Akumu-chan – 悪夢 -ちゃん


Ez egy kicsit nagyobb búcsú most egy sorozattól, mivel az Akumu-chant még a blog indulása előtt kezdtem nézni, valahol az 5-6. rész körül jártam, amikor indítottam az ASTSZ-t 🙂

 

Adatok:

Részek: 11

Sugárzás: 2012 ősz

Dalok:

Momoiro Clover Z – Saraba, Itoshiki Kanashimi-tachi yo

Infó még a sorozatról: itt és itt

Történet:

Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzek semmit, főleg mert már eléggé rég láttam az első részt, így nem tudom pontosan, mi minden derül ki ott. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy a sorozat az álmokról szól, vagyis inkább a rémálmokról. Mutoi Ayami tanárnő, az ő osztályába érkezik új diákként Koto Yuiko, ezzel aztán megbolygatva Ayami sensei életét…

Karakterek:

Mutoi Ayami sensei sok mindent hordoz magával a múltjából (és erre majd csak szépen sorban derül fény), kezdetben a diákjaival és a tanárkollégákkal szemben sem őszinte. Mosolyog mindenkire, az a kedves tanárnőféle, de valójában nem ilyen. Szerettem, hogy mennyit változott, azt hogy mindenre fény derült és végül Ayami sensei nagyon szimpatikus lett.

Koto Yuiko egy átlagos kislány szeretne lenni, csak az álmai miatt nem igazán sikerül neki. Csak 11 éves és nagyon sok olyan dolgot lát, amit nem kellene. Szimpatikus volt.

Shiki Takashi a joker a sorozatban, tényleg. Az ő karaktere tipikusan az a figura, akiről tudod, hogy veszélyes, hogy sántikál valami rosszban, de közben bízol benne, hogy mégis igazából jó fej. Az irodalomban odáig vagyok ezekért a karakterekért, de a doramákban is!

A többiek is mind-mind szerepet játszanak a sorozatban, de annyira nem érzem szükségét annak, hogy kiemeljem őket itt, inkább majd a színészi alakításoknál…

Szereplőgárda:

Kitagawa Keiko a Buzzer Beat óta a kedvenc női színészeim között van, bármilyen karaktert játszik, én azt szeretem, úgyhogy nagyrészt miatta is mertem belevágni a sorozatba.

Kimura Manatsu, mint Koto Yuiko nagyon aranyos volt. Komolyan a szívemhez nőtt ez a kislány, egy kissé rémisztő olykor, de cuki 🙂

Gackt-sama volt a másik, aki miatt muszáj volt belekezdenem a sorozatba, és de jó is volt látni. Remélem, kap még pár szerepet, mert az ő szexi hangján minden karaktert (legyen az gonosz vagy jó) muszáj szeretni!

Yuuka nővérke volt a sorozatban, ő volt a legnagyobb negatívum az egészben. Én ezt a nőt ki nem állhatom, komolyan nem értem, miért kap nagyobb szerepeket is (mint pl. a Papadoluban!?). Brrrrr.

Anan Kenjivel többnyire semmi bajom, de itt olyan idegesítő igazgatóhelyettest alakított, hogy nagyon utáltam.

Kohinata Fumiyo meg rengeteg mellékszerepben megtalálható, komolyan. Örültem, hogy nagyobb szerepben is láthatom.

A tanárkollégák meg a gyerekek is jól voltak egyébként, az a szokásos mellékszereplős szint volt meg itt is.

Pozitívumok:

– A történet: az egy-egy részre nyúló nyomozgatásokból egy szépen összefüggő kerek, egész történet alakult ki a végére, és ez tetszett.

– A karakterek jellemváltozása

– A tanulság: az, hogy a jövőnk meg lehet írva, de mi éljük, és minden perc fontos. Meg persze az egész álmok-igazságok-álomfejtéses dolgok.

– A mitológiába bújtatott igazságok és a pszichológiai alapok

– Gackt remek játéka és karaktere(i), és a kémia közte meg Keiko között (még bőgtem is, pedig ez nem egy romantikus dorama alapból!)

– Az utolsó egy perc, komolyan mondom a legeslegjobb dorama-befejezés, amit eddig láttam! Kiabál a 2. évadért vagy egy SP-ért, de remélem nem lesz belőle, mert félek, hogy elrontanák!

Negatívumok:

– Az igazatóhelyettes karaktere, aki nyilván a humorfaktor lett volna, de ez nem jött össze

– Picit lassan indul be az elején, de a 4. résztől kezdve én élveztem

– A fantasy nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni, plusz persze a képi megvalósítások sem túl szépek néha (pl. az utolsó részek valamelyikébe van valami nagy fóka, na az nagyon rondára sikerült), ellenben a sensei álmainak képi világát nagyon bírtam! (ez meg már pozitívum, aminek nem is a negatívumok között kellene lennie…)

Amit tanultam belőle:

– Amilyen üzenetet közvetített, picit muszáj elgondolkozni rajta.

Értékelés:

7/10

És akkor akkor a végére íme egy nagyon jó kép:

Te mit gondolsz?