenvedés, dráma és évődés, hogy mégsem lehetnek együtt, de aztán persze jön a hepiend… Nem tudom, hogy konkrétan a Rooftop Prince-ben mennyire jellemző ez a felépítés, de itt is van másik nő és unokatesó, plusz szegény lány is. 4 rész nem volt elég, hogy meggyőzzön arról, hogy nekem ezt tovább is néznem kell.

Ami viszont jó volt, az a három fiú a koronaherceg mellett. Talán értük tartottam ki négy részig.

Lehet, hogy velem van a baj, és eltér az ízlésem a nagy tömegektől, de én ezt egy még középszerű doramának sem mondanám. Úgyhogy fel is adtam. Viszont ettől a bejegyzéstől megjött a kedvem egy részletesebb dorama-kivesézéshez, mind koreai, mind japán fronton. Majd meglátjuk, mi lesz belőle 🙂